Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-28 / 170. szám

12 JSFLFÍRYIDÉK. 1929. julius 28. IRODALOM B • • • • A Tisza István Tudományos Társaság Nyírségkntató Dolgozatai során megjelent az első, Nyíregyházával foglalkozó mú Kiss Lajos: A nyíregyházi szűcsmesterség és szí csórna mentika Amikor Kiss Lajos, a Szabolcs­vármegyei Jósa Muzeum tudós igazgatója, a Tisza István Társaság tagja megirta első monográfiáit, az egyik hódmezővássárhelyi lap büszkén mutatott rá, hogy Kiss La­jos onnan indult mind magasabbra ivelődő, de ugyanakkor a nagy nyilvánosság elől szeíényen elrejtő­ződő fejlődés útjára és sajnálkozva emiitette meg, hogy kár volt Vá­helynek a szorgalmas, lelkes kuta­tót, archeológust és etnográfust el­engedni. Ami Vásárhelynek vesztesége, az Nyíregyházának és Szabolcsnak fo­kozottan nyeresége . Kiss Lajos nemcsak a Jósa András lángoló hivatásszeretetével végzett muzeumi tevékenység, hanem a Nyírség ter­mészeti és kulturális értékeinek meglátása és a megláttatás érdeké­ben való avatott gyűjtő és tudomá­nyos értéktöbbletet jelentő feldol­gozómunka terén is olyan kulturá­lis javakkal gyarapította várme­gyénk és városunk szellemi tárhá­zát, hogy erre minden szerénysé­ge ellenére újra és újra rá kell mu­tatnunk. Most kettőzött hálával tesszük ezt, Kiss Lajos megirta és a Tissza István Tudományos Társaság Nyir­ségkutató Dolgozatai során kiadta az első nyíregyházi ipartörténeti munkát. Mit készítettek a régi nyír­egyházi szűcsök? A 64 szöveg- és 16 ábrásoldalra terjedő könyv a nyíregyházi szücs­mesterség és szücsornamentikára vonatkozó, már-már a feledés mély­ségbe merült jellemző kulturtört­neti adatokat dolgozza fel. Lebilin­cselően érdekes filmként pereg le előttünk a ma már a temetőben pihenő virágzó nyíregyházi szücs­ipar életmozzanatainak sorozata. Látjuk a nyird(pyházi szűcs há­zatáját, megismerkedünk az anyag szerzés módozataival, a mesterség­hez szükséges bőrök készítési módjaival, megtudjuk, miként fes­tették a bőröket, hogyan szabtak díszítették, varrták a nyíregyhá­ziak viseletét, az oldalgombolót, a lajbit, ködmönt, a kabátformát és a hosszú ködmönt, a kabátot, a bekecset, a juhászbundát, a szekér­revaló, az ujjas férfibundát, a len­gyel bundát, a nyíregyházi asszony­bundát. Erről az utóbbiról nagy érdeklődésssel olvassuk Kiss" Lajos könyvében, hogy «i848-ban jött di­vatba. Leginkább fehérszőrű bá­ránybőrből készült, ujjatlan, sar­kigérő. A legmunkásabb valameny­nyi bőrruha között, mert selyem­mel dúsan kivárt, és kivágásos di­szü. Olyan bő, hogy az asszony szopós gyermekét is betakarhatta vele, mikor a tanyáról jött haza kocsin.» Készítettek a nyíregyházi szűcsök falusi assszonybundát is, továbbá nadrágot, sapkát, keztyüt, kostök­zacskót, erszényt, harisnyakötőt, ta­risznyát. Két éjjelen át táncoltak a nyíregyházi szűcsök bálján Kiss Lajos pontos adatokat tár elénk az értékesítésről, a szűcsök helyitörténetének megírásával váró sunk egy eddig ismeretlen, érdekes fejezetét mutatja be. Ebben a feje­zetben megelevenedik lelki sze­münk előtt az egykori Nyíregyháza iparosainak élete. A szücscéh vi­lága, szervezete. Ebből a fejezet­ből ragadjuk ki azt a részt, amely a szűcsök ujesztendejének Pál nap­ján az év utolsó nagygyűlésén tar­tott ifjúsági bálról szól. Pál napkor — írja Kiss Lajos — az év utolsó nagygyűlésén, illet­ve az ahhoz legközelebbi vasárna­pon tartotta az ifjusság a bálját, mely az összes mestereké között a legelső volt. Részt vett azon az uri közönsség leányaikkal, a város elő­kelői a polgármesterrel, katonatisz­tek. Legalább két éjjel tartott. Sokszor e napon volt a ládavitel is, mely abból állott, hogy az ifjú­ság a volt atyamestertől kikérvén a ládát, elvitte az uj atyamester­hez, hol beszéd kíséretében át­adták. Az ifjúság mulatságára díszesen felöltözött táncmessterek hívogattak melynek sikeréhez mindenesetre hozzájárult aznap délután tartott felvonulás tarkasága, zajos ,volta, látványossága. A menet előtt bizonyos távolság­ban szapora léptekkel halad gyolcs gatyába, borjuszáju ingbe öltözött két kengyel futó, fejükön cukor­papírból való feldiszitett süveg, a legtetején csengővel; kik csikós HART-PARR a legerősebb traktor 24, 36 és 50 lóerős nagyságban Megfelelő talajon minden traktor szánt, a „Hart-Parr" traktor 4203—2 minden talajon szánt! Erőkifejtése a legnagyobb Üzemköltsége a legkisebb Élettartama a leghosszabb Szánt, csépel, vontat Vezérképviselet: Fehér Miklós Gépgyár R.-T. Budapest, V., Václ-út Í0 Körzeftépviselő: Wirtschafter Ármin, Nyíregyháza Oéposztályvezefö: Csillag Mihály _ CSAK &ternit" VEDSZŐVAL JELÖLT PALA És CSŐ VALÓD!. tTERNIT MŰVEK HATSOtttt IAJOS. BUDAPEST. AWDftÁSSV-ÚT 3 3;CTM: Hr£R^U]MlU. 1 Elárusítóhelyek: Ehrenfeld Márton fatelepe Nyíregyház*, Darmann Jakab gép- vas­es villamossági cikkek raktára Kisvárda. Ausp tz Bertalan épületbádogos Kemecse, Angyal Simon és Sámuel fakereskedők Balkány, Mezei Jakab fakereked3 Nyir­adony, Mándi és Ooldstein fakereskedők Nyírbátor, Stern Ignác fakereskedéss és betonárugyár Nagykáll . Lazarovits Dávid fa- és építési anyag kereskedése. t 1646-18 módjára nagyokat csördítenek ka­rikásostoraikkal. Utánuk cammog egy medve, valójában egy med­vebőrbe bujtatott inas, kit láncon vezet egy pirossapkás legény, vala­hányszor tnegállanak, megtáncoltat­ja, a dörmögő medvét. Következik a két táncmester, szép magyar ruhá­ban, zsinórozott hosszú bekecsben, fejükön kócsagtollas perzsia sapka, oldalukon kard, illetve csak a tok­ja, mert a kivont kardot hegyén citrommal, pántlikával díszítve ke­zökben tartják. Utánuk lépdel nagy méltóságos nyugalommal két piros bugyogós, turbános török hosszú­sSzáru pipából nagy füstöt ere­getve, közrefognak egy törökle­ányt,, kinek kezében tányér, azon koszorú, tetején citrom van, a kö­szörű alatt pedig finomra, vágott dohány a törökök részére. Ezeket követik a borgazdák: a szűcs ifjú­ság tagjai, kezökben boros üve­gekkel, melyből nemcsak maguk isznak, de ismerőseiket is megkí­nálják. A borgazdák körülvessznek egy lovast, melynek látásán senki sem gondolná, hogy a ló nem más, mint a lovas derekára húzott, 'feke­tebőrrel bevont rossz fateknő, elül­ső végén kitömött lófejjel; a ló derekáról kétoldalt kitömött nadrág szár csüng a lovas lábának meg­íelelőleg. Közben húznak bizonyos alkalmatosságon egy kocsikereket, mely olyan furfangosan szerkesztett hogy húzás közben a rajta levő fér­fi - és nőbábuk forognak. A menet­től a bámészkodó népet mind a két oldalon visszatartják s azzal kötődnek az összes szücsinasok, kik hosszú szakállas bajuszos zsidóknak vannak öltözve, vállukon botrave­tett juhbőr és tollaspárna. Az egész menetet a Benczi Gyula hires ban­dája kiséri, követve az utánuk nyo­muló sokaságtól. Az atyamestertől kiinduló ment jz előkelők háza előtt két-három helyen megállott tissztelegni, majd a mostani Bessenyei-téren létezett nagyvendéglő udvarára meritek, hol a dékán köszöntőt mondott. A kí­sérők széjjeloszlottak, a menet tagjai pedig a bálterembe vonul­tak. A koszorút az ajtó melletti íJK-ttztán asztalra helyezték, mely mellett a pénztároson kivül az atya­mester és a bejárómesterek ül­tek. A bálterem is díszítve volt kitö­mött vadakkal és vadbőrökkel. Az ajtónál medvebőrök, a karzaton kiterítve más vadak bőrei szolgál­tak díszül. Középen kötéleij lógott a táncolók feje felett egy nagy ke­ringő virágokkai, zöld levelekkel díszítve, azon róka, borz, mókus, nyest, görény, vadmacska stb. vadak voltak; a keringőt táncköz­ben meg-meg ütögették s forgott sokáig. . A bálanyának pódiumon volt hely készítve s nyoszolyd lányok virágot nyújtottak át neki. Este 8­órakor kezdődött a mulatság. Az ifjúság hordószámra vett bort és 3—4 sódart, a lányok csőrögét sütöttek, mindezeket éjfélkor fo­gyasztották el, de előbb a vendége­ket kínálták. A csapóvesszővágás, ahol megcsapják a szücsina­sokat Megismerjük a fejezet további részében a szűcsök egész életberen­dezését feltáró sorokból a csapó­vesszővágást. Az utolsó csapóvessző vágást 1910-ben tartották Nyíregy­házán. Mi volt a csapóvesszővá­gás? • A csapóvesszővágást — mondja Kiss Lajos — minden évben Jó­zsef napján (márc. 19.) tartották, csak kedvezőtlen idő esetén ha­lasztották el, azon hét más napjára. (1 899-ben rendezett csapövesszővá­gás alkalmával Friderikusz Sá­muel^ szűcs, a lakoma után elma­radván az erdőben, megfagyott a nagy hidegben.) E napon évenként kimentek az erdőbe és a város en-, gedelmével a kész munka kiporo­lására való egy éves hajtású, egye­nes, mogyoró vesszőt, u .n. kopog­tató pálcát vágtak; egész évre va­lót. A vesszővágás az erdő inspek­tor felügyelete mellett történt, ki­nek, valamint később az erdőkerü­lőnek egy kenyeret, fél kiló szalon­nát, két liter pálinkát, fél liter bort adtak a szűcsök, meg a lakomán el nem fogyasztott maradékot. A közös pénztárból pedig, mint ahogy az 1838-iki jegyzőkönyvben írva vagyon: »örök időre 20 váltó kraj­cárt.* A mondott nap délelőttjén a hiesterek segédeikkel, inasaikkal kimentek az erdőbe és akinek a­mennyi kellett, annyi kopogtatópál­cát vágtak, rendesen száz szál vesz­szőt egyenként. A segédekre és inasokra ráparancsoltak, hogy el ne maradozzanak egymástól. Fi­gyelmeztették őket arra is, hogy égő cigarettát és gyufát el ne lök­jenek. Hagyományos szokás szerint azt az inast, ^ki először vett részt a csapóvessző vágáson, megcsap­ták. Vágás után labdáztak, játszot­tak. Majd a lakomához készültek, fnelynek költségeire kisebb-na­gyobb összeget raktak össze. Ek­kor fizették a tagsági dijat; aki nem fizetett, nem vehetett részt a lakomán. Erre az alkalomra bor­jut vágtak, rézüstben gulyáshust főztek az inasok, legények nyár­son sütötték a hust, azonkívül, — mint a feljegyzések mutatják, vit­tek búzakenyeret, szalonnát, kol­bászt, sajtot, túrót. Nem hiányzott természetesen a bor sem, régen 1 50—200 litert, majd mikor fogy­tak, 35—40 litert szereztek be.— Egyik feljegyzés szerint »egy liter égett bor«, egy-két liter szilvóri-

Next

/
Thumbnails
Contents