Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-24 / 116. szám

1929. május 24. JNÍYÍRYIDÉK, 3 Mo Z 1 Számum Az Apolló igazgatóságát elismerés illeti, hogy egymásután újítja fel az elmúlt szezon szebbnélszebb slágereit. Szerdán a »Számum« került előadásra. A történet nagyon romantikus. Két pilótáról szól, akiket különbnek tartanak, mint a közönséges földi halandókat, pedig ők is csak emberek. A légi felvételek szépek, úgyszintén a szaharai képek is, bár a filmnek kissé »müterem« ize van. A női főszerepben Mády Christians bebizonyította ,hogy nemcsak vígjátéki, hanem drámai színésznőnek is elsőrangú. A két férfi főszereplő: Jean Murát és Gábriel Gabrio, utóbbi nagyszerű jellemszinész. A nagyszerű kisérő műsor legkiemelkedőbb száma a Párisról készült film, amely bemutatja a dolgozó és mulató, a régi és modern Párist. Látjuk a francia főváros széditő forgatagát, a Louvret, a Notre Dame-t, a tőzsdét, a Szajnán tovasikló hajókat és a pályaudvarok óriási forgalmát. Dunakeringő — Az ezüst sas Régi történet, régi miliő, régi alakok s mégis frissen, üdén ható film. Egy tönkrement báró főhadnagy fiának és egy korcsmárosíeanynak szerelmi regénye, akiket a kapzsi, gőgös apa és a korcsmárosné púpos szolgájának intrikái sem tudnak egymástól elidegeníteni. Érdekes, hogy a »Dunakeringő« Amerikában készült s mégis ugy érezzük, mintha valóban a kék Duna mentén játszódna le a bécsi keringők érzelgős hangulatától átitatott cselekmény. A képek — népeik s a szereplők Joseph Schildkrauttal az élükön — elsőrangú alakítást nyújtanak. »Az ezüst sas« pilóta-film, amely egy repülő-iskola életéből sző izgalmas történetet. E két 8 felvonásos film játék még csak ma látható a Diadal-Mözgóban. Automobil Az Allgemeine Deutsche Automobil Ciub európai motorkerékpár versenye Az Általános Nemet Automobil Klub 1929. május 17-én, pénteken Nürnbergben kezdi meg nagyszabású európai motorkerékpár versenyét, amely Közép- és DélkeletEurópán vezet keresztül. Az Adac európai motorkerékpár versenye, egyike a legnagyobb nemzetközi motorkerékpár versenyeknek, melyek valaha az európai országokon keresztül vezettek. Vezető-, záró-, rendező-, és sajtókocsik kisérik a versenyt és azoknak az országoknak, amelyeken a versenyzők keresztülhaladnak sport-, torna-, kerékpár-, és motorkerékpár-egyletei készséggel ajánlották fel szolgálatukat és kijelentették, hogy az átvonuló utasokat minden helységben szivesen fogadják. Ez az ut a motorkerékpársport turisztikájának eszméjét szolgálja, a versenyzők képességét, valamint a kocsianyag jóságát teszi próbára. A versenyzők üdvözlésére majd az összes helységek, melyeken a versenyzők keresztül haladnak, zászlódiszbe öltöznek. Mindenhol látható lesz a versenyzőkre is kellemesen ható ünnepi disz, melyből a lakosság is kiveszi részét ablakdiszitéssel, zászlók kitűzésével és más egyéb látható, jellel. Ugy az ipar, mint a sajtó nagy érdeklődést tanusit az ut iránt és nagyszámú neves versenyző vesz részt ezen az uton. Az összes ismert világcégek ÜE2Z részt vesznek ezen a versenyen, még pedig a következők : Az I. értékelő csoportban 250 cm.-nél nem nagyobb sologéppei 6 BKW, 4—4 NSU, Triumph, Zündapp, 3 drb. Kardan—Stock, 2 Immer, i Görícke, 1 Walter-je gyüek vesznek részt, a 600 cm.-nél nem nagyobbakból 3 drb. Viktória 2 drb. F. N. 1 DKW, 1 Rudge, 1 Sunbeam, 1 drb. Schüttoff, 1 Standard és 1 Wanderer. A II. értékelő csoportban a 250 cm.