Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-05 / 77. szám

1929. április 10. JNftfMlDK. 5 Történetei a ssöbosElói steáról Irta: Fehér Gábor II. Két nap eltelt a történtek után békességgel. Hanem a harmadik hajnalon csak szalad ám a fiat 1 menyecske, oztán olyat rántott az öreg gazda vállán, hogy majd le­kövétkezett a vacakrul: — Jöjjik kend apám, de hirte­len, mert tráncporálják az angolok az ólbul a maglót. Nem szeretté az öreg cseléd Jul­csit, a menyét; a hajnali álmot még viszont szerette. Hanem azért csak feltápászkodott nagy morogva és kiment utánnanézni a dolognak. ígazá volt a menyecskének. Ott állott a bürbajuszu ember az ól előtt; a maglót meg épen két nap­számos vezette kifelé. Nagyot nyelt az öreg paraszt erre; dühösitette, hogy nem szóltak neki előzőleg semmit. De nem tiltakozhatott, mert a magló elkvártélyozása külön is benne volt a kontrektusban. Hát csak annyit mondott: l — Nagyon siettek avval a mag- | lóval, hé! — Az ám. Hová vezessük. — Lovasékho — lökte a szót a gazda, mert ez erányban intézke­dett már. Azok elkezdték hajku­rászni a jószágot. De ki se haj tották még jóformán, amikor be­toppant Likmány ur nevetve. — Na apám, hát azt kérdezteti ez az ángol ur, hogy be van-e ma­gához vezetve a telefon. — Micsoda ?! — A telefon. Kusis anélkül is fel volt már hurva, a telefon szóra meg épen kijött a sodrábul: Hát aszondom erre Likmány ur­nák : mondja meg neki ápertén, hogy kunérozni nem hagyom ma­gamat, ez nem volt a pénzbe bele­számítva. Különben is Likmány ur nagyon jól tudja, hogy semmiféle fajtám nem volt postamester. Hogy a fiskális csak nevetett, nevetésre fogta a gazda is. De ugyancsak elhűlt egy fél óla múlva, amikor beállítottak a szerelők, hogy azt mondják: kifelé csak a házbul a bútorral, mert ők vezetik befelé a villanyt meg a telefont. Kusis elsavanyodott. — Maradhat azér' talán a bútor, — bökte ki bizonytalanul. — De bizony nem maradhat az — felelte a szerelő •—, mert mind­járt jönnek ám az asztalosok le­rakni a parkettet. — Mi fenét akarnak lerakni? Magyarázni kezdte az ember a dolog mivoltát. De nem igen ér­tette az öreg, csak a fejét csó­válta szüntelenül. — Elrontják a házamat; az lesz a vége, hogy elrontják a jó háza­mat — nyöszörög keservesen. Az­után — mivel csakugyan megkell lenni — nekiáll nyámogva az asz­szonnyal meg a menyével a kirako­dáshoz. A komótot ki is hozták szerencsésen az udvarra, de amikor a ládát hozták kifelé, hát ehun be­támit az udvarra ujabb három em­ber. — A parkettesek — gondolta Kusis és gyűlölettel nézett rájuk. Azok pedig nekijöttek egyenest. —- Kend Kusis gazda ? — kér­dezte az egyik. — A'vónék. — Na, akkor jó helyen járunk. Hát... először is rakja el kend eze­ket a bútorokat innét az udvarról; mert most rögtön megkezdjük az udvar parkírozását. — Nem jól beszéltek hé — ki­xogásolt a gazda. — A nagy házat kell parkírozni, nem a kertet. Ér­tesülve vagyok mán mindenrül —­tette hozzá nagy házigazdai önér­zettel. Csak fülig szalad ám a két em­ber szája e szavakat hallván és yjen fogdosgatia mindegyik a hor­paszát. Odaszól az egyik halkan a másiknak: — Ugy látszik, csermakló lett az öreg vénsigire. -— — Te vagy a bolond, ebadta — vágott vissza Kusis dühösen^ mert meghallotta a szót. De a két"mber