Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-17 / 111. szám

2 JWYÍRYIDÉK. 1929. május 17. Mégis csak tavasz lesz (Egy zürichi újságban meg jelent cikk Magyarországról. Irta egy svájci methodista lel­kész ) Budapest, 1929. IV. 20. Már otthon is gondolhattam vol­na, hogy a Duna nem olyan kék, mint ember azt otthon elkép­zeli, mikor a Dunának kék hullá­mairól mesélnek. Zavarosan höm­pölyög a Duna Magyarország ter­mékeny Alföldjén keresztül. A ha­jótársaságok csak pár nappal ez­előtt nyitották meg az idei for­galmat. Ha bennszülött magyar ember előtt panaszkodik az ember, hogy nagy a hideg, akkor azt vá­laszolja: »Az idén nagyon várat magára a tavasz«. Egy öreg buda­pesti orvos azt mondta nekem, hogy most már mindennek virá­goznia kellene. De hol van még a virágzás? A virágzáshoz hajtóerő kell, ez a hajtóerő pedig most még hiányzik a természetből. De vájjon hiányzik-e az erő az ország­nak, a népnek, a nemzetnek? Ha az ember magyarokkal beszélget, ugy érzi, mintha egy évszázados tölgy panaszkodna, mely mély vá­gást kapott s ebből a vágásból ki­csordul a törzsnek életereje. A szerencsétlen békekötés óta "Magyarországból jó nagy darabot lekanyaritott Románia,. Csehszlo­vákia és Jugoszlávia. A magya­rok ezt természetesen nem isme­rik el; a lekanyaritott országrésze­ket »megszállott terülefeknek« ne­vezik városokban és falvakban egy kis plakettet taláni az ajtókon, melyen az ezeréves Magyarország határai töviskoszorúval vannak je­lezve s a Csonkaország piros fe­hér zölddel van megjelölve. A pla­kett felső részén ez a kérdés ol­vasható: Maradhat ez igy? Az alsó részén pedig ott látjuk a feleletet: Nem, nem, soha! Tegnapelőtt a villanyoson men­ve láttam néhány reklámképet aj ablakra ragasztva. Feltűnt az egyi­ken ez a szó: Amen. Megkérdez­tem kísérőmet, mit keres itt ez a szó a reklámok között? Kísé­rőm megmagyarázta, hogy a ma­gyarok nemzeti imádsága minden villanyos kocsin olvasható s min­den magya,r iskolában naponta ezt imádkozzák: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek égy isténi örök igazság­ban, Hiszek Magyarország feltáma­dásában. Amen. Ez az ima a legnagyobb nem­zeti hitről tesz tanúságot. Vájjon megértik-e a magyar nemzetet ? Nem tudok magyarul. Azt mondják, aki franciául tud, az mindenütt megértetheti magát, de ez alkalommal nem sokra men­tem vele. Németül majdnem min­den tizedik ember beszél Buda­pesten. Vagy száz villamosvonaif, van s egy jó csomó autóbusz szeli keresztül-kksul a várost. Csak egyszer értettem meg a magyar lelket. Ekkor sem szavak voltak, amiket hallottam. A ci­gányzene egynéhány elkapott hang­ja volt, mely a magyar nép fáj­dalmas vergődéséről beszélt. De mintha elszégyelte volna magát, hogy fájdalmában panaszkodik, hirtelen jókedvre perdül, mintha a puszta forró szele vinné minden­felé a pezsdülő életet. Budapest ismeri a modern zenét és művé­szetet, de a magyar lélek nem adoptálta, hűségesen ragaszkodik saját ősi zenéjéhez, melynek párja nincsen. Ezekben a napokban várom'" a tavaszt. De nem jön. A Dunapar­ton már füstölög annak a hajó­nak a kéménye, mely Bécsbe vi­szen. A kapitány azt mondja na­gyon hideg lesz az ut. Igy, sajnos el kell mennem Magyarországból még mielőtt kitavaszodik, még mi­előtt láthatnám, mire képes a ma­gyar erő! Hallottam a magyaro­kat danolni. Olyan erő és lendület volt abban, amilyet mi nyugat­európaiak él sem tudunk képzelni. Elhagyom Magyarországot, azzai az érzéssel és meleg szerettei a szivemben, mely hiszi, hogy jönni fog a tavasz teljes erejével és győzedelmes melegével! Ferdinánd Sigg Kedves »Nyirvidék«! Hét éve olvasom hasábjaidon a jobb magyar jövőről, az elnyomott magyar igazságról, a megcsonkí­tott haza feltámadásáról szóló, hi­tet ébresztő, reményt fakasztó, bizm tanító szép cikkeidet! Mindegyik szép volt, mindegyik a lelkemből szólt! Mindegyik egy-egy súlyos ököl csapás volt a trianoni békeszerző­désnek csúfolt emberi tákolmányra Tudom, hogy nem hiába íród­tak e lelkesítő cikkek. Az irott Ige éppen ugy nem vész el, mint a hirdetett Ige! A »Nyirvidék« cikkei azonban csak hazai olvasóközönséget ér­nek el. Nekünk azonban nem elég a belföldi propaganda. Ez feltét­lenül első helyen szükséges, (Je ke^l a müveit külföld felvilágosí­tása, szimpátiája s mellénkállása. Minél több külföldi lap szólal fel érdekünkben, annál jobb nekünk magyaroknak. A magyar feltáma­dás kérdését állandóan napirenden tartani, rólunk szeretettel megirt cikkeket külföldi lapokban meg­jelentetni, nem utolsó feladata a ma élő generációnak.' örömmel ragadom meg az al­kalmat, hogy egy tekintélyes zü­richi újságban megjelent kis cik­ket, melyet fenti sorokban közöl­tem, beküldjem a' -»Nyirvidéknek«. Egy svájci kollegám irta s kö­zölte. Itt időzött április havában né­hány napig. Budapesten s velünk érintkezve helyzetünket megismerve, a tér­képet tanulmányozva, megszeret­te azt a nagy kulturával biró, kis magyar népet, mellyel a legna­gyobb igazságtalanságot követték el. Megszerette nyelvünket, népün­ket, szokásainkat s megértette el­nyomatásunkat, szenvedésünket. Megtanítottam erre a pár szóra egy-két pillanat alatt: Nem, pem, soha! Magával vitte azt a kis plaket­tet is, mely a töviskoszorus ezer­éves s a jelen csonkahatárokat mutatja. Vetitettképes előadások alkalmával a svájci iskolákban, tár­sadalmi egyesületekben, falvakban és városokban most már egy sza­bad svájci polgár fogja honfitár­sait felvilágosítani arról, hogy a Nagy-Magyar-Alföldön egy igaz­ságtalanul leigázott s rabságban tartott, szabadság után vágyódó nép él, mely minden tudásával, minden igyekezetével azon van, hogy minél előbb visszaszerezze régi nagyságát, régi dicsőségét. Szabad svájci polgár, magya­rokat szerető szivével, szabad sváj­ci polgároknak hirdetni fogja szó­val és cikkekkel, mint fennti cikk is bizonyítja, hogy a jelen meg­csonkított helyzetében ez a nemzet soha, de soha nem fog beletörődni hirdetni fogja, hogy itt e Csonka hazában minden polgár, kicsi és nagy, fanatikus hittel hiszi, re­ményit, hogy nemsokára jönni fog a tavasz teljes erejével és győze­delmes melegével,! » Wallrabenstein Jakab methodista lelkész. SZENZÁCIÓS PÜNKÖSD ÜNNEPI MŰSOROK! Szombaton vasárnap Őnagysága az ügyvédem Vajda László ragyogo életképe SötéUelkii Bili Franklin Far um kalandor filmje Hétfőn-kedden Anyós háború (Éva a'mája) Moaty Banks hatalmas attrakciója 2 falrengető burleszk AZ APOLLOBAN. APOLLO Csütörtökön Csütörtökön FÖLDÖNFUTÓK Dráma az orosz menekültek életéből 8 felvonásban Mady Christian és Wilhelm Dieterle a főszerepben FEKETE GRÓFNŐ ffc£T Bén y Alfons Fryland és Tivian Gibson a főszerepben Pénteken csak 1 napig! CONRAD NAGEL „A Szenvedély" őszereplőjével ZIBÉRIA ZSARNOKA Regény 8 fejezetben TE Y AC | & PJ/ így mérési ntonálió története 6 felv. I LAnO J^UlV HARRY CAREY a főszprapbe n Előadások kezdete ; c«ütörtökön 5, 7 és 1 /*10 órakor A Nyíregyházi Tisztviselői Dalkör közgyűlése Saját tudósítónktól: A Nyíregyházi Tisztviselői Dal­kör f. évi május i.