Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-18 / 112. szám

1929. május 18. Mxrn &HL 7 Mezőgazdaság •••••• Megkezdték Nyíregyházán az állami hitelre beszerzett rézgálie kiosztását (A »Nyí.rvidék« tudósítójától.) Az állami hitelre megrendelt réz gálic most érkezett meg Nyíregyházára. A rézgálic kiosztását tegnap kezdték meg a városházán, a gazdasági intézői hivatalban. Megállapítható, hogy az igénylett rézgálicmennyiségnek csupán a felét, mindössze 13 mázsa rézgálicot kaptak a nyíregyháziak. A fák barbár pusztítása A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatójának: Dr. Rácz Lajos gazdasági főtanácsosnak éber figyelme és ernyedetlen tevékenysége a mezőgazdasági kultura minden vonalára kiterjedőleg az Alföld fásítását is egyik legfontosabb feladatául tűzte ki, melynek hathatós elősegítésére megalakította a Kamara kebelében működő Faültetők Társaságát s ebbe a testületbe igyekszik bevonni minden embert, akinek csak egyetlen fát is módjában áll élültetni. A Faültetők Társaságában tagdijat senki nem fizet, egyetlen fillér kiadása sincs, csak azt kell megfogadnia minden tagnak, hogy a fákat szeretni fogja, azokat ápolja, gondozza, és ellenségektől, kártevőktől megóvja s nagy kedvezményekkel szerezheti be ültetni való fáit. Amilyen rohamosan, napról-nap-\ ra emelkedik a tagok száma és amilyen nagy tömegben keletkez*iek£vről-cvre az ujabb fásítások, ép oly szomorúan tapasztaljuk és elborzadunk a több oldalról beérkező s a fák, ültetvények barbár pusztításait hírül adó jelentéseken. Alig merjük hinni, hogy van Hazánkban olyan durva lelkű ember, kerülhet ki iskoláinkból gyermek, aki a növényzetet, a fát megbecsülni, szeretni nem tudja, s iieggondolatlanul elpusztítja a nagy költséggel felnevelt, elültetett átmenti fákat. »Megfogadtuk — mondja a Kamara igazgatója —, hogy a Tiszántúlon egy fa pusztulását sem hagyjuk szó nélkül!...« ...és íme ott állunk, hogy nincs elég szavunk, mert annyi lát pusztítanak el! A fát, amely megnőve árnyassá tenné az utat s védené a nap forró heve ellen az embert, állatot egyaránt. Kivétel nélkül minden embert felhiv a Tiszántúl' Mezőgazdasági Kamara, hogy ha útjában, vagy bárhoi a fák rongálását észrevenné, igyekezzék azt megakadályozni és felkéri arra is, hogy a kártokozó nevét és lakását jelentse bt egy lapon a Kamara kertészeti osztályának, hogy a törvényes leg^ szigorúbb éljárást kérlelhetetlenül megindíthassa a kárttevő ellen. Kéri egyúttal a bejelentő nevét és cimet is pontosan közölni és ha még más tanuja is ván az esetnek, hogy azokra, mint tanukra hivatkozhasson. Nem togja a Mezőgazdasági Ka mara türm, hogy a szorgalmas em ben törekvés megrontói és a fák pusztítói barbár munkájukat folytathassák! Ültessünk minél több fát, de szeressük és védjük is azokat! Országos talajjavítás* és talajművelési szakkiállítás lesz Debrecenben A Tiszántúli Mezőgazdasági Kaniara évek óta rendszeresen igyekszik kerületének talajviszonyait meg vizsgálni. A talaj változatok sokféleségét, a talajjavítások szükségességét mutató Tiszántúlon a gazdatársadalom figyelmét is törekednek a talajvizsgálatokra és a talajmüvelési munkálatok fontosságára irányítani. Ennek az ország gazdasági jö| vőj ére nézve kiható gondolatnak propagálása céljából a Kamara szeptember hó 28—30-án Debrecenben országos talajjavitási és