Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-12 / 83. szám

82 JSflrfRYIDÉK. 1929. április 14. Mezőgazdaság Amikor a méhek nem gyűjtenek Irta: Tolnay Pál I. Azok a méhészek, akik tudományos alapon foglalkoznak Isten csodálatos kis teremtményeinek, a méhecskéknek tenyésztésével, azt állítják, hogy minden öntudatos mezőgazdának már csak a mezőgazdálkodás üzemének biztosítása végett is kell méhészkedéssel foglalkoznia. Ezek a mindig élénk kis rovarok ugyanis a természet vérkeringésének mozgatói, ennélfogva a mezőgazdaságnak semmivel sem pótolható szervei. Amint a virágok kelyhében kutatnak az éltető édes nektár után s megfürödnek a méhállam részére szintén oly nélkülözhetetlen virágporban, önkéntelenül is elősegítik a növényvilág életében a megtermékenyüléshez szükséges beporzá?t, ami nélkül hiába várunk a fától gyümölcsöt, vagy a takarmánynövényektől magtermést. így hát amellettt, hogy mézfeleslegeikkel nekünk értékes táplálékot nyújtanak, közvetett uton is befolynak az ember életére. Vájjon ki gondol arra, amikor reggeli kávénkat iszszuk, hogy a kávéhoz szükséges tejet, meg a kenyérre kent vajat csak akkor ajándékozza nekünk a Bimbó tehén, ha bőven ellátják takarmánnyal? A takarmánynövények szaporodását pedig mint már említettük, a méhek és más rovartársaik segítik elő. Szinte érthetetlen, hogy nálunk sem a kis, sem a nagygazdaságok nem foglalkoznak méhészettel. Pedig ha jó mézelő takarmánynövényeket termelnének, három-négy méhcsalád annyi hasznot hoz, amely fölér egy katasztrális hold föld jövedelmével. Hogy a méhek mennyire nélkülözhetetlen szervei a mezőgazdaságnak, erre a nyugati kulturállamok mezőgazdái már régen ráeszméltek, ők jól tudják, hogy például a méhes közeiéber. levő repcetábla ioo százalékkal több magot terem a méhjárástól távol eső mezőnél. Ezek a gazdák szívesen fizetnek a méhésznek, ha méheit gazdaságuk területére szállítja. Nálunk inkább a mezőgazdák fizettetnek a méhésszel, ha ez gazdaságuk mellé vándoroltatja méheit. Élő tanúbizonysága ennek a furcsa gyakorlatnak Bogár Adám nyug. hivatalnok méhészismerősöm s a régi jobb időkben háztartásom mézszál litója. Vele történt meg az a különös eset, hogy méheinek vándoroltatása alkalmával a szállásadó gazda a méztermésnek felét követelte tőle árenda fejében. Szegény ember eleget törte rajta a fejét, hogyan szabadulhatna ki a csapdából, melyet az irigy és kapzsi jóakaró vetett ki számáia!.... Végre is nehezen megegyeztek, de Bogár Ádámnak örökre elment a kedve a tanyai vándorméhészettől. Nehéz szívvel bár, visszahozta méheit a városba s az Éralján levő lakásának kertjében helyezte el őket. Itt már keveset érő volt a mézlegelő. — Még szerencse, hogy az Érkertek kukoricásaiban egész nyáron át virágzott a tök és a mezőgazdasági növények óriása, a napraforgó. Jgzeket látogatták meg naponta a 'szorgalmas zümmögök. Méz dolgában ha nem is volt nagy bőség, annyi eleség mégis összegyűlt, hogy a kis jószágok télen nem éheztek s meggémberedett tagjaik melengetésére elegendő tápláló anyaggal rendelkeztek. Bogár Ádám szive szerint szerette méheit s olyan tisztelettel nézte a kezefejére szállott fáradt méhecskét, mint amilyen alázatos hódolattal tekint a tirpák ember a lovára. Hányszor hangoztatta előttem is a méhek iránt érzett bámulatát!.... — Több esze van a méhnek — szokta mondani — mint sok embernek!...? Helyeseltem legtöbbször talpraesett megjegyzéseit. Már csak azért is igazat adtam neki, mert magam is imádója vagyok a romlatlan természetnek, minthogy benne látom az isteni Gondviselés ezer meg ezerféle kinyilatkoztatását. Szívesen hallgattam tehát a természet háztartásában