Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-30 / 121. szám

1929. május 30. JSfrÍRYIP&E. 3 ben, akkor mégis csak azt kell megállapítanom, hogy abban az ominózus nyilatkozatban valami hiba van, amelyre azonban egye­dül Balthazár Dezső püspök ur illetékes választ adni. Én ezt a nyilatkozatot bátran adhatom az ev. küldöttség tagjai nevében és helyeslésével. A felső kereskedelmi iskola gyászünnepségei Nyíregyháza nagy halottainak sírjánál (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Kedden délelőtt egy csendes ta­nulócsapat zarándokolt ki a teme­tőbe. A városi felsőkereskedelmi iskola növendékei vitték el a má­jus utolsó virágait nagy halottaik: Kardos István és Baruch Arthur sírjára és ugyanekkor megkoszo­rúzták a vértanúhalált halt Kovács István emlékoszlopát is. Barack Arthur emlékének ünnepe. Reggel g órakor kezdődött Ba­ruch Artúr gyászünnepélye a zsidó temetőben. Az ifjúság körülállotta a virágos sirt. Ott volt a gyászoló család, a fájdalomtól roskadozó öz­vegy, az elhunyt jóbarátai, tiszte­lői, mind, akik eljöttek, hogy a ta­vasz díszeiben pompázó temetőben az immár kizöldült, virágot hajtó hant fölé odaidézzék az elhunyt jóságos lelkét, nemes szellemét. A Magyar Hiszekegy után Mar­gócsy Emil igazgató meghatottság­tól remegő hangon kezdett bele emlékbeszédébe. Búcsúzott az igaz embertől, az iskola áldozatrakész nagylelkű pártfogójától, ki akkor volt a legboldogabb, amikor adha­tott, segíthetett. Búcsúzott az ön­zetlen baráttól és a szeretettől bu­zogó, meleg szívtől, mely a sors kegyetlen végzése folytán akkor szűnt meg dobogni, mikor a tél legborzasztóbb, abnormisan hideg napjai voltak. Ő, aki csak fényt és melegséget árasztott maga köré dermesztő, fakó téli napon távo­zott el örök lakóhelyére. De a ke­gyelet és hála nem engedi eltűnni őt a holtak sötét birodalmában, emlékét mindenkor hálásan őrzi meg az iskola, a tanári kar és az ifjúság egyaránt. A mély hatást keltő beszéd és ima után egy leánynövendék, Ga­ray Gabriella szavalta el Seres­tély Béla: Leszállt a búbánat... cimü versét, a' szomorú alkalomhoz illő megilletődött komolysággal. Stark Gyula III. évf. növendék tolmácsolta ezután az ifjúság örök háláját az eltávozottal szemben, majd a növendékek elhelyezték virágaikat a síron és a Himnusz eléneklésével véget ért a megható ünnepség. A kereskedelmi iskola Kardos István sírjánál. Ezután az Északi temetőbe Kar­dos István sírjához vonultak a nö­vendékek és a résztvevők közül is sokan, hisz a seb, mit Kardos Ist­ván hirtelen eltávozása ütött a ba­ráti sziveken, még friss, a ravatali koszorúk még alig hogy elhervad­tak, a gyász még oly* közeli, hogy az emlékünnep itt még temetés­számba megy. Kardos István ott nyugszik a temető legszélső sírjá­ban, hol a horizont már a végte­lenbe tágul a búzaföldek felett. — Nyugvóhelyéhez odahallatszik a mezőn dolgozók hangja; a pacsir­ta, ez a nyugodt boldogság és a nyári reggelek dalnoka szüntelenül ott ringatózik a sírja fölött, hogy szent énekével édesebbé tegye zak­latott, szenvedő szivének az örök pihenést. Margócsy igazgató utolsó Isten hozzádot mond a legjobb barátnak, kinek fejedelmekhez illő végtisz­tességén nem lehetett ott, hisz ugyanabban az órában ő egy fehér koporsó után haladt, elhunyt kis­leánya koporsója után. Elmondja első találkozásukat egy májusi napon, amikor ideke rült és Kardos István elébe jött a polgári iskola udvarán, mely tele volt nyiló rózsákkal. A szépet sze­rető, jó embert ismerte meg ak­kor benne. És később, minden egyes találkozásuknál ragyogóbb és ragyogóbb tulajdonságokkal ren­delkező léleknek látta. Nagy volt ő, mintaember, ki mikor díszes po­zíciójába került, akkor sem szűnt meg az ideálisan gondolkozó ta­nár lenni, ki lelkén viselte min­den iskola gondját. A kereskedelmi iskolához külö­nösen erős szálak fűzték. Részt vett annak minden örömében és bajá­ban, ott volt a kirándulásokon és vizsgákon, harcolt és segített ott, ahol kellett és most, hogy oly hir­telen eltávozott, mélységes, pótol­hatatlan ürt hagyott maga után. A beszéd végeztével imában kéri Istent, vigasztalja meg az elma­radt kis árvát és özvegyet, az eltá­vozottnak pedig adjon csendes pi­henést a rövid, de munkában égő, igaz élet után. Az ünnepély következő száma Dénes Zsuzsa szavalata volt, mely után Hatvani Jenő beszélt a volt tanítványok nevében. A beszéd után a növendékek egyen kint járultak a sirhoz, hogy lete­gyék virágaikat a fejfa körül. — Majd Molnár Erzsébet szavalta el Reményik Sándor: Mi mindig bu csuzunk... cimü szép versét, mely után a jelenlevők a Himnuszt éne­kelték el. Az ünnepség után Kovács István emlékművénél állottak meg a nö­vendékek, hol az iskola koszorúját Kollonay Zoltán tanár lelkes, haza­fiságtól izzó szavak kíséretében he­lyezte el. badság s a nemzet újjászületését monumentális erővei szimbolizál­ja, misztikus szépséggel, glóriás fénnyel ragyogott a májusi nap forró sugarában. A sir mellett elhelyezett nem­zetiszínű drapériával bevont szó­noki emelvény köré félkörben so­rakozott fel az áhítatos szívvel ünneplő közönség . A Városi Dalegylet alkalmi gyászdalának mélységes fájdalmat kiváltó akkordjai zengtek fel ko­mor szépséggel kiváló összhang­ban. Majd 'a színtársulat ismert, nagytehetségű művésze Daniss Győző lépett a szónoki emelvény­re. Arany János Magányban ci­mü súlyos gndolatokkal vívódó, fi­lozofikus versét szavalta el meg­rázó erővel, szivbemardosó szug­gesztivitással. A m .kir. 12. honvéd gyalog­ezred nagyszerű zenekarának gyász indulója harsogott fel azután a kürtök borús zengésével, a fuvolák fájdalmas sikolyával s mintha koporsóra nehéz rögök hullottak volna ,kongtak a dobok . Az emlékmű tényt, köteles­ségtudást és hősiességet sugároz A szónoki emelvényre most Nagy Lajos ref. lelkész, várme­gyei levéltáros lép fel, hogy el­mondja lelkesült, tetemrehivó, ösz­szetartást hirdető ünnepi beszédét. — Még el sem hervadtak a koszorúk a Hősök sírján — úgy­mond — és már is újból kijöt­tünk a halottakhoz, hogy megem­lékezzünk Kovács Istvánról, aki­nek testvérkéz oltotta ki megdi­csőült életét . — Több mint 10 éve, hogy Nyíregyházán is meg akarták bon­tani nemzeti hitünlcet. Egyes el­vetemült lelkek testvérgyiikosság­tói sem riadtak vissza, hogy a Hazától és Istentől elfordítsák az embereket. De voltak bátrak, akik szembe mertek szállani a vörös őrülettel, ezek közé tartozott Ko­vács István is, akinek lelki ereje erősiti hitükben e város köteles­ségtudó polgárságát. — Ez az emlékmű