Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-29 / 120. szám

6 JNfVfRYIDÉK. 1929. májns 29. Brogly József előadása a közigazgatási tanfolyamon (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Brogly József, a Jegyzők Orszá­gos Árvaházi Egyesületének fő­igazgatója f. hó 25-én nagyszabású előadást tartott a nyíregyházi köz­ségi közigazgatási tanfolyam hall­gató előtt a magyar jegyző hiva­tásáról, küldetéséről és a jegyző­társadalom szociális intézményeiről. Dr. Mikecz László árvaszéki el­nök, a tanfolyam h. igazgatójának bevezető szavai után, az előadói kar és a hallgatók együttese előtt tar­totta meg Broghy József értékes előadását, melyben először a köz­igazgatási pálya nehéz, rögös útjá­ról s a magyar jegyző nagyfontos­ságú missziójáról szólott. A jegyzői hivatásért való lelkesedést, rajon­gást, a trianoni igazságtalanság el­len soha meg nem szűnő propagan­dát, a falu népének szeretetét, mint hivatásából folyó kötelességet aján­lotta ifjú kartársainak figyelmébe — utravalóul. Majd a Községi és Körjegyzők Országos Egyesületében való kari tömörülés és a Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete támogatásának fontosságáról emlékezett meg. Végül az irredentizmusért min dent feláldozni kész, bátor, odaadó munkára hivta fel a hallgatókat, mint a magyar falvak közeijövő­beni jegyzőit, hogy legyenek künn a faluban az ország végváraiban a revizió gondolatának apostolai s mindnyájunk nemzete álmának : Nagymagyarország feltámadásának hivatott előmozdítói. A magas nívójú előadásért Dr. Mikecz László h. igazgató mon­dott Broghy József főigazgatónak köszönetet, aki a hallgatók lelkes éljenzése közben vett bucsut a köz­igazgatási tanfolyamtól. Könyvismertetés Dréhr államtitkár könyve a népjóléti és munkaügyi beruházásokról Tartalmilag érdekes és külső ki­állításában nivós könyv hagyta ei a sajtót. A könyvet »Népjóléti és munkaügyi beruházások« címmel Dr. Dréhr Imre államtitkár irta, amelyben pontos és részletes is­mertetését adja annak a nagyará­nyú munkának, amelyet a népjó­léti és munkaügyi minisztérium az utóbbi években véghez vitt. A könyv a statisztikai adatok részle­tes ismertetésén kívül az egyes épületek és intézmények fénykép­felvételeit is bemutatja. Igy láthatjuk a budapesti Pon­grác-uti lakótelepet, a Juranics­utcai lakótelepet, a Bethlen-ud­vart, a Márvány-utcai, Visegrádi­utcai, Ráday-utcai, Sziget-utcai, Kinizsi-utcai állami lakóházakat, a miskolci, győri, zalaegerszegi vá­rosi építkezéseket, a budapesti Or szágos Közegészségügyi Intézetet s annak berendezését, a gödöllői »Egészségházat«, az állami kút­fúró munkálatait, a budapesti Társadalomegészségügyi intézet és muzeum épületét és berendezé­sét, a salgótarjáni védőnői irodát, a gróf Apponyi Albert anyaott­hont, a szolnoki, debreceni, anya és csecsemővédő intézetet, a bics­kei anyaotthont és árvaház épüle­tét, a budapesti állami gyermek­menhelyet, a miskolci, gyulai áll. gyermekmenhelyeket, a kisvelen­cei tbc-és gyermekek erdei isko­láját, a visegrádi és zamárdi üdü­lőket, 3. budapesti átmeneti leány­otthont, a szentendrei Dr. Vass Józset inasotthont, a bajai katho­likus tanoncinternátust, az egri katholiküs legényegyletet, a ma­gyar királyi hadirokkant otthont, j az állami müvégtaggyárat, a bu- j dapesti állami tüdőbeteg gyógy­intézetet, az angyalföldi állami el­me és ideggyógyintézetet, a gyu­lai áll. kórházat, a deszki tüdőba­jos gyermekek gondozó intézetét, a mátrafüredi monumentális ar<^ nyokban épült tüdőgondozót, a budapesti Madarász-utcai csecse­mőkórházat, a győri Szenthárom­ság kórházat, a szombathelyikor- ' ház építkezését és végül a szek- | szárdi uj kórházat. Ha elgondoljuk, hogy mindezek az óriási jelentőségű beruházások alig néhány esztendő alatt készül­tek, olyan időkben, arcúkor a ma­gyar nemzet életereje a legna­gyobb próbára volt téve, akkor legnagyobb elismeréssel lehetünk aziránt az alkotó tevékenység iránt, amelyet D. Vass József nép­jóléti miniszter és, hűséges munka­társa Dr. Dréhr Imre államtitkár ezen a téren kifejtettek. Megindultak a nyíregyházi ipari gazdasági és közművelődési kiállítás előkészitési munkálatai (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A KIOSz által tervezett ipari­gazdasági és közművelődési kiál­lítás előkészitési munkái atai már megindultak és a legszélesebb me­derben folynak. A