Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1929. juKus 2. II Ónként jelentkezett a csendőrségen Meggyesi Károly nyírbátori gyilkos, aki szegesfejű kalapáccsal ölte meg lakásadónőjét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy Deb­recenben, a Késes-utcában bestiális kegyetlenséggel végrehajtott rab­lógyilkosság történt. Egy Szabó Antalné nevü asszonyt csütörtö­kön reggel megöltek £s kifosztot­tak. A gyilkos kalapáccsal zúzta össze a szerencsétlen asszony fe­jét ,azután elrabolta a lakásban ta­lált pénzt és ékszereket. A gyanú már kezdetben Meggyesi Károly cipészsegédre irányult, aki kvár­télyosa volt Szabó Antalnénak és a gyilkosság után eltűnt Debre­cenből. Pénteken reggel a detek­tívek Meggyesi Károly szerszámlá­dájában egy szegesfejü cipészkala­pács fokának fáján vérnyomokat fedeztek fel. Ekkor százszázalé­kig biztos volt, hogy a gyilkos­ságot Meggyesi követte el. A gyilkost vasárnap délben már be is kisérték a debreceni központi rendőrségre, ahol elmondotta, hogy ő ölte meg szegesfeű kalapácsá­val Szabó Antalnét, aki rosszul bánt vele és »ki akarta rúgni a lakásbók mert nem fizette pon­tosan a kvártélyt. A gyilkosság reggelén bort ivott egy Késes-ut­cai korcsmában, aztán hazament és szerszámosládájából elővette a szegeskalapácsot. Szabó Antalné tésztát gyúrt, amikor hátulról rá­támadt és a kalapáccsal bezúz­ta a fejét, majd addig ütötte, mig élettelenül össz enem esett. Mi­kor látta, hogy az asszony halott, megijedt és a holttestet az" ágy alá akarta rejteni, de nem tudta, így csak a fejét tolta az ágy alá és a véres testet megfordította. A gyilkosság után feltörte a szekrényt, kivett belőle egy 120 pengős betétkönyvet, 3 arany gyűrűt és egy nikkel órát. A gyű­| rüket elzálogosította . | Ezután Budapestre utazott, ahol bátyjától sötétkék ruhát kért, az zal, hogy visszajön, majd Mis­kolcra utazott, ahol látta, hogy nagyon figyelik a detektívek. Va­sárnap Miskolcról Nyíregyházán át hazament Nyírbátorba és itt /negvallotta szüleinek a gyilkos­ságot, majd önként jelentkezett a csendőrségen, ahonnan megvasal­va Debrecenbe vitték. A gyilkos nyírbátori cipészt ma kisérték át a kir. ügyészségre. Szepességi és tátrai riportok A lőcsei fehér asszony városában VI. Tempóra mutantur! (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Hajdan!... Virágzó nagyváros. A Szepesség székhelye. Műemlékét egy hatalmas, gazdag ország cso­dálja. Iskoláit messze földről ke­resik fel. Kereskedelmi és ipari gócpont. Ma!... kis falucska. Járási szék­hely. Iskolái megszűntek. Az idők változása vándorbotot adott az in­telligencia kezébe. Kereskedelme, ipara elsorvadt. Egyedül műemlé­kei hirdetik a messze mult évei­ben gyökerezett hajdani nagyságát Ez is csoda, Hiszen magyar vonat­kozásúak. Minden kő, emlék, ház magyar szellemet hirdet. Ma­gyar levegőt áraszt. Dicső emlékei letűnt dicső kornak . Ma Lőcse magyar kézben igen nagyratartott város lenne. Közép­kori Nürnberg magyar földön. Meg becsült. Virágzó. A cipszerek fő­városá. A kirándulók ezrei lepnék el és szívnák magukba a hősi kort hirdető műalkotások tanulságait. Egy olyan kor emlékeit, melyek vérzivatarában leginkább csak ér­tékek pusztultak. Itt pedig érté­kek .maradtak. Diáksereg énekA től'lennének hangosak a szűk, bolt­íves, árkádos utcák és a szepesi magyarság kulturális élete uj ctÖj uton indult volna hatalmas fejlő­désnek. Mig igy! A csehszlovák uralom alatt Lőcse elsorvadt, vérszegény­nyé vált. Alig van helye a Fel­vidéknek, mely annyira tönkre ment volna. Talán készakarva tet­ték tönkre. Mert nagyon is ma­gyar akart lenni. Az intelligencia: a magyarság és a magyarrá vál­tozott németség elköltözött. Itt ta­lálkoztam a legkevesebb emberrel, ki magyarul tudott. 