Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-13 / 132. szám

JNfYÍRYIDSK. 1929. junius 13. 2 Virágos ablak, virágos udvar Irta : Czapáry Bertalan a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kertészeti szak­tanára (Mutató a Virágtenyésztés timü müvembal) II. Virágos udvar Nem a rideg kőkerités közé fog­lalt kopár udvar legyen lakásunk kiegészitő része, hanem a virág, a virágzó cserje, a lombos, árnyé­kos fa pompázzon minden lépésen s fonja körül a ház falát repkény s védő lombsátrait tárja felettünk az illatos virágú hárs. így lesz valóban kellemes ki­egészitő része lakásunknak a kert, a ház alja, a ház környéke. Szűkebb helyen csak kisszerű a virágos rész, de ha csak egy lépés is az, mit virággal vagy növénnyel ültethetünk be, már az is kelle­messé fogja tenni lakásunkat. Na­gyobb területen természetesen na­gyobb kertet létesithetünk és itt már többféle bokrot, fenyőket, lombos fákat ültethetünk körül s belőlük kisebb-nagyobb csoportot létesithetünk. Ablakaink előtt rózsák és violák nyiljanak, futó növények kusz­szanak a falra. Virágtartókban muskátli, meg sarkantyuka nyil­ak s a ház falánál viruljanak cse­repes virágjaink. Ha kilépünk ajtónkon, virágcso­port illatozzék már a küszöbnél; vanilia, balzamina, oroszlánszáj vi­ruljon az előttünk álló csoportban; itt legyenek kedvenc fuksziáink, pálmáink, aszparáguszaink elhe­lyezve s bármerre lépünk, minde­nütt mosolyogjanak édes virág­jaink. Előttünk az árnyas ülőhely, a rózsákkal futtatott fedett lugas, a lombos hárs, a folyton viritó piros­akác, mind-mind ott legyenek egy társaságban s ha a ház mellett el­kanyarodó ut szélén a pázsitra te­kintünk, ott is százszorszépet, ibo­lyát és gyöngyvirágot lássunk vi­rulni. Szépen alkalmazhatók az örök­zöld növények: Buxus, Thuja, Fe­nyők, melyek télen is megtartják zöld lombjukat s festői hatással vannak a szemlélőre. Kedvesek a Buxus sempervizens-ből készitett alacsony nyirott kis falak, melye­ket valamely virágágy vagy utak szegélyezésére ültethetünk. A Thu ják is alkalmazhatók nyirott ele­ven sövény gyanánt, vagy pedig csoportok készítésére A fenyőfélék ugy egyedülálló, mint kisebb-nagyobb csoportba ül­tetve kiválóan alkalmazhatók. A cserjék közül különösen al­kalmasak: Hybiscus, Svmphoricar­pus, Cydonia, Phyladelphus, Evo­nymus, Syringa, Spiraca, Tamarix, Cermus, Ampelopsis, Brussonetia, Rhus Cotinas, Xanthoccras sosbi­folia stb. Mentül nagyobb területünk van az épület körül, melyet kertté ala­kithatunk annál több virágot, cser­jét és díszfát, fenyőket ültethe­tünk oda. A feayők és lombosfák csakis tágasabb helyeken alkal­mazhatók. A díszfák közül emlí­tésre méltók többek között: Tuli­pánfa, Tölgyfa, Trombitafa, Nyír­fa, Nyársfa, Hárs, Gyertyán, Fűz, különféle dísz-akácok, Jávorfák ptb. s mindezeknek a szines levelű változatai. Nagyobb pázsitterületre ültethe­tők a szépségükben feltűnő fák és cserjék. Egy, három, öt darabot ültetve egy-egy csoportba, igen jó hatást érhetünk el. Csoportok készítésénél ügyel­nünk kell arra, hogy a nagyobb nö vésüek a csoport belsejére, a kisebb növésüek a csoport szélére kerüljenek