csak nem áll ki a törésről, hogy aszongya: más ám a parkett és memmeg más a park. Amit végre megértvén a gazda, előszólította a menyét. Ott is termett Julis az első szóra; egy félóra múlva már benn voltak a bútorok a hátulsó házban, a fiatalok lakásán. Szives volt a fiatal menyecske az apósa körül, amivel igen nagy becsületet szerzett magának a két öreg előtt. Mrt a kis házat annak idején rámóringolták Julcsira, mikor hoz­záment a Kusis fiúhoz, magáéban volt a menyecske. Meg is húzódott a két öreg a kis házban, hogy bele ne kelljen folyni abba, ami odakinn történt. Legjobb is volt igy, mert nemso­kára ugyancsak cifra világ lett az udvaron. Tucatával jöttek az em­berek. Két szekérrel hoztak pázsi­tot a gyepről, teherautóval szállí­tották az asztalosholmit. Négy nap alatt tettek olyan kutyakavaritást, hogy rá se lehetett ismerni a kert­re meg a házra. Sőt plánérozták a kapu elejét is. Az ötödik nap, ami­kor Veresné szomszédasszony átjött megnézni a portát, megcsóválta a fejét és azt mondta a gazdának: — Na hallja kelmed; ez már olyan ház-kert, hogy ha ezután köpni akar kend, mindig ki kell véle kocogni a zug végire. (Folytatjuk.) ZENE Berlioz Rákóczi hangversenye viharos tüntetést leitatott lángra Foisooyban á hatalmas zenemüvet a ayíregyházi hoavédzenekar ssim­íonikns hangversenyén Nyíregyháza közönsége is lelkesedéssel fogadja (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Laurisin Lajos nagysikerű nyír­egyházi hangversenye után mon­dotta el munkatársunknak, mi t'örtént Pozsonyban a niirinbergi Magyar Hétről hazatérő operaházi zenekarral Pozsonyban. Azt a ma­gyar lapok is megírták, hogy a csehek összetörték a magyar mu­zsikusok hangszereit, hogy ilyen aljas módon akadályozzák meg a magyarok pozsonyi hangversenyét. Volt az összetört hegedűk között egy 12.000 pengős Stradivárius is. Ezt is pozdorjává törte a vandál cseh csőcse^k. A hangverseny részleteiről aztán nem is irtak a lapok. Pedy^ történt valami azon a hangversenyen, amit érdemes megörökíteni. A zenekar hangsze­reit a lelkes pozsonyiak pótolták. Pozsony ősi muzsikus város, akad ott hegedű bőven és a pozsonyi családok szívesen kölcsönözték a drága hangszereket a magyar Ope raház művészeinek egy estére. ?Iogyne, amikor ezt az estét oly hévvel, olyan szerelmes vágyódás­sal várta mindenki. Meg is tör­tént a hangverseny a csehek nagy bosszúságára. Minden számot ki­törő ováció, tüntető lelkesedés fo­gadta. Mikor aztán a zenekar Ber­lioz Rákóczi hangversenyét adta ÚJRA STÁROK LESZNEK A MAGYAR HUSZÁROK PÉNTEKTŐL AZ APOLLÓBAN A LENGYEL KÉMNŐ asa M At U*^ ^* * rt'i lllB MIBaaa^^ KBWWBIIH—IIMIIIMI (FEKETE GRÓFNŐ) cimü háboriu történetben OLLO Ma, csütörtökön csak 1 napig . CONRAD VEIDT és MIA MAY EGY MAGÁNYOS SIK 1 V A N MOSJOUKINE KARNEVÁL GYERMEKE A két •aodsB repríz pzenzáció 1 5 felv. egyszerre, egry e!őedás keretében Péntektől—vasárnapig A LENGYEL KÉMNŐ (FEKETE GRÓFNŐ) Háborús filmregény. Irta és rendezte: RUDOLF RANDOLF ' SZEREPOSZTÁS: Meimert Alfréd huszir Farkas István őrmester Slglrid Am» főhadnagy ... A Frjland Simon Levi .... Albert Stclnrück Komaroff grófni . . Eliza Porté' Rachel a laáaja . . Wlrian OltMOn Watentin hadnagy . . W. metterér Magyar huszárok, osztrák-német katonaság. Történik Oroaslengyeiorszagbar, 1616-ban és a kisérő műsor elő és Pozsony ősi termében fel­zúgott, felcsattant a vérpezsdítő Rákóczi induló, a magyarok, a pozsonyi németek extázisban tör­tek ki. Felugrottak a székről és ököllel verték ki a teremben moz­golódó néhány csehet, akiket az utcára is követtek és alaposan el­vertek. Ezt tette a Rákóczi sza­badságimádatát roppant erővel ki­fejezésre juttató mű. Francia szer­ző hangszerelte és a franciabarát csehek megfutamodtak tőle. A páratlan szépségű Rákóczi hangversenyt elő fogja adni a nyír­egyházi gyalogezred zenekara is az április io-i szimfónikus hang­versenyen, amelyet a Koronában rendeznek gazdag műsorral. A /agy szimfónikus kart maga Kiss János katönai karnagy vezényli. Fráter Loránd dalköltő Nííregyhásáa Előadasot íeidete ; 5, 7 és 9 órakor (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Frát er Lóránd dalköltő nevét a magyar dal története a legna­gyobb dalszerzők között örökíti meg. Dankó Pista után, aki külö­nösen Pósa dalait zenésítette meg Fráter Lórándról olvasunk. A ma­gyar kúriák dalszeretete évszáza­dos adottságok alapján bontako­zik ki a generációkban és a nem­zeti léleknek olyan revelációja, mint a nyelv, az irodalom, a mű­vészet. A dalt lehetetlen attól fél­teni, hogy valaha is hűtlen lesz hozzá a nemzet, mert önmagához, amig él, nem lehet egy nemzet sem idegenkedő. A dal pedig a nemzet lelkének, a nemzet életé­nek misztériumát rejtő megnyil­vánulás. A magyar dal költőit a nemzet hálája, ünneplő szeretete keli hogy kisérje. Fráter Lóránd is a dal ra­jongó apostolai között van, a hi­vatottak között, aki a nemzeti lé­lek legtitkosabb igéit hirdeti. Szom bati hangversenye vármegyeszer ­te nagy és lelkes érdeklődést kelt és el vagyunk rá készülve, hogy a Korona nagyterme ezen az es­tén tüntető ünneplés színhelye lesz. A Fráter-hangverseny belépő­jegyeit már most előjegyzik a Fe­renczi-féle könyvkereskedésben. Siklós Albert ujabb férfikari szerzeményei. A Zeneművészeti Főiskola ki­váló tanára, Siklós Albert néhány ujabb férfikari szerzeményével ör­vendeztette meg a magyar dalo­sokat. Petőfi versére: Le az ég­ről hull a csillag... cimen, bár rövid lélegzetű, de értékes műdalt nyújt. Csengeri János fordításá­ban: Catullus bordala szokatlan összhangositása bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot. Az eddigi szokványos bordalokkal szemben bármilyen klasszikus hangverseny műsorába állitható. Nagy értéket jelent Siklósnak P. Horváth Ádámnak a XIX. szá­zadeleji népies költő és históriás ének művelőjének szerzeményei­ből vett három művészi férfikari átirata. Az Ej haj micsoda... és a Sári rózsám hová mégy?... mel­lett a Mars siess hazámba vissza kis seregem (1814.)... a csúfosan végződött nemesi felkelésnek az elsiratása akar lenni. Természe­tesen e jóformán etnográfiái és történelmi értéket jelentő egysze­rűbb szerzeményeknek feldolgo­zása és uj művészi köntösbe való megjelenése-csak nyereségünk le­het és modern szerzőink részére is utmutatásul szolgálhat, hol ke­ressenek feldolgozandó anyagot. A fenti karok az Apollóban jelen­nek meg, mégpedig a közeli deb­receni dalosünnepen való fej­használás céljából, még április hó folyamán. , | , .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents