Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-04 / 149. szám

J^IrÍRYIDBK. 1929. julius 4. Homokszemek Nyíregyháza — a nyíregyháziaké »Pártoljunk mifident, ami nyir­egyházi; a kereskedelmet, az ipart, kulturtörekvéseket, Írókat, közmű­velődési akciókat.« Ezekben az egyszerűnek lát­szó szavakban a csupa sziv ember­nek, a boldog emlékű Kardos Ist­ván volt városi kulturt'anácsnok­nak a városát rajongásig szerető po! gárnak és munkásának ihletett meg­nyilatkozását van alkalmunk megis­merni, tisztelni és áhítattal emlé­künkben tartani. Tragikusan gyors elmúlása bizonyítja, hogy szavai, melyeket kiejtett, nem frázisok voltak. Eszmékért, ideálokért küzdött, dolgozott emberfeletti erővel. Minden idejét lekötő hi­vatali ténykedése közben is volt ideje meglátni és sajnálattal ta­pasztalni, hogy Nyíregyháza — ma még nem teljesen a nyíregy­háziaké. Tudta, hogy ebből a fej­lődő ipari városból rengeteg pénz vándorol ki idegen városokba ipari termékekért, amit egy kis jóaka­rattal itthon is meg lehet szerezni, tudta, hogy a kereskedelem itthon vajúdik, mig tehetősebbjeink ide­genből beszerzett árucikkekben ékeskednek, tudta, látta és ta­pasztalta, hogy kulturális és köz­művelődési nívónkat idehaza le­kicsinyli mindenki, értékek, kin­csek itthon parlagon hevernek. — mig az idegen talmi kincsek csal­fa csillogása elvakítja és meg nem érdemelt áldozathozatalra ösztönzi a polgárság tehetős elemeit. A meglátások már félsikert jelente­nek. Fajdalom, a félsikert elérő nemes sziv megszűnt dobogni, mi­előtt munkásságát siker koronáz­hatta volna. Mert hogy megtalál­ta volna azt az utat, amely a szét­huzók, egymást lekicsinylők szer­te szóródott táborát egymáshoz vezette volna, egymást megbe­csülni megtanította volna, ahoz semmi kétség nem fér. Sokan gon­dolkoznak azon, hogy mi volna a legszebb emlék, melyet: e nagy em­ber emlékének állítani lehetne, mi volna méltó Ő hozzá? A legszebb emléket az állítaná Kardos Ist­ván emlékének, aki felvéve az el­ejtett nagy eszmék fonalát, sikere­sen fejezné be az ő nemes nagy elgondolását — Nyíregyháza le­gyen a nyíregyháziaké! * A Munkaügyi Szemle egyik számában dr. Bikkal Dénes a munkásság fizetett nyári sza­badságáról elmélkedvén, megálla­pítja e reformnak a termelés szem­pontjából a tőkére való előnyös voltát. Cikke befejezéseként arra a megállapításra jut, hogy a mun­kásság nyári szabadságának kérdé­se keh hogy foglalkoztassa a tár­sadalombiztosító intézet vezetősé­gét is. Nem ismerem dr. Bikkal Dénes urnák a társadalombiztosi­tó intézettel való nexusát, azon­ban ügy gondolom, hogy ezen in­tézménnyel szemben nem lehet teljesen idegen. Ismernie kell kö­zelebbről a munkások nyári sza­badságának kérdésében vallott fel­fogását a társadalombiztosító in­tézet vezetőségének, ahol szintén minden valószínűség szerint rá­jönnek már lassan arra az igazság­ra, hogy a betegségek megelőzése sokkal kevesebbe kerülne a pénz­tárnak, mint az elhanyagolt be­tegségek sokszor reménytelen si­kerű kurálása. Az arra rászorulók két-három heti hyaraltatása nem csak a munkás munkakedvét hoz­ná vissza, hanem a tőkének (tehát közvetve a nemzeti vagyonnak) is, végül még a társadalombiztosító