fényt, köte­lességtudást és hősiességet sugá­roz szét. De ez az emlékmű jel­képezi kishitüségünket is, hogy bennünket nem a külső erőszak, hanem közönyösségünk taszított a porba . — Mi szegény hajótöröttek va­gyunk ,akiknek gyönyörű hajó­ját a pusztító háború és a forra­dalmak örvénye süllyesztett el. Es ahelyett, hogy igyekeznénk a ha­jóroncsot megmenteni, egymás el­len küzdünk. Ölelkezzünk össze ennél a sirnál, fogadjuk meg, hogy itt kiirtjuk a gyűlöletet lelkünk­ből és közös erővel küzdeni fo­gunk az ellenségeink ellen. Nagy Lajos a Hiszekegy imával fejezte be beszédét, miután a Városi Dalegylet elénekelte a Turul madár cimü irredenta dalt, majd Krieger Mihály evangélikus lelkész a következő szavakkal ál­dotta meg a síremléket: Az eszme ,melyért Kovács István meghalt örökké élni tog Egy évtizeddel ezelőtt 1919. áp­rilis 12-én délután 5 órakor a Nyirfa-utcai gyászházból egy szu­ronyos katona asszisztálásával én adtam Kovács Istvánnak a vég-, tisztességet. Kovács István vértanú halált halt, de az az eszme, amelyért fiatal életét feláldozta, örökké él­ni fog. Bizonysága ennek ez az emlékmű, amelyre én most Istent áldását kérem. Áld meg Uram ezt az emlékmüvet, áld meg Isten A vértannhalált halt Kovács István nemzetőr­főhadnagy emlékünnepe (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nemzeti gondolat, a törhetet­len hazafiság hősi halottjának, a mártírhalált halt Kovács István nemzetőrfőhadnagynak sírjához zarándokolt ki tegnap délután Nyiregyháza társadalma ,hogy örök hűséget, ünnepélyes fogadal­mat tegyen a nemzeti eszme mel­lett . A felvonulás Délután fél 3 órakor a Kossuth téren volt a gyülekezés. Egymás­után érkeztek meg a különböző csapatok. A tér jobb oldalán a | katonaság sorakozott fel, mig az intézetek növendékei, a cserkészek és leventék a baloldalon kaptak helyet. A városi tisztikar a ha­tóságok, pénzintézetek, egyesüle­tek küldöttségei a városháza ár­kádja alatt gyülekeztek. Pontosan 3 órakor kezdődött .a felvonulás. Festői szép látványt nyújtott a menet, amely komoly­ságával, példás fegyelmezettsé­gével egy nagyszerű nép életerejé­ről egy nemzet megtörhetetlensé­géről tett tanúbizonyságot. A menet élén a tanítóképző intézet Bessenyei György Bajtársi Szövetsége, a Közigazgatási tan­folyam hallgatósága, a leányinté­zetek fehérruhás növendékei, a cserkészek, a leventék haladtak, középen a katonazenekar induló­kat játszott, mig a menet végét a katonaság diszes csapata zárta be. A síremléknél A sötét gyűlölet kígyóját le­tipró kitárt szárnyú hatalmas sas, mely a győzelmesen szárnyaló Sza­3 NAP ALATT 3 MŰSOR SZENZÁCIÓ Pénteken Szombaton Vasárnap HERCEGNŐ VOLGA ÍTÉL A | ÉS A BOHÓC VOLGA... DNYESZTER! 1 Olcsó nyári helyárakkal az Apollóban Szerdán Csütörtökön Greta Garbó minden idők legnagyobb alakításával (Egy veszedelmes asszony) Egy ulánus tiszt és egy orosz kémnő szerelmi regénye 10 felv. — Irta: Ludvig Wolf és a kísérő műso r Pénteken csak 1 napig! "TM Huguette Duílös ,,a Koenigsmark'' női főszereplőjével A hercegnő és a bohóc Romantikus udvari történet 8 felvonásban Farkassziget ?T el"n regéD y Donald Keith a főazerdpbe n Előadások kezdete : hétköznapon 5. 7 és 9 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents