Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-08 / 104. szám

2 J^VíRYIDEK. 1929. május 8. Magyar kultúra Irta: Péter Karol; A kultura tulajdonképen internacionális dolog. Az emberi agy lélek, szív virága, a teremtés koronájának évmilliók alatt kitermelt egyetemes, hatalmas alkotása, az emberben élő, ható, alkotó isteni szikra munkájának megtestesült valóság melyet fejleszteni dicsőség, lerombolni a leghitványabb gaztett. Sajnos, sokan keveset ettek az isteni eledelből, s ugy vannak vele, mint a szemétdombon igazgyöngyöt lelt tyúk, mely eladja azt egy szem búzáért, mint ehetetlen, hitvány dolgot, vagy berúgva saját tudásának csekélységétől, kontárkézzel romboi, mikor alkotni vél. Az emberiségnek e töredékét megítélni nem lehet, hiszen alkotni vágyik, mikor pusztít. Az igazi gonosztevők tendenciózusan pusz. titanak bosszúvágyból, gyűlöletből, vagy irigységből. Az emberi kultura nagy egységének keretein belül sajátos, nemzeti kultura fejlődött az egyes nemzetekben évszázadok alatt, melyek magukon viselik az illető faj lelki tulajdonságainak minden meg nyilatkozását. E különleges kulturát a nagy, müveit nemzetek, esetleg országukban élő, pusztuló, kis néptöredékek védésével — mint speciált is — fenntartani törekednek. Speciális kultura a magyar is, amely e nép ráterrfiettségének sokoldalúságának, sok komoly, verejtékes munka, találékonyság, nemes sziv, lovagias gondolkocUs ideális lélek munkájának gyümölcseként dalban, költészetben, építészet és szobrászatban, a tudományok és találmányok terén oly eredményekre hivatkozhatik, amelyek méltó helyet foglalnak el a világ legnagyobb nemzeteinek alkotásai között. Büszke öröm tölti el lelkünket, ha e gyönyörű alkotásra gondolunk s annál nagyobb a fájdalmunk, mikor e kultura hanyatlását látjuk a közöny miatt idehaza és tendenciózus pusztítását a megszállott területen. Nemrégen járt városunkban Ma léter István dr. ny. jogakadémiai tanár Eperjesről. Hosszú ideig elbeszélgettünk a Cseszkóban lévő állapotokról és g. hideg veríték gyöngyözik minden magyar homlokán, ha csak rá is gondol azokra a szörnyű pusztításokra, amikről beszélt, amit az ott lakó testvéreink lelkében a csehek io f*. alatt elkövettek. Most írják a lapok, hogy haldoklik a Kolozsvári Nemzeti Színház, a nemzeti géniusz utolsó mentsvára Erdélyben, hol leromboltak, vagy elloptak már mindent az oláhok, ami magyar és kultura nevet visel. Pusztul, vész a magyar kultura mindenütt és siralmas, hogy itthon, nálunk, a szabad földben is csak megtűrt dolog. Jazzband, négertánc, f estett ajk, idegen divat, idegen erkölcs most a... divat. És ez a szó »divat« mindennél erősebb. Erősebb a haza, a nemzet, a fajszeretetnél. Talán, ha valami magasnivóju csehtrombitás, vagy medvét táncoltató bocskoros pakulár egyszer kitalálja, hogy a hazaárulás a legszebb divatos erény annak is utánna futunk behunyt szemmel s abban versengünk, ki tudja jobban letagadni magyar nemzeti voltát. J[tt kínlódik ebben a hét araszos városi színházban Gulyás, az igazgató és társulata. Nemesen gondolkodó, magyar kulturáért küzdő ember. Megpróbál komoly, tartalmas darabokat szinrehozni, s ha körülnéz szomorú tekintetével, majd elnyeli a feléje ásító színház kongó üressége. De pótszékkel sem boldogul, ha az egy pupu, két pupu rendkívül tartalmas és szellemes magasnivóju zenei és költői alkotásban gyönyörködhetik a magyar kultura után áhítozó közönség, vagy ha egy pár mázsa nyershust mér ki a színpadon. S nem kell a magyar, kultura ai kotása az iparban sem. Gazdasági krizis van. * Elhiszem. Nincs pénzünk magyar ügypártolásra ! Akkor miért van selyemharisnyára, rúzsra, divatra, revüre, léha operettre — mert abban sem kell a jobb — és mindenre, amire pár éve még azt mondtuk volna: balkáni barbarizmus? Igv bajosan nevelünk Petőfiket, Madáchokat, Munkácsikat, Liszt Ferenceket és Fadruszokat, legfeljebb jazzban dobosokat, Hazafi Verái Jánost és társait, p magunkra vessünk majd, ha a szemünkbe vágják: mit követelünk revíziót? Ennyi magyar kultura még odaát is van! Jó volna ezen néha gondolkodni s jobban pártolni mindent ami magyar és komoly alkotás. A többgyerekes anyák összeírásánál három olyan anya jelentkezett, akinek tizenkét gyermeke van (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A népjóléti miniszter országszerte nagy örömet keltő rendeletére az idei Szent István napi Anyák Ünnepén meg fogják jutalmazni a sok gyerekes vidéki anyákat is. A rendelet végrehajtása a vidéken a sok gyerekes anyák összeírásával kezdődött meg. Nyíregyházán eddig százkét anya jelentkezett, akik összesen nyolcszáztizenkét gyermeket jelentettek be. A sok gyerekes anyák csaknem kivétel nélkül a legszegényebb néposztályból valók. Van három olyan anya, akik egyenként tizenkét gyermeket jelenthettek be. Négy anyának egyenként tizenegy, hét anyának pedig tiz gyermeke van. így ez a tizennégy anya összesen százötven gyermeket jelenthetett be a városi kulturtanácsnoki hivatalba. A jelentkezésekből kir tünt, hogy Királytelekpusztán igen sok a többgyermekeg család. Királytelekről egy anya kilenc gyermeket jelentett be. Az eddigi adatokból kitűnik, hogy Nyíregyházát messze elkerüli az egyke nemzetet sorvasztó átka. Bizonyára sok olyan anya lesz Nyíregyházán, akit méltóképpen kitüntetnek majd az Anyák Ünnepén. ! 0L6S CSEHOVá 1, •— ÉÉ d | a hadifogoly férj felesége |j mm* t: PAÜL WEGENER j 1 a hadi ogoly terj SZERDÁN CSÜTÖRTÖKÖN AZ APOLLOBAN BETTY BALF0Ü8 Mari az ezred leanya Kedden LIANE HAID »

