Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-18 / 161. szám

"1929. julius 18. JSftíRYIDÉK. Lesántult a pejkó vagy valami ehhez hasonló okának "kell lenni, hogy a Kállai-utcát már megint nem öntözik. Utóbbi idő­ijen ugyanis régi lófogatu lajtos kocsi járta az utcát és ugy-ahogy öntözgette. Eleintj a mutatós uj motoros-öntöző járta, ele abban itt nem sok köszönet volt, mert nyar­galtan-nyargalvást csak éppenhogy megspriccélte a por tetejét és pár perc múlva megint kavargott a szecskatörmelék a járókelők orrá­ba, szájába, szemébe.... A lófogatu valamivel "többet ért, — de ugy­látszik, hogy lesántult a pejkó, mert már megint tűrhetetlen a helyzet. Mikor egy kis szél van, i>t:dig az itt nálunk mindennapos — akkor ezen az Utcán végigmenni egyszerűen kínszenvedés. Bizony megfeledkezünk akkor városunk minden kirakatszépségéről, minden kultúrájáról és pompás parkjairól gyönyörű tereiről, szép utcáiról, amelyek a vasúttól beözönlő -ide­geneket elkápráztatják és semmi­képen sem érezzük magunkat ci­vilizáltabb helyen, mint a Góbi sivatag vándorai. Azalatt persze, mig mi Kállai-utcaiak igy szenve­dünk, azalatt vigan locsolják a parkírozott utakat és a gyönyörű .notoros öntöző ott manőverez a bámuló idegen nagy gyönyörűsé­gére, — pedig azokat az utcákat a vízvezeték csapjaiból is pompá­san lehet öntözni, — a motoros kocsi meg járhatná azokat az utcá­kat, amelyekben vízvezeték: még nincsen. Dehát fődolog a kirakat. A kültelki polgár meg hadd fi­zesse a kirakati költségeket. És nyeljen hozzá nagyokat az első­osztályu finom porból és Szecska­keverékből.^. Befejezés előtt áll az aj Galyás-sziatársulat szervezése SonTivantja és szubrettje nines még az együttesnek. Kik maradnak, kik az uj tagok — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában. Kaposvárról írják : Két hónap múlva megkezdődik a kaposvári szini szezon, amelynek megkezdése elé kíváncsi várakozással tekint a színház törzspublikuma. Az uj szezonnal kapcsolatban természe­tesen felmerült az a kérdés, mi­lyen lesz az idei társulat, jobb lesz-e, mint a tavalyi, beváltja az igazgató igéretét s megerősiti-e a gyengébb posztokat ? A kiráncsiságot csak részben sikerült az alábbi információval kielégíteni, mert a társulat felfris­sítése csekély s ép a legnagyobb sikereket aratott szinész, a ked­venc, Márkus Lajos bonvivant nem "jön vissza az ősszel. Ez pe­dig a közönség és a direktor szempontjából is kár. A jelenlegi helyzet az, hogy visszajön Biczó Margit, Harmath Jolán G. Székely René, Turcsy Jolán irsay Nóra, Horváth Nusi, Dóczi Emma, Daniss Győző, Pat­tantyús Mihály, Nóvák István, Pol­gár Gyula, Bojár László s utol­jára hagytuk Vadnai Andor titkár nevét, akinek visszatartása sze­rencsé^ elhatározás volt a direk­tor részéről. Márkus Lajos és Takács Rózsi helyett uj tagokat akar szerződ­tetni a direktor Erdélyből s ezért most Aradon és Nagyváradon tárgyal a bonvivant- és szubrett­kérdés megoldásáról. — Kaboss László sem jön vissza, helyette Marossy Gézát, az aradi színház volt rendezőjét, szerződtette a direktor. Zemplényi Zoltán őrökét Mester Tibor, az Alapi- és Szent­iványi-féle staggione társulatok szerelmes színésze fogja betölteni. Uj tag még Horváth Margit, egy nagyon tehetséges fiatal színésznő, aki prózai szerepekben fog debü­tálni. A női kórust 4 uj taggal, a férfikart 1 uj taggal frissítette fel a direkció. Az őszi szezon újdonságainak sorában szerepel a Szupécsárdás, Pista néni, Palatínus rózsája, Párisi divat. Diákszerelem, Mit susog a fehér akác, Szökik az asszony, operettek, Tábornok, Ida regénye, Tüzek az éjszakában, Szürke ruha prózai darabok. A fizetésképtelenség reformja Az Ügyvédi Kamara kényszer­egyességi és csődeljárás egysége­sítését, szigorítását, gyorsítását és olcsóbbá tételét a vagyonfelügye­lők és tömeggondnokok dijainak leszállítását kéri. A Kamara továb­bá követeli az adóknak és köz­terheknek k^óta szerinti fizetését, mert szerinte az- a méltányos, hogy a gazdasági alany fizetésképtelen­né válásakor a kárban a kincstár a hitelezőkkel megfelelő arányban osztozzék. Rövidesen a minisztertanács elé kerül a magasabb lak­bérosztályba való sorozás ügye (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Nyirvidék többször foglalko­zott már azzal, hogy a közalkalma­zottak körében nagy aggodalmat keltett és nyugtafanságot váltott ki, hogy a magasabb lakbérosz­tályba való sorozásról szóló ren­delet még nem jelent meg, pedig két hét múlva augusztus elseje lesz. Érdeklődtünk illetékes helyen a rendelet sorsa felől, ahoi kijelen­tették, hogy ujabb intervencióra ebben az ügyben nincsen szükség. Wekerle Sándor dr. pénzügymi­niszter a napokban a miniszterta­nács elé terjeszti a magasabb lak­bérosztályba való sorozás ügyét s a döntés után egy-két napon be­lül meg is jelenik a rendelet. A pénzügyminisztériumban ka­pott információ előreláthatóan megnyugvást fog kiváltani á köz­tisztviselők körében, mert hiszen a minisztertanács nem hozhat más határozatot, minthogy magasabb lakbérosztályba sorozzák Nyíregy­házát. 503-as Fiat kocsi kifogástalan üzemképes állapotban olcsón eladó.\ Marton és Társa I nyíregyházi autófizetne Zrínyi Ilona-utca 8. szam. 3827—20 Mégis kisüt a nap 9 Regény. —• Irta: Péchy-Horváth Rezső, Zsazsa lassan, óvatosan haladt az erdő­ben. A közelből álmos csacsogással hallatszott a tó lassú hullámverése, mint valami szükséges, nagy himnusz az erdő ünnepi, templomi han­gulatához. Az eső, amely néhány nappal ezelőtt átro­hant a vidék felett, pazar kézzel szórta <el ajándékait az erdőben is. Különös kalpagu, kü­lönös színezetű és alakú gombák nőttek elő hirtelenében a mély sötétségü erdőzugokban és friss illat reszketett a kacér lombok alján. Zsuzsa mohó szemekkel vadászott a gom­bavegetáció közepette. Halk örömmel csapott le beföldezett kezével egy-egy mészfehér, tömpe csiperkecsaládra, széles görbealaku gévára, fé­lénken rejtőzködő csibegombára, vagy kifor­dult esernyő formájút viselő vargányára. Nagy .szakértelemmel bicskával vágta el a szárat kevés­sel a föld felett, hogy a gyökereket meg ne sértse. Több nap, mint gomba — gondolta és elégedett mosolygással kukkantott bele jókora tarsolyába, amelyben percről-percre szaporodott a zsákmány. Lassú sétáján ritkulni kezdett az erdőség és Zsazsa elmélyedésében alig vette észre, hogy az állomás közelébe jutott. Csak a gőzdaru csi­kordulásaira, amely durva fahajókról badacsonyi bazaltkövet emelgetett, nézett körül. A régi­régi tepietőben állott, fenn a vasúti sínek fe­lett, jó magasan, ott, ahol csak az ismerős szem tudja felismerni a besüppedt, fűvel, kóróval és akáccsemetékkel benőtt sírokat. Egy-egy kor­hadt, arasznyi fatönk régi-régi fakeresztről be­szélt.... Lágy, langyos szellőcske ali^ észrevehetően simogatta meg az arcát. Egy szál hajat a hom­lokába lebbentett s amikor visszasimította, ész­revette alant Johnyt, aki széles mosolygással .integetett feléje. Nem áldhatta valami túlságosan ezt a fiút, akivel szemben öszönszerü idegenkedést érzett. Miért ? Mert erőteljes, egészséges léte elle­nére »felmentett« volt és az »itthonlevők köte­lességteljesitésé«-ben olyképp vett részt, hogy az egyik központban dolgozva, a hónap 30 napja közül 31-et biztosan Fonyódon töltött. »Nél­külözhetetlenségét« az összes hölgyek fenyegető udvarlásával bizonyította be. Hirtelen elillant a jókedve s mint valami másik véglet, egyszeribe Ughy jutott az eszé­be. Elpirult s bosszús arccal fordult az ellen­tengernagyi uniformisban magát ellenállhatat­lannak sejtő fiatal ur felé. — Kérem, Dzsoni — sietett Zsazsa a mon­dókájával — arra akarom kérni, hogy ne írjon többé nekem olyan levelet, mint a minapában, mert Isten bizony megharagszom! Ezt már ak­kor megmondtam volna magának, de sohasem kínálkozott olyan alkalom, hogy ezt feltűnés nél­kül megtehettem volna. — Ajaj — mosolygott a njrurga fiatalember — hát csak ez a baj, Zsuzsóka!? Hiszen ennek a kívánságának könnyű szerrel megfelelhetek Zsuzsa félbeszakította: — Köszönöm. 1 Indulni akart, mert kinos volt ránézve nem­csak az a téma, amit itt most feszegetni kellett, de minden egyes pillanat, amelyet Johnyval együtt kellett eltöltenie. Most már a szép gom­bákat sem sajnálta, csak mehetett volna. — Engedje meg — állt most az útjába a kellemetlen partner — hogy amit nem vesz tőlem szívesen Írásban, ugyanazt szavakkal mond­hassam el magának. Hibás voltam, beismerem ünnepélyesen, amikor levélben irtam meg min­dent, mert hiszen a levél könnyen elveszhet, vagy eltévedhet, ámbár az sem volna nagy baj, mert én senkire nézve se lehetek kellemetlen, olyan ajánlattal... Zsuzsa türelmetlen mozdulatot tett. Bosz­szantotta az a különben csupán komikus maga­bizottság, amellyel ez a fiu a saját személyéről beszélt. Elhatározta, hogy most végleg lerázza ma­gáról, noha eleinte csak azt akarta, hogy az ízlés­telenség határáról visszakalauzolja az ízlés vidé­kére. — Nézze, Dzsonni — mondta Zsuzsa — én egy nagyon rossz leány vagyok, aki nem érdemli meg egy olyan komoly férfi vonzalmát, mint amilyen maga. Ne is pazarolja azt rám és az idejét fordítsa hasznosabb szórakozásokra. Különben is más, nagyon más az én ideálom képe, jelleme és egyénisége, mint maga. Az én jövendőbelimet egészen másnak képzelem és aka­rom. Az legyen komoly és korrekt férfi, az át­lagon jóval túlemelkedő képességekkel, legyen hazafias és magas erkölcsi nívón álló, tisztult világnézettel felvértezett ember. Az alakja, ille­tőleg a külseje majdnem egészen mellékes, noha pusztán esztétikai érzékem kielégítésének okából szeretném kissé csinosnak. A fő a lelke és a szive! Egészen kipirult Zsuzsa, amikor folytatta: — Lássa, Dzsonni, én sohasem érzek ro­konszenvet az olyan férfi irányában, aki nem teljesiti a kötelességét a hazájával szemben... Johny kicsínylően mosolygott: — Haza? Ejnye, hogy b^zélhet komolyan erről a humbugról? — Tisztelt uram — villant meg a kis tani­tónő barna szemepárja — vegye tudomásul, hogy a haza és a hazaszeretet nem »humbug«! Lehet, hogy én rém elmaradottan gondolkozom ebben a tekintetben, de arról nem tehetek, hogy nem tudom saját gondolataimat és érzéseimet meg­tagadni. Senki kedvéért sem tudok másképper. gondolkozni és írni, mint ahogyan érzek! És minden lehet, csak az nem, hogy másképpen nyi­latkozzam, ipint ahogy helyesnek ítélek valamit, bár lehet, hogy ez naiv, buta vagy ósdi. Lehet, hogy »hazája csak a gazdagnak van«, ha a »haza« fogalma alatt azt a helyet értjük, ahol valaki kényelmesen és gond nélkül élhet. Ilyen »hazájáta a gazdag mindenütt feltalálhatja. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents