Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-19 / 137. szám

1929. junius 19. jAíRYIDÉK. 3 A madridi látogatás sikere Gróf Bethlen István miniszterei nök a madridi Epoca tudósítója előtt hosszabb nyilatkozatot adot spanyolórszági utjának impressziói­ról és eredményéről. Bár Magyar ország távol esik Spanyolországtól, igen sok felfogásbeli hasonlóság van a két nemzet között. Mindkettő gavallér nemzet, önérzetes, büszke és sokat tart történelmi múltjára, amelyek közt szintén sok analógia van. Mig mi Keleten védtük meg Európát az izlam támadásai ellen, Spanyolország Nyugaton volt védő­pajzsa a mohamedán mórok invá­ziójának. Mindkettő hosszú ideig állott mohamedán elnyomás alatt, mindazonáltal mind a kettő meg­őrizte nemzeti karakterét és faji jellegzetességét. Egy európai állam sincs tehát, amelyik jobban meg­érthesse Magyarország históriáját, mint a spanyol. Valamint azt az állapotot is, amelybe Kelet védő­bástyája a békeszerződések folytán került. Az egykor nagy, hatalmas Hungáriából ma csak öt csonk me­red az égbe, melyek mindenike vérzi és nyögi a trianoni békeszer­ződés igazságtalanságát. Hisszük, hogy a spanyol közvélemény meg fogja helyzetünket érteni és a Nép­szövetség madridi ülésezése ránk tereli figyelmét a Cabalérok orszá­gának. Amint a miniszterelnök nyi­latkozatából kitetszik, erre most már bizvást számithatunk is: sike­rült barátunkul megnyerni Spanyol­országot. Viszont a miniszterelnök madridi látogatása fokozottabban ráterelte a mi figyelmünket is Spa­nyolországra s az érdeklődés és megértés csak növelni fogja azt a rokonszenvet, amelyet eddig érez­tünk iránta. Ez impressziókon kivül nagy gya­korlati eredménye is van Bethlen madridi látogatásának. Barátsági szerződést kötött hivatalosan Spa­nyolországgal s igy eggyei újra szaporította azoknak a hatalmak­nak számát, amelyek nemcsak szi­vük szerint, de diplomatikus ok­mány alapján is támogatják Ma­gyarország törekvéseit. Annál in­kább és annál megbízhatóbban, mert semmi érdekellentét nem vá­lasztja el egymástól a két nemzetet. Hogy mekkora diplomáciai sikere volt Bethlen madridi utjának és aj ezzel kapcsolatos párisi látogatásá­nak, kitetszik a francia lapokból. A Temps, amelyik eddig hidegen és részvét nélkül foglalkozott Ma­gyarországgal és lelkileg közelál­lóit a kisantanthoz, ma már egészen más húrokat penget. A kisantant legutóbbi demarsát tárgyalva ne­künk ad e kérdésben igazat, olyan hangon és terjedelemben, ami közfeltünést keltett a külföldi saj­tóban. Különösen a kisantantéban. A cseh lapok máris siránkozva tár­gyalják ezt a fordulatot és szomo­rúan állapítják meg, hogy az ujabb jelekből kitetszően uj korszak kez­dődik. A kisantant lassan magára lesz hagyva. Ez a kesergés legjob­ban megvüágitja Bethlen legújabb diplomáciai, sikerét, melyet Mad­ridban és Párisban kivívott s ame­lyek azt jelentik, hogy nagy és ked­vező légköri változás kezdődik kü­lönösen azokban a régiókban, ahonnan eddig csak fagyos szelek fújtak Magyarország rónái felé. Suhanesz Lajos bútorkereskedő adománya a Kovács István-népünnepély Miss Nyiregyházá választásához Szabolcs Szálloda az állomással szemben. Kerthelyi sége a legkellemesebb szórakozó hely. Elsőrangú ételek és italok. Frissen csapolt Dréher Szent Já^os sör. 3740-4 (A »Nyirvidék« tudósítójától) Alig, hogy megjelent a Miss Nyíregyháza választásáról közölt híradásunk, máris városszerte úgy­szólván a lakosság minden réte­gében óriási hullámokat vert. A Kovács István Bajtársi Szö­vetség rendező bizottsága a ju­lius "-iki nagy népünnepély ha­gyományos sikerét még