talaj művelési szakkiállítást rendez a debreceni rn. kir. mezőgazdasági Vegykisérleti Állomás Talajtani Osz calyának közreműködésével. A kiállításon főként a talajjavitási és talaj művelési szakintézmények, valamint kiváló gazdák vesznek részt, akik mint kiállítók kísérletezésük eredményeit mutatják be. A kiállításnak nagyarányú fejezete lesz mindazon gépeknek, eszközöknek és anyagoknak bemutatása, amelyek a talajjavítás és talajjavítás és talajmüvelés munkálataival állanak kapcsolatban. A kiállítást Debrecenben az Arany Bika szálloda termeiben rendezik meg. A nagyobb gépek bemutatására a város belterületén oly helyen rendezik, ahol a gépek mozgásban is bemutathatok lesznek. A kiállításon résztvenni szándékozók junius 15-ig jelentsék be szándékaikat a Kamara hivatalához (Debrecen, Hunyadi utca 5. sz. I. em.) ahol minden kérdésre készséggel adnak felvilágosítást. Könyvismertetés Rendkívül érdekes olvasmányok az egri Népkönyvtár most megjelent füzetei. Amellett, hogy hangulatosan, élénken, a figyelmet valóban lekötően megirt olvasmányok ezek, hathatós orvosszert is nyújtanak népünk egy-egy különösen sajgó sebére. Egyik alappangva terjedő szekták ellen adja kézbe az igazság, a kijózanító tisztánlátás fegyverét; a másik a házasélet vétkes, nemzetrontó visszaélései, az egyke ellen mond el érdekfeszítő és tanulságos történetet; a harmadik meg azoktól a lelki veszélyektől igyekszik megóvni olvasóit, amelyek rendszerint földi pokollá teszik a lelkek összhangja nélkül házasulok életét. Ahol ismerik és komolyan orvosolni óhajtják a magyar nép bajait, ott bizonyára mindenfelé örömmel fogadják ezeket az üdvös célokért sikeresen küzdő érdekes kis könyveket. A nép hivatalos vezetői tartsák is kéznél mint sokat érő házigyógyszert, hogy alkalomadtán késedelem nélkül alkalmazhassák. Az uj füzetek a következők: Ismerkedés az uj vallásokkal. — Irta: Csintalan József. — A legsötétebb átok. Elbeszélés. Irta-. Székely László dr. — Mikor csak a szivek találkoznak. Elbeszélés. Irta: Balázs Erzsébet. Mindenik füzetet 20—20 fillérért árusítja az érseki lyceumi nyomda Egerben. — Egy ügyes kislány azonnal fölvétetik. Érdeklődni lehet az Ujságboltban. varréf&pcfet mdglő öl tcgioböök! KAPHATCÍ : SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. Szép Karolin O) (Kis regény) írta: Péchy-Horváth Rezső. A kis társaság meredten, hallgatva bámult maga elé. Künn nagy pelyhekben sürün hullt a h

ó, a szél néha játékos indulattal kapott a szállingáló porcukorba és széles lepedőt terítve belőle a levegőbe, szétfújta azt minden irányba. A tanárné az ablak mellett lassan sírdogálni kezdett. Távolról élesen rajzolódva a Misina szelid vonalú csúcsa, rajta a magasba ívelő, éles konturu kilátótoronnyal. V. — Mi lesz most? — kérdezte a tanár, később, amikor az indulatoskodó ügyvéd már elment. A tanárné halkan felelt, azonnal, mint az, aki magában már meghányta-vetette a lehetőségeket, a jövőt, és régen kész volt már a felelettel. — Mi lenne? — mondta. — Minden marad a régiben. Ekkor jött haza a leány. Csendesen, macskapuhasággal lépett a szobába. A szeme sarkában könnycsepp csillogott, hogy az asszonya elé járult és megcsókolta a kezét. A szemeit azonban most lesütötte s ez