1918 óta alig volt itt építkezés. Az egykori híres várkertet nem ápolják és kecskék legelésznek a hajdani gruppok maradványain. Ahol talán egykoron az észbontó szépségű Ghéczy Julianna kes­keny kezei szakították le virágot és tűzték Andrássy István fövege mellé, ott ma sivár a kép. Mintha , egy feldúlt harcmezőn járnánk. Csak az elszórt sisakok helyett üres szardiniás dobozok csillognak; fénylő páncélok utódjául zs'wf csomagoló papirosok jelentkeznek és agyonhajszolt paripák helyett kövérre hizott patkányok bomlás­nak indult tetemei, vagy tépett harci lobogó helyett piszkos és vé­res vattafoszlányok tarkítják a hí­res várkert pázsitját. Haldoklik Lőcse. A véres vatta csomók zsíros papírok bár komi­kussá is teszik, mégis fenséges, amint egy évezred történeti múlt­jával a háta mögött, megfosztva minden jogától közeledik az el­múlás felé. Vájjon meg akar-e halni? * A lőcsei fehérasszony em­lékei. Az állomásról az ember hamar leér a várárokba. Ez oldalon még teljes épségben fennmaradt a régi várfal. Több vártorony némán me­red az égnek. A fal néhol roska­dozik. Elhanyagolt. Pedig de szép világ volt itt hajdanábaní! Szem­| beszállva dacolni huszitával, len­gyellel, labanccal! Ha ép ugy jött, JÓZSEF JÁNOS FERENC ANDRÁS A NÉGY FIVÉR Egy anyának és négy hadbavonult fiának története Szerdán és csütörtökön az Apollóban Hétfőn Kedden CL IVE BROOK főszereplőjének uj filmje fl válóperes asszony (Magas iskola). Válóperes történet 8 felv. a k'H«rő műsioT Szerdán Csütörtökön v fl NEGY FIVÉR Egy anyának és négy hadbavonult fiának története 10 felv. T A HIT? ^ niTT a „Hotel Imperial" Almási Ü J\. 111. X-i JA AJ Ai hadnagyával a főszerepben és * ,.Fo3c" kísérő rrmso r Előadások kezdete ; hétköznap 5, 7 és 9 órakor akár a szomszéddal is. A szom­széd Késmárkkal is volt idő, mi­kor rendszeres háborúsdit játszot­tak. A játék sok áldozatot köve­telt. A hires sóutvonal miatt tört ki az ellenségeskedés, ami Kassán és Késmárkon vitt Lengyelország­ba. Mindez már a múlté. Vár állott, most kőhalom.s * Az egy pár perc alatt elérhető Probstner nevezetes »láncos« .há­zában kell a kulcsot elkérni, mely a várfalajtót nyitja. Szép fiatai leány adja át a kulcsot. A nehéz lakat zárja gyorsan fordul és lép csőn felhaladva egy bemélyedés­ben tűnik fel a hires kép. A fehér asszony egyik kezével a város kul­csát tartja, a másik kezével hi­vogatólag int az ellenség felé. Jókai gyönyörű regénye eleve­nedik fel képzeletünkben. Korpo­nai János neje, a csodaszép Gu­ramszeghy Géczhy Julianna asz­szonyi szuggesztivitásával ráveszi Andrássy Istvánt Lőcse várának védőjét, hogy adja fel a várat. Egy szép asszony érvelésének ki tud ellenállani? £s kurucok tábo­ra egy vezérrel lett kevesebb. Az árulás ám nem fizette ki ma­gát és főképen nem a labanc ba­rátság. Géczhy Juliannának utóbb Győrben labanckezek oltották ki életét. Máig is mutogatják azokat a XVI századbeli házakat, hol egymás mellett lakott a két regényhős. Szép régi épületben a főtéren. Aho­gyan a múltban állottak. Jellegze­tes udvar és árkádos folyosók. De ma már az egyik házban egy fűsze­res, a másikban pedig egy pék profanizálja a régi romantikát. Már feltárták az alagutat is, mely az Andrássy lakóhelyétől Szepesváral­jára vezet. A Probstner ház udvarán áll a »Ketterháuschen.« Jókai érzékeltető tolla szépen írja le, mint őrizték eb­ben Fabricius bíró álmodozó leá­nyát, kit saját apja, a kőszívű és ri­deg kuruc záratott ki csikorgó, hi­deg téli éjszakán, mert 9 óra után még az utcán találták. Ez a jelenet volt kezdete a hosszú és bonyodal­mas regénynek, melynek utolsó láncszeme a város átadása. A fent említett alagúton jöttek be a laban­cok a polgármester leányának út­mutatására, ki férjhez ment egy császári tiszthez. Régi világ, régi erkölcsök! A Jakab templom érdekes látni­valója a szép asszony imahelye, hol — ki tudja — ájtatos merengésben vagy boszorkányos cselszövéseinek szövögetésében merült el a képze­lete ? 1* Régi alagút. Becsukom a várfal ajtaját. Kö­zepén rácsos bezárt ajtó. Hideg le­vegő áramlik. Itt van az az érdekes alagút, melyen Fabricius biró visz­szajöhetett a városba. Régebben a kis alagutat használták is, de mert morgást hallottak, a babonás nép kikerülte. Azt beszélik, hogy az ördögök beszélgetnek bent. Ha a fülét a falhoz tapasztja az ember, tényleg valamilyen susogás hall­ható. Valószínű egy kis földalatti forrás. Talán az, amelyik a lőcsei fehér asszonyy korában is már el látta a várost vizzel. Mintha káprázna a szemem. Any­nyira beleéltem volna magam a romantikus korba ? Két magas­homlokú matróna állig gombolt, galambszürke, csipkés ósdi ruhá­ban sétált átszellemült arccal a hajdani várárokabn. Földig érő, nehéz szoknyáik redőii. között pará­nyi ezüstcsattos cipellő kandikál ki. Várom már az úrnők alázatos apródjait és helyettük — vásott ut-

Next

/
Thumbnails
Contents