Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-11 / 106. szám

1929. május 11. JSftÍRVlSgK. 9 Színház HETI MÜSOi< : Igazgató : Gulyás Menyhért. Május io. Péntek. Eva grófnő A. bérlet 23. Közt. utalv. érvényesclc* Május 11. Szombat d. u. 4 órakor Eltörött a hegedűm. Mozihelyárakkal. — Este 8 órakor: Eva grófnő. B. bérlet 22. Közt. utalv. érvényesek. Május 12. Vasárnap d. u. 4 órakor Erdészlány. Mérsékelt heíyárakk

al __ Este 8 órakor: Eva grófnő. Bérletszünet. Közt. utalv. érvényesek. Május 13. Hétfő: Két árva. A. bérlet 24. Május 14. Kedd : Királyné rozsaja. Május 15. Szerda: Sybill. B. bérlet 23. Csütörtök este nagy kabarét rendezett a színtársulat, amelyet félház nézett végig kacagó jó kedvvel. A kabaré egyik részét tréfák, a másik csoportját pedig költemények, sanzonok, dalok és táncszámok képezték. A tréfákban Kabos László uj oldaláról mutatkozott be. Oly pazar humorral szórta jókedvének sziporkáit, hogy a nézőtér szinte szünet nélküli kacagással s forró tapssal jutalmazta játékát. Méltó társa volt Polgár, akinek a burleszk határán mozgó komizáló képessége most is csillogott. A tréfákban kisebb szerep jutott ugyan a többieknek, de jókedvre hangoló játékuk az előbbiek játékának ér ékével vetekedett. Így Harmath Jolán, Daniss, L. Dóczy Emma, Pattantyús, Várady, Márkus és Rajz Irén is sok megérdemelt tapsot kaptak. Takács Rózsi és Pattantyús a Párisi divat egyik kedves énekes táncos jelenetét mutatták be, a Horváth Nusi-Várady pár pedig egy angol táncot mutatott be. Mindkettőjük táncát megismételtette a közönség. A magánszámokban kiemelkedő volt G. Székely Renée szavalata, aki Alba Nevis: Repriz c. költeményét adta elő szines, meleg közvetlenséggel, a költemény lirai szép ségének és drámai emelkedettségének teljes kihangsulyozottságával. A tapsokért hálából egy Kaffka-költeményt szavalt még. Ugyancsak elismerésre méltó sikert aratott Irsay Nóra is költemények szavalásával. Szűnni nem akaró tapssal s többszöri visszahívással jutalmazta a közönség Márkus kedves dalait, magyar nótáit. Nagy derültség kisérte Pattantyús felléptét, aki ismert bohémiájával kuplézott. Tetszést aratott Bojár egy olasz és egy magyar dal előadásával. Takács Rózsi (Vagy amint Kabos bekonferálta: Rozália) hangulatos sanzonjával s a nézőtér egyes férfiait zavarba ejtő kedves kupiéjavai aratott ujabb sikert. Tetszés kisérte Rajz Irén szólótáncát s Biczó Margit sanzonját és kupiéját. Külön elismerés illeti Vadnay titkár saját szerzeményű kupiéit, amelyekben aktuális strófákat mondott Nyíregyházáról, egyes ismert alakjairól. Mint szerzőt s előadót nem akarta leengedni a színpadról a közönség. Az egyes számokat Kabos konferálta be, a zongoránál Lillich karnagy ült. * Ma este lesz Martos Ferenc és Szirmay Albert operettujdonságá nak, az Eva grófnő-nek bemutatója. Az előadást Gulyás Meny hért rendezi. Az operett szereposztása a következő: Bonyhády Guidó gróf — Polgár Gyula. Éva, leánya — Biczó M. Erika, Éva huga — Takác% R. Laczfy Sándor gróf — Daniss Tamássy Miklós—Márkus L. Dr. Kelemen Achilles — Pattantyús Mihály. Szergej — Koncz Mihály Nadja, Szergej leánya — Horváth Nusi Mészhomoktédát kiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kisméretben elep omgy és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. Tiszántúl legnagyobb téglagyára 1868 -25 Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső Vad gyűlölettel lángolt fel a fekete szemei mély kutjában. A kiutasított ember gyilkos gyűlöletével, amely soha ki nem enges ztelhető, sirig tartó... az ajtómutatásért.... A hiábavalónak bizonyult sok fáradtságért, igyekvés, szinészkedés és képmutatás miatt... amely mind értéktelenné vált.... A nehéz munka, a sok-sok fáradozás nem hozott eredményt, nem vezetett az áhított sóvágott célhoz.... Szinte sziszegett