Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-27 / 169. szám

1929. julius 27. JNrtrfRYIDEK. 7 Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Segélykiáltások az ököritói strandon A közönség sörgeti a veszélyes helyek rendőrhatósági kijelötését (A Nyirvidék tudósítójától.) A nagy kánikulában ezernyi sokaság keresi fel az ököritói strandot. Az idén — szemtanuk elbeszélése szerint — a sok helyütt mély vizben több esetben már-már fuldokló fürdőzőket halásztak ki. Sürgősen szükséges az ököritói strandon a veszélyes helyek rendőrhatóság kijelölése és ellenőrzézése. A strandozó közönség köréből kaptuk a következő levelet : Igen tisztelt szerkesztő ur! F. hó 24-én, szerda délután az ököritói strandon, a kabinsor közepétől számítva cca. 100 lépésnyire két fejet és négy kezet lehetett időnként látni a vízből kiemelkedni és elmerülni. A közvetlen közelben néhány fürdőző tartózkodott a vizben, akik közül az egyik torkaszakadtából adta lp az S. O. S. vészjeleket. Segítség! Segítség ! A fürdőzők köréből pedig néhányan odakiáltottak, hogy ne csináljanak ilyen buta vicceket. E sorok irója, aki a közelben úsztam, eleinte szintén ilyen tréfának láttam az esetet, csak amikor az egyik vizbefuló arcát eltorzulni láttam, fogtam fel a veszély komoly voltát. Szerencsére egy csónakázó ur épp arra haladt, aki valószínűleg szintén nem sejtett veszélyt, mert az ott küzködőket figyelemre sem méltatta, amíg aztán talán tul erélyes közbelépésemre a csónakból tárjsáyjat együtt kiugrott és azt az életmentésre rendelkezésre adta. Igy sikerült a két fiatalembert az életnek visszaadni az utolsó másodpercekben. Állítom, ha csónak nem lett volna ott, avagy csupán néhány méterrel is távolabb lett volna, a két fiu feltétlenül ott maradi Tanulság! Báró Molnár Viktort sokan áldják azért, hogy ott strandfürdőt nyitott, mert hiszen rengeteg mulatságot és főleg sok-sok egészséget nyújt át ezáltal a közönségnek. A kezdés stádiumában lévő intézkedéseihez csak tapsolni lehet. Azt kérdezzük azonban: járt-e arra az illetékes rendőrhatóság? Ha Igen, ugy miért nem intézkedett a szükséges óvóberendezkedésekről és — miért nem jelölik a mélyebb vizet ? i Ahol fürdik a közönség, tehát a csárdától az országút felé végig tessék a vizbe elhelyezett karókon kihúzott és a vizből kilátszó kötéllel és feltűnő felírásokkal figyelmeztetni bennünket a veszélyre!! Mert legyen szabad feltenni még egy kérdést: ha a sok kedvező véletlen nincs meg és a két fiu megfullad a vizben, kinek a lelkén száradt volna a szerencsétlenség és vájjon ki vállalta volna a felelősséget ? Megjegyezni kívánom még azt, hogy ugyanezen helyen hasonlókép járt egy igen komoly, kissé úszni is tudó, nyíregyházi tekintélyes polgár, mégis ama különbséggel, hogy az egészen mellette haladó csónakba megkapaszkodott és igy ki tudott jönni a mélyebb vizből. Egy fürdőző. Portalanitsnk az ntcákat A Nyirvidék komoly propagandát folytat a város utcáinak öntözése érdekében. A napokban is erélyes cikk jelent meg e hasábokon a Kállai-utca öntözé-sének szükségességéről. Nagyon helyes volt a felszólalás. Én azonban most egy másik hathatós és aránylag igen olcsó gondolatot hozok a város vezetőségének figyelmébe, ami nagyon elősegítené a város főútvonalainak a pormentesitését és egyes utvonalakon már ki is van próbálva és pompásan bevállott. Értem ez alatt az uttestek széleinek, szegélyeinek füvesítését, parkírozását. A Széchenyi-utón már gyönyörű virágos-pázsitos