szenzá­ciósabb, érdekesebb programmal biztosította e pompás ötlet által. Miss Nyíregyháza választása va­lóban egyike lesz a legérdekesebb legmulatságosabb és legizgalma sabb versenynek, ami valaha volt Nyíregyházán. Miss Nyíregyháza választása iránt az előkelő kereskedői körök is élénken érdeklődnek. — Suhanesz Lajos Kállai-ut­cai bútorgyáros levelet irt a Kovács István Bajtársi Szövet­ség rendező bizottságához, amely­ben példaadó nobilitással teljesen ingyen, a nemes cél érdekében 2 darab sodronybetétet ajándéko­zott a megválasztandó Miss Nyír­egyházának. Bizonyosra vesszük, hogy a vá­ros előkelő kereskedői közül so­kan fogják Suhanesz példáját kö­vetni és az a polgárleány, aki Miss Nyíregyháza cimét elnyeri, örök életére szóló gazdag ajándékban " részesül. Amit a közönség észrevesz, Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Maholnap azt is elvárjnk a hatóságtól, hogy szakáikát kössön az állnnk alá — írja egy nyíregyházi polgár A következő sorokat kaptuk: Mindent áthárítunk lassacskán a hatóságokra. Az őrködik felet­tünk. Az gondoskodik szellemi és anyagi táplálékainkról. Hatósági intézkedésektől várunk mindent Kulturát, rendet, biztonságot, ha­ladást s mindenféle kényelmi és közlekedési berendezkedést s mi mindenfelől jól körülbástyázott és elkényeztetett polgárok — persze az adónkért, amit kiizzadunk, — maholnap kéjes nemtörődömséggel fogjuk várni a sült galambot is, hogy szépen a szánkba repüljön. Onnan jut ez eszembe, hogy a város nagy költséggel és gonddal fákat ültet az utcákra, a házaink elé. Bizony nagy munka és nagy költség ez, különösen ezekben a mostoha években, amikor Jiol a f agytól, hol a szárazságtól, min­dig kipusztul az ültetett fasorok jónéhány százaléka. Pedig milyen szép volna egyenletes és szép fa­sorok árnyékában járkálni a kü­lönben poros és forró utcasorokat. Az idén is sok fa indult pusz­tulásnak a kiültetett fiatal facse­meték közül. Sokat még mindig meg lehetne menteni egy kis fi­gyelemmel, gondozással, ápolás­sal. Élet még van bennük, csak olykor kellene egy kis vizecske a tövükre forró, tikkasztó napo­kon. Ám a háztulajdonosok között alig akad egy-kettő, aki venné ma­gának ezt a kis fáradságot, hogy t. i. egy vödör vizet rávinne, vagy rávitetne ezekre a szegény eltik­kadt, hervadozó ültetvényekre. Ugyan minek?! Gondolja a leg­több. A város ültette, a város fája, ha kell neki, majd megön­tözteti... Hát igen. A város. A ható­ság. Az majd megöntözteti. Mint­ha bizony a városnak és a ható­ságoknak volna szüksége ezekre az áldott, árnyékot adó fácskákra. Nem pedig nekünk, akik naponta alattuk vagyunk kénytelenek jönni menni. És nem épen u£y maguk­nak a háztulajdonosoknak, akik­nek házatájékára valóban áldást jelentenének ezek a fasorok. Hi­szen felfognák az ablakokon be­özönlő port és egy kis hűvösséget biztositanának a nap tüzétől át­forrott falaknak.... De hát még ilyen kis dolgokban is rá vagyunk szokva, hogy a hatóság intézkedjék. Maholnap a hatóság fogja a szakáikát is fel­kötni az állunk alá, hogy le ne csorgassuk a ruhácskánkat. Már egész kiskorúak leszünk. Tisztelettel Szóló. Sok a tüdővészes és asztmás ember Nyíregyházán A következő sorokat kaptuk: A mi poros és szeles klimánk alatt ez a kérdés egyik legfőbb problémája a városi életnek. Sok nálunk a tü^k'észes, az asztmás, ami nem is <®üa, hiszen ilyen po­ros utcákat Tnessze földön sem talál az .ember. Különösen mi ­óta ez a nagy autó- és autóbusz­forgalom kavargatja az utca po­rát. Egyes forgalmas utcákon egy­szerűen lehetetlen a gyalogszerrel való közlekedés és lehetetlen