Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-23 / 141. szám

1929. junius 23. J/IRFRYIDBK. Fiák András: MEGTISZTULÁS Reámvillant ma egy leánymosoly véletlenül, mint felhőn át a napfény és hirtelen, mint csinytevő gyerek, megremegett a lelkem... ő, oly szokatlan, olyan ismeretlen furcsa forróság bomlott rám belőle, mintha ilyen szelid, szép leány­mosolyt nem láttam volna eddig sohasem még. Szivét a kislány és merengő lelkét ki tudja, merre, hol jártatta addig, mig rámtüzelt az ajka drága fénye, mégis éreztem: fölragad az égbe, leszedi rólam bus, vert élet átkát, megsimogat, mint borzas kicsi árvát és a szeplőkből tisztasággá csókol — £s gyökeret vert a lábam, a kóbor s mint földből nőtt friss hó­márványszobor álltam az uton égfelé meredten; éreztem: Isten áldó lelke csókol és bűnös, vétkes, sötét életem tépi a haját és sirva sir megettem.. A Leánykálvineum kézimunka és rajzkiállitása Aki belepillant a középfokú leányiskolák tantervébe és az el­méleti tárgyak után, ott legalul lát­ja azt a kézimunkára és rajz­ra szánt és rendelt heti 2—3 órácskát, az, ha rászánja magát egy ilyen iskolai kiállítás megtekintésé­re, a leereszkedő vállveregétésre kész gesztusoknak kellő tartaléká­val lép a kiállítások területére, ugy vélekedvén, hogy nem kell fu­karkodnia az áradozó jelzőkkel, mert hiszen fiatal, sőt egészen ki­csiny leánykák munkácskáiról ván szó és a latin klasszikus mondás szerint qui juvenem laudat non rem — spem laudat in illo, (aki a fiatalt dicséri, nem a tényt, ha­nem a jövendőt dicséri benne). — Vagyis, ha ezeket a kiállításokat dicsérjük is — ez a dicséret a legjobb esetben is csak bóknak te­kintendő. Aki a Leánykálvineum kézimun­ka- és rajzkiállitására ilyen elő­legezetten fölényeskedő lelki és kri­tikai diszpozícióval lépett be, az nagyon kellemesen csalódott. A már előre elgondolt és talán meg is fogalmazott bókok, Ízléstelen banalitásokká hervadnak, mert ezek kel a munkákkal és rajzokkal szem­ben bántó lenne a bók, itt egysze­rűen póz és frázis nélkül le kell venni a kalapot és a kiállítás' ren­dezőinek hálásan kell köszönete­mondani az élményszámba menő élvezetért. • Valóban megható látvány ez a rengeteg sok munka, a sok apró kéz egy évi szorgoskodásának meglepő eredménye. A látvány lenyűgöző hatása alól kissé szabadulva, ahogy körülné­zünk, a továbbképző tanfolyam két osztályának kiállításán tömérdek részint kézi hímzéssel, részint bolti csipkével díszített, »modern« re­cept szerint készült tarka fehérne­műt látünk. Szépek, nagyon szépek — mert divatosak, azonban a pál­mát a közöttük hófehéren diszlő igazi fehémemüeknek adjuk szi­vünk szerint, amelyeket semmiféle átmeneti divathisztéria nem fog so­ha kiszorítani. Van ágynemű, vagy két megrakott asztallal, egy nagyon szép irómappa és íróasztali székre való párna. A másik oldalon pró­bababákon és ruhaakasztókon a felső ruháknak vásári sokaságú tö­megét látjuk, az ablak felőli sa­rokban pedig csábítóan mosolyog­nak reánk a cukros és ecetes konzervek változatai. Nem tehe­tünk róla, de hozzáképzeljük a megfelelő pecesnyéket és szeretnők igy is — legalább — megízlelni ezek?t a kívánatosságokat, csak­hogy légmentesen le vannak zár­va. Hogy szabaduljunk a kísértés­től, a másik terembe megyünk át. Itt a tanítónőképzöintézeti növen­dékek módszeresen készített és ösz­szeállitott kiállítása lep meg ben­nünket. Van itt kötés, horgolás, hálózás, bogozás annyi, hogy az az álképzet felhőztet bennünket, hogy talán már öt osztálya van a tanitónőkép­zőintézetnek ? A szlöjdből kéz­ügyesitő gyakorlatok, agyag- és kartonmunka, tetszetősen kedves fe­hérpapir-vagdalások fekete alapon és hogy a szakiskolai jelleg már itt is kitűzzék — a kötés elemi is­kolai tanmenete is teljesen készen van. A fehépiemüeknél a fehérhim­zés és egyéb e szakmába tartozó kézimunka nagyon szép példányait láthattuk. Ugy itt, mint a továbbképző ki­állításának falain az ízléses rajzok, szinte végeláthatatlan tömegében 3 gyönyörködhetünk. A tanitónőkép- | zősök rajza között sok a tervezés­hez szükséges székelyirásos magyar motivumu rajz. Ennek a két tagozatnak kiállítóit a fehérnemű varrásra Osváth Sán­dorné úrasszony, a tarkaruha var­rásra Dr. Gaál