szegélyek díszlenek és az utcatestet teljesen pormentesitik. — Csak az utca közepét kell öntözni. Ha megnézzük a város főbb utcáit, azok mind szélesek és járdától járdáig való átkövezésük szinte kibírhatatlan költségeit igényelne. Mindenütt maradnak kövezés nélküli szegélyek és voltaképen ezek 1 termelik a rettenetes portengert. A fuvarosok érthető okból nem a kö- 4 vezett részen, hanem ezeken a poros szegélyeken hajtanak és hiába ott minden locsolás, — a port nem lehet kiküszöbölni. Már pedig ezeknek az utcáknak a portengere elterül az egész város felett és megrontja a levegőt azokon az utcákon is, amelyek különben maguk pormentesek. Következő tavasszal tehát ezt a szegélyezést minden főbb útvonalon ki kellene képezni. Ugy hiszem, hogy a házigazdák magúk is elvállalnák a kertészeti részt, — vagyis szívesen ültetnének virágokat és szívesen öntöznék azokat. Csak a gyepesítést végeztesse el a város. Elnézem az utcánkon a temérdek nagszámos munkát, amit ezekre az utcákra tavasszal, ősszel fordit a város azzal, hogy — egyengetted, tisztíttatja azok szegélyeit, a vízmosásokat stb. Mihelyt a parkírozás, gyepesítés meglesz, — ezek a munkálatok feleslegessé válnak, tehát a gyepesítés és rendezés költsége vigan megtérül és ami a fő, a pormentesités nehéz problémája egy csapásra meg lesz oldva. Szép is lesz, egészséges is lesz és mindenben illő megoldás is lesz egy hires kertvároshoz. Ami szép és esztétikus volt a Széchenyi-uton, hasznos lesz a többi utcákon. Üileti könyvelésben több évi gyakorlattal bíró mérlegképes könyvelő vagy könyvelőnő felvétetik. Ajánlatok személyesen folyó hó 27-ig a Korona-szálloda itodájába nyújtandók be. 4575-5 Mégis kisüt a nap 1

4 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A beéttkönyv azonban meglepő gyorsan dagadozott mind vastagabbra és vastagabbra és nemsokára Koraletzné modern utonállással öszszegyüjtött pénze keményen állott a svájci villa fundamentomában. A rablócég hirtelen megszűnt és Koraletzné most már a sok könnyen és átkon szerzett vagyonán tollászkodhatott. A hátsó udvari putrik keshedt szobáiból kikerült a sok ócska lim-lom, szedett-vedett portéka és pompás bútort szerzett be (k la hadseregszállítók), amelyet hatalmas butorszállitó kocsi vitt el a Balaton mellé. A csinos villát felháborító ízléstelenséggel rendezte be, teljesen a jellemének megfelelően. És most már uri nyafogással járt-kelt a fürdőn, adta a gazdag özvegyet és élvezte és kiköveetlte magának a cselédjei alázatát és meghódolását. A vad hajszában azonban még jobban lesoványodott, az arca citromsárgára fonnyadt, a haja megderésedett és megritkult és ha lehetséges, még otrombább bakancsokat hordott. A viselkedésén vörös fonálként végighúzódó modortalanságot pedig most ráadásul még csömörletes gőggel és pöffeszkedéssel súlyosbította. A modora — mondom — a reászakadt bőség következtében sem változott és megmaradt olyan visszataszítóan kellemetlennek, amellyel szemben plebejus hízelgés, ha azt állítjuk, hogy pórias. Mert most a teljes műveletlenség és modortalanság egy harmadik" kellemetlen társsal bővült és lett triumvirátussá: az uborkafára felkapaszkodott ember gőgjével. Természetesen első osztályon utazott, ahol férfias cipői nyugodtan foglaltak helyet a szomszédos ülések bársony felületén. Az útitársak beszédeire mindig beleszólt, mert nem látta be, miért ne vehetne részt abban a társalgásban, amely ugyanolyan szakaszban folyt, amire ő jegyet váltott. Drága, súlyos pénzeken váltott jegyet, — amely művelettel aztán teljesen egynek érezte magát azokkal. Lassanként megérett mindenkinek az utálatára és ennek megszerzésében olyan tökéletességre tett szert, hogy Könyves Kálmán királyunk biztosan nem jelentette volna ki a boszorkányok nemlétét, ha ezt a nőt ismerte volna, mert ebben most már egyesült az összes rossz, ami asszonyi állatban előfordulhat. 