Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-28 / 145. szám

2 JPsrtfÍRYIDÉK. 1929. junius 28. Magyarország és a nacionalizmus A „Nyírvidék" számára írta: Lakatos Gyula dr országgyűlési képviselő Magyarország külpolitikai alanyi ságát körülbelül négyszáz évvel ez­előtt vesztette el. A mohácsi vész óta a nemzetek társaságában csak kivételen jelent meg, de mindig olyan időkben, amelyek nem a nyugodt államiság időpontjai vol­tak, hanem a forradalmak között. Igy Rákóczi Ferenc küldött kö­vetet a nyugati hatalmakhoz és küldött Kossuth Lajos is, mint tudjuk, 1848-ban Magyarország négyszáz év után újból paegjelen­ve a nemzetek társaságában, ez tragikus körülmények között tör­ténik és sajnos megjelenésének el­ső pillanatától a negáció, az óvás és a tiltakozás álláspontjára k«*Jl helyezkednie abban a tekintetben, hogy azok között a keretek kö­zött folytassa exisztenciáját, ame­lyeket a békeszerződés részére megszabott. Sajnos, nem fogad­hatja el létének alapjául azt az al­kotmányt, amelynek alapján füg­getlenül és önnállóan jelenik meg újból á nemzetek társaságában. Kérdeznünk kell, hogy milyen hely zetben találta ez az uj testre sza­bott Magyarország a nemzetek társaságát maga előtt. Meg kell állapitanunk azt; hogy a háború utáni nemzetközi hely­zetnek, különösen két karakterisz­tikuma neheziti mag, a legna­gyobb mértékben, azt, hogy Ma­gyarország jogos külpolitikai aspi­rációi érdekében sikeresen vív­hassa meg a maga küzdelmét. Az egyik az, hogy a háború be­fejezése és az azt befejező béke­keszerződések ellenére, a szövetsé­ges és társult hatalmak csoportja, ha nem is fennálló jogi szerződé­sek alapján, de tényleg, még min­dig megmaradt. Ennek fo lytán egy olyan állam, amely a győző nemzeteiéi, társaságán kívül esik, legjogosultabb aspirációival is, gyakran, sőt legtöbbször, süket fü­lekre talál. És különös módon, nem a nagy nyugati kulturnem­zetek, a hosszú történelmi tradí­cióra visszatekintő nemzetek azok amelyek az ily igazságos aspirá­ciókkal szembehelyezkednek, ha­nem azok a nemzetek, amelyek létüknek jelen keretekben való fenntartása érdekében nem hivat­kozhatnak hosszú történelmi tra­dícióra. De nem hivatkozhatnak másrészt etikai szükségességre, vagy közgazdasági célszerűségre sem. Meg keh állapitanunk azt, hogy a nyugati nagy kulturnemzetek ezeknek a nemzeteknek álláspont­ját gyakran csak abból a kény­telenségből teszik magukévá, mert a dolgok jelenlegi rendjének fenn­tartása nekik is érdekük és a rend háborítatlan fenntartása ér­dekében áldozatul dobnak oda, gyakran olyan érdekeket, ame­lyek rájuk nézve nem fontosak, mert belátják, hogy ez a lánc, ame lyet a békeszerződés rendje meg­alkotott, amely reánk nézve, saj­nos, inkább bilincs, az ő szempont­jukból is csak olyan lánc, amely­nek — mint minden láncnak — ereje nem nagyobb, mint a lánc leggyengébb szeméé. Másik jellegzetes ismérve a há­ború utáni uj nemzetközi helyzet­nek Európa egyes államaiban a nemzetiség elvének, a nacionaliz­mus elvének fokozása olyan irány­ban, amely ezt az egyébként gyö­nyörű és kulturhordozó elvet is szeszélyessé, a népek békés együtt működésének, sőt a békének szem­pontjából is veszélyes elvvé teszi. Ez a nacionalizmus, amelyet