Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-01 / 99. szám

1929. május 1. J/YÍRYIDÉK. 7 Ámít a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Állítsa vissza a villamos társaság a reggeli menetjáratot Kaptuk a következő levelet : Igeu tisztelt Szerkesztő Ur ! A múltkoriban olvastam b. lapjukban, hogy a villamos vonat első kocsija ezután csak 5 óra 20 perckor indul a Bessenyei-térről. Sajnos e hir valóságáról személyesen is meggyőződtem. Nevezetesen vendéget vártam Budapestről a 4 óra 34 perckor érkező hajnali vonattal. Vendégem kevés csomaggal érkezett 3 igy elhatároztuk, hogy villamoson jövünk a városba. A régebbi menetrendet ismerve azt hittem, hogy 4.40-kor indul az első villamos a város felé, az átrakodó állomástól. Nyugodtan vártunk tehát, annyival is inkább, mert a pesti vonat szokása szerint késett-néhány percet. Ezalatt minden jármű eltávozott a vasútról és 5 óra felé gyalog voltunk kénytelenek bejönni a városba. Mindenesetre ez az intézkedés azoknak a nagy többséget képező utasoknak kellemetlen' leginkább, akiknek nem telik autóra, vagy bérkocsira és dermesztő .téli reggeleken gyalog kénytelenek a Kisvárda felé 5 óra 7 perckor induló vonathoz kibandukolni. Azt kérik a Kisvárda falé utazó és Budapest felől kora reggel érkező nyíregyházi polgárok, hogy állítsa vissza a villamostársaság a reggeli menet járatot, illetve inditsa el a legelső villamost jóval 5 óra előtt. Ugyancsak panaszuk van a vonatközlekedés hiánya miatt Is. Nem tudjuk megérteni, hogy miért nem lehet Buj felé egy olyan távolsági \ vonatot beállítani, amely délelőtt \ 9, 10, vagy legkésőbb 1.1 órakor ) érkezne Bujra. Most vagy hajnalban, vagy csak délután érkezik oda a vonat és ha valakinek 5 percnyi dolga akad, egész napot kénytelen ott eltölteni a vonatközlelcedés hiánya miatt. Ugy a saját, mint az ezen irányban utazók nevében kérem szives közbenjárásukat, hogy a fenti jogos kívánságaink meghallgatásra találzott vagy ugyanannyi idővel hamarabb menne pihenni 2 alkalmazott. Egy sokat utazó polgár. Lábnyomok a kertekben és vetésekben Hogy lehetne a mi fegyelmezetlen közönségünket arról leszoktatni, hogy kímélje a másét, mégha a nemes városé i» az. Miért kell a villamos vasutak mentén készülő szép kertekbe és friss fü-vetésekbe belegázolni ? — Miért nem kiméli azt a közönség egy csekély része. Sajnos, hogy az otromba férfi nyomok között apró női cipő nyomok is láthatók itt-ott. Mészhomoktéglát sas Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) irta : Péchy-Horváth Rezső <