1 a két fekete golyó most nem fénylett olyan elevenen, mint annakelőtte. A tekintete állandóan a padlón, a szőnyegek cirádáin bujdosott, mintha lázasan szívósan keresne ott valamit. Amit elvesztett. A lelki nyugalmát... vagy a nyugodt lelkiismeretét, a szive tisztaságát...? Aztán csendesen kiment. A konyhában gon^ dosan lerakta a ruháit, a sötétkék kosztümjét | figyelmesen és gyengéden helyére rakta. Takarított, főzött, mosogatott, súrolt. Dolgozott és munkálkodott, mint azelőtt. De mintha kicserélték volna. Nem fakadtak ajkáról többé vidám, kedves nóták, nem rajzoltak fehér arcára lázrózsákat az apró örömök szelid indulatai. A szemei állandóan a földet seperték. A járása bátortalan, bizonytalan és lappangó lett. Gyakran összerezzent, megrázkódott. Ijedezett. A gazdái szemei közé lehetőleg nem nézett. Vagy csak pillanatokig. Aztán gyorsan elkapta a tekintetét, még mélyebbre alázta le a pillantását, még állhatatosabban óvta magát attól a kíntól, hogy a gazdái szemébe pillantson. Titkosan szenvedő, nehéz beteg benyomását keltette a szép Karolin, noha a tanárné magatartása soha egy árnyalatnyit sem változott meg vele szemben. Az asszony viselkedése a régi maradt, kedveskedése és szeretete semmit sem fakult a leány iránt. Még rossz pillanataiban sem éreztette a leánnyal, hogy tud az árulásáról. Megbecsülte benne a derék cselédet, a becsületes munkatársat, a lelkiismeretes, dolgos segítőtársat, a ház áldottkezü rendbentartóját, aki ugy dolgozott mindent, mintha a sajátja volna. Lélekben azonban nem tudott többé felmélegedni iránta és a közvetlen közelében mindig a kigyó hidegségét érezte maga felé áradni... Ettől a dermesztő érzéstől pedig hogyan tudott volna meglazulni és lehullani a szivét körülpántoló jégkéreg...? VI. Farsangkor sor került a hagyományos farsangi fánk sütésére is. A szép Karolin buzgón és kedvtelve dagasztotta le a fino^n, nyúlós fánktésztát, miközben a tanárné a kis pléhformákkal kiszaggatta és | gyúródeszkára helyezte a sütésre valókat. Az első lábas fánk közben kövér illatokat ömlesztve pirult a lábasban. A finom tészta;vékony, ropogós héja barnapirosra sötétedett a tikkasztó hőségben és hangosan sisteregve sercegett, amikor a tanárné előhúzta a lábast és tálba rakta a villája hegyével a miniatűr cipókat. A szakácsné mohón felejtette a tekintetét a kövér, duzzadó tésztán. A szájában hirtelen összefutott a nyál. Mialatt a csuklóig tésztás kezéről egyk~nál élével ügyesen fejtegette le a nyers tészta ragadós masszáját, kérlelni kezdte a tanámét: — Nagyságos asszony, ne vegye rossz néven, de vagy két fánkot most szeretnék megenni! Ugya-e, szabad? j , A tanárné forrón nevetett fel: — Ugyan, Karolin, de nagy gyerek maga! Ilyenkor enni a fánkot! j A leány állhatatosan rimánkodott: — De nagyságos asszony kérem, én ilyenkor mindig szoktam két-három fánkot megenni. Alig birom megállani, hogy félig nyersen ne egyem belőle, de amint kisült, azonnal ennem kell a friss, forró fánkokból. Később aztán nem kell már, hozzá sem tudok nyúlni. — Nahát! — nevetett a tanárné. A kedve azonban még terebélyesebbre terpeszkedett, a mint észrevette a leány szemeiben, arcán a sóvár, beteges óhajt a friss fánk után. Különös gusztus! Hiszen ez nem is egészséges. Gondolja csak el, ez a forró tészta nem használ a gyomornak !Ez egyenesen betegség, kész baj. Hogy lehet ilyent kívánni! Inkább egyék később, ne. hármat, de tizenhármat!... (Folyt, köv.)