-nél nem nagyobb szológépekből a következő cégek vesznek részt: 7 drb. B. M. W., 5 drb. Dmotorkerékpár, 5 drb. Triumph, 4 drb. Standard, 3-3 drb. Horek, NSU, Diamant, DKW, Schüttoff Viktória, Indián, 2-2 drb. F. N. Würtembergia, S. u. Ci., Göricke, Ardie, 1—1 drb. Zündapp, W. M. R. Gillet, Elfa, Hecker, Windhoff A 600 cm.-nél nem nagyobb mellékkocsival ellátottakból 2 drb. Wanderer, 1 B. M. W., 1 Indián. 1 Windhoff, 1 Harley. Továbbá a köv. jegyű autó cégek vesznek a versenyen részt: Mer cedes-Benz, Hansa-Lloyd, Adler és Horch. Ezek természetesen mint kisérők szerepelnek. A beutazandó ut összhossza körülbelül 4000 km. A versenyzők a következő városokon fognak keresztül haladni: ( Brünn, Budapest, Temesvár, Nagy- ( szeben, Bukarest. Medias, Nagyvárad, Kassa, Gleiwilz, Beutzen A cél : Hannover. A leghosszabb napi ut Nürnbergből— Brünnig, 479 km. tesz ki. Az előirt átlagsebesség 35—50 km., mely az ut minősége és a megfelelő értékelő csoporthoz való tartozás szerint lesz pontozva. A versenyzők Nyíregyházára 1929. május 25-én 10.10 órakor Debrecenből jőve érkeznek és minden késlekedés nélkül Tokaj irányban tovább haladnak. Kívánságunk oda irányul, hogy ezen nagy versenyutról, a kontinens legnagyobb versenyut járói, amely országunkon visz keresztül, az összes résztvevők a legkellemesebb emlékkel térjenek szerencsésen otthonukba vissza. Leventeügy 1 Folyó hó 26-án a Hősök ünnepére az összes leventék kivonulnak. Felkérem a szülőket és munkaadókat, hogy levente köteles fiaikat, alkalmazottaikat utasítsák, hogy vasárnap a gyülekező helyen 7 órakor pontosan jelenjenek meg. Igazolatlan mulasztók ellen a törvényszabta büntetést fogom alkalmazni. Testnevelési vezető. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ' ü JSÁGBOLTSUN Szép Karolin (uj \ (Kis regény) Irta: Péchv-Horváth Rezső Mintha fény lobbant volna fel a belsejében! Íme, ez a szegény leány a halálos ágyán egyszerre visszaemlékszik a szörnyű bűnre, a hamis esküre s a megszégyenítésre, amely jó asszonyát az ő árulása miatt érte. Ó igen, haragudott ő akkor a kétszínű lélek aljas tettére és ezt azóta minden szava, minden cselekedete — néma vád gyanánt — mindig hangsúlyozta a leánnyal szemben. Közvetlenül, vádoló pillantással, vádas szavakkal soha sem éreztette ugyan megvetését és a neheztelését, de az a hidegség és kimért tartózkodás, amely attól fogva jégfal gyanánt merült közöttük, az intelligens leánnyal megérttették: a ^eb, amelyet jóltevőjén ütött, még eleven és sajogva ég... De most, ahogy a rettenetes kisértet ott az ágyon rimánkodó szemekkel esdekelt hozzá, egyszerre kül,önösen felengedett és megenyhült a sajve. Bocsánatos melegség lengedezte körül. — Nincs mit megbocsátanom, drága Karolin — ismételte melegen és őszintén — mert nem haragszom, nem haragudtam magára... De a leány csendesen ingatta a fejét. De én tudom, hogy haragszik a nagyságos asszony — suttogta sóhajtásszerü hangon — csak nem mondja. . — Nem mutatja, Hiszen nagyon megbántottam... Nagyot vétkeztem ellene... Hamisan esküdtem... De az Isten keze utóiért... Az apáca nagyot sóhajtott. Hamisan esküdtem — gyötrődött a leány. A szeméből kövér könnycseppek perdültek le az arcára. — Letagadtam, hogy a Perényi ifiur tartott fél a pincében... és arra esküdtem, hogy őt nem is láttam, nem is volt lenn a pincében... és hogy a nagyságos asszony érdemetlenül sértette meg... Hazudtam... mert a jogász ur rá.beszélt, hogy kimentsem... és hamisan