oly jótékonyan közreműködő kis teremtmények dicséretét. Sajnos, az 1928-ik esztendő szeszélyes viselkedésével végzetes csapást mért a csonka ország méhészetére. Most érezzük csak igazán, hogy a méhgazdaság terén is milyen kincset jelentett nekünk Erdélynek "és a Felvidéknek virágfakasztó tája. — Ezek a helyek voltak az úgynevezett tenyésztő méhészetnek a Gondviselés által alkalmas módon kijelölt területei, ahonnét számottevő utánpótlást nyertek a múltban a trianoni 'hátáron innen levő termelő méhgazdaságok. A mai helyzet fájdalmas gondolatokat ébreszt a méhészek lelkében is. Pedig talán sokaknak eddig eszébe sem jutott, hogy méhészetünk is mennyire megsínyli a Trianon bűnéből fakadt átkot... Az elmúlt évben a hűvös időjárás miatt a Nyírség méhészetének számára hiába virágzott az akác... Bogár Ádám uram szivét szintén fájó kétség szorongatta, amidőn a napokon keresztül tartó esőzéstől annyira lehűlt a levegő, hogy a kaptárak fáradhatatlan munkásai szomorkodva lebzseltek a röplyuknál. Életösztönük visszatartotta őket attól, hogy neki vágjanak a bizonytalan útnak, pedig csiklandozta szaglóérzéküket az akácvirág csábító illata. Szegény méhecskék!... Mindenütt teritett asztal várta őket s nekik mégis éhezniök kellett. Ha egy pillanatra kikandikált a meleget árasztó nap a felhők mögül megindult a méhek munkás serege a levegőben, mint valami hullámz ófolyam. — Egy cél felé röpült valamennyi, hogy aztán nektárral megrakodva térjenek vissza. De csalódtak szép reményeikben, mert a hirtelen támadt hidegtől megdermedten hullottak le a földre. Terítve volt a méhes eleje is ájult méhekkel. — Gazdájuk sajnálkozva szedegette löket össze s a megdermedt kis jószágokat betette egyik gyengébb család kaptárába, hogy ott felmelegedve életrekeljenek. »Bizony előbb visszatérhettetek volna szegény méhecskéim — igy mormogott magában — ha itt a közelben az Érparton ki nem irtják az akácot !;< Az Ér folyó melléke volt ugyanis az előző években a városi méhek éléskamrája. Mire elviritott a fehérakác, akkorra kinyílt a rózsaszínű akácvirág s két hétig gyűjthetett a méh kedvére. Most azonban busán nézett be a méhész a kaptárakba, mert nagyon kevés felesleg mutatkozott bennük. < | (Folytatjuk.) Á leánygimnázium műsoros délutánján Szobor Pál városi főjegyző mondja a megnyitó beszédet Látogatás a próbák színhelyén Az ókor legműveltebb népének, a görögnek nevelési eszménye, a »kalokagathia«: a test és lélek harmonikus szépsége, minden idők legszebb nevelési célja marad. Az eszményi életfelfogásnak, az ember és hazaszeretet nemes erényének és a helyes értelemben felfogott testkultusznak jegyében indul az a nagy sikerrel kecsegtető ünnepi délután is, melyet, a leánygimnázium növendékei vasárnap fognak rendezni. Már hirt; adtunk az iskola Ifj. Vörös Kereszt Egyesületének és Ifj. Sportkörének készülőben levő nagyszabású műsoros előadásáról. Most, hogy alkalmunk volt a próbák színhelyére betekinteni, a büszke, örömtől csillogó gyermekszemek s a buzgólkodástól kipirult leányarcok láttára megértettük, hogy ezek a leánykák ráeszméltek a kötelességteljesítésnek igazi értelembe vett fogalmára: nemes ambícióval vetekednek abban, hogy minél több szépet nyújtva, meghóditsák a város közönségének szivét a legszebb nevelési eszményt együttesen szolgáló két egyesület számára. Gyönyörűséggel hallgattuk és néztük végig a próbát, s már előre megállapíthatjuk, hogy a leánygimnáziumtól megszokott nivós előadások között is a legkitűnőbbek egyike lesz a vasárnapi, melynek egyik vonzó érdekessége, hogy a megnyitó beszédet a leánygimnánium felügyelője, Szohor Pál főjegyző mondja. Kiváló érzékkel megválogatott énekszámok, szavalatok, különösen páratlanul szép táncszámok, egy pompásan gördülő irredenta színdarab töltik 2112-4 Tisztelettel van szerencsém szíves tudomására hozni ti nagyérdemű vevőközönségnek, hogy a Steaua-tól kölccönös megegyezéssel megváltam és egyidejűleg átvettem az ásványolajpiac egyik vezető cégének, a Magyar-Belga ásványolaj R.