Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-22 / 114. szám

JíYÍRYIDBK. 1929. május 22. Francia miniszter­rezidens a revízióért harcolók sorában Irta: Ivánffy Tamás Alig küldte szét a világ kultur­nyelvére átültetett emlékiratát a Magyar Nemzeti Szövetség, amely ben felhívta a Népszövetség fi­gyelmét a Dunavölgy jelenlegi vi­szonyainak tanulmányozására, hogy nemzetközi bizottság kikül­dése utján állapítsa meg: »végre­hajtattak-e a trianoni és saint­germaini békeszerződésekben meg­állapított intézkedések a maguk teljességében és előmozditja-e a Dunavölgyében teremtett uj hely­zet a világbéke, avagy nem veszé­lyezteti-e ' azt ?« Máris megszólalt a magyar igazság érdekében egy kitűnő francia publicista. Alcide Ebray, volt miniszterrezidens és e tárgyban oly tanulmányt bocsá­tott egy, a világ minden részében elterjedt németnyelvű sajtóorgá­num révén közre, mely ioo szá­zalék erejéig elfogadja a Szövet­ség emlékiratainak összes meg­állapításait és ez emlékiratot a békerevizió realizálása szempont­jából az első gyakorlati lépésnek tekinti. E tanulmány egyrészt írójának súlyánál, másrészről a kitűnő iró francia nemzetiségnél fogva a leg nagyobb feltűnést keltette a vi­lágsajtóban. Ebray nyíltan kimondja, hogy ez emlékirat olvasása után annak is alá kell írnia a Szövetség ama itételeit, hogy e szerződések az igazságot és egyenesen a józan észt csúfolták meg, aki ezt eddig tagadta volna is. Meg az entente köröket is arra hívta fel, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség e leg­újabb lépését elismeréssel fogad­ják és üdvözöljék, mert a Szövet­ség e lépésévei a világ békéjének megvédését szolgálja. Behatóan ismerteti a világ előtt — a Szövetség' okfejtését és bizo­nyítékait feltárva, — hogy e szer­ződések, a Wilson-féle, világszer­te örömmel és lelkesedéssel el­fogadott elvnek valóságos torz­képei és a nemzetek önrendelke­zési jogát a legdurvábban csú­folják meg. Kimutatja, hogy az entente sa­ját érdeke ellen vétett, amikor oly agresszív módon foglalt állást Ausztria Németországhoz való csat lakozásával szemben, mert a 6 millió emberrel gyarapodott Né­metbirodalom nemcsak, hogy na­gyobb veszélyt nem jelentene az entente államai részére, mint a je­lenlegi, hanem az északnémetek­nél csendesebb és békésebb véral­katú osztrákok bizonyára mérsé­kelnék és lecsillapítanák Németor­szág esetleges háborús szándékait. Ausztria esetében kétszeresen sér­tette meg a népek önrendelkezési jogát a Népszövetség, mert nem­csak a Németországhoz való csat­lakozást akadályozta meg. az oszt­rákok kinyilvánított szándéka el­lenére, de Burgenland népét is mégkérdesése és akarata ellenére csatolta át Ausztriához. A világ figyelmét felhívja Eb­ray, hogy Csehszlovákiában és Ju- • goszláviában is a hegemóniát gya­korló Cseh, illetőleg szerb nemzet tulajdonképen kisebbség-számba megy az ez ország»kba bekebele­zett idegen nemzetiségekkel szem­ben. Még Romániában is 20 szá­zalékra rug a nemzeti kisebbségek számaránya, holott a cél az volt, hogy a nemzetiségek felszabadí­tása révén tisztára nemzeti álla­mokat teremtsenek meg. Megható szavakkal emlékszik meg Magyarország keserves sor­sáról, felpanaszolván, hogy velünk bántak el a legkegyetlcnebbüi, ho­lott a háborús bűnösséget Magyar­országra nézve lehet a legkisebb mértékben megállapítani. Égbekiáltó igazságtalanságnak tartja Magyarországnak, annak az országnak, amelyet Elise Reclus a földrajzilag legösszefüggőbb egésznek és leghomogénebb or­szágnak jellemezte, — feldaraftoi­tatását. Azt mondja, hogy aki csak egy pillantást vet a Magyar Nem­zeti Szövetségnek az emlékiratá­hoz csatolt térképére, belátja,hogy oly igazságtalanságot és abszurdi­tást követett el a trianoni szerző­déssel a világ, amelyet mihama­rabb helyre kell .hoznia. Aláírja a Magyar Nemzeti Szö­vetség ama tételét is, hogy az utódállamok még csak a győző jo­gára se hivatkozhatnak és hogy a békeszerződésnek a kisebbségek megvédésére vonatkozó intézkedé­sei tisztára papiroson maradtakés a Népszövetség ezek foganatosítá­sa érdekében mit sem tett. Kimutatja, hogy az utódálla­mok viszonyai a demokrácia és a civilizáció szempontjából is hatá­rozott visszaesést jelentenek a régi állapotokkal szemben. Tanulmányának végén szósze­rint idézi a Magyar Nemzeti Szö­vetség megállapításait: »A két szerződés a viszonyok fokozódó megszilárdulása, a nemzetek sza­badsága és békés politikai, szel­lemi és gazdasági összműködése helyett nemzetiségi elnyomást, el­keseredett faji harcokat, ellensé­ges indulatu elkülönülést és ezek nyomán állandó bizonytalanságot és fokozódó bomladozást hozott létre.« Reméli tehát, hogy a Nép­szövetség ez emlékiratot a szerző­dés 19-ik pontjához képest méltá­nyolni fogja. A városi kertészet technikai felkészültségében, a Sóstó szépségében, a Hosek-kertészet töké­letes vírágkültirájában gyönyörködtek a debreceni kirándulók (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Pünkösd borongós, majd esős vasárnapján virágos szivü és ked­vű társaság járta mosolygó kedv­vel Nyiregyháza utcáit. A debrece­ni Kertészeti Egyesületnek és az egész Tiszántúlra kiterjedő ne­mes idealizmussal megszervezett Faültetők Társaságának mintegy nyolcvan főnyi tagja, —- férfiak, bájos asszonyok, leányok, jöttek át Nyíregyházára az itteni virágkul­tusz tanulmányozására. A kirán- j dulást az áldásosán működő Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara rendezte s a lelkes kirándulók élén Czapáry Bertalan érkezett Nyíregyházára. A debrecenieket az állomáson Steiner Gyula üzemi r. t. igazga­tó fogadta Hűnek Emil mérnökkel és a kertészeti üzem vezetőjével. A debreceniek fogadásában és kalauzolásában rész tvett Oltvá­nyi Ödön dr. ny. főjegyző és Nagy Kálmán gyáros is. A városi kertészetben A kirándulásra autón érkezett Rácz Lajos kir. kormányfőtaná­csos, kamarai igazgató ,akivel a társaság a lobogókkal. címerek­kel díszített városi kertészeti te­lepen találkozott. A pálmaház pom pás miliőjében, a délszaki növé­nyek lombsátora alatt kitűnő tíz­órai várta a debrecenieket. Cigány­nóta szólt s a piros tulipánokkal ékesített gyönyörű asztal mellett kedves volt a pihenés. A tízórai után a kirándulók Steiner Gyula főkertész és Hűnek Emil mérnök Szerd án—csütörtökön az Apollóban olcsó nyári helyár u elő­adásban uj szenzációs fiira premier ! (Beduinok foglya) Mady Christians és Gábriel Gabrioval Hétfőn Kedden (ÉVA ALMÁJA ANYÓS HÁBORÚ 8 keserves és küzdelmes felvonásban Montliy Banks (Pilotti) a főszerepben A VIG TENGERÉSZEK és ÜRES A HÁZ cimü 2—2 felvonásos Durlsszk attrakció Szerdán Csütörtökön MÁDY CHRISTIAN és JEAN MURÁT ragyogó újdonsága SZÁMUM w Két szerelmes férfi párviadala a sivatagban 9 fejezetben PÁRIS MA ÉS HUSZ ÉV ELŐTT Természeli r evü 3 felvonásba n Szerdátó 1 nyári helyárak Előadások kezdete: kfrköznapon 5. 