esküdtem \ a hazugságaimra a feszület előtt... — Karolin! .Szegény jó Karolin! Ne gyötörje magát! Minden rendben van. Mindent elfelejtettem már! Mindent megbocsátottam már! A leáfty arcán valami mosoly féle barázdásodott. — Nagyságos asszony, ne haragudjék rám és bocsásson meg... — suttogta. — Én érzem, hogy nem bocsát meg, csak ugy mondja, hogy megnyugtasson... pedig addig nem tudok meghalni, amíg igazán meg nem bocsát... A'tanárné zokogott. Görcsösen rázta a testét a sirás. — De hiszen megbocsátottam már, édes Karolin! — mondta meggyőzően. — És nem fog meghalni! Megfogjuk menteni... — Megbocsát? — reménykedett a beteg. A tanárné ráhajolt. Megcsókolta. Megszorította a kezét. — Őszintén mondom: szívből és igazán megbocsátok magának — mondta remegőn s a szavai újra zokogásban tétovásodtak. * A leány visszazuhant a párnáira. Alig pihegett. De a szemei lázas csillogással fénylettek és szünet nélkül omlottak belőlük a könnyek. A tanárné búcsúzott. Megsimogatta a leány homlokát, a haját, az arcát, a kezeit. Gyengéden, szeretettel mosolygott a gyötrődő csontváz-arcra. — Holnap megint eljövök — mondta melegen. Künn az apáca halkan megszólalt: — Még ma meg fog halni... Az utolsó perceit éli... Most, hogy megkapta a . bocsánatot, megfog halni... Megkönnyebbült. És kielégítette volt, mindig csak azt hajtogatta, hogy hívjuk el az asszonyát, mert addig nem akar, nem tud meghalni, mig az neki meg nem bocsát... Most megfog halni... Megkönnyebült. És kielégítette itt lenn minden tartozását... Nemes, finom és értékes lélek volt... A tanárné halkan, kínosan felzokogott. IX. A temetés után a tanár felesége álomjáróként jött-ment és huzamosabb ideig azzal aggasztotta hozzátartozóit, hogy maga is ágynak dől és követi a becsült és szeretett cselédjét. Pedig testben nem volt beteg. De a lelkét alapjában rázta meg, pilléreiben ingatta meg az előtte lejátszódott rettentő tragédia. Nem a leány testi összeomlása hatott a lelkére a bénitó erővel, nem is az ijjedelmes gyorsasággal bekövetkezett elmúlása, hanem az a tanulság, amelyre a revelációszerü bünhődésből a maga számára leszűrt. Szilárd hittel, izmos meggyőződéssel hitte,- hogy a szörnyű büntetés az ok természetes okozata volt: a hamis esküvéssel magának rosszat kivánó romlott lélekre az Ur igazságot tevően keményen és figyelmeztetően sújtott le szörnyű öklével. Az ismerősei, rokonai, barátai társaságában sokáig és sokszor ült fel erre a kedvenc veszIszőparipájára. Hitte és hirdette, hogy látta a Csodát, amely megnyilatkozott előtte, mint hatalmas intőjel. És kötelességének érezte, hogy az intést tovább adja, jóra és becsületességre intve mindenkit. Egyszer zord, kemény téli estén, amikor csendesen gyötrődött a rosszindulatú, nyakas és lusta cselédjének ostobaságai miatt, megint csak eszébe jutott a szép Karolin tragédia — és vége. — Igaz, hogy halálosan megbántott akkor az a leány — mondta a vendégeknek — de sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan ideális cselédem, mint a Karolin. Ez dolgoskezü volt, tiszta és megbízható, hűséges és intelligens. Az otthonunkat a sajátja gyanánt szerette. Takarékos volt, rendszerető és szerény. Áldja meg az Isten a haló porában is... Ilyenkor, amikor ugy meggyötörnek az ő méltatlan utódai, mindig sírva, mély bánattal gondolt arra az áldott jó lélekre és ha tudnám, hogy életben találom, a tíz körmömmel ásnám elő, az ujjaimmal kaparnám ki a földből!... Vége.