-T. Szabolcs,- csonka Szalmár- és Beregvármegyei képviseletét. Ez alkalommal még közölni kívánom, hogy városi irodám továbbra is a régi helyen : Széchenyi-tér 3. szám alatt mared, míg áruraktáram a Dohánybeváltó mellett, közvetlenül a Steaua raktára után van és ott ugy petróleum, benzin, gázolaj, mint mindenfajta kenő- és hengerolijok, valamint amerikai traktor- és autóolajok legolcsóbb áron igen tisztelt vevői* readelkeiéaére állatiak. Ugy mint eddig, a jövőben is mirden igyekezetem odairányul, hogy nagybecsű vevőimet a legolcsóbb áron és legpontosabban kiszolgáljam és kérem, hogy ab. megbízásukkal továbbra is megtisztelni szíveskedjenek. Nagybecsű pártfogásuké* kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kohn Zsigmond áífányolajnagykereskedő. Telefon 372 be a változatos műsort, melyet a hozzánk juttatott meghívóval, együtt itt közlünk: Meghívó. A nyíregyházi ág. h. ev. leánygimnázium Ifj. Vöröskereszt Egyesülete és Ifj. Sportköre, a Dalkör közreműködésével, április 14-én, vasárnap d. u. fél 6 órai kezdettel a Korona-szálló nagytermében jótékonycélu műsoros estét rendez, melyre az érdeklődőket szeretettel meghívja. 1 Mü sor: 1. Doppler: Száműzöttek kara a Benyovszky operából. Előadja a leánygimnáziumi énekkar. 2. Megnyitó beszéd. Elmondja: Szohor Pál leánygimnáziumi felügyelő. 3. Magyar kettős. Táncolják : Oláh Sára és Ungár Magda V. o. t. 4. Ábrányi Emil: A kis savoyard ^Szavalja: Szenészi Ilona IV. o. t. 5. Schubert: Stándchen. Énekli: Bütykös Gizella VI. oszt. tan. Z011 gorán kiséri: Wallrabenstein Hona IV. oszt. tan., Hegedűn: Dr. Rőder Ede. 6. Liszt: II. rapszódia. Táncolja: Schőn Sári VIII. o. t., Zongorán kiséri: Földes Erisébet VIII. o. t. 7. Végvári: Keserű kérdés. Szaí valja: Zombory Ella VII. oszt. t. | 8. Ritmikus csoporttánc. Beji mutatják: Mauritz Valéria, Följ des Erzsébet, Juhász Júlia VIII., í Osgyáni Anna VII., Komáromy Piroska, Márkus Piroska, Nében mayer Irén, Sulc Magda "VI., Oláh Sára, Schwartzkopf Magda V. o. t. Zongorán kiséri: Vargha Erzsébet IV. o. t. 9. Szabolcska—Kuruc: A Grand Caféban. Előadja a leánygimnáziumi énekkar. 10. Hindu templomtánc. Bemutatja: Mauritz Valéria VIII. o. t. Zongorán kiséri: Papp Edit VIII. o. t., hegedűn: Dr. Rőder Ede. 11. Fekete Ilona: A jóslat. Irredenta színdarab. Szereplők: Nagymama—Kertész Sarolta V. Irma—Luka Gizella IV. o. t. Klári—Járossi Nóra IV. o. t. Palkó—Wack Gizella III. o. t. Jóska—Stark Lili III. o. t. Sári—Szombathy Éva III. o. t.. Laci—Járossi Katalin II. o. t. Mormogó—Sütő Etelka II. o. t. Nagyszakáll—Gurbán Ilona IV. o. Vidor—Fábry Erzsébet II. o. t. Ugronc—Elek Márta I. o. t. Virgonc—Pásztor Erzsébet III. o. Fürge—Friedmann Ágnes III. o. Berzendekő—Demjén Magda I. o. Hungária—Oláh Sári V. o. t. Csilla—Néven Ilona II. o. t. Rózsa—Fábry Erzsébet II. o. t. Rika—Demjén Magda I. o. t. Emőke—Rajkv Márta IV. o. t. Emese— Horthy Rózsa Ilme—Ozory Nóra III. o. t. Zongorán kiséri: Balkány Anna IV Helyárak: I—VIII. sor 3 P, IX. XIV. sor 2 P, állóhely 1 P, páholy 12 pengő. Spanyol Schidlof nyelvtan és szótár kapható az Ujságboltban. 2X Eredeti a«erlkai t e n geri teljes csiraképe8ségü, budapesti raktárról seallit amig a készlet tart S. Hirsch A. Q. Berlin Reiter Béla Budapest, V., Pozso«TÍ-ót 2/b. Telelőn 147-20.