Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-12 / 131. szám

JWYÍRYIDBK. 1929. junius 12. Virágos ablak, virágos nűvar A „Njírvidék" számára írta: Czapáry Bertalan, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kertészeti szaktanára I. Nyíregyháza város polgármestere: dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, a minden szép és nemes iránti érzékéből fakadólag versenyre hivta a város polgárságát: ki tudja szebben disziteni virággal háza ablakát, lakása udvarát!? Julius 28.-án lesz a verseny napja. Engem felkértek a zsűri elnökéül. Elfogadtam örömmel. 3—3 dij van kitűzve. És én ugy félek a bírálattól, mert ugy szeretném, ha mindenki első dijat érdemelne, oly szép lenne minden ablak, minden udvar 1 Ezért is ez alkalommal némi biztatást, némi szakoktatást óhajtok adni e tekintetben. Van nékem egy könyvem, Virágtenyésztés a címe; abban mindent megtalál az érdeklődő; ebből veszek ki innen-onnan egy-egy részecskét. Virágos ablakok. A lakóház falának, ablakainak, erkélyeinek, Jépcsőinek diszitését ott az épület tövében kell kezdeni. Sok épület, különösen a városi utcák épületei nincsenek azon szerencsés helyzetben, hogy közvetlen környékük beültethető, diszitíiető lenne; de különösen falun, házak előtt igazán sok helyen meg van az előkert, mely valóban kiegészitő részét képezi az épületnek. Hogy valamely épület környékét és falait hogy diszitsük, hogyan ültessük be virágokkal, vagy más diszitő növényekkel, ott két tényező játsza a főszerepet; egyik a jó izlés, másik a szakszerűség. E kettőt egymás nélkül nem lehet hagyni. Mit ér a jó izlés, ha a szakszerűség hiányában oly növényt alkalmaz valaki egy csoportba, mely nem illik oda, mert tenyészfeltételei nem egyeznek a csoportbeli növények tömegének igényeivel. Nemcsak a falakon, hanem a falak tövében, vagy közelében elhelyezett növények is más körülmények közé vannak hozva, mintha azokat teljesen szabad helyre, szabad földbe helyeznénk. Mindenesetre az utóbbi helyen tökéletesebben díszlenek, mintha a falakra aggatva, kevés földbe, a száraz szeleknek, a forró napsugárnak kitéve kénytelenek lenni. Legelső kötelességünk virágaink kai szemben, hogy a körülményekhez mérten a lehető legjobb helyzetükről gondoskodjunk. Hogy az áblakok alatt, vagy azok mellett a falon elhelyezhessük virágainkat, olyan virágtartókról "kell gondoskodnunk, amelyek elég öblösek legyenek, hogy minél több föld férjen beléjük. Legmegfelelőbbek a 3—3 és fél cm. vastag deszkából készített vályúk. Hosszúságúkat az ablak szélessége határozza meg, melynél 10 cm.-rel lehetnek hosszabbak. Legnagyobb a falhoz eső deszka, erre szegezzük a végeket ezekre az elejét s az első, hátsó és végső deszkák közé kell beilleszteni a fenékdeszkát. Igen fontos dolog, hogy a felesleges víz leszivárgására gondoljunk s a tartó alakját ugy készítsük, hogy az eleje kissé lejjebb álljon. így ide gyűlik a viz s itt csurog ki s nem a falon. Célszerű vékony abroncs vassal, vagy vastag sodronnyal körülövezni a két végén ,hogy erősebb legyen. A fali ffál lévő deszkába erősítjük azo1 kat a füleket, melyek áítal a virágtartót a falra függeszthetjükA falba erős kampósszeget vetünk s erre akasztjuk a tartót. Az ablakok közé a falra is helyezhetünk virágtartókat. Ha a deszkavályuvai készen vagyunk, akkor az első részét és a két véget parafahéjjal, akácfa, vagy nyirfahéjjal beszegezzük, hogy tetszetős külsejük legyen. Az épület egy falán teljesen egyformák legyenek a virágtartók. Ha a virágtartók megvannak s fel is próbálták a falra, azután azon növényeknek megfelelő jó földről kell gondoskodnunk, amely növényeket bele ültetni akarunk. Tul laza, homokos ne legyen a föld, mert könnyebben átereszti a vizet s könnyebben szárítja a szél is. A virágtartóknak s a bennük lévő virágoknak ugy kell elhelyezve lenni, hogy azok az ablakokat ne akadályozzák a kinyitásnál s hogy a bennük lévő növények könnyen tisztogathatok, öntözhetők stb. legyenek. A földszintes épületeknél, ha azok előtt előkert nincs, nem csupán azon körülményere kell figyelnünk, melyekre az emeleti ablakoknál ,hanem arra is, hogy az utcán való járást általuk ne akadályozzak, vagy viszont virágaink az esetleges károsodásnak ne legyenek kitéve. Előkerttel bíró épületeknél egészen másként áll a dolog. Ott szabadabban mozoghatnak s az épület diszitését nem csupán a falakon végezzük, hanem megkezd jük azt lent a földön, az előkertben. Alkalmas rácsozaton, mit a falra erősítünk vagy a falon készített sodronyon, vagy sodronyszöveten futó növényeket vezetünk a ház falára. Itt említjük meg azt is, hogy az ablakok, vagy erkélyajtók körül a falra sodronyt feMndenütt kaphatói Örs*. Tanról t Magy. Tef szövetkezeti KSsponf Eud.pc.t, I., Horthy MiklÓMt 11*111. szithetünk, melyen valamely futó növényt vezetve, üde lombfüzérrel övezzük azt körül. E futónövényt külön edénybe, vagy az ablakok alá helyezett virágtartó-vályúkba a két szélén ültethetjük. A virágtartókat télen át nem szoktuk a falon hagyni, hanem leszedjük, kiürítjük a ládákat s megtisztogatva száraz, szellős helyen tesszük el a következő használatig. Ha pedig diszités céljából már kiraktuk e virágtartókat, azokban mutatós virágok legyenek beültetve. Hogy ezt elérjük, szükséges a tartókba helyezendő virágokat előre nevelni, elkészíteni cserepekben. Aki lakását minden időben virágpompában akarja tartani, az leghelyesebben teszi, ha jó előre megrendeli a kereskedelmi kertészetben azt a virágmennyiséget, még a tavasszal, melyre nyáron szüksége leend. Itt az anyagot elkészítik s a kellő időre teljes pompájában kerül az a virágtartókba s azok pedig a lakás falára. A virágtartóknak virágokkal való beültetésére két fő időszakot állapithatunk meg. Egyik a tavaszi, a másik a nyári. Azonban, aki rajong a virágokért és teheti, váltóztassa a virágdíszt minden hónapban. Csakis erőteljes, jól, dúsan fejlődött virágegyedeket ültessünk a A városközi hangversenyekről Irta és a Magyar Városok Kul.úrszövetsédének miskolci kongresszusán feio'vasta: Bencs Kálmán dr m kir. kormányfőtanácsos, polgármester II. A világháború és az ezt követő összeomlás a Körnek gyönyörű mű ;jjdését megszüntette. A székesfővárosnak ugyan sikerült már 1920-ban 1 az elszakadt fonalat a hangversenyrendezések tekintetében felvenni, sajnos azonban a vidéknek bizonytalan közállapotai miatt ez nem sikerült. 1923-ik évben a Bessenyei Kör ismét megkezdte működését, természetesen a változott helyzetnek figyelembe vétele mellett. Az adott viszonyok tisztán mutatták, hogy a háború előtti módon nem lehet a hangversenyeket megrendezni. A kifejlődött sztar-rendszer oly nagy anyagi teljesítményeket követelt minden kulturális Kör vezetőségétől, amelynek teljesítése mellett még csak gondolni sem lehetett arra, hogy egy hangverseny keretében több művészt léptessenek fel. Hamar rájöttünk, hogy a zenei kulturális élet fejlesztéséhez szükséges hangversenyeket csak ugy fogjuk tudni megrendezni, ha a zeneileg kulturált közönség részére egész idényre sorozatos hangverseny-programmot állítunk össze és behozzuk a bérleti rendszert. A gondolat bevált, mert a bérletfcndszerre sikerült a hangversenyeknek egy biztos, állandó közönséget lekötni s ezáltal a hangversenyek rendezésével járó kiadások mintegy 65—70 százalékát a bérletekből biztosítani. Hogy a fenti eljárásunk helyes volt misem igazolhatja jobban, hogy hat éven keresztül rendezzük hangversenyeinket minden ráfizetés nélkül. A Bessenyei Kör már régen hiányát érezte annak, hogy mindez-, ideig a hangversenyek megrendelése kérdésében nem tudott más városokkal együttműködni. örömmel üdvözöljük tehát azt a törekvést, hogy a dunáninneni városok szövetsége óhajtja kezébe venni a hangversenyek rendezésének kérdését. Ily hangversenyek közös rendezése kiszámíthatatlan előnnyel járna az egyes várospkra. Hogy ez valóra válhassék, elengedhetetlenül szükséges egy központi hangverseny iroda felállítása, amely mind a 25 dunáninneni város hangversenyeinek megrendezését irányítaná, a bevételt, kiadást nyilvántartaná a pénzt megfelelő ellenőrzés mellett kezelné és a végleges elszámolást megejtené. A 25 dunáninneni várost a lakosság számarányához képest 2, sőt inkább 3 csoportba keh osztani, részint azért, mert igy több előadóművészt tudunk foglalkoztatni, részint azért, mert a kisebb városok nem rendelkeznek elég felvevőképességgel egy-egy nagyobb honoráriumot igénylő művész hang versenyének anyagi szempontból való rentábilissá tételére, részint pedig azért, mert azt hiszem, nem is találnánk olyan művészt, aki 25 hangversenyt játszana végig egymásután a vidéki magyar városokban. Az egy-egy csoportba tartozó városok hangversenyeit pénzügyileg egyesíteni kell akként, hogy központi legyen az irányítás és a pénzkezelés. Hogy ez világosabb legyen példával fogom illusztrálni. Ha a Budapesti Filharmónia Dohnányi Ernő karnagy vezetésével jön és csak egy hangversenyre szerződik le, ugy az esetben a dologi kiadásokon felül hangversenyenként 2200 pengőt igényel. Az esetben, ha négy estélyre kötjük le, ugy 8800 pengő helyett 6800 pengőért megkapjuk. Tegyük fel, ha e hangverseny rendezése akként történik, hogy két hangver <>enyt egymásután következő napon Debrecen városa tart, utána egyet Nyíregyháza és egyet Miskolc, a hangversenyekért járó dijak a következőképpen alakulnak: Debrecen városa fizetne két estéért 4000 pengőt, Miskolc és Nyíregyháza egy-egy estély után fizetne 1400—1400 pengőt. A központi pénzügyi kezelés azért előnyös, mert egyes kisebb lakossággal bíró városok kevesebb kiadást birnak el és ennek dacára mégis módjukban áll közönségüknek a legjobb hangversenyt nyújtani. Véleményem szerint ebben van a városközi hangversenyek megrendezésének erkölcsi és kulturális ereje, mert igaz ugyan, hogy a megrendezésnél a szervezetben résztvevő egyes városok elvesztik önállóságuk egy részét, viszont azonban a szervezetben lévő erő százszorosan meghatványozza az egyes város erejét. Ezzel az erővel ellensúlyozni tudjuk majd az egyes impresszáriók és hangversenyrendező irodák sokszor túlzott igényeit és aránylag olcsóbban jutunk a márkás művészek előadásainak élvezetéhez s igy viszont olyan városokat is hozzá tudunk juttatni a magasabb zenei élvezetekhez, amelyek eddig anyagi erő hiján ezt nélkülözni voltak kénytelenek. Azt a kérdést intézték hozzám, hogy híve vagyok-e a sztar-rend ezernek s hogy a- műsort tartom-e fontosnak, avagy az előadó művész személyét ? Errevonatkozólag ki kell jelentenem, hogy a zeneművészetben tulajdonképpen nincs is sztárrendszer. Azok a nagy világotjáró művészek, akiket ma jól meg kell fizetni, hosszú, fáradtságos munka után jutottak erre a megérdemelt polcra. Azt hiszem mindnyájan egyetértünk abban, hogy egy Dohnányi, vagy egy Bartók Béla nem sztárok, hanem világszerte megbecsült nagy művészek, kiknek maradandó nagyságához nem is mérhető egy-egy felkapott film vagy operettszinész. Ha pedig márkás művészt szerződtetünk le, akkor teljesen rábízhatjuk műsorának a megállapítását. Ebbe beleszólni, szerintem nem ildomos dolog, sérti a művész Önérzetét és művészi büszkeségét. De különben is olyan eltérők lehetnek a vélemények, hogy ezzel csak fölösleges zavart és késedelmet okozhatnánk. Bízzuk csak csak a műsor megállapítását az előadó művészre! A 25 városnak három csoportba való osztása azért fontos, mert az I. csoportban a legdrágább, a II. csoportban a közepes és a III.-ban a könnyebben hozzáférhető művészeket foglalkoztathatnánk. Sőt tervem az is, hogy az I. csoportban is lehetne olcsó művészekkel népszerű, egészen alacsony helyáras, sőt teljesen ingyenes hangversenyeket rendezni a zeneművészet, a zenekultura szélesbbitése érdekében. Ez volna tervezetem vázlatban. Az egyes részletkérdések beható tárgyalás utáffNwkinyen megoldhatók lennének., f (Vége.)