b

b filmszenzációja Kedden EOZ5ANASZ Szerelmi regény 10 felv. Irti: Róbert Liebmann JACEL MUJLHA.LI. és DOSÜTHY MACKAILL vigjáték újdonsága IOEC vigj-iték attrakció 8 felv. Szerdán OLGA CSEHOVA és Csütörtökön PAUL WEGEÜEB A HADIFOGOLY FEEJ (A FELESLEGES EMBER) Drámai történet napjainkból 9 felv. BETTY BALFOUR AZ EZRED LEÁNYA Mulatságos kaszárnyai történet 9 felvonásban Elöadasok kezdete ; hettón es kedden 1 s5 7 és l/2t0 órakor Mlndoniltt kapható t Orss. V>TM Termeli s Magy. TofszSvetkezatl Kftxpont badupest, tiorthf Mikióa-at 119 121. A zászló tisztelete Ha a múltra egy futó pillantást teszünk, megállapíthatjuk, hogy a magyar tanítóság izzó hazaszeretettől áthatottan ápolta mindig a zászló kultuszát. Sajnos azonban, hogy évtizedes munkásságának fenséges jelentőségét a nemtörődömség igen sokszor elhomályosította. Egy világégés kínjain kellett átesnünk, hogy akadjanak rajongó lelkek, akik felrázzanak bennünket közönyösségünkből s a zászlót ismét arra a magaslatra emeljük, mely közelebb hozza a magyart a magyarhoz. Kétségtelen, hogy az iskolák melegágyai voltak mindenkor a szép, jó és igaz eszmék megvalósításának, ápolásának. A sok megpróbáltatás után pedig szükséges, hogy megújhodván, testben-lélekben támogassuk az iskolát, hogy a gyermek lelkén keresztül fcltve őrizzük drága kincs gyanánt hagyományainkat s megadjuk minden alkalommal zászlónk iránti tiszteletünket. Az iskolák pedig nemes versenyre kelnek, hogy oktassanak minden népeket s belevéssék a szivekbe azt a ragaszkodást, hűséget, melynek fényessége legyen a hazaszeretet ápolása által uj élet és igazság földi vándorlásainkban. Ennek a magasztos gondolatnak hódol a nyíregyházi református elemi népiskola tanítótestülete is, midőn f. hó 8-án és 9-én d. u.4 órakor növendékeivel dísztermében gyermekkari versenyt és műkedvelői előadást rendez. Május 8-án gyermekek részére, 9-én felnőttek részére díszelőadást tartanak. Színre kerül: »Magyar zászló« 3 felvonásos színmű. A gyermekkar 12 drb. hazafias éneket ad elő. Belépti dij nincs, csupán a műsor megváltási ára 50 fillér lesz. Adományokat az iskola zászlók és felszentelések céljaira hálás köszönettel fogadnak. Az előadásra a tanítótestület mély tisztelettel és szeretettel meg hivja a gyülekezet tagjait, a szülőket és tanügybarátokat. Ballag már a vén diák ... Nincs szebb és meghatóbb emléke a diákembernek, mint az a nap, amikor utoljára ment fel az iskola padjai közé s az utolsó tanítási óra végeztével azzal távozik el, hogy azzal vége is van a középiskolai tanulóéveknek. A kis diákok, akiket nyolc év közös küzdelme fűzött össze, nagyokká lettek, kinőttek az iskola padjai közül. Mögöttük a sok tiszta örömöt s itt-ott apró kis kellemetlenségeket magába záró mult, előt tiik pedig a remények rózsaszínű szirmaival kirajzolt ismeretlen világ képe s a kettőt összekapcsolja a »ballagás.« Az ev. Kossuth reálgimnázium VIII. osztályába járó tanulói tegnap voltak együtt utoljára az iskola padjaiban rendes tanítási órán. Tanáraiktól az utolsó tanítási órán, részben már szombaton bucsut vettek. Hétfőn délután háromnegyed 1 órakor szokatlan időben hangzott fel a csengettyű