Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-16 / 110. szám

1929. május 16. jáfÍRYIB Í1L Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek é» egyéb megszívlelendő apróságok Vasgyár és a Bethlen-utca lakói is panasz kodnak a aagy pr veszedelme miatt (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Tegnap a Kállai utca lakósaitól kaptuk a por ellen panaszkodó levelet, most a Bethlen és a Vasgyár-utca lakói emelik fel panaszos szavukat a por tengeréből és sürgősen segítséget kérnek. Leve'lük a következő : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Távol áll tőlünk a Bethlen és a Vasgyár-utca jámbor lakóitól a feltűnni vágyás ,avagy a közügyekbe való intenzív beleszólásnak minden gondolata ,csupán a helytabb orvosi szakvélemény van hivatva eldönteni. A város a hatalmas teljesítőképességű öntöző autója mellett megteszi hogy az ut közepén, ahol por egyáltalán nincsen, reggel és délután végig szórat i—2 (lovak által vontatott) lajt vizet, ami édeskevés. Nem táplálunk a város néhány utcáján lakókkal szemben semmi irigységet, de hogyha már a város közvagyonból az öntöző autóba a hatalmas összeget belefektette, akkor tessék azt nem kizet kényszerítő hatása az, amely j mondottan pár tér és utca portalai^^n.-mVot ficrvolmó- ' nitására használni, hanem ami a ttiiajdonképeni rendeltetés : már a bennünket az illetékesek figyelmének fölhívása végett szólni késztet. Köztudomásu, hogy a Széchenyi utcának teheráru forgalom elől való már régebben történt elzárásával minden ilyen forgalmak fentirt két utcán bonyolítódnak le s' a naponta itt megforduló több száz jármű, amik a hajtási rend értelmében egytől-egyig az úttest két oldalán közlekednek, olyan port vernek fel, hogy az itt lakóknak akár reggel, akár napközben, akár pedig este ajtóikat, vagy ablakaikat szellőztetés végett kinyitni egyenesen istenkísértés. S még mindez semmi ahhoz képest, hogy a város összes lakóinak hus és zsiradék ellátmányát is ezen az utcán szállítják végig s henteseink legnagyobb óvatossága mellett is, mire ezen élelmiszerek a székekbe érnek, reájuk a porral felszálló bacillusok milliárdjai rakódnak le. S hogy mit jelent ez a közegészségügyre, azt a mindenkinél hivatotköz mindennél drágább egészségére való tekintettel is, minden halogatás nélkül a köz szolgálatába állítani. Elvégre lássa be mindenki, hogy ha a polgár a várossal szemben megteszi a kötelességeit, akkor a városnak is eminens kötelessége a polgárral szemben tenni ugyanezt. Abban a reményben, hogy Szerkesztő Ur b. lapjában ezen elsőrendűen közérdekű cikknek helyet ad, vagyunk tisztelettel : a Bethlen-és Vasgyár-u. lakói. Automobil A BÉMAC Pünkösd elsó és másodnapján autóversenyeket rendez Miskolcon (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Május 17-én a Tiszáninneni Lótenyésztő és Lovaregylet, május hó 19-én és 20-án, Pünkösd első és másodnapján pedig a Lovasegylettel együttesen a BÉMAC rendez a miskolci ügetőpályán versenyeket abból a célból, hogy a lovassport amatőrjeit az automobiliz musnak is híveivé tegyék. A gondosan előkészített versenyeken a vezetői ügyességet a gépkocsik mozgékonyságát és sokoldalú használhatóságát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő keretben, esztétikailag is gyönyörködtető módon, pompás vonal és színharmóniában mutatják be. Ezen autóghymkánával kapcsolatos autószépségversenyeken bizonyára a nyíregyházi autósok közül is sokan vesznek részt elősegítve azt a célt, hogy a BÉMAC megnyerje az előkelő társadalmi . rétegekntek szimpátiáját a motor| sport iránt. — Garancia mellett jntányosan javit Ksapp Béla antójavitó műhelye, Vay Ádám-utca 35. szám. * * r ? és villamoscsengő szerelést és javítást legjobb minőségű anyagból iegolcsóbb Árban eszközöl PeiíüÉs Lajos villanyszerelési vállalata Műhely; Zrinyi Ilona-u. 8. Nyírvidéki Takarék épület Lakás Csillag-utca 39. sz. Sport Fiat-autó kifogástalan üzemképes állapotban igen jutányos áron eladó. Simák-iroda, Nyirviz-palota. 2958—3 Eladó a Széchenyi-út 14. sz. lakóház, mely all egy négy szobás, fürdőszobás, egy két szobás és egy udvari lakásból. Nagy telekkel. Külön telek a Báthory-utcára. Érdeklődni lehet Széchenyi-út 9. szám alatt. 1947—? cC-i Szép Karolin j (Kis regény) (5) Irta : Péchy-Horváth Rezső. — Ugy értem, tanár ur — mondotta a jogász, aki úgynevezett »szép fiu volt és ezt nagyon jól tudta — hogy a nagyságosasszony bocsánatot kérne tőlem a sértő szavak miatt... Én ezzei teljesen megelégedném s ezzel aztán az egész ügy befejeződnék. Azt mindenki beláthatja, hogy sértés történt, amit társadalmi állásomnál fogva nem vághatok zsebre. A tanár ideges, türelmetlen mozdulatot tett a kezeivel. Az arca hirtelen elborult. A diák ettől meghökkent. Hátrált. A kalapja után nyúlt. — Akkor hát legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek a bírósághoz fordulni elégtételérti — mondotta szárazon és előkelően. Sarkon perdült és kifordult az ajtón. — Jónapotl __ Ezt már félig kivül mondotta és ott künn erélyesen és lendülettel bevágta maga után az előszobaajtót. Az ebédlőből izgatottan, elfulladva rontott be az urához a tanárné. Alig lihegett a felindulástól. Széles homlokán gyöngyszerü vizgömböcskék csillogtak. — Hogy lehettél ennyire gyenge, te Miklósi tördelte a kezeit az ura előtt. Mindent hallottam... Hát nem volt merszed felrúgni, lepofozni, oszszeverni ezt a szemtelent, ezt a taknyos sihedert ? Vagy legalább engem hivtál volna be, hadd pofoztam volna meg a ficsurat... Elégtétel kellett neki? Az én pecsenyém égett el, nekem kellett horribilis pénzért ebédet hozatnom a vendéglőből a vendégemnek — és még ő kér elégtételt! Ekkora határtalan szemtelenség!... Csak legalább behívtál volna, hogy lepofozhattam volna a fiatal urat, a cselédrongyok ideálját, a dézsatündérek lovagját... Ilyen jó alkalom sohasem fog kínálkozni többé... és te ezt elszalasztottad!... A tanár gyengéden, forró szeretettel nézte az asszonyt. v — Az a baj — mondotta szomorúan és csendesen, — hogy kulturemberek vagyunk. III. Csak szép Karolinnak hívták. Mert valóban szép volt. Nem volt benne semmi cselédes, semmi közönséges, ordináré és hétköznapi. Spanyolos szépség volt. A termete sudár volt, karcsú és törékeny, a lábai finom formájúak és könnyűek. Sápadtfehér, ovális arcocskája volt, finomvonalu szép szája csillogva felfénylő, nedvesfényü, lázas-tüzü fekete szemei. Sötétfekete, lágy haját szorosan hátrafésülve viselte, mint Goya andalúziai leányai. /Fénylő, melegtónusu volt ez a haj, dus és hosszú s amint mereven feszült meg a fejtetőn, hátul laza, vastag kontyba ült a finom, szabályos nyak ivén. Szép Karolinon semmi sem volt cselédes, a viselkedése, a modora, az esze sem, Tanulékony volt, de csak a szépet, a jót, a finomat, az illendőt tanulta el csodálatos tehetséggel. A rosszat, a csúnyát, a közönségeset nem. Az nyom nélkül lefutott róla, mint az olajba áztatott esőköpöhyegről a záporcseppek. A beszédjében választékos volt, a nótái mindig ízlésesek. Az öltözködése a szépségéhez illett és sohasem volt kiabáló, Ízléstelen. Egész lénye és viselkedése eleven felkiáltójele volt a természet különös tréfálkozásának, amely majdnem mindig vércsapolóan kegyetlen: a tökéletes szépséget lealázóan szolgálja ki, ahelyett, hogy magas, csillogó oltárra helyezné, ahová való. Dolgos és soha meg nem pihenő volt. A finom kezein alig fogott a temérdek, nehéz cselédmunka, ami csak ugy égett; a keze alatt. A konyhája mindig patikatisztaságu volt és jószagu, az edényei csillogók, a szobák pedánsa) tiszták. Vidám dalok bugyborékoltak elő piros, meleg száján és dolgos két keze fáradhatatlanul dolgozott. Ragyogóan tisztán, pedánsul rendben tartott mindent. Ezért szerették. IV. — Hát ilyet még nem értem!... — hangoskodott a doktor, aki most jött meg a bírósági tárgyalásról, ahol a tanárnét képviselte a Perényi jogászfiu által indított becsületsértési perben. Az ebédlőben ültek. A tanárné az ablakban állt és hogy a tüzelő, szörnyűséges izgatottságát valamiképpen leleplezze, a kertre bámult. Odakünn nagy darab kerekre növött hópillék szálldostak, lágyan és puhán, mint könnyű, finom tollpihék. Már tél volt és napok óta havazott. Végtelen fehérség futott a horizontig. A tanár is izgatottan ült a székén. Kicsattanó pirosság biborozta az arcát. — Hát mesélj el mindent — biztatta fakó, bágyadt hangon az ügyvédet. Önmaga előtt is ugy tetszett, mintha idegen hangot hallana, idegen szájból. Pedig a sajátja volt, csak kiszinetlenitette az izgalom túlfűtöttsége^ A fülei lázas sustorgással zengtek. Az ügyvéd a térdeit csapkodta és a fejét ingatta. , (Folyt, köv.)