Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-24 / 166. szám

2 JNÍLFFRYIDÉK. 1929. julius 24. Egy fekete koporsó mellett Ott voltunk a szabadsággondoíat h'őslelkü alispánjának temetéséin, ott álltunk a fekete koporsó mellett, amelyben egy karakterisztikusan magyar élet hamvai fekszenek örök némaságban. Az a néma koporsó azonban veszélni kezdett, amint álltunk a juliusi nap aranyában. Lelki szemünk előtt eívonült a tragédiás magyar történelem. Azok a harcok dübörögtek elő a memória zenekarának szimfóniájában, amelyeket a magyar lelkiismeret klasszikus embere harcolt. Ki ellen, ki ellen kellett hadakozni Nagymagyarországon? Akkor még nem hirdették Vojvodáék a nem nem sojját a aíagyar főváros felé, akkor még a Kárpátoktól az Adriáig terjedő ország térképe előtt állottak imádságos érzéssel magyar fiaink. Mégis dult a harc. Küzdöttek legjobbjaink egy áitokeuly alatt, Küzdöttek legelemibb jogunkért, szabad államéletünkért. Mátyás király óta megszűnt a magyar élet folytonossága, a magyar erők kifejtésének lehetősége. Idegen kéz tartotta fojtogató hatalmában ezt az országot. Oszd meg és uraikod] rajtuk — Divide et impera, ez volt a jelszava annak az idegen 'hatalomnak. Magyar véreink gályarabsággal fizettek, mártiromságot szenvedtek, ha élt lelkűkben a gyönyörű álomkép, szabad Magyarország álma. Ennek az áiomnak virágos életrékelése volt egy-egy magyar szabadságharc, Wesselényiék titkos készülődése. Bocskay! Bethlen harcai és Rákóczinak, a »szabadság fényes csillagának nagyszerű epopeája. Éppen Rákóczi kora, a fejedelem udvarának sokoldalú élete, gazdasági, ipari szervezettsége, nagy demokráciája, amelynek szabad levegője lehel felénk a kuruc költészet búsongó dalaiból, művészete, amelynek szárnyalása diadal masan csapott fet a szabadság tavaszos levegőjében, egész pirosló magyar élete bizonyította be, mi lehetett volna ez a nemzet a magyar erők szabad kifejtésében. De Bécs gyilkos csontkamrájából sorvasztó szél süvöltött elő és a magyar élet egy titkos reláció hínárjában sorvadt. A magyar lélek öntudata kettészakadt, a magyar tár sadalom eíszintelenedett bécsi fényben sütkérező rétegeket fejlesztett, amelynek véréből kialudt áz ősök életritmusa. Mi lett volna, ha nem lettek volna a Bessenyeiek, akiknek szemében Bécs cirádás világában is feíparázslott az erő tüze Mi lett volna, ha a már-már elalélt nemzeti nyelvet, amelynek or ganizmusában őshazai misztériumok éltek, ha nyelvünket meg nem mentik álmok álmodói szegény poéták: Kazinczyk, Virág Benedekek, ha Vörösmarty a riadó vak mélységet fet nem veri szavával. De mennyivei ""nagyszerűbb, vésztlátóbb magyar életet teremthettek volna itt a költök, gondolkodók, államférfiak a bécsi áfium nélkül, szabadon! Ha Széchenyi zsenijének roppant alkotóerejét nem ölte volna meg az a tépelődés, hogy a gazdasági és pedagógiai fejlődés utján indult magyar életet összhangba hozza a Habsburg dinaáztia családi politikájának, Ausztria nagyhatalmi ér aekeinek szempontjaival. És hot volna ma Magyarország, ha Kossuth apánk édes szeretetének magvetését, a szabad, demokratikus, nemzetiségi politikájában, szociáliz musában magyarsága mellett is — sőt éppen igazi magyarságából ere dően — európaivá, haladóvá, megingathatatlanul erőssé, diadalmassá teheti ezt a nemzetet, ha Bécs rá nem uszitja az orosz martalócokat. Most ünnepeljük Bem apót, most zokogva idézzük a titáiiok Magyarországát, de 'Kossuth jóslatában, amellyel pontosan megjelölte a magyar tragédia útját egész Trianonig, nem tudtak komolyan "hinni, nem tudtak érte csak lelkesedni a kiegyezéses kor kompromisszumában, amelynek fényes gazdasági fejlődése, virágzása mélyén halálmagvak értek. Szikszay Pál küzdelmeinek kora egy utolsó felsikoltása volt az elrejtett vágyaknak. A nemzeti ellenállás felviharzása még egy eruptív fel s rátörése volt az elnyomott nemzeti erőknek. Akik ak^or a harcos mellett állottak, ma könnyes meghatódottsággal és belső megnyugvással áldják azt a fekete koporsót. De mementó is a nyolcvanhatéves harcos temetése Mementó azok felé, akik a magyar tragédia okát ma sem a mélyen keresik, akik ma is szívesen odaadnák idegen fényben való pompázásért a véres határok töviskoszoruja alatt szenvedő, de politikailag független országot. A világosan látás azonban terjed a felkelő nap erejével. Kossuth nagy lelkének napja ez. Demokratikus, nacionalizmusában is szociális igazságokban hivő, lélekben is, határokban is Nagymagyar ország napja, az ország ébredése, amelynek buvófolyója csak néha villant a felszínre, ha Szikszay Páíók mágikus ereje hivta, deamélynek sírboltját hiába döngették a nagyok. A fekete koporsóra külIőződő fény az a reménysugár, amely a tisztánlátó magyarok szemében ég: szabad Magyarország, haladó, boldog Magyarország eljövetelének hite. —D-Y— Peer Gynt hazájában Az .utazás legszebb része talán a készülődés. Hosszú téli estéken kiteríteni otthon a térképeket, fellapozni az útleírások színes rajzait, a képzelet szárnyaira ringatózni tenger hullámverésén, betekinteni gleccserek kék jégfüggö;. nye mögé: ez a tervezgetés adja a legtöbb örömöt. A valóságnak tüskéi is vannak. A meredek hegyoldalon hangosan dobog a szív s a gleccserek jege csúszik az ember lába alatt. Metsző északi szél hatol be a csontjaimig s a tenger hullámverése néha bizony nagyon is a valóság szárnyain ringat. Peer Gynt hazájában — az ilyen szelid hajlású buckákhoz szokott nyírségi szem — együtt találja a természet műhelyének egész fegyvertárát. Gazdag festőpaletta, melyről nem fogynak el soha a színek. A tenger szürkébe játszó k€k tükrére ráborul a nevető égboltozat. Mégse fárad szemünk a végte- j lenségbe, mert becsipkézik a lát- ' határt hegyek hóval borított sziklatömegei. Egyszer egy kéttornyú dóm kőpalotája vet árnyékot a vizbe, majd gigantikus méretű oroszlán pihen gránittalpakon; közben lefut a tengerbe távoli fensikok jégtakarója, majd meredekhátu fjord szűk ölén át belátás nyílik a szárazföld belsejébe. Égbenyúló sziklafalhoz közeledik a hajó. A kormányhidról sistergő rakéta száll fel és lomha ívben suhan a hegynek. A szikla hátán ártatlan lángot fújva — szétrobban, néhány pillanat múlva hatalmas — mennydörgéssé fokozza fel a visszhang. Egyszerre terjedni és emelkedni kezd a hegy. Mozgó fehér felhő gomolyog a levegőben. Százezer sirály repül ki sziklafészkéből. Mintha orkán játszana hópelyhekkel — ugy kavarog a szemhatár. Pedig a távcső tanúsága szerint csak egy kis folt repült ki a nagy madárhegy megszámlálhatatlan tömegéből — a többi ott ül AZ ANGOL RÓZSA SÁNDOR DICK TURPIN TÓNI MIX a legvakmerőbb cowboy szinész alakítása SZERDÁN-CSÜTÖRTÖKÖN AZ APQLLÖBAN LLO Kedden Szenzációs nyári újdonság! Kedden A GYŰLÖLET PUSZTÁJA (AZ ÉJFÉLI VÁNDOR) Harold Wright regénye filmen 9 felvonásban Személyek:' M»ry Molly Q' Day Matt John Boles A vándor Alec B. Francis Péterke Manrice Murphy » bisérő műsor. Szerdán Csütörtökön TOMMIX

radenid

k legnagyobb filmje DICK TURPIN (A GÁLÁNS BANDITA) — az angol Rózsa Sándor izgalmas története 8 felvonásban Max Móritz az idegen légióban s

i

g

f

ew.

rtépe

t Előadások kezdete ; hétköznap 5, 7 és 9 órakor Mindenütt kapható I Termeli i Tejszövetkezet! Kfiiponl BwUpeat, I., Horthy Míkió.-.l 11*1*4. végtelen sorokban, mint iskolásgyerekek a padban. Még egy ideig gomolyog a hózivatar s aztán egykét folttal több tarkítja a sziklagerincet. Megint nyugalom van. Csak hazaátérő sirályok repülnek még a világ négy tájéka felől, kenyérkereső ut jókban elfáradva, "kecses mozdulattal zárják össze szárnyaikat. Alszik a madárhegy. Ujabb rakéta száll a kormányhidról s megint vijjog, gomolyog, kavarog a határ. Budapesten a Margit-hídról gyakran elnézem télen a jégtáblák között halászó sirályokat. Galambnagyságú kecses fehér madarak, játszva bukdácsolnak a Duna szürke vizében. Ezek a tengeri sirályok viharraszánt erős madjarak. Napok óta követik a hajót. Kiterjesztett szárnnyal lebeg a viz felett, nem is mozdul s mégis együtt halad velünk. Azután két-három szárnycsapással elibénk kerül. Majd villámgyorsan lecsap a vizbe s görbe piros csőrében kis halacska vonaglik. Parti házak gerincén mozdulatlanul ülnek, akárcsak nyírségi falu nádfedeles eresze alatt a villásfarku fecskék. Napsugár zavarja éjszakai álmukat. Már tizedik éjjel nem alkonyodott le a nap. Biborveres tányérja éjjel féltizenkettőkor éri el legmélyebb pontját, de még mindig ontja ragyogó sugrözönét. A hegyek átellenes oldala lilás árnyékba borul, de nyári zivatar haragos felhői odahaza jobban elsötétítik a láthatárt. A világító tornyok le vannak szerelve, hajók, automobilok lámpása nem gyullad fel. Hammerfest városának nem okoz gondot a nyári közvilágítás számlája. Néha hajnaltájban fut be hajónk egy-egy kikötőbe. Az utcákon eleven élet, utaskísérők nevetgélnek a hajókorlátnál, álmos szemet sehoxse látni. Csak a boltok vannak bezárva, mintha vasárnap volna. Valamelyik nyitott emeleti ablakból Solveig-dala hallatszik, — norvég anya altatgatja kisfiát. A tengeren pedig végigterül az éjféli iiap menyasszonyi fátyola. Éjszakon a Nordcap felnyúló szikláiról zuhan bele a szárazföld a Jeges-tenger birodalmába. Karcsú öbölben vet horgonyt a hajó. 307 méter magas kopár sziklafal fut fel az égnek. Csónakra szállunk s a hullámverés ringat a part felé. Háromnegyed órai erős hegymászás után ott állok a föld legészakibb pontján. A 71-ik szélességi fok alatt. A tenger zúgása nem hallatszik fel. Az órám éjfél felé közeledik s a fényképező gépemmel megpróbálom hazavinni ragyogó foszlányait az éjféli napnak. Lent az öbölben tompán kürtöl lomha testű hajóóriás. Az én otthagyott kis hajóm bárka módra ringatózik mellette. Kerekes gőzdaruk motoroscsónakokat eresztenek alá s egyszerre ellepi a Nordcap sziklahátát ezer amerikai vásári zsibongása. Az árusító bódéból elfogy a levelezőlap. Öreg, fájóslábu asszonyok jönnek, matrózok vezetik karonfogva. Most már nem is a természet templomában vagyunk, hanem emberek nemzetközi országútján. Ped\g én áhítattal szívtam magamba a természet ragyogó pompáját s elhoztam sirigtartó örök emlékül. Szohor Pál.