s legelői, illetőleg a csoport szélére ültessük az évelő virágokat, Pfhox, Mályvarózsa, Aquilegia, Bazsarózsa, Szegfű, Gyűszűvirág, Harangvirág, Iris, Liliomok stb. A nyári virágokat csoportonkint ültetjük s a szőnyegnövényekből szőnyegágyakat, létesítünk megfe­lelő helyeken. A rózsák uralják a kert leg­szebb részeit s kedves illatukkal s virágaik sokféle színével elraga­dó pompát fejtenek ki. Virágvázákat oszlopokat virág­gal futtatva, szobrokat, szökőku­tat vízmedencével, diszkaput disz ­keritéssel stb. helyezhetünk el még kis kertünkben, hogy ezekkel is változatosabbá tegyük kertünk cso portjait. Hogy házunk környéke valóban, szép, pompás, és kellemes legyen és különösen az esetben, ha a kert területe nagyobb, feltétlenül kertészhez forduljunk annak elké­szítése végett; mert hiszen ő tudja azt a legjobban megalkotni. Ő tudja a kopár területet átva­rázsolni kertté, mely zizegő lomb­sátraival, árnyékos, hüs kanyargó utaival, lelket elragadó virágcso­portjaival, messzenyiló tisztásával veszi körül lakásunkat, hová be­költözött a csalogány s az éneklő madarak serege, ahol szálldogál á márványszárnyu aranyos pillangó, örömmel látjuk itt a szerény ibo­(A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Vidéki Városok Kulturális Szö vetségének miskolci kongresszusán valósították meg először a város­közi kiállítás régóta melengetett, szép tervét. A városháza termeiben mutatták be gazdag, szinte zsú­folt kollekcióban a városok grafi­kusainak müveit (I. terem), Szol­nok és Debrecen művészeinek al­kotásait, Nyíregyháza, Kecskemét, Békéscsaba, Szeged, Miskolc város festőinek müveit,(III. terem).. A grafikai teremben, az asztalon a hódmezővásárhelyi kerámiai tár­gyak színesedtek, egy vitrinben Spányi Géza dr. nagy feltűnést és tetszést keltő ötletes kerámiái sora­koztak. Itt láttuk Nyíregyháza fül­kéjében Gajdácsyné Borbély Gi­zella két nemes vonalú bronz pla­kettjét. Dr. Hodobay Sándor, Miskolc város polgármestere a városközi tárlatról a tárlat katalógusának előszavában nyilatkozott a követ­kezőkben : Nagy lendülettel törnek előre a vidéki városok. A képzőművészet alkotásai jejen­tős részét képezik kultúránknak, amely mai viszonyaink között csak­nem az egyetlen fegyverünk az in­teger nagy Magyarország vissza­szerzésére. Miskolc városa méltán lehet büszke arra, hogy falai között lé­tesült ez a nagyszabású városközi képkiállítás. Ami művészi impresz­sziót a Nagyalföld végtelen róná­ja, továbbá a Duna-Tisza köze, meg a Hajdúság és Nyírség domb­vidéke sugallt, az most itt találko­zik a Bükk tövében, az Avas alján, Miskolcon, ahol a hegy- és síkvi­dék ölelkezése különleges helyi szí­nezetet varázsol a művészek vász­nára. Ez a képkiállítás sok kedves ösz­szehasonlitásra, de egyúttal sok ta­nulságra is nyújt alkalmat. Lát­hatjuk, hogy vidéki városaink a fő­város mellett most már egészséges irányban nagy lendülettel törnek elő s az erők összefogása által ujabb művészeti gócpontok van­nak kialakulóban, melyeknek nem lyát az árnyas bokrok alján s ránk kacag a harmatos fűből hófehéren kicsillanó gyöngyvirág s diadal­ünnepet ül a