7 és 9 órakor Mindenütt kapható I Ors«. Termeli j Magy. Tejszövetkezet! KSzpoipj BwtapMt, I., Horthy Mikl0a.nl llt/121. vezetésével megtekintették a gaz­dag technikai felkészültséggel nagyszerűen fejlődő virágtelepet, a pálmaházat, a szaporitót, a hi­deg házat, a faiskolát, a modern fütőebrendezést és elragadtatással nyilatkoztak Nyiregyháza kerté­szeti kultúrájának előrehaladottsá­gáról. Szines tulipáncsokrokkal s az egyik üvegházban megcsodált Marschal Niel futórózsa varázsos szép virágával távoztak a kirán­dulók, hogy Sóstóra utazhassa­nak . Szohor főjegyző köszönti a virágokért' lelkesedőket A Sóstó tavaszos szépségében fogadja a debrecenieket. Mind fa­ismerő. virágokat szerető, hogyne telne meg a lelkök a Sóstó párat­lan szépségével, a fa és a virág gondozásának láttán való gyö­nyörűséggel. A Sóstó vendéglő nagytermében van az ebéd, ahol Rácz Marci mu­zsikál a debrecenieknek. A városi kerámiai üzem nobilis ajándéka: egy-egy szép- szines, zománcos vá­za a kirándulók mindegyikének. A banke,ten jelen van Bencs Kálmán polgármester is. 'Szohor Pál főjegyző mond lelkesen üd­vözlő beszédet. Nyíregyháza ki­tárja karját, szivét azok előtt, akik a virágot szerető, jó embe­rek, a testvérváros Debrecen kül­döttei előtt Rácz Lajos kamarai igazgató szeretettel áthatott sza­vakban viszonozza az üdvözlést és rámutat, hogy Debrecenben már 186i-ben megalakult aT Kertészeti Egyesület, ott már akkor élt avi­rágkultura iránt való érzék. Most ez az egyesület megifjodva újra akcióba lépett éppen ugy, mint "a 3700 tagot számláló Faültetők Társasága, amelynek több sza­bolcsi tagja is van. A társaság tag jai fogadalmat tesznek, hogy éven­ként egy fát ültetnek és propagál­ják az okszerű fatenyésztést. Nem véletlen, hogy a virágok és fák rajongói legelső kirándu­lásukon Nyíregyházára jöttek. — Hét vármegyében nem ismerünk még egy helyet, ahol ugy szeret­nék a virágot, a fát, mint Nyír­egyházán. A Hosek-kertészetben Délután hideg eső szitál, de a vi­dám virág-emberek kedvét sem sze­gi az idő. Csoportosan sietnek a Liliom-utcában lévő Hosek-féle ker­tészeti telepre. Amit itt látnak, fe­ledteti az időt. Olyan modern, produktív, gazdag, erős itt a virág­kultura, a színek olyan csodálatos pompájával hatóak itt a virágok, hogy a beavatott kertész-szakembe­rek is ámulva nézték a dus fehér violának, a nagy fehér csillagként fénylő fejedelmi szekfünek a szí­nek minden árnyalatában játszó hortensiának és a virágok üde, friss költészetének gazdagságát. A 43 üvegház kezelésének egyszerű volta, a munkamegosztás szisztémá­ja, a kereskedelmi beavatottság, az exportképesség nagy meglepe- , tést keltettek és a Hosek-üzem ki­válóságát dicsérték a kertészek és virágültetők, akiknek mindegyike egy-egy cserép verbénát vitt el em­lékül. A Hosek-család gazdag uzsonnával fogadta a kirándulókat.

Next

/
Thumbnails
Contents