kiállítás egész Nyíregyháza és Szabolcsvármegye ipari, gazdasági és kulturális hely­zetének modern szemléltető képe lesz és előífeláthatólag nagy ér­deklődést tog kelteni nemcsak a Tiszántúlon, hanem az egész or­szágban. A rendezőség azt tervezi, hogy a kiállítást olyan arányokban váltsa valóra, mint amilyen acen­tennáriumi kiállítás volt. Ha te­kintetbe vesszük, hogy a kiállí­tás sikerén Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye társadalmának legszámottevőbb tényezői fáradoz­nak, ugy a rendezőségnek ez a terve minden bizonnyal sikerülni fog. A kiállítás ez év augusztus 3­tól 11 -ig tog tartani. Érdeklődők forduljanak a kiállítási irodához (Nemzeti Hitelintézet. Tele­fon 2-08.; | Mezőgazdaság á mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételéről! Irta: láthé László járási m. kir. gazdasági felügyelő 11. A mezőgazdaság trágyaszükség­letének fedezéséről lévén szó azt hiszem a szarvasmarhán kivül más állatfajtára kitérni felesleges, mert hogy a csikó önmaga árát kétszer, megeszi, mig eladó sorba kerüi ^zt gazdatársaim állítják, a ser­tés értékesítése pedig amióta csak nagyban tenyésztik, mindig igen erősen ki volt téve az árhullám­zásnak. Bizonyos, hogy a szarvas­marha volt mindig az állattenyész­tésnek legszolidabb és legbiztosab ban értékesíthető ága. Ha a mai gazdasági viszonyok között vizs­gáljuk a szarvasmarha tenyésztés irányait jövedelmezőség szempont­jából, feltétlenül rá kell jönnünk arra, hogy a szarvasmarha te­nyésztés legkifizetődőbb módja az, amelyik a borjú nevelés mellett a tejhozamra fekteti a súlyt, ott, ahol ennek a takarmány termelési viszonyok megfelelnek és a tej­termékek értékesítési lehetősége biztosítva van. Szabolcsvármegyé­ben ma már nemcsak az első, de a második feltétel is adva van. A Szabolcsvármegyei Központi Tejszövetkezet megalakulása óta kizárólag a gazdától függ, hogy a szarvasmarhatenyésztésnek ezt | az irányát a maga jólíelfogott ér­j dekében kihasználja, Természetes I azonban, hogy a gazdának az ed­dig szokásos takarmányozásán váJt toztatm kell, igyekeznie keli jól tejelő egyedekre szert tenni, me­lyek a magas tejelőképességükkel a jobbtakarmányozást meg is h? lálják, mert a kevés tejet adó te­hén igen drágán termei akkor is,, ha ennek nem az egyedi tulajdon­ság az oka, hanem a takarmány elégtelen volta. A mai viszonyok között csak az a tehén tartható haszonnal, amelyik évi 300 fejelésii napon át átlag 9 liter tejet ad. Ennek elérésére azonban, hacsak különösen kiváló tejelő egyedről nincs szó, kisgazdáink jelenlegi ta­karmányozási módszere mellett, majdnem kizártnak tekinthető. Bi­zonyosra vehető az is, hogy igen sok olyan tehén van vármegyénk­ben, amelyik megtelelő takarmá­nyozás mellett nem csak a fenti átlagot érné el, hanem ennél jó­val többet is produkálna. Sajnos a gazda legtöbb esetben azzal véj megtakarítást elérni, ha teheneit gyengén takarmányozza. Pedig az ujabb kutatások utján nyert ta­pasztalatok igazolják, hogy a gaz­da e tekintetben saját anyagi hát­rányára igen nagyot téved, mert az állat a takarmánynak egyrészét kizárólag életének fentartására használja el és csak az ezen fe­lül etetett mennyiséget tudja terme lés céljaira fordítani. Ma már biz­tosan tudjuk, hogy pld. a nálunk szokásos takarmányozáson felül, mely kb. 4—6 liter tej termelésé­re képesiti az állatot, minden to­vábbi liter tej előállításához 40 deka abrak pótlék kell, ez az ab­rak azonban nem burgonya, mert ez' nem abrak, mint ahogy nálunk a burgonyát megtisztelik, hanem ez is a vizenyős tömegtakarmá­nyok közé tartozik. A tengeridara, az árpadara, a korpa és a rendkívül fehérjedus. olajpogácsa azok az abraktakar­mányok, melyek mint abrakpótlé­kok jöhetnek számításba. Ezekről az abraktakarmányokról is rendkí­vül célszerű keveréket előállítani. Természetes azonban, hogy a te­henek tejelő képessége egyedi tu­lajdonság lévén, a gazdára hárul, az a feladat, hogy ezt az abrak­pótlék adagjának fokozatos eme­lésével megállapítsa. A fent el­mondottak alapján világosan kö­vetkeztethető, hogy a szarvasmar­ha tenyésztésnek az az iránya,, amelyik a borjú nevelés mellett, Mészhomokté kiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kisméretben 1 óni gyártelep és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. A Tiszántúl legnagyobb téglagyára 1868 -25

Next

/
Thumbnails
Contents