kultivált virágsereg gazdag szinpompájával. Most fdr­rás fakad a fűben, s csermely fut a csendes tó tükre alá, ott ahol kopár és puszta volt ezelőtt min­den. ^S ha már készen áll ker­tünk, akkor annak további gondo­zását magára vállalhatja bárki i^, aki szereti a kertet s szeret benne foglalkozni. »Vir^j ktenyesztés« cimü 262 kép­pel illusztrált művemben legelső­sorban azon növényekkel foglal­kozom, amelyeket lakásunk kör­nyékének beültetésére, díszítésére, sőt lakásunk belső részeinek dí­szítésére is alkalmazhatunk. Mind­azon virágokat, növényeket, me­lyek hasonló gondozást igényel-' nek, külön-külön csöportba fog­lalom és ugy tárgyalom. E mű felöleli az összes növények gon­dozását, a nyári virágok, évelők, rózsák, kaktusz-félék, örökzöldek, fenyők, virágzó díszcserjék, dise­füvek stb. A szükséges talajne­mek, trágyafélék, azok keverését, a növények speciális tenyésztését és általános gondozását tárgyalom ugy, hogy az érdeklődőnek teljes ismeretet nyújtok. A mű megren­delhető nálam: Bocskay-kerti la­kásomon. Ára: 8 pengő és a portó. (Folyt, köv.) csak a művészek, de főleg a kö­zönség fogja hasznát látni, mert a képzőművészet iránti igényeit saját körzetében fogja tudni kielégíteni. Miskolc város megértő, müveit közönségét szeretettel kérem, hogy a magyar városok művészeinek itt összehozott alkotásait méltányló megértéssel fogadja meleg pártfo­gásába. > Talajizmentes tájfajtm művészet »kiápolása«, 8 A kiállítás derék, lelkes rendező­bizottsága, akiknek élén Bartus Ödön titkár és Meilinger Rezső festőművész fáradoztak, a követ­kező, programmatikusan üdvözlő sorokkal köszöntötték a tárlaton bemutatkozó művészeket : Szeretettel üdvözlik a miskolci művészek a »Városközi Kiálli­tás«-on a kiállító testvérvárosok művészeit, kik eljöttek, hogy mü­veikkel uj szint, uj meglátást, ha­zánk más-más vidékének levegő jét mutassák be nekünk, kik a jö­vőben az ő mostani szereplésüket saját városaikban fogjuk viszonoz­ni »miskolci« munkáinkkal. Ez az első ily nagyszabású vá­rosközi kiállítás. Történt már kö­zeledés a városok között ezen a téren szerényebb keretek között, midőn 1927-ben Miskolc szerepelt Debrecenben s azt Debrecen viszo­nozta az idén Miskolcon, de egy ilyen összefoglaló seregszemle átte­kinthetőbb képet nyújt a meglevő helyzetről. Ujabb és ujabb ötlete­ket, meglátásokat van módunkban megismerni. Szóval a kölcsönhatás oly termékenyitően hat az ügy fej­lesztésére, hogy ezen fajta kiállítá­soknak állandósulni kell, hogy minden vidék festészete teljesen ki­fejleszthesse sajátos jellegét s a helyi karakter az ő zamatosságát fokozza. Hogy egy másfoglalkozás­ból vett kifejezéssel világítsuk meg a célt, a vidéki »talajizmentes táj ­fajta« művészet gondos kiápolására kell törekednünk s ezt a kiállítások kérlelhetetlen versenye gyomlálja a kivánt tisztaságura. Éppen ezért örömmel üdvözöljük ezen tárlaton s kívánjuk, hogy érezzék magukat kiállítók közöttünk oly jól, mint amily szeretettel mi őket fogadjuk. Klebelsberg- miniszter a nyír­egyházi művészek tárlatán. A tárlatot mindvégig igen sokan látogatták, vásárlások is voltak. Az ünnepélyes megnyitáson junius 6-án délben ott volt Miskolc vá­ros társadalmának színe-java. A tárlaton a minisztert Bartus Ödön festőművész, titkár fogadta és ka­lauzolta és Mikszáth Kálmán főis­pán üdvözölte. Klebelsberg Kunó gróf válaszában hangsúlyozta, hogy a városközi tárlatok nem törekednek provincializmusra és utalt a barbizoni művészekre, akik a város zajából és forgatagából a vidék, az erdő ihlető magányába vonultak. Klebelsberg gróf figyelemmel járta be a kiállítás minden termét. Minden jelentősebb képnél meg­állt, kérdéseket intézett, tetszésének müizlés irányította látásának élénk ' kifejezést adott. Nyíregyháza termében Benczúr Gyula képei, vázlatai, rajzai utaltak arra, hogy a legnagyobbakat is a vidék adta az országnak. A mű­vészettörténeti jelentőségű képeknél hosszasan időzött a kultuszminisz­ter, majd l elismeréssel nyilatkozott Járossy Gyula, Szalay Pál, Imre János, Tóth Ilona, Kovács Tibor, és Molnár Rózsi képeiről. A Benczur-képek közül a főhe- ' tyet a Milleniumi Hódolat vázlata foglalta el. E mellé sorakoztak váz­latrajzai, önarcképének másolata. Járossy Gyula: »A pénz« c. akva rellje, »Virágos csendélet«, »Fonó vénasszony«, »Matyó menyecske«, »Tanulmányfej«, »Ablak mellett« c. olajképei eleven konstruáló erőt, gazdag szín, fény és árny hatáso­kat biztosító pikturát jeleztek. »A haldokló Jézus« c. olajfestése mély érzésű lélekre valló, nemes elgon­dolásu, komoly kép volt a tárlaton. Imre János »Könyves csendélet« c. oiajképe kiegyensúlyozott emel­Kedetc szellemű müvészlélek alko­tása. A csendélet könyvei a »Nyir­vidékt egy példányán állva nyer­nek »couleur local«-t. Hangulatos képek az »Interieur« és a »Csend­élet« c. akvarelljei. Poétikus, szép müvek Tóth Ho­na és Molnár Rózsi képei is. Tóth Ilona »Virág csendélet« c. olajképe, »Fűzfák« ; »Tájkép«, »Fűzfás táj­kép®, »Esős táj« c. akvarelljei a szépség álmait kereső költői lélek látásai. Molnár Rózsi »Tapolcai er­dő«, »Csendélet«, »Tapolcai részlet;< »Tabáni utca«, Lillafüredi sé. tány«, Tanulmányé, c. akvarelljei, »Tabáni udvar« c. olajfestménye temperamentumos, élénk, biztos lá­tású művész Járossy Gyula finom tónusu akvarelljei, meleg kolora­turáju olajképei erősségei voltak a városközi tárlatnak. A »Bucsu sátrak Nyíregyházám, »Ke­mecsei.táj ősszel«, »Nyíregyházi vá­sár^ »Téli hangulat« c. akvarelljei, a »Parkrészlet« c. olajképe a nyír­ség hangulatát viszi a tárlatba. — Ilyenek Szalay Pál friss hatású poétikus melegségü képei közül a »Szabolcsi nyár«, »Nyírségi házi­kók?, mig a honti »Gyügy«, »Az öreg Garam«, »Vizpartja«, »Erdei napsütés«, »Erdőbéjiye« a bükki és a garammenti séták és elmélyedé­sek finom zenéjü emlékei, alkotásai. Kovács Tibor »Sóstói erdő«, »Alkony« akvarelljei, »Alkonyat az erdőben« c. olajképe a nyíregyházi erdő poézisét árasztják. A grafikai' teremben feltűnt Tóth Ilona két finom vonalú tuss­rajza. A nyíregyháziak 53 képpel, két plakettel, több kerámiával vettek részt a tárlaton és jelentős ténye­zői voltak az első városközi tárlat nagy művészi sikerének. Nyíregyházi művészek a miskolci városközi tárlaton

Next

/
Thumbnails
Contents