Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-28 / 170. szám

Nyíregyháza, 1929. julius 28 * Vasárnap x*, évfolyam, 170 szám CIAftaattel árak helyben te s Alapította JÓBA ELEK Unitéra 880 p«ns& N«fly**1*vra. 7'60 pengO. j FSaaarkaaztő: Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. ÍÍWiufctelka*! tasitökaak a?,a ^etórtoy. j F«l»l6s asarkMstft: VERTSE K. ANDOR. ^WMBIBHMWIWSRS'íföBlBSÍi^^ (ísajffiwíT * Ss«rk»sztds<9 te fe!«tfóhlv»taí: SZÉCHfc,NYl-UT 9. SZAM. Talafon »*ám 138. Postachaqu® <teir»tckst r<«rr)k adunk, viasza. A mezőgazdasági válság kérdéséhez Irta; Dr. Martchall Ferenc gazdasági főtanácsos, orsz. gyül. képviselő Világgazdasági vonatkozásban két tényező determinálja a jelenlegi gazdasági lcrizist. Az egyik a háború utáni Európának csökkent vásárló és fogyasztó képessége, amelynek előidézésében nagy szerepe van annak a körülménynek, hogy mig a háború előtt Európa hitelezője volt az egész világnak, addig a háború után, Európa adósává vált úgyszólván az egész világnak, de lőleg Amerikának. Hiszen köztudomású, hogy az Egyesült Államok tőkekihelyezései Európában a mult esztendő végén elérték a 4 millió dollárt. Ez körülbelül meg felei a békeállapot tízszeresének s ehhez még a szövetséges és társult hatalmak, körülbelül 12 milliárd" dolláros háborús adóssága járul, ugy, hogy Európa lekötöttsége Amerikával szemben ma, io milliárd dollár körül mozog. Ez olyan összeg, amely megérthetővé teszi a krízist, amelyben Európa van, amelyben ma Európában győ ző és legyőzött egyformán sinylődik. Az a felfogás, hogy a mezőgazdasági világkrizist csupán a tulprodukció okozza, ma már alig állja meg a helyét. A nemzetgazdasági tudomány szerint, ugyanis tulprodukcióról csak akkor beszélhetünk, ha a tulkinálat egyforma kereslet mellett jelentkezik. Márpedig ha számitásba vesszük, hogy Európa népességének szaporodása megközelitőleg évi 6 millió főre tehető, akkor az, tiz év alatt 50— 60 millió embert jelent, ami ugyan annyival növekedett kenyérkeresletet jelent. Bármennyire is növekedett tehát a világon a búzával bevetett terület nagysága, itt ugyan éppen a megrosszabbodott mezőgazdasági konjunktura következtében máris látjuk a stagnációt, a visszafejlődés jeleit, — pusztán a tulprodukciót, ma már nem lehet felelőssé tenni a kenyér magvak és húsárak katasztrófális visszaeséséért. De okoznunk kell Európa népeinek elszegényedését, amely maga után vonta Európa népei vásárló és fogyasztóképességének csökkenését. Ennek szimptopaáit ismerjük Látjuk Európában a munkanélküliek számának növekedését. A Népszövetség számitása szerint, 1927-ben 7.5 millió munkanélküli volt, ami családtagokkal és a csak alkalmi munkához jutottakíj kai együtt, körülbelül 18 millió keresetnélküli embert jelent. Itt van a bankkamatláb állandó növekedése is, amelynek szintén része van a vásárlóképesség csökkenésében. A háború előtt Európában a hosszúlejáratú kihelyezések kamatja, általában 3 és 4 százalék között", mozgott, amíg a tengeren tuü államokban békében egészen 10 százalékig szökött fel. Ez a viszony ma éppen forditva áll. A közterhek állandó emelkedését szintén nem szabad számitáson kivül hagyni. Mindezekhez hozzájárulnak még a reparációs terhek, az arany vásárlóerejének csökkenése és