9. fejezet. A VÉRES KARD. Mint valami kiérdemesült, vén csataveterán horpadt mellén az arany érdemrend: szemeket kápráztató fénnyel tündökölt az alkonyi nap aranyos színekben tobzódó korongja. A móló végén, ahol ez a kőut merész élű hajóorrban végződik és meredek eséssel belehajlik a langyos víztükörbe, aranyos csillámok reszkettek a vízen, mintha valami gazdag kéz pazarló módon folyékony aranyat ömlesztett volna végig az enyhén zöldeskék tó felületén. A fürdőházikók előtt a messzire elnyúló sekély vizben olvkersárgára lesült cifra tökök úszkáltak, a tetejükön halványsárga viaszosvászon fedővel: emberfejek, amelyeknek hozzátartozó része, a lomha test, mélyen alámerült és kéjes borzongással élvezte a lágy viz bársonyos, langyas, hűsítő simogatását. Az egész vízfelület imbolygó mezeje gazdagon termette ezeket a tököket, amelyek sivalkodtak, fújtak, köpködtek, ziháltak és prüszköltek és sebesen menekültek el egymás közeléből. A kevésbé óvatosak és szemfülesek előtt néha-néha felbukkant a viz fenekéről egy-egy víztől csepegő, kaján vigyorgásra torzult idegen tök, egy széles tenyér villant meg a víztükör felett és mire az orv módon meglepett szemfületlen magához tért meglepetéséből, magas vízfalak csattogtak rémült képén, szája, szeme, orra vizet csorgatott és ha egy pillanatra megtisztult előtte a látkép, az éppen elegendő volt ahhoz, hogy lássa és szégyelje az orvtámadó és a tőlük sebesen távolodó többi tökök kárörvendő, gúnyos kacagását... A mólóról nézve, mindez igen mulatságos látvány volt. De a padokat megszálló társaság most mégsem ezen az egyenlőtlen vizi és vizalatti háborún mulatott. Mint rendesen, ha Koraletzné megjelent közöttük, annak a rovásán csiklandozott bennük a kacagás. Már megint történt valami nevetségesség. Amikor az agyagpartok alatti kocsiúton az állomás felé jöttek, az egyik csordakutnál a vénasszony hátramaradt és azon igyekezett, hogy a magasban üresen lebegő vödröt elkapja és a kútba leeressze. Hosszas, különféle nevetséges és groteszk mozdulatok árán ez sikerült is neki, ami kor azonban a vödör a nem nagyon mély kútba ért, a reflex-mozgás visszarántotta, fel a levegőbe. Koraletzné ijedt mozdulattal akarta megállítani és amikor erre a fiatalok kíváncsian visszafordultak, a következő épületes jelenetet látták: a sebesen felfelé emelkedő tele vödör hirtelen megbillent, féloldalra fordult és a minden lében kanál vénasszonyt ugy öntötte végig felülről lefelé, hogy olyan alapos és lelkiismeretes fürdést még a Balaton vizében sem végezhetett volna... Elsírta volna magát, ha nem látja az újságíró mosolygó két szemében a gyilkos gúnyt. De igy csak dörmögött valamit és kijelentette, hogy hazamegy, átöltözni. Ughy felsóhajtott: — Hála neked, Uram!... Megfogyatkozott létszámmal érkeztek tehát ki a móló végére, ahol szerencsére az egyik kettőspad üresen állott. A másik kettőn városi kirándulók ültek, hatalmas szatyrokkal a lábaiknál. Nyilván itt vacsoráztak meg és most már kielégített gyomorral költői érzékkel szemlélték a nap haldoklását. j (Folytatjuk.) _