Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-16 / 159. szám

1929. julius 16. JWYÍRYIDÉIL 8 Közgazdaság Kedvező vagy rossz ? Irta: Pisszer János. A Neue Freie Presse bécsi tudositój'a előtt, néhány héttei ezelőtt Hermann Miksa kereskedelmi miniszter akként j^yilatkozott egy intervju kapcsán, hogy Magyarország gazdasági helyzete kedvező. Ugyanakkor folytak a felsőházi tárgyalások nálunk, ahol felszólalók mind panaszkodtak a rossz gazdasági viszonyok miatt. Ilyen kérdésben szólani meglehetősen nehéz dolog, mert "hiszen a magyar kereskedelmi miniszter bizonyára jobban van tájékozva az ország gazdasági helyzete tekintetében, mint az eseíleg elfogultnak is mondható és talán optikai csalódásokban ringó felsőházi tagok, mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy egy kis megfigyelésre időt engedve, a nyert tapasztalatok alapján igyekezzék az ember képet alkotni arról, hogy vájjon kedvező-e hát az a bizonyos gazdasági helyzet, avagy talán mégis csak igaza lehet a képviselőháznak és a felsőháznak a gazdasági helyzetre panaszkodó tagjainak? Több }jét telt el a bécsi nyilatkozat óta. De nemhogy a hetek, vagy az azóta eltelt napok, hanem még az azóta eltelt órák számánál is sokkal nagyobb számban hangzanak el a panaszok, amelyek mind a nyomorúságos gazdasági helyzetről szólnak Ebből az is kö. vetkezik, hogy nem elfogultság, vagy optikai csalódás az, hogy a gazdasági helyzet rossz, hanem letagadhatatlan valóság! Ha azonban szemlélődünk, szinte laikus ésszel is a panaszoknak kell 'helyt adnunk. Mezőgazdasági terményeink ex. portja elé nagy akadályokat gördítenek szomszédaink, tehát ellenségeink, de nemkevésbbé gátolják volt szövetségeseink is ezt az exportot. A mezőgazdaság helyzete tehát nem kedvező. Ipari termelésünkről sokat nem keli szólanunk, hiszen a nyersanyag hiánya erre bőséges magyarázatot nyújt. Az ipari tevékenységünk helyzetére nézve mégis tájékozatlan lenne, azt csak a munkanélküliek statisztikájára keh utalnunk. Ezen a területen a kereseti lehetőségek még a gyáripari részen is rosszak és csak a kartellszerü alakulások tudják biztosítani a létét, a vállalatok részére. Igaz, hogy ezek a kartellek azután alapos védelmet nyújtanak a vállalkozásoknak, de éppen ezek bizonyítják a legjobban, hogy a helyzet itt is kedvezőtlen, és egyáltalán nem kedvező. Abból ugyanis, hogy a gyárvállalatok vezetői busás jövedelmet vágnak zsebre, még nem szükségszerüleg következik az hogy az ipari gazdasági helyzet kedvező is lenne. Néhány ember vagyonosodása sohasem jelentett általános jólétet, hanem ennek pont az ellenkezőjét. A kereskedelem helyzete, a legjobban abból Ítélhető meg, hogy hány fizetésképtelenség, hány kényszeregyezség és mennyi csőd bizonyít annak kedvezőtlen, sőt rossz volta mellett. A kis -és kézműipar pedig igazán a legkevésbbé tarthatja helyzetét kedvezőnek. Talán egy kis statisztika erre is reámutathat, ha azt mondjuk, hogy az önálló iparosok és munkaadók közüi, az , 1928. évben, 131-en választották öngyilkosság utján inkább a halált, mint a nyomorúságos életet. Ha pedig a gazdasági élet nervus rerum gerendarumának, a pénzgazdaságnak pulzusára tartjuk kezünket, akkor azt látjuk, hogy talán az inflációs időket kivéve, hatvan év óta soha oly mohón, oly lázasan nem szedegették a pénzesboltok a kamatokat, mint napjainkban, Aki azt hiszi, hogy a pénzkereskedők fényes mérlegei, akár egyéni, akár más formában is gyakorolják ezt az üzletágat, az általános gazdasági helyzet kedvező voltának tükörképei, az »gewaltig« téved! Éppen ez bizonyít legjobban egy ország gazdasági nyomorúsága mellett, hogy az uzsora régi fogalmát kétszeresen meghaladó kamattétel mellett is mohón csinálnak adósságokat az emberek, holott jól tudják, hogy az optimisták módjára, biztos pusztulásnak néznek elébe. Nem találni embert, akinek panasza nem volna. • Nem azokról szólunk, akik mások nyomorúságából 'kiváló jólétet tudnak maguknak biztosítani, hanem azokról, akik dolgozni szeretnének, ds munkához nem juthatnak, mert nincsen, aki munkaalkalmat teremtene. Nem azokról, akik a tenger hüs habjaiban locsolgatják testüket, hanem azokról, akik tüdejük baccillusait nem tudják számban csökkenteni, mert a szükséges tej sem áll rendelkezésükre, hogy táplálhassák magukat. Hol itt a gazdasági helyzetnek kedvező volta? Ki "hiszi ef a képviselőház és felsőház szónokainak panaszait, ha a Neue Freie Presse utján kiáltjuk világgá, hogy itt kedvező a helyzet? Ki hiszi ei nekünk Trianon tarthatatlan voltát? Sajnos! Álmunk, imádságunk, minden reményünk igy csak illúzió maradi U17 Autósok! Motorosok! Autófuvarozók! Az „AUTOMOBIL MOTORSPORT" szaklap előfizetőinek az általa vásárolt 40 filléres benzinből még 2 filléres engedményt ad. Figyeljen ! 38 fillérért kap egy liter benzint 2 c1/0 -kai olcsóbb olajat, aki félévre 12 pengővel előfizet. Kérjen mutatványszámot. Körzetképviselé'k kerestetnek! Minden számban nagy „Használt autóvásár" Kiadóhivatal: Budapest, VI., Rózsa-utca 111. sz. Mégis kisüt a nap 7 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Ebben a zavartalan fenségii egyedüllétben nyugodtan leperegtethette maga előtt Grizeldisz a legutóbbi budapesti kiruccanását. Mint valami csábítóan érdekes, ritka filmet, amelynek látnivalóival, élvezetével nem lehet betel ni. Jól esett most nyugodtan végigutazni az elmúlt élvezetek és mulatságok kacskaringós pályáján s hosszabb ideig időzni ott, ahol valami érdekesebb változatosság állomást jelentett a pálya egyhangúságában. A kocsikázások a Margitszigetre, a Stefánia-utra, autózások az éjféli órák misztikumaiban, orfeumzárás után, ozsonnázások a Várkertkioszkban, miközben kitartóan döngték körül a gazdátlan virágra folytonosan éhes fővárosi darazsak. ^ Lehunyt szemekkel idézte fel emlékezetében mindezeket. Kéjes bizsergéssel szökkellettek ereiben a nap melegétől vadabb keringésre ösztökélt vérhullámok. Eközben rájött arra, hogy bizonyos idő óta valami furcsa, idegenszerű zajt hall, amelyre csak azért nem vetett ügyet, mert a legutóbbi gyönyörűségek vetítésének élvezete közben minden másról megfeledkezett. Élesen felfigyelt és ijedten jött rá, hogy a zaj egyszerű töfögés, amely mindig közelebbről hallatszik és már kivehette a monoton lármából azt is, amint egy sebesen közeledő motorcsónak propellerje mohón csapkodta a vizet. Rémülten emelkedett fel a csónak fenekéről ... és hirtelen egy pipacspiros motorcsónakot látott meg a közvetlen közelében, amint sebesen közeledett feléje. A kecses kis jármű orra erősen kiemelkedett a víztükör fölé és éles habtarajokat hasított ki. A sustorgó viz habzsolva rontott neki piros testének és köröskörül mohón ostromolta. A motorcsónak végén valami hetyke lobogó csapkodott jobbra-balra, de sem erre, sem a kis jármű orrán bizarr avanybetükkel hivalkodó névre nem emlékezett később Grizeldisz, mivel izgalmában mindezekről egésen elfelejtkezett. Illik, hogy ezt mi lovagiasan elhigyjük neki. A motorcsónak ánellvédje mögött két fehérruhás fiatalember ült és mereven nézte a csónakból kiemelkedő, furcsa kosztümös nőt... — Jaj, mi az! ? ... — kiáltott Grizeldisz. Női ösztönnel -semmi egyebet nem látott meg, mint azt, hógy két idegen fiatalember került hirtelen eléje és ő csak alig-alig visel valamivel többet, mint Éva ősanyánk immár világhírű öltözéke... (