pénztárnak is hasznot hajtana fel­SZÁRAZON í sVIZEN 5 MESTERCSÖVE K fokozott produktumával. Az első lépés biztosnak Ígérkezik, tehát bátorság! a további lépések meg­hozzák a biztos sikert mindegyik fél számára! A kultusztárca költségvetési terhét a felsőházban tulmagasnak tartják a méltóságos főrendek. Nem tudjuk mi sze­gény vidéki beamterek megérteni, hogy azért sok-e a teher, mert ösz­szegszerüleg tényleg nagy pénze­ket kell fordítani a magyar nép szellemi kipallérozására, vagy pe­dig mert ugy gondolják a felsőház tagjai, hogy már nincsen szükség a népmüvelés terén kifejtendő munkálkodásra. Ha igen, akkor meg a belügyminiszter bűnözési statisztikáját kell kissé közelebb­ről szemügyre venni, amely né­mileg az ellenkezőjét állitja. — E szerint a bűnözések száma javult ugyan az -előző évihez viszonyít­va, azonban még mindig csak 87 ezer volt a bűnesetek száma. — Az életelleni bűnesetek száma 1505-re csökkent, melyből csak 57 volt a rablógyilkosságok és 167 a szándékos emberölési esetek szá­ma. Egyszerű emberi észjárással ugy gondoljuk, hogy a bűnözések számának csökkenése nem a korcs­mák, hanem az iskolák szaporítá­sává/ érhető el. A népjóléti miniszter felsőházi beszédében szokatlan erélyességgel szögezte le a tüdő­vész meggátlása érdekében ki­fejtendő munkásságának prog­rammja mellett álláspontját. — Ha nem kapja meg a megfelelő anyagi támogatást, hogy tervét keresztülvigye, kész 4' sze s pozí­cióját odahagyni. A különböző köz életi faktorok és társadalmi egye­sületek vezetőségei már nem egy­szer kongatták a vészharangot, ám nem azzal az eredménnyel, amely ily nagy horderejű vész nyo­mán kellene, hogy jelentkezzen. Ha a népjóléti miniszter a törvény­hozás felsőházában ilyen elkesere­dett elszántsággal védi álláspont­ját, jobban mondva a pusztuló ma­gyar életek kialvó mécseit, akkor olyan vehemensnek kell lennie a ba] felléptének, melyet csak a leg­nagyobb erőfeszítéssel lehet meg­akadályozni. A népjóléti minisz­ter e vészkiáltása nemcsak az öregedő, u. n. nyugodt tempera­mentumu főrendeket kell, hogy lethargiájukból felrázza, hanem mindenkit, aki csak egy csöpp rész vétet érez a nemzet e lassan her­vadó emberpalántái iránt, kell, hogy a legnagyobb karitatív erő­kifejtésre ösztönözzön megmente­ni, ami még megmenthető, mert minden csöpp élet, ami idő előtt elpusztul, tízszeres vesztesége ma a megcsonkított, kirabolt, leti­port magyar hazának. Testápolás T Egészség Tatzmansdorf fürdő — az osztrák Franzensbad (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ennek a bennünket a Burgen­landdal összekötő gyógyfürdőnek ugrásszerű kifejlődése mindenki­nek az elismerését vivta ki. Tatz­mansdorf-fürdő paradicsomi sötét tűlevelű erdőben fekszik, pompás parkja van, csinos tiszta szálloda felett rendelkezik, valóságos kin­cset jelent. Ezenfelül gyógyerejü, alkalikus forrásai és a fxanzens­»badi ásványos iszapfürdőkhöz ha­sonló iszapfürdője messze földön,, mint .elsőrangú gyógytényezők is­meretesek. A Friedberg - pinkafői vasútvonal megnyitása óta azok a nagyobb nehézségek, amelyek az 1621 óta ismert gyógyfürdő lá­togatásának és kifejlődésének út­jában állottak, elestek. Erőteljes léptekkel megy