2

0 — Nem tudom, meddig állhattam ott a két holttest mellett... magamis hullává érzéktelenedve, eszmélet és öntudat nélkül... ordító kaosszal a lelkemben és a füleimben... Egyszerre lépések hangzottak fel az alsó útról. Őrjöngve emeltem fel újra a kardot. De eszembevillant, hogy a kapáslányok jönnek, akik nem szolgáltak rá a „lekaszabolásra. De az is eszembe ötlött, hogy senkinek a vértócsa közepén nem szabad meglátnia! Hz emberek oly könnyen magyarázzák félre a világos helyzetet is, hát még az ilyent, ami egészen bonyolódott volt! Hisz ezek azt gondolhatták, hogy — kezemben a véres karddal — a két holttest gyilkosa én vagyok....hogy az anyámat valami okból megöltem s aztán a véletlenül odavetődött katonát is, mert végignézte ,a borzalmas cselekedetet... Rögtön eltűntem tehát a házban. De csak addig, amig a kapáslányok ijedtükben vissza nem szaladtak az uton, amelyen jöttek. Ekkor kióvakodtam 'a házból. És a szőlők Éközt meglapulva, legtöbbször hason csúszva, átmenekültem a túlsó dombra. A Tankovics-szőlő erretfelé eső végében vagy harminc iából, bokorból, gazból álló pagony van. Onnan pontosan lehet látni ezt a kis villát s a körülötte mozgó embereket. Most két napig — teljesen étlenszomjan — a kis csalitosban éltem, miközben távcsövön figyeltem a házunk körüli jövés-menést, sürgés-forgást... Ijesztően csillogtak az meg az ámbraszinü napsütésben a hosszú csendőrszuroöyok... Harmadnap éjjel mertem csak visszatérni ft színhelyre. Ekkor már csend volt ott, senki, semmi nem akadt utamba. Amikor átléptem .a kiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kismérefben óni gyártelep és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. & Tiszántúl legnagyobb téglagyára 1868 -25 küszöböt, ahol három nappal azelőtt az édesanyám élettelen teste feküdt mereven és véresen, csak elbődültem a kegyetlen fájdalomtól... és percekig ültem a küszöbön vonagló sirás, csukló zokogás között... Ha Ön akkor erre jár, azonnal elfoghatott volna — tette hozzá halvány mosollyal. De hogy erre csak legyintett a detektív, folytatta az elbeszélést: — Magam sem tudtam most, mit kellene tennem. Az önkéntes jelentkezéstől fáztam s mindjárt sejtettem, hogy kettős gyilkossággal fognak gyanúsítani. Ez pedig maróan égette a lelkemet, hiszen ártatlannak éreztem magamat! Sokáig okoskodtam és tűnődtem. Végre azt gondoltam, el kellene utaznom valamelyik távoli rokonhoz, akinél aztán egy ideig rejtőzködni lehetne. Keresgélni kezdtem tehát a pénzünk után, De csak egészen jelentéktelen aprópénzt tudtam összegyűjteni, az pedig a legközelebbi rokon felkereséséig sem futotta volna vasútra.... Most aztán csakugyan nem látszott más kivezető ut, mint vagy az önkéntes jelentkezsé, vagy visszamenni az ezredhez... Terium non datur — mondja a latin. És éppen .ezt a harmadik lehetőséget válÉasztottam! A remÉeteszerü visszavonulást, az óvatos elrejÉtőzést, az élőhalott életét.... Elhatároztam, hogy a házban fogok élni; hogy meddig, azt nem tudtam volna megmondani.... mindenesetre addig, amig lehet!... Addig jószántomból, amig (elfelejtik a dolgot, vagy ellanyhul a nyomozás... vagy vége lesz a háborúnak... Még azon éjszaka rejtekhelyet készítettem magamnak. Kibontottam az emeleti folyosó ajtajának szárfáját s az -ölnyi vastag vályogfalban akkora üreget vájtam, hogy benne szűken és kínosan bepréselten elfért ,a testem. A szárfa deszkáját aztán visszaillesztettem az ürés nyílásra és akkép simítottam icl imindenféle hibát és sérülést a deszkafalon : hogy a mögötte levő titok még csak sejdíthető se legyen. Nagyszerűen sikerült. Majd meggyőződhetik róla a saját szemeivel. A szárfa deszkái pontosan beleillettek, kapocsmódra illeszkedtek egymásba, teljesen elfedték az üreget — és most senki se sejthette, hogy ott egy pompás búvóhely van, a szoba falában, amiben egy felnőtt ember teste biztonságban meghuzódhatik. A detektív mosolyogva csóválta fejét, amiben nagy elismerés és csodálat rejlett. — Ebben az üregben rejtőztem el mindig — mesélte tovább Micskey — valahányszor idegenek jöttek a házhoz, vagy a hatóság emberei járkáltak a lakásban, A nyomozók még csak nem is szimatolták, hogy pontosan az orruk előtt áll és lélekzik az, akit annyira hajkurásznak. Bizony ez sokszor a bánatom mellett is nevetésre ingerelt... Lassanként tökéletesítettem a találmányomat. Vasakat szereltem az ajtóra, hogy bennlétemkor a deszkát belülről megrögzíthessem s nehogy kimozdulhasson az ideiglenességéből, ha valaki hozzádől, vagy belekapaszkodik. Persze mindenféle forgácsot, hulladékot és faltörmeléket gondosan eltüntettem mindig. Nagyon elővigyázatosnak kellett lennem! Most már csak a megélhetésem biztosítása volt Mhátra. Hála Istennek, volt elég élelmiszer a házban. Füstölthus, zsír, szalonna, liszt, savanyitott' káposzta, bor, lisszt, bab árpa, kukorica bőven volt. De nem volt kenyér. Egy üveg' spirituszt is találtam, aminek segítségével éjszakánként babot, káposztát főztem magamnak, több napra, hússal szalonnával. Kenyér helyett lisztet, vagy nyers gabonaszemeket ettem. Keserves, egyhangú és unalmas táplálkozás volt ez, a csömörülésig, az ét vágy riasztásig visszataszító és íztelen! (F.lyt. köv.) . f : janak. Egy állandó olvasójuk. Mindenkinek drága az ideje A napokban az este 21 óra 1 1 perckor megérkező kisvárdai vonat közönsége hosszú ideig várakozott a villamoson a vonatvezetőre, aki a kalauz szerepét is betöltötte s igy addig nem indíthatta el a villamost, amig a jegyeket szét nem osztotta. Ha hallották volna az illetékesek a közönség zúgolódását és gúnyos, sértő megjegyzéseket, bizonyára kirendelnének még egy kalauzt a jegyváltáshoz. Ilyenekben takarékoskodunk. Mintha nem egyre menne az, hogy egy negyed órával később tér haza 1 alkalma-