Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-18 / 161. szám

"1929. julius 18. JSftíRYIDÉK. Lesántult a pejkó vagy valami ehhez hasonló okának "kell lenni, hogy a Kállai-utcát már megint nem öntözik. Utóbbi időijen ugyanis régi lófogatu lajtos kocsi járta az utcát és ugy-ahogy öntözgette. Eleintj a mutatós uj motoros-öntöző járta, ele abban itt nem sok köszönet volt, mert nyargaltan-nyargalvást csak éppenhogy megspriccélte a por tetejét és pár perc múlva megint kavargott a szecskatörmelék a járókelők orrába, szájába, szemébe.... A lófogatu valamivel "többet ért, — de ugylátszik, hogy lesántult a pejkó, mert már megint tűrhetetlen a helyzet. Mikor egy kis szél van, i>t:dig az itt nálunk mindennapos — akkor ezen az Utcán végigmenni egyszerűen kínszenvedés. Bizony megfeledkezünk akkor városunk minden kirakatszépségéről, minden kultúrájáról és pompás parkjairól gyönyörű tereiről, szép utcáiról, amelyek a vasúttól beözönlő -idegeneket elkápráztatják és semmiképen sem érezzük magunkat civilizáltabb helyen, mint a Góbi sivatag vándorai. Azalatt persze, mig mi Kállai-utcaiak igy szenvedünk, azalatt vigan locsolják a parkírozott utakat és a gyönyörű .notoros öntöző ott manőverez a bámuló idegen nagy gyönyörűségére, — pedig azokat az utcákat a vízvezeték csapjaiból is pompásan lehet öntözni, — a motoros kocsi meg járhatná azokat az utcákat, amelyekben vízvezeték: még nincsen. Dehát fődolog a kirakat. A kültelki polgár meg hadd fizesse a kirakati költségeket. És nyeljen hozzá nagyokat az elsőosztályu finom porból és Szecskakeverékből.^. Befejezés előtt áll az aj Galyás-sziatársulat szervezése SonTivantja és szubrettje nines még az együttesnek. Kik maradnak, kik az uj tagok — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában. Kaposvárról írják : Két hónap múlva megkezdődik a kaposvári szini szezon, amelynek megkezdése elé kíváncsi várakozással tekint a színház törzspublikuma. Az uj szezonnal kapcsolatban természetesen felmerült az a kérdés, milyen lesz az idei társulat, jobb lesz-e, mint a tavalyi, beváltja az igazgató igéretét s megerősiti-e a gyengébb posztokat ? A kiráncsiságot csak részben sikerült az alábbi információval kielégíteni, mert a társulat felfrissítése csekély s ép a legnagyobb sikereket aratott szinész, a kedvenc, Márkus Lajos bonvivant nem "jön vissza az ősszel. Ez pedig a közönség és a direktor szempontjából is kár. A jelenlegi helyzet az, hogy visszajön Biczó Margit, Harmath Jolán G. Székely René, Turcsy Jolán irsay Nóra, Horváth Nusi, Dóczi Emma, Daniss Győző, Pattantyús Mihály, Nóvák István, Polgár Gyula, Bojár László s utoljára hagytuk Vadnai Andor titkár nevét, akinek visszatartása szerencsé^ elhatározás volt a direktor részéről. Márkus Lajos és Takács Rózsi helyett uj tagokat akar szerződtetni a direktor Erdélyből s ezért most Aradon és Nagyváradon tárgyal a bonvivant- és szubrettkérdés megoldásáról. — Kaboss László sem jön vissza, helyette Marossy Gézát, az aradi színház volt rendezőjét, szerződtette a direktor. Zemplényi Zoltán őrökét Mester Tibor, az Alapi- és Szentiványi-féle staggione társulatok szerelmes színésze fogja betölteni. Uj tag még Horváth Margit, egy nagyon tehetséges fiatal színésznő, aki prózai szerepekben fog debütálni. A női kórust 4 uj taggal, a férfikart 1 uj taggal frissítette fel a direkció. Az őszi szezon újdonságainak sorában szerepel a Szupécsárdás, Pista néni, Palatínus rózsája, Párisi divat. Diákszerelem, Mit susog a fehér