az ablakokon való szellőztetés. Saj­nos az utcák öntözése is csődöt mondott, különösen a szelesebb időkben. A nagy, drága öntöző autó olyan gyorsan robog ezeken a poros utcákon, hogy csak gyen­ge permetet ad a por felszínére s pár perc múlva már kavarja a szél az utca porát, szemetjét, nagy gyönyörűségére azoknak, kik ott járni-kelni kénytelenek. Ezen bizony segíteni kell, mert városunk jó hírneve forogj kockán. Megállapíthatjuk, hogy az öntö­ző-kocsik ezt a feladatot egyma­gukban megoldani képtelenek. Vissza kell térni a tömlőből való locsolásra is. Ott, ahol tömlőből lehet locsolni, ott locsoljanak igy és a lajtos kocsikat, meg az ön­töző autót azokon az utcákon kell állandóan használni, ahol tömlők­ből locsolni nem lehet. Igy ket­tős igyekezettel lehetne elérni va­lamit és meg lehetne fogni a rém­~ 3625-5 világhirO,, AER0X0N légyfogót sokan utánozzák. Bevásárlásnál terelje n a névret Saját érdekében ne fogadjon el mást, leivel ennek fogokepessége minden mis gyártmányt felülmúl. Mindenhol ezt követelje t Viszonteladókat kiszolgál a gyár kizá­rólagos vezérképviselője: Tolnay János Jenő Budapest, VL, Szondy utca 73. szám. séges port, ami egyszerűen ki­bírhatatlan. Ha a kocsik csak azokon az utcákon fognak dolgozni, ahol víz vezeték nincsen és ahol tömlők­kel locsolni nem lehet, gyakrabban fordulhatnak vissza és sűrűbben permetezhetnek, a belterületet pe­dig a tömlőkről állandóan nedve­sen lehet tartani. Jó lenne ezenkívül füvesíteni a ki nem kövezett utcasávokat. De szükséges emellett a náz­tulajdonosok közreműködése is. Szorítani kell őket, hogy a járdá­kat naponta többször locsoltassák le. Hiszen a port és szemetet a szél a járdákra hordja s onnan repíti megint a járókelők szeme közé. Már pedig az öntöző ko­csik igazán nem mehetnek fel a járdára. Hatóság és közönség együttes közreműködése mellett mindent meg lehet oldani és meg is kell oldani. Ha büszkék vagyunk szé­pen fejlődő és szépen kivirágo­zott utcáinkra, akkor éreznünk kell a további kötelességeket is,, hogy más oldalról gáncs ne ér­hesse városunk elmaradottságát. Tisztelettel Egy nyíregyházi polgár. Népünnepély Tiszabercelen (A »Nyirvidék« tudósítójától) Impozáns keretek között zajlott le délután kezdődő nagy népün­nepély Tiszabercelen. Az immár majd csak egy esztendeje elha­gyott Tiszapartját most ismét föl­keresték s szerető szívvel teleped­tek meg a zöld pázsiton, ahol nem olyan régen annyi kedves és. boldog órát .töltöttek el... Nem­zeti zászlók lobogása hirdette, hogy a Tisza ma különösebb ke­resettségnek örvend. Most ismét járogatnak hozzá, hogy felfrissítő balzsamában megint felidézzék a kedves múltnak emlékét.... Autók kocsik zörgése verte fel a máskor oly csendes magányt, amelyet csak a Tiszának csobogása, vagy egy arra repülő madárnak a suho­gása zavart meg. Délután 4 óra­kor megkezdődött az ünnepség. Tréfásabbnál tréfásabb mutat­ványszámok után a közkedvelt Görbe cigány rázendített a talp­alá való csárdást. Megkezdődött a tánc, amelyet csak a közbeeső fenséges látványosságot nyújtó tűzijáték, majd a lampionos fel­vonulás szakított olykor-olykor meg. Tánc után megkezdődött a vacsora is, ahol köszönetet mon­dottak Vékey Zoltánné úrnőnek és Vékey Zoltánnak, iakik fáradhatatlan igyekezettel töltötték be háziasz­szony és házigazda és főrendeiő szerepét. Elismeréssel tartozunk a rendezőknek is, akik fáradtságot nem ismerve, mindent feláldoztak, hogy ezen az igaz magyar üu népségén mindenki otthoniasan érezze magát és mindenkor sze­retettel gondoljon vissza a kirán­dulásra.

Next

/
Thumbnails
Contents