sze­retnék neonacionalizmus névvel karakterizálni, roppant mértékben eltér attól a nacionalizmustól, amelyet történelmében Magyaror­szág is követett, amelyet ma is, mint létének egyik alapját, büsz­kén vall magáénak. A magyar nacionalizmus nem zárta ki a többi nemzetek sajá­tosságának megértését, nem zárta ki azok kultúrájának szabad ter­jesztése iránti megértését és bé­kés együttműködést igyekezett biztosítani mindazokkal a nemzeti­ségekkel, amelyekkel a hosszas tör ténelmi mult egy területre utalta. Utalunk arra, hogy a régi Magyar­ország azzal a nemzetiséggel szemben, amely egy területen, kompakt módon lakott, az auto­nómiának olyan mértékét biztosí­totta már a múltban is, amely majdnem egy szabad, külön ál­lammá tette a magyar Szent Ko­rona testében az illető nemzeti­ségi országrészt. De utalunk arra is, hogy a többi nemzetiséggel szemben a magyar nemzetiségi politika igen liberá­lis volt. A magyar nacionalizmus nem irányult a nemzetiségek lé­tének megszüntetésére és ebben különbözött attól a nacionalizmus­tól, amely a nemzetek egyikét vagy másikát ma irányítja. Az a Nello Franco féle teória, amelyet a Népszövetségnél hallottunk," amely a nemzetiségi kisebbségek­nek olyan mértékű lojalitását kí­vánja meg az állammal szemben, amely a harakirihez hasonló, amennyiben azt kívánja meg, hogy lehetőleg szűnjék meg, rövidebb­hosszabb határidőn belül, ennek a nacionalizmusnak ez az elmélet a tulajdonképení bibliája és be­vallottan, vagy be nem vallottan nagyon sok országban a belpoliti­kai cselekvéseket csak ugy fogjuk megérteni, ha a Nello Franco-féle teória álláspontjára helyezkedünk. Szepességi és tátrai riportok Kossuth Lajos históriai emlékű válaszát a nyíregyházi evangelikus főgimnázium kormányzótanácsához a poprádi muzeum őrzi (A »Nyírvidék« tudóstíójától.) J kájának sikkerében Hefty Andor A Kárpátegyesület gyűjti egy táborba a magyar és német turistákat. A felvidéki Kárpátegyesület gyűjti egy táborba a magyar és német turistákat, 5—6 ezer ta­got számlál. A csehek nem szí­vesen látják ezt a virágzó egyesü­letet és minden erővel igyekeznek a munkáját ellensúlyozni. A cseh­szlovák turista egyesület sokkal több kedvezményben részesül. Nagy része van az egyesület mun­titkárnak. Alig van ember a Sze­Az összeomlás előtt Késmárkon AAz összeomlás előtt Késmárkkon felállított kereskedelmi akadémiá­nak volt tanára. A csehek ezt a főiskolát azonnal megszüntették. Azóta az idegenforgalomnak az irányítója. Az első tátrai orvos­kongresszus megszervezésében is tevékeny részt vett, mely mun­kásságáról más alkalommal fo­gok még szólani. Kis parkban áll a Kárpátegye­sület vezetése alatt fenntartott a • í / * • COWBOY VE ÍESENI n V 'yi 9 . i-'-'í? : kV; $'" i -M T O M M I X \ • ti BTTCK JONES ^ REX BELL^ ' FILMJE 9 EGYSZERRE / I ­Vasárnap csak 1 napig az Apollóban. f- „ v A Ma, csütörtökön utoljára Szigorúan csak felnőtteknek! AZ ÁLARCOS VÉNUSZ (MEZTELEN TÁNCOSNŐ) Alexander E. Esway világhírű regénye 9 fejezetben. Rendezte: Wilhelm Thiele, W. GAXDAROV és DXTA PAELO a főszerepekben és az „UFA" kisérő műsor Pénteken Szombaton TAN JA A MOSZKVAI TÁNCOSNŐ Egy orosz herceg és egy táncosnő szerelmi regénye 9 felvonásban Michail nagyherceg .... Chtrles Farrel Tanj* a táncosnő . , s . . Doloros Del Rio FEHÉR ÉJSZAKÁK Látványos és izgalmas történet az örök jég országában 6 íelvonásban Előadaaok kezdete ; hétKöznap 5, 7 és 9 órakor Kárpátmuzeum. Értékes földtani, ásványtani és növénytani gyűj­teménnyel. Az előszobában «gy őskori mammut Iábszárcsont nagy méretei állítják meg egy percre a szemlélődőt. Állatgyüjteménye 11 ezer darabot számlál. Kis szekrényben régi tárgyak. Érmek, pénzek, Szepesi céhlcvelek. Régi bibliák. Levelek. • Kossuth Lajos levele a nyíregyháziakhoz. Á régiségek között nézgelődve akadtam rá egy városunkat kö­zelebbről érdeklő történelmi doku­mentumra. Ahogy a régi fakult írásokat olvasgattam. Bencs László név ötlik a szemembe. Nyíregyháza régi polgármesterének neve,'Kos­suth Lajos apró, gömbölyübetüs sorai között. Természetesen hosz­szabb figyelmet szenteltem e le­vélnek annyira, hogy az őr több íz ben bejött, nem-e tervezek vala. m\ furcsát. Megnyugtattam és az­után ő hozott még papirt, hogy a levél látható részét lemásolhas­sam. 1890-ben a nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium Kormányzótaná­csa azzal a kéréssel fordult a Tu­rinban emigránskodó nagy ma­gyarhoz, hogy engedje meg, az iskolának, hogy nevéről egy ala­pítványt tegyenek. Kossuth Lajos azonnal válaszolt, melyben meg. engedi, de egyben megragadja az alkalmat, hogy keserű szavakban adjon elkeseredésének kifejezést. Öt már nem tartják magyarnak. (Ép akkor tárgyalta a parlament az ismeretes állampolgársági kér­dést.) » A levél 1890 szept. 30-án kelt turinban. Bencs László, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, Meskó László, Leffler Sámuel, Kerekréthy Miklós Májerszki Béla és Török Péter­hez volt címezve. Az elején pár meleg szóval mond köszönetet, hogy megem­lékeztek róla, majd igy ír: »Mellőzve azt, hogy ez az emlék egy tiltakozá-s a politika ellen, melyet a Magyar Nemzet 1867­ben elfogadott: engedjék kérdez­nem, Tisztelt uraim, vájjon jó szá­mitásnak gondolják-e fel-felujita­ni az ifjúság előtt egy olyan név emlékét, melyet a Magyar Nem­zet képviselőinek törvényszerző nagy többsége még csak arra sem tartott méltónak, hogy tűrje el hallgatagul, azt a pusztán név­legessé vált minőséget, mely ama név viselőjével veleszületett és ne taszítsa őt ki a Magyar Polgárok soraiból. Nem alkalomszerütlen ez a kér­dés Tisztelt Uraim! mert ha meg­érdemeltem e kitaszitást, ugy az én nevem becsületén foltnak kell lenni, ha pedig nem érdemeltem meg, ugy a Nemzet olyasvalamit tett velem, amit nem kellett volna tennie. De hát megtette. Az a név amelynek emlékét önök fel akar­ják ujitani az ifjúság előtt, olyan ember neve, aki mint kitaszított pária végzi életét. Legyen érdem­letten, legyen érdemtelenül, én ké­telkedem, hogy egy ilyen név említésének fel-felujitása jól válasz tott mód lehessen az ifjúság buz­dítására. De ezt az önök meg­ítélésére kell biznom.« Ennyit tudtam lemásolni. * Utánanéztem, hogy került ez a feltétlen Nyíregyházát és főképen a mi régi gimnáziumunkat érintő s megillető történelmi emlék ilyen messzire. Megtudtam, hogy a már emiitett Geruska Pál adományozta a muzeumnak. Fel is kerestem újra, hogy közelebbit megtudhas-

Next

/
Thumbnails
Contents