Istvánné urnő, a finomfőzésre és konzervkészités­re Dr. Ferenczy Károlyné urasz­szony és a rajzra Tóth Ilona rajz­tanárnő tanították. A sok gopdos fáradozás ezen fényes eredményéért őket illeti a dicséret és az őszinte elismerés. A nagy rajztermet a négy pol­gári osztály növendékeinek munkái és rajzai töltik meg. Csupa magyar munka, a mezőkövesdi tarka hím­zésből, a sajátságos díszítésű, ere­deti buzsáki varrottas, irottpárnák, szines hímzéssel készített gyönyörű mellénykék, somogyi mesterkélés, kapcsolva az erdélyi lapos hímzés­sel és gyönyörű horgolássai és magyar bodorvászonra készített ke­resztöltéses teritők. Egész költe­ménysorozat a rábaközi hófehér hímzés és hófehér csipkeöltéseivel, oly tökéletes és finom kivitelben, hogy az ember alig hiszi, hogy gyermekkezek munkája. Azután a sok kalotaszegi hímzés, szines, hor­golt kendők, párnák és a kézivarrás megtanulására mintakendők helyett szép hófehér csipkés kötények, go­belinkép szines hímzéssel, tálcák, faégetés stb. stb. Magyarország különböző vidékei­ről felölelt eredeti népművészeti munkafajták, eredeti mintákkal ad­nak méltó és kifejező keretet a benső érzéssel felállított nemzeti I9­bogónak. A tömérdek rajznál nagyon érde­kesek a természetutáni ceruzarajzok foltfestések és a rengeteg eredeti tervezés a kézimunkákhoz. Az izlés, az energia és a szorga­lomnak ez a páratlanuul gazdag tárháza Erdélyi Dóra diakonissza nővér és Tóth Ilona rajztanárnő fáradhatatlan gondosságát dicséri. (y- s.) Torma? Cecil országos elnök nyitja meg az augusztus 3i nagy kiállításon a lansz csoportok osztályát A koDzervkészitésről Kiss Károly országos főtitkár tart előadást (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Az ország minden részében nagy figyelmet és érdeklődést kelt az augusztus 3-i nyíregyházi ipari, háziipari, gazdasági és közműve­lődési kiállítás, amely a magyar szív és ész,- a magyar érzés és gondolat diadalmas dokumentá­lása lesz. A kiállítás rendezésének ezer szálát a Kiosz kulturális bi­zottságának agilis elnöke Nagy Kálmán gyáros tartja kezében, de erősen készülnek a mozgalmas nagy napra a Mansz nyíregyházi asszonyai is, élükön Kállay Mik­lósné főispánné és Lukács Béláné elnökökkel. A helyi Mansz az augusztus 3-án, a kiállítás napján rendezen­dő nagy kerti ünnep előkészité­I sével van elfoglalva, ötletekben " gazdag, vonzó, szórakoztató lesz a kernti ünnep. Tegnap érkezett a hir a Mansz központból Nyíregy­házára, hogy a kiállításon résztve­vő nyolc Mansz csoport osztályát maga Tormay Cecil országos el­nök fogja megnyitni. Ez a hir még csak fokozza a lázas készü­lődés munkakedvét. Itt említjük meg, hogy a kecs­keméti Mansz főzelék és gyü­mölcskonzerv kiállításán a kon­zerv készítésről, mint nagyjelen­tőségű háziipari tevékenységről Kiss Károly kormánytanácsos, a Mansz országos főtitkára fog elő­adást tartani. Tegnapi közlemé­nyünk ilyen értelemben helyesbí­tendő. 1 Grót Wenckheim Sándor tanul­mányútja Amerikában A csorvási nagybirtokos ,gróf Wenckheim Sándor hosszabb ta­nulmányútra Amerikába utazott, hogy az ottani munkásviszonyokat és szociális intézményeket tanul­mányozza. A fiatal gróf, akit a szociális problémák élénken fog­lalkoztatnak, bejárta már egész Európát, tanulmányozta a nem­zetek kulturális és gazdasági éle­tét s most az amerikai metropoli­sokat, a gazdag kulturközponto­kat, az óriási gyár- és bányatele­peket, a nagy ipari gócpontokat és a hires mezőgazdasági farmo­kat látogatja sorba. Bejárta már Amerika magyarlakta helyeit (Newyork, Chicago, Pittsburg, Cle­veland, Ohio stb.) is, ezek nagy munkástelepeit, hosszasan és be­hatóan tanulmányozta Amerika produktív erőviszonyait és azokat az erkölcsi viszonylatokat, ame­lyek minket magyarokat a már künn élő véreink kapcsán is jelen­tősen érdekelnek és mindenütt olyan kapcsolatokat keresett és talált, amelyek mindenképpen al­kalmasak arra, hogy a magyar revizió gondolatát az Újvilág part­jain is visszhangra keltsék. — Gróf Wenckheim Sándor, aki egyébként elsőrendű szociologus és nemzetgazdász, amerikai útjá­ról nagyobb tanulmányt ir. I ÁRON és MOLNÁR SZABADALMI IRODA Budapest. VIII., Rákóczi-ét 15. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents