Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-14 / 158. szám

1929. julius 14. JAFUYIDBK. Apróságok — a nagy dalosünnepről A debreceni orsz. dalosverseny- , nyel kapcsolatosan minden dalegyesületben történtek apró epizódok. A Városi "Dalárdában történtekről a következőket sikerült feljegyeznünk : A dalárdisták már az állomáson tartózkodnak, várják az indulást, amikor megérkezik a legkisebb termetű dalárdista is: Orsovszky János. A humoráról "ismert Váczy Sándor öreg basszista a kis Orsovszkyra mutatva, felkiált: Fiuk! Most már'bátran indulhatunk Debrecenbe, megkerült a félhang, amit a próbákon elsikkasztottatok. * Kubacska István a dalárda nesztora és örökös diszalelnöke szintén felvonult az ő kedves fiaival az orsz. dalosversenyre, természetesen feltűzvén jól megérdemelt bronz, ezüst és arany érdemrendjeit. A Kormányzó ur öfőméltóságát közelebbről óhajtván látni, élőbbre igyekezett jutni, a nagy néptömegben. Látva szándékát egy ott közelben posztoló rendőr, a legnagyobb előzékenységgel 'utat nyitott néki a közönség sorfala között, ugy, hogy minden nehézség nélkül az első sorba jutott. Kubacska bátyánk aztán leszegezte a következőket: Barátom! Debrecenben a dalosnapok alatt legnagyobb tekintélye az aranyérmes dalosnak volt, mert az előtt .még a rendőr is meghajolt! * H. Kiss Erzsike egy bájos debreceni urleány volt a Városi Dalárda koszorúslánya, akit egy a város szineit viselő gyönyörű csokorral és egy művészi kivitelű diszalbummai lepett meg az egyesület. Hálás is volt a kislány, mert az egyesület gavallériája mellett, körülvette őt wmmamammimmmKmmmmaaBm a tagok ragaszkodása és virágerdeje. A i számára rendezett szerenádhoz ötven Iampionos vonult fei salamanderben, nagy feltűnést keltett a főtéren tartózkodó sokezer néző között. Hogy milyen pompásan sikerült a szerenád — ami Gaái Elek főtitkár érdeme — mutatja az a tény, hogy másnap déli tizenkét órakor, tehát fényes nappal újra meg kellett ismételni ugy a felvonulást, mint a szerenádot — mozifelvétel részére. Hallottuk is nagytemplom alatt pipázgató cívisek kifakadásait: E mán nem tiszta dolog, fényes nappal 'lámpával járni az utcán, oszt a rendőr még sem szól bele! Meg kell emlékeznünk Harangozó András épitő vállalkozóról és társairól, akik vasárnap a verseny utolsó napján, a Németh-féle vendéglőben mulatgatva, ünnepelték a nyíregyházi dalárdistákat. Hogy a kapcsolatot velünk fölvehessék, fölvetették azt a kérdést, vájjon • tenor, vagy basszus hangja van-e egy általuk kijelölt dalárdistának, Németh Ödönnek. Persze a fogadás ötven pohár sörben történt. Harangozó vállalkozó ur vesztette el a fogadást, a"ki aztán megfelélő bázist találván a barátkozásra, valóságos sörlavinát zuditott a szomjas dalárdista torkokra, a debreceni polgárok nevében! A sörös poharak légióitól'kénytelenek voltunk megfutni, mert reánk aznap még Icötelességek vártak. De azt üzenjük Harangozó urnák, a nyíregyííázi" polgárok nevében: Ha azt a bizonyos ezer pengőt nem Is engedtük reánk pazarofnf teTjes egeszében; vendégszeretetét azért soha nem feledjük s elkönyveljük U«U TÁSŰSAM SAV01DÓ. VÍZ ELETHAJTÓ » * ^rÖMÓi Nagybani Árusító Niregyháza és vidéke részére : Alt;r Bernát. Nyíregyháza. • • n n Alapítva: 1914. évben. Alapítva: 1914. évben, Q Női- és férfi ruhái a legszebb, legtökéletesebb, ha ^jj • • • • • • • • P • • • • • • • ••••••••••••••••••DDDDnOOOÖDOO! • vegyileg tisztítva p

j és bármely I divat színre festve B plissé ésgouvlérozva Q 3701-10 § P A P P LÁSZLÓ • textil vegyipari szaküzemében készülnek l| Nyíregyházán, Vay Ádám-utca 63. — Telefon: 5 10. 0 Felvételi üzletek: Széchenyi.út 2. (Teleion: 5-f 9.), Kiss-tér 2., n Vésőutca 3. — Gyászruhák 24 óra alatt készülnek. azt emlékezetünkben, a kedves Debrecen város javára! * Zwick Vilmos ügyv. alelnök kapott megbízást, hogy az eredmény kihirdetés alkalmával a városházára menjen. A lent várakozók izgalmas percek között várták az ő megjelenését, mig a dalárda nagyobb része a Németh-féle főhadiszálláson türelmetlenkedett. Végre megjelenik Zwick a hóna alatt a dijat tartalmazó nagy fekete ládával! Üdvrivalgás, csókok, sapkák a levegőbe! Egyik sapka fennmarad egy magas portálé tetején. A piactéri nagyközönség feszülten figyei — mi lesz a sapkával. Schatz dalos macskaügyességgel kúszik fei a vasrúdon. A közönség megéljenzi. Megérkezünk a Németh-féle vendéglőbe, leírhatatlan ujjongás, általános csókolódzás. Az öröm izgalmái alig ülnek el, feltűnik egy óriási szegfücsokor, mellette névjegy: Én is részt akarok venni a nyíregyháziak örömében, fogadják el tőlem ezt a csokrot — mert én is szabolcsi vagyok! Ez a jelenet kicsalta a könnyet a szemünkbői és szétszórtuk a sok szegfűt az ottlevő összes hölgyek között, kiknek szemében a mi diadalunk felett érzett örömtüzét láttuk felragyogni. JJMégis kisüt a nap 6 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Ekkor történt, hogy az anyósa — ó, milyen tűrhetetlenek is ezek az anyósok! — igy szólt hozzá: — Miért veszel egy uj fehérruhát, hiszen már van egy? f — Ejh, hát hiszen az már viselt és abban nem mehetek el mindenhová! Idegesen végignézett az alkalmatlan aszszonyon és megvette a finom vásznat. A kalapüzlet előtt aztán már nem szólt az anyós, pedig ott két uj nyári kalapot vett, mert a tavalyiakat csak nem viselheti az idén is — és Grizeldisz most örült, mosolyogva gratulált magának, hogy a vásárlásnál ugy elbánt az anyósával, mert ime, nem alkalmatlankodott többé! Csak a vásárlás végén kockáztatott az meg egy szerény megjegyzést: — Hát az uradnak nem veszed meg azt a hat pár harisnyát, amit a legutóbbi tábori lapján kért? De erre már felfortyant Grizeldisz: — Igazán a mama olyan különös 1 Hát nem látja be, hogy ebből a husz koronából, ami megmaradt, már nem vehetek neki semmit!? Ha ezt elköltőm, mi marad akkor nekem?! Végre is költőpénz is csak kell és ez a rongyos husz korona édes-kevés egy hónapig! Szólt és szónélkül otthagyta az álmélkodó asszonyt. Hja, nagyon harcias is tudott lenni, hiszen még csak két hónapos asszony volt és sok volt benne a temperamentum, a tűz és az energia... ; Egészen dühbe gurult a csónak fenekén és hogy a felesleges indulatot elhesegesse magától, felkelt és újra dolgozni kezdett az evezőkkel. A csónak megint sebesen szelte a napsugárözön. ben csillámló víztükröt és Grizeldisz megállapította, hogy még mindig egyedül csónakázgat. — Mit félti ez a vénasszony ugy ' a fiát ? — bosszankodott tovább, akarata ellenére is. — "Mintha