a hangja, ahogy megszólalt : — Na, ez aztán szép eljárás!... Aljas és piszkos viselkedés!... Pazaroltatja és igénybeveszi a drága időmet... hirbehoz és kihireszteltet... s a végén kiderül, hogy csak szórakozni akart... játszani... barátkozni... Ez magára vall! Ez... Pulykavörösre pirult el a hangja, ahogy lecsapásszerüen, kirobbanáshoz hasonlóan folytatta: *•<» — Adja vissza a fényképemet! Micskey szolgálatkészen, kissé sietősebben 4s a kelletténél, előadta a képet. Aranka dühösen, piros arccal kapta el tőle Vad dühhel, tombolni készen, sírásra görbülő szájjal nézte keresztül a férfit. Keztyüs kezei sebesen, kegyetlenül tépdesték szét apró izekké a képet... pici, szabálytalan négyszögekké... S a pompás képmás pillanatok múlva elvegyült a lassan hullongó hópillékkel. Kanyarogva, ferdén szálldogáltak feleié, sután és esetlenül, mint szárnyukat vesztett pillangók;... vjag y mint szivárványos tarkaságu, magasbaivelő reménység-pillék, amelyeket csipős köd gyilkos lepedője borított el és fojtott meg hideg halottá... A szeletkék lehulltak a földre és meglapultan lepték el a fagyos rögöket... A fehér hóesés lassan, finoman, hidegen szitált rájuk. Aztán a lány mélységesen lealázó, vetkőztető pillantással vesszőzött végig a férfin. És perdülve sarkon fordult. Kopogva, sietve gőgösre felszegett fejjel indult meg az ösvényen. Fekete alakja mögött összeborult a galytömeg. Mint a rivalda szines világa, ha lebukik eléje a függöny nehéz bársonyzuhatagja. Szó nélkül elment. Micskey hatalmas megkönnyebbüléssel meredt utána. Mosoly hasított piros csikót az arcába. Jóizü, életes, szívből felszinesedett mosolygás. És megrántotta a vállát. Legyintett. Óriási teher nyomasztó súlya fullasztotta eddig. Kényelmetlen érzés bizonytalansága óvta a gondatlanságtól. De most egyszerre felszabadult. Minden veszedelem örökre elmúlt felőle. A fekete vád. A statárium fojtogató réme. És most ez is... ez a legnagyobb, a legszörnyűbb... Óriási szabadságérzet duzzasztotta a mellét. Kilendítette a karját a levegőbe. És boldogan, ujjongó örömmel, gyermekes tánclépésekkel megindult visszafelé. Összecsücsörítette a száját és vidám dalra gyújtott, fütyörészve. (Vége.) LEGÚJABB DIVATLAPOK AZ U/SÁGBOLTBAN Szép Karolin Irta; (Kis regény) Péchy-Horváth Re»ső. Tomboló ősz volt. A reggelek ugyan még csípősek voltak és az utcák mélyén kékesszürke köd füstölgött, de a hidegülő napok tobzódó napsütés folyékony aranyában fürödtek. Sárga fényzuhatag ömlött alá a magasból, a forróság hömpölyögve zuhogott végig a félig tar fakoronákon, az ujult életre lendült, haldoklásból visszaráncigált bogárrajokon, amelyek roppant tömegekben viháncoltak és keringtek a kertek bokrai fölött, a forrő észi napsü tésben. Az elkésett kánikula becsületbeli kötelességének tartotta, hogy az elmulasztottakat bőségesen pótolja és az embereket, a természetet, az eleven és holt dolgokat pazar bőkezüséggal kárpótolja. A mecsek ápolt sétautjain, a rozsdabarnára, haldoklásra színesedett lombkoronák alatt, hideg szél surrant keresztül és alápergő levelek millióit indította el a fázlódó gályákról. Omló, füstszerü köd bujdoklott reggelenként az utakat beszegő bokrok között, mintha pásztortűz égne valahol a rejtelmes sűrűségekben, a kedves gyubatanyákon, ahol a Mecsek hallgatását leső áhítatos lelkű barangolók tapossák csak a nedves, nehézszagu, puha mohát. Az ebédlőbe lassanként émelyítő, orrfacsaró, keserves illat szűrődött be. Kesernyés, erőteljes, égés-szag volt, a tűzhely vaslapjára freccsent és ott hirtelen megsült kövér zsír égett szaga, amely elvegyül a sütőben pirosló pecseneye pörkölődés illatával s közösen tűrhetetlen és kibírhatatlan szagot áraszt. A tanárné kényelmetlenül kezdte érezni magát, ahogy az ebédlőben szemközt ült a vendégével, mert mindig jobban és erőteljesebben