Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-24 / 166. szám

1929. julius 24. JAÍRYIDÉK. >M A romániai orvosi kollegialitás (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A romániai egyetlen magyarnyei vü orvosi l^pja, a kitűnően szerkesztett Praxis Medici érdekes cikket hoz a romániai orvosi kollegialitásról. A slatinai orvosszövetség felkérte Grigorescu Orleanu Mária dr.-t, hogy az adókivető bizottság előtt az orvosikor érdekét védje, mert túlságos, nagy adókat vetettek ki rájuk. Azorvosnő meg is jelent, de ott épen -ellenkezőleg járt el, mint amire felkérték. Annyira gyűlölte a kollegát, hogy megcsinálta azt a jó viccet, hogy az adókivető bizottság előtt épen azt igyekezett kimutatni, hogy a kivetett adó nagyon kevés. A bizottság természetesen sokszorosára emelte fei áz adatok alapján az orvosok adóját. Nagy riadalom támadt erre a városkában. Nagynehezen tudták csak áz országos orvosszövetség közbenjárásával az ügyet elintézni cs bebizonyítani, hogy a 1i .oc lakosú kis városkában 17 orvosnak 180 ezer leit megkeresni fejenként merő fantasztikum. Miután az adókérdést elintézték és kénytelenek voltak megnyugodni az először kivetett adóban, melyet sokaítak, izgalmukat az orvosok az áltai csökkentették, hogy 38-szor 25 cm. nagyságú falragaszokon hozták a slatinai közönség tudomására az eljárást. Erős szavákkai bélyegezték meg az orvosnő magatartását »ki a kollégákkal szembeni antipáthiáját mindenek fölé helyezve, valóságos merényletet követett ei a szolidaritás és jóhiszeműség szellemével szemben.« tírre viszont az orvosnő tett feljelentést ^Bukarestben az országos szövetségnél, ahol sietve tárgyalták íe a kényes kérdést. Itt ugyan helytelenítették, hogy az orvosok belső házi ügyüket kiplakatirozták, piacra vitték, ami a slatinai orvosi Icar tekintélyét nagymértékben csökkentette, de viszont nem találtak szavakat annak megbélyegzésére, hogy az orvosnő menynyire inkollégiálisan járt ex. Ezért az orvosnőt a fiókszövetség meg követésére ítélték. Még nem simultak el teljesen a hullámok és az orvosi karon kivül a város lakossága is izgatottan várja a fejleményeket. Rakovszky Iván dr., Nyíregyháza képviselője részt vesz az ipartestületi Székház alapkőletételi ünnepén, de nem tart kihallgatásokat A hozzá intézett kérelmeket az egységes párt elnöke veszi át A Tiszántúl súlyosan károsult gazdaközönsége nagy várakozással tekint e gazdagyülés elé. CA »Nyírvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy Rakovszky Iván dr. Nyíregyháza város országgyűlési képviselője Nyíregyházára érkezik és részt vesz az ipartestületi székház alapkőletételi ünnepén. Rakovszky Iván dr. ezalkaiommál nem tart ugyan kihallgatásokat, de azoknak a választóknak, akiknek valamelyes panaszuk vagy sérelmük van, igy is módot nyújt, hogy kívánságukat hozzájuttassák. A polgárság részéről előterjesztésre váró panaszok, kérelmek az egységes párt nyíregyházi elnökénél, dr. Sasi Szabó László ügyvédnél Zrínyi Ilona-u. 7.) nyújtandók be. Sasi Szabó László a beérkező kívánalmakról ^ referálni fog Rakovszky Iván dr.-nak, aki minden egyes hozzájuttatott kérelmet külön-külön figyelembe vesz és lehetőség szerint el is intéz. Előkelő régi magyar biztosító intézet keres azonnali belépésre jó összeköttetésekkel biró külliszluiselőkeí, fix és jutalék javadalmazás mellett. Kezdőket kioktatunk. Cím a kiadóhivatalban. 3533 -3 Mezőgazdaság r^Piii' |l k 2 1 A tiszántúli gazdák foglalkozik a A Tiszántúli Mezőgazdasági'Ka- f mara folyó hó 28-án, vasárnap d. | e. 9 órakor a kamara székházának tanácstermében igazgatóválasztmányi ülést tart. A gyűlésen csupán egy kérdés kerül tárgyalásra: j a Tiszántúlt ért fagykárcsapás debreceni gyűlése fagykárokkal folytán előállott helyzetről jelentés a fagykár kihatásainak enyhítése és mérséklése érdekében tett kamarai intézkedésekről beszámoló és a fagykárosultak segélyezésének érdekében teendő további eljárásoknak megtárgyalása qépc* mégíő ÖL tógjobDöfe! KAPHATÓ: f SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. Mégis kisüt a nap ,