mindazok a gazdasági eltolódások, amelyekkel az úgynevezett békeszerződések sújtották Európa népeit. Elsősorban tehát nem a több vagy túltermelés, hanem a nagy mértékben megcsökkent fogyasztás oldalán kell a jelenlegi mezőgazdasági krizis okait kutatni. A világgazdasági vonatkozásban jelentkező másik tényező, amely Európa agrárnépeinek sorsát ma megpecsételi, az amerikai veszedelemben jelentkezik. Valamikor Európa népeit, az úgynevezett sárgaveszedelem rémének falrafestésével tartották rettegésben. Én ugy látom, hogy a sárga veszededelem helyebe az amerikai veszedelem lépett, amely, sajnos, nem rémkép, hanem komoly, véresen komoly realitás. A genfi népszövetség kutatásai szerint, például, a világ élelmiszer és nyersanyag termelése 1926-ban az 1923-as állapotokkal szemben 16 százalékkal emelkedett. Mig 1926-ban Európa összprodukciója 2 százalékos csökkenést mutat a békebeli állapotokkal szemben. Északamerika termelési plusza 33 százalékra, Délamerikáé 32 százalékra rúgott. Európa részesedési aránya a világtermelésben az az 1923-beli 43" százalékról 1926ban 36 százalékra esett vissza, mig Északamerika részesedési aránya 26 százalékról 30.7 százalékra emelkedett. A tengerentúli államok összbuzatermelése volt 1923 oan 281 millió, 1927-beij 422 millió, 1928-ban pedig 470 millió métermázsa. Alig 10—12 esztendő alatt tehát a tengerentúli államok össszbuzatermelése éppen 100 százalékkai megnövekedett. Ebből a 470 milló métermázsából kivitelre került 1923-ban 26 százalék, 1927ben pedig már 44 százalék. A mehacnizálás folytán olcsó termelés Amerikában, az olcsó szállítás és azonfelül az európai fogyasztó államokkal szemben jelentkező dömpingárak mindinkább kellemetlenné teszik ránk nézve a tengerentúli mezőgazdaság versenyét. Ennek a helyzetnek-felismeréséből az következnék, hogy Európa államai közös fronton kellene, hogy harcoljanak a tengerentúli államok kíméletlen versenyévei szemben. E helyett, sajnos azt látjuk, hogy főleg Középeurópában egymásnak nehezítjük meg a mezőgazdaság prosperálását. Mindebből csak azt a következ Költők beszélnek Irta: Várallyay Jenő — érdekes dolgokat láttam és hallottam. Érdekes dolgokat bárátocskám. Majd később mindent cl fogok mondani. De előbb pihenek egy félórát, mert nagyon fáradt vagyok. Kifárasztott az utE^ás ••• — Csak feküdj le. Pihend ki magad — mondta az idősebbik fiatalember különös hangon és zavartan ide-oda tekintgetett, mintha nem mert volna barátja szemébe nézni. — Ejha! — kiáltott fel most a fiatalabbik. Te veled történt valami változás. Minha ecet csurogna a szádból. És a szemeid is nagyon furcsán néznek. — Ő te detektív zseni! — nevetett fei erőltetett szinészies hangon az idősebbik és zavartan végigsimította csontos ujjaival kissé rendezetlen frizuráját. — Ez a hang is erőltetett — jelentette ki kereken a fiatal és felemelkedett a díványról, majd hirtelen visszaült és látszólag dühösen a fejét csapkodta: — Ne haragudj, egész bolonV vagyok. Bolondságokat beszéltem. Nem aludtam, ennyi az egész Igazán nem tehetek róla. Hm, hm _ meggyanúsítottalak. Persze az j álmatlanság.... — Ez aztán igazán bolond beszéd. De még milyen — tört ki a kacagás az idősebbikből elemi erővel. De mintha kívülről banzott volna ez a nagy nevetés és