-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. Dr. Rácz Gyula ügyvezető alelnök tol­mácsolja Mikecz István alispán üd­vözletét, azután a mély részvét hangján emlékezik meg az elhunyt Kardos István kulturtanácsnokról, majd a közgyűlést megnyitja. Ez­után Heringh Barna jegyző olvas­sa fel a távollévő Hasskó Miklós titkár jelentését. Az egyesület az 1928. év folyamán többször sze­repelt nyilvánosan. A február 4-én megtartott álarcos estély eddig nem tapasztalt erkölcsi siker .je­gyében zajlott le s emelett 1200 pengőn felüli tiszta bevételt ered­ményezett Február 18-án alapos felkészültséggel előadott nivós mű sorral Gáva község és a környék intelligens közönségének teljes el­ismerését vívta ki az egyesület, mely alkalomból Vattay "Sándor községi főjegyzőnek, aki semmi fáradtságot nem kímélve buzgól­kodott az est sikere érdekében, a választmány jegyzőkönyvi kivonat­ban fejezte ki igaz köszönetét. Nyíregyháza r. t. város felkérésére a március hó 15-i szabadságünne­pen, majd az október hó 21-én a »Hősök szobra« leleplezésén a vá­ros többi dalköreivel együttesen szerepelt a "dalkör. Április hóban a Szociális Misszió Társulat fel­kérésére Vass József népjóléti mi­niszter előadásán, május 8-án pe­dig a »Nyiregyházi Vöröskereszt Egylet« által a bulgár földrengés­károsultak felsegélyezésére rende­zett előadáson is közreműködött a dalkör. Megtudjuk a titkári jelentésből, hogy az egyesület jelenleg t disz­tagból, 5 alapító, 29 pártoló és 49 működő tagból áll. A taglét­szám tehát kedvezően alakult, mert mig a legutóbbi szegedi or­szágos dalversenyen csak 37 tag­gal vehetett részt az egyesület, a legközelebbi debreceni * országos mérkőzésre több igen értékes tag­gal szaporodva, 49 tagot jelent­hetett be. Megemlékezik a jelentés az el­nökségben bekövetkezett "válto­zásról. Ugyanis A. Tóris Béla el­nökségéről történt lemondása foly­tán a dalkör az 1927. március 23­án tartott közgyűlésén az elnöki székbe Mikecz István alispánt vá­lasztotta meg, aki mindenkor a magyar dal és az egyesület iránti < szeretetéről tesz tanúbizonyságot, s állandóan felszínen tartja az egyesület érdekeit. Nagy elismeréssel szól a titkári jelentés Dr. R^cz Gyula ügyve­zető alelnök páratlan agilitásáról is. Indítványozza, hogy a közgyü- ' lés hálájának, nagyrabecsülésének jeléül az ügyvezető alelnöknek mondjon köszönetet és őt erről kitüntető okiraton is értesítse. A jól megérdemelt elismerés hangján szól a titkári jelentés Kre­csák László másodkarnagyról, aki a legteljesebb szakértelemmel és önzetlenséggel párosult odaadással vezeti a dalkört és akit a közgyü- N lés, miután Magyar László kar­nagy visszatérésére, székesfővárosi tanítóvá történt megválasztása kö­vetkeztében többé számítani nem lehet, egyhangúlag karnaggyá vá­laszt meg. Végül kegyeletes Szavakkal em­lékezik meg a jelentés arról a pótolhatatlan veszteségről, mely a magyar dalosügyet és a ma­gyar karirodalmat Farkas Nán­dor dalszerző halálával érte.

Next

/
Thumbnails
Contents