2 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A humoros befejezést nyert csónakséta a hullámzó Balaton tetején azzal az eredménnyel biztatott, hogy a fürdő közönsége ezúttal elmellőz mindenféle udvarias és tapintatos hallgatást és Grizeldiszt a legelső nyilvános szereplése alkalmával kikacagja. Koraletzné tehát otthon tartotta a leányát és a kerítés zöld vasrácsozatán tul halálbüntetés terhe mellett tilos volt neki mennie. Grizeldisz tehát folytonosan tojástáncot lejtett a brutlis házi törvények önkényü paragrafusai között, mert anyja feltétlen megadásra és engedelmességre szoktatta, még trafikoslány korában. Akkoriban neki joga volt az egész havi fizetését átnyújtani vendégek traktálásában kimerülő anyjának, de nem volt joga személyi kívánságainak kielégítésére. Ilyenformán Grizeldisz fizetése meglepő egyformasággal változott át katlanszerü fazék kávékká és öles karéjú kuglófokká, amelyeket boldog-boldogtalannak, ha az ajtaján betette a lábát, a kezébe nyomott Koraletzné. De ez még a régi-régi idők lapjaira tartozott. A jelenben Grizeldisz tojástánca kisértett. Ugyanolyan volt ez a tánc, mint az, amit Koraletzné nagy izgalmak közepette lejtett azelőtt, a büntetőtörvénykönyv ama szakaszai felett, amelyek a csalás, árdrágítás és a zsarolás bün.tettei felett rendelkeznek. Érdemes ezzel a korszakkal megismerkednünk, amelybe ugy tűz bele kutató lámpásunk fénye, mint a tenger hűs feketeségébe a világítótorony idegesen megcsillanó villanyfénye. »Alulról«, nagyon is alulról jött Koraletzné. (Az igaz, hogy most sem állt magasabban, mint amilyen magasra a pénz s nem a szellem duzzadozó zsilipjei felemelték.) Valami göthös ügynök, vagy házaló felesége volt; az ura éjjeli kávéházakat bolyongott be és ragadósan kínálgatta ócska lim-lomjait, amelyek a vállára akasztott fadobozban voltak. Ordináré kézelőgombokat, szipkákat, zsebtükröket, levelezőlapokat és más ilyes semmiségeket árult és a legtöbbször csak azért vásároltak valamit a régiségtárból, mert megsajnálták nagy, fénylő, mélabús keleti kosszemei nedvességét. Egyszerre aztán Koraletzné kezében maradt az egész hatalom, amelyet eddig a családfő gyakorolt a két neveletlen apróság felett. Kísérteties hosszú alakjával ott sürgölőzött most az özvegy a kis, legesleghátulsó, udvari lakásban traktálta a kiáradt folyam szélességével hömpölygő vendégsereget. Ruhája rongyokból és zsirfoltokból volt telepettyegetett és ugy lapult meg nyurga testén, mint a lepedő a vasalódeszkán. Most, hogy a legutolsó akadály is lerombolódott előtte, a férje, veszekedett tempóval feküdt neki a háborús konjunktúrának. Lisztet, gabonát, kukoricát, cjikrot, dohányt csempészett hajmeresztő mennyiségben és egyiket a másikért elcserélte, vagy hallatlan árakért eladta. Nem volt az a termék, amit mohó kapzsisággal meg ne kaparintott volna, aztán elrejtette, hogy amii kor ötszörös, tízszeres, százszoros, kétszázszorosra szökött fel az áruk, súlyos nyereséggel továbbadja. Olykor-olykor valamelyik megkopasztott »üzletfék feljajdult a rettenetes érvágás fájdalma alatt és névtelen levelekkel bombázta a rendőrséget, a pénzügyőrséget, az ügyészséget. Ilyenkor hetekig tartott, hogy a különféle egyenruhás emberek, detektívek és más hivatalos urak kézről-kézre adták Koraletzné kilincsét. De ő éppenséggel nem volt az az asszony, aki zavarba jött volna, ha egyszer-másszor szorította a kabát. Hohó! A gabona egyszerre eltűnt és némán lapult meg valamelyik házbeli padlásán, a dohányzacskók kincseket érő tartalmukkal az ágy szalmazsákjában lapultak meg és a burgonyahalmokra a pince jótékony homályában méternyi homokréteg borult... Agyafúrt és »öreg« detektivnek kellett annak lennie, aki Koraletznét rajta tudja csipni! Egyetlen egyszer vesztett csak rajta, ám akkor a leánya sorra kilincselte a kis város rendőrségi épületét és valahogyan leemelte az anyja fejéről a kemény sujtással lecsapni akaró hivatalos ököl veszedelmét. Ö tudta, hogyan sikerült neki és főleg milyen árért... Koraletzné tehát élt, szerepelt és virágzott. Állandóan ugy élt és szerepelt, mint valami tisztes özvegy... Megállj csak, olvasó, el ne hamarkodd a dolgot és az Ítéletet! Ezt a »tisztes özvegy« jelzőt ugyanis nem kell komolyan venni, legkevésbé pedig szószerint. Mert ezt minden magára maradt asszonyra rákenik és olyan természetes gesztussal teszik ezt, mint amilyen természetes az, hogy szőr van az eben és a macskán, vagy hogy ilyenfajta hasonlatokkal dobálóznak az emberek: 1. »ugy ömlött az eső, mintha sajtárból öntötték volna«, 2. »ugy ment minden, mint a karikacsapás«, 3. »olyan egészséges, mint a makk« stb., stb. De én, aki barátja és híve vagyok az oknyomozó történelemnek, szeretek a mélyére hatolni egyes dolgoknak és ezért azt kérdezem: mióta nevezhetik »tisztes«-nek az árdrágítót, a csempészt, az, élrejtőt és a kiszipolyozót, aki még hozzá mindezekből az embernyuzó és zsaroló bűnökből megtollasodott!? Koraletznénak sem erkölcsi, sem hazafias aggodalmai nem voltak, sem emberi részvétet nem érzett, ha arról volt szó, hogy valami élelmiszeren ötszáz százalékot kereshet. Ahová lépett és ahová nyúlt, ott soha többé nem nőtt fű. K Aggodalmak és lelkiismeretfurdalások nélkül »doIgozott« és ezt oly alaposan és körültekintéssel végezte, hogy — ismétlem — ott többé nem nőtt fű, ahol ő egyszer megjelent. De 3 sem az átkokkal, sem a szidalmakkal, sem a lesújtó pillantásokkal nem törődött: sohasem nézett hátrafelé! (Folytatjuk.)