nem belülről. Mintha a falak adták volna ki magukból ezt az erőltetett sipoló, recsegő hangot. A fiatalabbik igy hallotta legalább is, de most már nem szólt. Könyökét a jobb térdére fektetve tenyerébe hajtotta bozontos fejét. Ugy tartotta kezében csontos koponyáját, mint egy kugligolyót, amit ép elhajítani készül. Ö legalább is igy érezte. Mert zsibongott zúgott a koponyája. Még benne zúgott Pest zengő zenéje, lármája, bábeli összevisszaságban az utazástól elcsigázott tag jaiban pedig a fáradtság mérge folydogált feszitve az erek kék hártyafalát. — Zoltán — szólt most hozzá megváltozott hangon az idősebb. Nem ok nélkül gyanúsítottál. Tény leg nyomja valami a lelkemet. A másik felkapta már-már súlyzóként földre zuhanó fejét. — Tessék? — Aljas képmutató voltam az előbb — mondotta és közelebb lépett. — Hogy érted? — Elárultalak. — Lélekben ? — Igen... A fiatalabbik szemei felragyogtak. Mintha misztikus kék láng csapott volna ki fekete szemgolyóiból. Arcáról egyszerre eltűntek a fáradtság petyhüdt ráncai, vidáman felugrott a díványról és a másikhoz sietett. — Édes öregem, látod mégis csak van valami pozitív haszna a felsőbbrendűségnek — mondta és melegen megrázta a barát kezét. Egymással szemben álltak, nekitüzesedett arcai és nézték egymást. — Az előbb azért színészkedtem, mert dühbe hozott, hogy te észrevetted rajtam. Épp akkor akartam elmondani a dolgot. De azután már ugy tűnt volna, mintha csak azért vallanék, mert rajtacsíptél. Ez utálatos lett vo.Ina. Ugy történt tudod, hogy mialatt Te Pesten voltál, én gyakrabban eljártam az Aurora-kör sörözéseire és ott egyszer rólam lévén szó te is szóba jöttél. Távolléted mint ha megoldotta volna a különvéleménytől irtózó kockafejek nyelvét, kritizálni kezdtek, sőt mi több megállapították, hogy kötnivaló bolond vagy. Ezzel szemben azt mondták, hogy az én írásaimat megértik és kedvelik és ebből láthatom, hogy nem a modernség miatt utálják a te írásaidat. Képzelheted mennyire kétségbeestem. Nem használt az a tudat sem, hogy te, akinek már ugy-ahogy sikerült fent az érvényesülés nagyI ra becsülöd írásaimat. Majd istenJ tudja miért kételkedni kezdtem őszinteségedben és magamban is. likkor vadul gyűlölni kezdtelékés hidd el mindennek elmondtalak volna, ha tudtam volna, hogy a kérgesszivüek lelkét feléd fordíthatom. Ha-ha-ha, hogy röhögtem volna rajtad, ha azt mondták • volna legalább: »szó sincs róla tehetséges.« De tudtam, hogy ez lehetetlen és ezért még jobban gyűlöltelek. Azokat a barmokat még jobban megutáltam. Fizettem és otthagytam őket. A négy korsó sör, amit megittam kissé mámorossá tett. Bolond gondolatom támadt. »Megszólitottam ai első rikkancsot«: — Ismeri Sirató Zoltán urat? — kérdeztem Bugyii'bácsitól. — Ismerek szerkesztő ur, hogyne ismernék. — Mondja őszintén, milyen emöernek tartja, fizetek egy fröcs' csöt.... — U vigyime Nem ért ab* ból semmi az emper, bolont empet — legyintett az öreg és kérte a fröccs árát. Dühösen rohantam el. Bementem a Sas szállodába és telefonon felhívtam egy csomó ismerőst. Bizalmasan megkértem őket, hogy nyilatkozzanak rólad őszintén, irodalmi lapot akarok alapítani és téged szeretnélek felelős szerkesztőnek. Szomorúan tapasztaltam, hogy mindenki bolondnak, félkóEgyes szám ára 16 fillér