bizony olyan borzasztó lenne ott azon a harctéren, vagy mintha ott is nem em« berek lennének! Nem féltem én az uramat, mert nem lehet ott rossz dolga, hiszen a katonák megkapnak mindent, amire szükségük van és aztán ahogyan én őt ismerem, biztosan hátul lesz mindig és nem történik baja... i És mint akinek a lelkiismeretét sikerült elaltatnia, újra végigheveredett a csónak fenekén. Az egy darabig még siklott előre, aztán elpihent a vizén. Grizeldisznek megint eszébe jutott valami. Kéjes borzongás polkázott végig a háta közepén, mert a legutóbbi trükkjére gondolt. A zseniális, agyafúrt raffinement-nal kigondolt és vakmerő, vabank-lépéssel végrehajtott trükkjére, amellyel háromezer koronát szerzett egy naiv, női könynyekben megbízó főnök ezresei közül. Pedig Hamlet mondja, hogy »ha női könnyek teherbeejtenék a földet, annak minden egyes cseppjéből egy krokodil születnék ...« Hogy is volt az az eset azzal a háromezer koronával? Akkor még trafíkosleány volt Grizeldisz. Egy napon a postára szalajtották, bélyegeket, levelezőlapokat, utalványokat és miegyebeket beszerezni — összesen háromezer korona erejéig. A .postahivatalban előbb egy táviratot adott fel s amig ezt megírta, a csomó bankót maga mellé helyezte a kis asztalkára. De ugyanakkor eszébe jutott, hogy egy levelet is kell feladnia, odaszaladt tehát vele a levélgyűjtő nyíláshoz és belesülyesztette a levelet. Mire visszajött — nem tartott az egész két másodpercnél — a pénz már nem volt ott... Valaki elemelte ... Azaz, hogy Grizeldisz szerint történt ez mind jgy, mert igy adja elő a rendőrségen,' j hogy nyomozzák a háromezer koronát. De ^áki ismerte őket, az tisztán keresztüllátott az egész, nem nagyon ügyes és nem nagyon uj praktikán. És hogy eltereljék maguk felől a gyanú gyilkosan fenyegető Damoklesz-szablyáját, azonnal átnyújtottak a szegény főnöknek egy ezerkoronás takarékkönyvet... Igy is megmaradt nekik tisztán kétezer korona... Azonban biztos volt, hogy a pénz szilárd fundamentom formájában lapult meg a »saját villánk« vörös kockáinak tövében. 5. fejezet. A DEUS EX MACHINA. Grizeldisz a hátán feküdt a csónak fenekén és álmodozva hallgatta a tó vizének pacskoló locsogását a csónak alján. Alatta nyugodtan terült el a mély viz és belőle pompás hűvösség áramlott a csónak deszkáiba. És ez nagyon jól esett forró testének, mert a nap heve immár kibírhatatlan fokokra szökkent fel. A nap, mint valami öreg udvarló, állhatatos tüzességgel tartott ki az előtte heverésző asszonyi test ostromlásánál és mint valami mohó, izgatott férfi keze, reszketve simogatta végig gyújtó sugárkévéivel a kéjesen nyújtózkodó női testet. Ez meg-megrezzent a nap kitartó udvarlására és bőre pórusain élvezettel szívta be a forró napmeleget. Oly jól esett itt künn a titkokat becsületesen megtartó víztömeg testén egy szál ladikban heverészni és semmire sem gondolni, ami kellemetlenség és kötelesség. Csak szívni a friss, üde vizpárás levegőt és hallgatni a vizek egyhangú örökös beszédét. Más hang alig is hatolt ki ide a tó közepére. Legfeljebb néha elhozta a légáramlat a fonyódi magas agyagpartok tövében végigsurranó vonatok sustorgását és zakatolását, vagy valami vidám, hangos kacagást a nyaralótelep felől. (Folytatjuk.)