akác, Szökik az asszony, operettek, Tábornok, Ida regénye, Tüzek az éjszakában, Szürke ruha prózai darabok. A fizetésképtelenség reformja Az Ügyvédi Kamara kényszeregyességi és csődeljárás egységesítését, szigorítását, gyorsítását és olcsóbbá tételét a vagyonfelügyelők és tömeggondnokok dijainak leszállítását kéri. A Kamara továbbá követeli az adóknak és közterheknek k^óta szerinti fizetését, mert szerinte az- a méltányos, hogy a gazdasági alany fizetésképtelenné válásakor a kárban a kincstár a hitelezőkkel megfelelő arányban osztozzék. Rövidesen a minisztertanács elé kerül a magasabb lakbérosztályba való sorozás ügye (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Nyirvidék többször foglalkozott már azzal, hogy a közalkalmazottak körében nagy aggodalmat keltett és nyugtafanságot váltott ki, hogy a magasabb lakbérosztályba való sorozásról szóló rendelet még nem jelent meg, pedig két hét múlva augusztus elseje lesz. Érdeklődtünk illetékes helyen a rendelet sorsa felől, ahoi kijelentették, hogy ujabb intervencióra ebben az ügyben nincsen szükség. Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter a napokban a minisztertanács elé terjeszti a magasabb lakbérosztályba való sorozás ügyét s a döntés után egy-két napon belül meg is jelenik a rendelet. A pénzügyminisztériumban kapott információ előreláthatóan megnyugvást fog kiváltani á köztisztviselők körében, mert hiszen a minisztertanács nem hozhat más határozatot, minthogy magasabb lakbérosztályba sorozzák Nyíregyházát. 503-as Fiat kocsi kifogástalan üzemképes állapotban olcsón eladó.\ Marton és Társa I nyíregyházi autófizetne Zrínyi Ilona-utca 8. szam. 3827—20 Mégis kisüt a nap 9 Regény. —• Irta: Péchy-Horváth Rezső, Zsazsa lassan, óvatosan haladt az erdőben. A közelből álmos csacsogással hallatszott a tó lassú hullámverése, mint valami szükséges, nagy himnusz az erdő ünnepi, templomi hangulatához. Az eső, amely néhány nappal ezelőtt átrohant a vidék felett, pazar kézzel szórta <el ajándékait az erdőben is. Különös kalpagu, különös színezetű és alakú gombák nőttek elő hirtelenében a mély sötétségü erdőzugokban és friss illat reszketett a kacér lombok alján. Zsuzsa mohó szemekkel vadászott a gombavegetáció közepette. Halk örömmel csapott le beföldezett kezével egy-egy mészfehér, tömpe csiperkecsaládra, széles görbealaku gévára, félénken rejtőzködő csibegombára, vagy kifordult esernyő formájút viselő vargányára. Nagy .szakértelemmel bicskával vágta el a szárat kevéssel a föld felett, hogy a gyökereket meg ne sértse. Több nap, mint gomba — gondolta és elégedett mosolygással kukkantott bele jókora tarsolyába, amelyben percről-percre szaporodott a zsákmány. Lassú sétáján ritkulni kezdett az erdőség és Zsazsa elmélyedésében alig vette észre, hogy az állomás közelébe jutott. Csak a gőzdaru csikordulásaira, amely durva fahajókról badacsonyi bazaltkövet emelgetett, nézett körül. A régirégi tepietőben állott, fenn a vasúti sínek felett, jó magasan, ott, ahol csak az ismerős szem tudja felismerni a besüppedt, fűvel, kóróval és akáccsemetékkel benőtt sírokat. Egy-egy korhadt, arasznyi fatönk régi-régi fakeresztről beszélt.... Lágy, langyos szellőcske ali^ észrevehetően simogatta meg az arcát. Egy szál hajat a homlokába lebbentett s amikor visszasimította, észrevette alant Johnyt, aki széles mosolygással .integetett feléje. Nem áldhatta valami túlságosan ezt a fiút, akivel szemben öszönszerü idegenkedést érzett. Miért ? Mert erőteljes, egészséges léte ellenére »felmentett« volt és az »itthonlevők kötelességteljesitésé«-ben olyképp vett részt, hogy az egyik központban dolgozva, a hónap 30 napja közül 31-et biztosan Fonyódon töltött. »Nélkülözhetetlenségét« az összes hölgyek fenyegető udvarlásával bizonyította be. Hirtelen elillant a jókedve s mint valami másik véglet, egyszeribe Ughy jutott az eszébe. Elpirult s bosszús arccal fordult az ellentengernagyi uniformisban magát ellenállhatatlannak sejtő fiatal ur felé. — Kérem, Dzsoni — sietett Zsazsa a mondókájával — arra akarom kérni, hogy ne írjon többé nekem olyan levelet, mint a minapában, mert Isten bizony megharagszom! Ezt már akkor megmondtam volna magának, de sohasem kínálkozott olyan alkalom, hogy ezt feltűnés nélkül megtehettem volna. — Ajaj — mosolygott a njrurga fiatalember — hát csak ez a baj, Zsuzsóka!? Hiszen ennek a kívánságának könnyű szerrel megfelelhetek Zsuzsa félbeszakította: — Köszönöm. 1 Indulni akart, mert kinos volt ránézve nemcsak az a téma, amit itt most feszegetni kellett, de minden egyes pillanat, amelyet Johnyval együtt kellett eltöltenie. Most már a szép gombákat sem sajnálta, csak mehetett volna. — Engedje meg — állt most az útjába a kellemetlen partner — hogy amit nem vesz tőlem szívesen Írásban, ugyanazt szavakkal mondhassam el magának. Hibás voltam, beismerem ünnepélyesen, amikor levélben irtam meg mindent, mert hiszen a levél könnyen elveszhet, vagy eltévedhet, ámbár az sem volna nagy baj, mert én senkire nézve se lehetek kellemetlen, olyan ajánlattal... Zsuzsa türelmetlen mozdulatot tett. Boszszantotta az a különben csupán komikus magabizottság, amellyel ez a fiu a saját személyéről beszélt. Elhatározta, hogy most végleg lerázza magáról, noha eleinte csak azt akarta, hogy az ízléstelenség határáról visszakalauzolja az ízlés vidékére. — Nézze, Dzsonni — mondta Zsuzsa — én egy nagyon rossz leány vagyok, aki nem érdemli meg egy olyan komoly férfi vonzalmát, mint amilyen maga. Ne is pazarolja azt rám és az idejét fordítsa hasznosabb szórakozásokra. Különben is más, nagyon más az én ideálom képe, jelleme és egyénisége, mint maga. Az én jövendőbelimet egészen másnak képzelem és akarom. Az legyen komoly és korrekt férfi, az átlagon jóval túlemelkedő képességekkel, legyen hazafias és magas erkölcsi nívón álló, tisztult világnézettel felvértezett ember. Az alakja, illetőleg a külseje majdnem egészen mellékes, noha pusztán esztétikai érzékem kielégítésének okából szeretném kissé csinosnak. A fő a lelke és a szive! Egészen kipirult Zsuzsa, amikor folytatta: — Lássa, Dzsonni, én sohasem érzek rokonszenvet az olyan férfi irányában, aki nem teljesiti a kötelességét a hazájával szemben... Johny kicsínylően mosolygott: — Haza? Ejnye, hogy b^zélhet komolyan erről a humbugról? — Tisztelt uram — villant meg a kis tanitónő barna szemepárja — vegye tudomásul, hogy a haza és a hazaszeretet nem »humbug«! Lehet, hogy én rém elmaradottan gondolkozom ebben a tekintetben, de arról nem tehetek, hogy nem tudom saját gondolataimat és érzéseimet megtagadni. Senki kedvéért sem tudok másképper. gondolkozni és írni, mint ahogyan érzek! És minden lehet, csak az nem, hogy másképpen nyilatkozzam, ipint ahogy helyesnek ítélek valamit, bár lehet, hogy ez naiv, buta vagy ósdi. Lehet, hogy »hazája csak a gazdagnak van«, ha a »haza« fogalma alatt azt a helyet értjük, ahol valaki kényelmesen és gond nélkül élhet. Ilyen »hazájáta a gazdag mindenütt feltalálhatja. (Folytatjuk.)