előre. Bécsből 4 és fél óra altt közvetlen kocsik­ban elérhető a gyógyhely. Tatz­mansdorf a gyógyulás fürdője min denféle szívbajok esetében — in­nen nyerte az osztrák Nauheim el­nevezést — és női bajoknál, első­sorban pedig üdülőfürdő s nagy súlyt fektet arra, hogy az is ma­radjon. Az enyhe éghajlat előnyei a kedvező fekvés és a ponpás kör­nyezet (várak, várkastélyok stb.) kellemesen járulnak ezekhez. A je­lenlegi idényre a fürdőtelepet meg újították, a kávéházat megnagyob­bították, amelyet a fürdő vendég­lőjének modern hüsitő berendezés­sel való ellátása és a legnagyobb épületnek a »Kurhof«-nak központi fűtéssel való felszerelése fejezett be. plsőrendü fürdőzenekar, mü­vészcsamok, előadóesték, színházi esték, vadászterület, tennisz, par­kettáncok stb. nyújtanak szórako­zást. Az idei előidényben még messzebbmenő ugrásszerű, most már 300 százalékos emelkedés tör­tént s május közepén már 200 fürdővendég időzött Tatzmansdorf ban, akiket a mélységes csend, amely jótékonyan hat, mint a bal­zsam a lélekre és idegekre és a csodatevő gyógyforrás valósággal megújított. A Tatzmansdorf fürdő iránt való érdeklődés és előjegy­zés örvendetesen növekszik, ugy, hogy az idei kilátások az október végéig tartó szezonra a legkedve­zőbbeknek nevezhetők. Évzáró-ünnep a Kálvin-téri óvodában Esőzuhogás és égzengés közben,, szük terembe szorulva, de az ilyen szomorú külsőségek miatt távolma­radtak hiányát nem érezve, vidám, dalos kedvvel zárult le a Kálvin­téri ovoda egy évi kedves munkája kedden, 2-án délelőtt. Az ovodák munkája a nevelés és szoktatás, jóformán négyszem­közti munka, az óvónő és a kisded között, egyénenkénti módszerrel és végtelen sok kínlódással, háromszáz hosszú napon keresztül. Nagyon ne­héz az! Hát még amikor kifeléfor­dul ez a munka és igyekszik mu­tatót adni egész évi munkájából. Ennek az előkészületei több hét­re nyúlnak, többé-kevésbé telebosz­szankodással, jókedvvel, nevetéssel és aggodalommal, hogy a mutatóba adandó sikerül-e? A legnagyobb lelkiismerettel és a legnagyobb lelkesedéssel nyug­tatjuk meg Lakner Lenkét, az ovo­da kiváló vezetőjét, hogy sikerült. Nagyon jól sikerült. A magyarru­hás apróságok bájos játékai, a — vésztjóslóan fenyegetődző derék kis katonajelöltek kirohanásai ádáz szomszédaink ellen, a tündérjátékok és dalok, annyire elevenen játszód­tak le előttünk, hogy velük együtt mondjuk mi is az örök mottót: »Ezt a szegény csonka Hazát áldja meg az Isten!« De áldja meg a jóságos óvónőt is, aki olyan becsülettel ápolgatja a rábízott lelkek tisztaságát, áldja meg, hogy nem feledi el a legki­sebb magyarral sem elmondatni féltett, drága, irredenta jelszavain­kat. Nagyon sajnáljuk, hogy sem a városi tanács, sem az iskolaszék, sem a tanügyi főhatóság nem kép­viseltette magát ezen a szép ünne­pen és azok helyett, akiknek al­kalmuk és kötelességük lett volna Lakner Lili derék munkájáért kö­szönetet mondani, mi, itt, a város egész társadalma előtt mondunk ne. ki szivből jövő köszöönetet. — di — — Nem romlik meg befőttje, ha Penészmentes Pergament Pa­pírral kötözi le. Kapható az Uj­ságboltban. — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában.

Next

/
Thumbnails
Contents