) Rejtette volna most szívesen, amit nem rejthetett el a csupasz csónakban! Fehér, kövérkés lábszárait a csónak többi deszkapadja alá dugta, igy azonban a csónak fenekén ülve maradni kénytelenült. Igy meg viszont az evezésről nem lehetett szó, pedig Grizeldisz mindent összevéve sem szeretett volna most annyira, mint a lehető legmesszebbre lenni a kacér kis motorcsónaktól. — Ah, hát mégis csak igaz, hogy a Balatonnak is van tündére! — reccsent meg egy hang, mert a motorcsónak most már egészen a lélekvesztő mellé ért. Az apró hullámsorozat, amelyet maga körül vert, lágyan megbillentette Griizeldiszt és jármüvét. A két férfi éhes szemmel, vagy amint a nők állítják: szemtelen tekintettel nézte a zavart hölgyet. Grizeldisz érezte, hogy forró vérhullám önti el az arcát, homlokát és egész testét. Azok a kutató, végigsimogató pillantások valósággal égették és dühében jól esett volna neki, ha vagy egyet toppanthat a lábával. De csónakban ugyancsak problematikus müvelet a toppantás. Sőt egyenesen lehetetlenségszámba megy, ha az epiber mezítelen lábbal akarná megkísérelni azt. Nem is szólva arról, hogy ez a' láb bizo-i nyos okok miatt elrejtőzni kénytelen Ezért hát csak ökölbe szorított kézzel na- | gyot csapott a csónak peremére és rákiáltott a hívatlanokra: — Azonnal takarodjanak, mert... L De már abba is hagyta, mert eszébe jutott, hogy semmit sem tehet az ismeretlenek ellenében, akik semmi büntetendőt sem követnek el azáltal, hogy őt megbámulják meglehetősen szokatlan öltözéke miatt. Sőt hamarosan rájött arra is , hogy az ilyen követelőző viselkedéssel mindent elérhet, csak azt nem, hogy neki engedelmeskedjenek. Megrémült, amikor észrevette, hogy a motor hirtelen megszűnt berregni. Tehát elállították, mert nyilván itt akarnak maradni a közelben. Könyörgőre fogta a dolgot: — A lovagiasságukra appellálok — és a torka összeszorult, hogy őneki, aki a férfiaktól kérni sohasem szokott, most könyörögnie, rimánkodnia' kell! — mint úriembereket kérem, ne kényszerítsenek arra, hogy viselkedésüket esetleg kemény szavakkal jellemezzem! Kúrát kell folytatnom és azért vagyok itt és nagyon hálás lennék, ha nem zavarnának meg benne! Semmi felelet, de mintha a mohó pillantások most már kigyúlt lángokat mutattak volna meg... — Kérem, menjenek! Menjenek!... Menjenek ... kérem! A legbüvölőbb pillantásait vette elő, hogy hasson velük a kedélyes vizi utonállókra. Ezekkel a szemjátékokkal mindent elérhetett és megkaphatott, amit a férfiaktól akart, de a motorcsónakból olyan négy szem tüze simogatta végig a lábszárait, amelyek elárulták, hogy a kultúrember hirtelen meghunyászkodva hátrált meg a vizén kalandozó kulturátlan őslény elől... — Ej, hát nincs semmi tisztességtudás magukban, hogy igy rátörnek egy szegény védtelen nőre és még hozzá szemtelenkednek is vele! — kiáltott Grizeldisz és a hangjából most Valami kis sirás-féle szűrődött ki. (Folytatjuk.) * r