Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-20 / 90. szám

1929. április 21. JNfYÍRYIDÉK. 13 Utazás áz idegenforgalom hibái Hogy az idegenforgalom fejlesztése körül hibák vannak, mi sem bizonyítja jobban, miat az a végre ismertté vált adat, hogy idegenforgalmunk révén 32 millió pengő bevételünk van. Ezzel szemben a kol dws Ausztriában 160 millió pengőt, tehát a mienk ötszörösét jövedelmezte az idegenforgalom és még emiatt is súlyos szemrehányásokkal illették a vezető köröket és az idegenforgalom fejlesztése érdekében a szállodai adó eltörlését követeli az osztrák lakosság. Mégis csak a kisebbik hibának •tekintjük a mi idegenforgalmunk 32 milliós csekély voltát. Sokkal nagyobb hibát födöztünk föl ennél az idegenforgalom statisztikájában Idegenforgalmunk ugyanis bizonyos tekintetben kereken kétszeresét, tehát 64 millió pengőt ért el évente. Csakhogy ez a megdöbbentő szám nem azt jelenti, hogy vele a bevételünk emelkedik, hanem 64 millió pengőre tehető az az összeg, melyet a magyar közönség a — külföldön elkölt. A $nt idegenforgalmunknak tehát kereken kétszerese az az összeg, melyet a magyarok a külföldön, mint idegenek forgalmaznak és ez a mi szomorú idegenforgalmunk Sokat lehetne töprengeni afelől, hogy mi okozza idegenforgalmunk stagnálását, holott kevés ország van Európában, melynek természeti szépségei a mieinkkel vetekedhetnék és még többet lehetne töprengeni afelől, hogy annyi^természeti kincsünk mellett miért növelik a magyarok a'külföld idegenofrgalmát, miért becsülik kétszer annyira a külföldet, mint az ezerszer nagyobb' külföld bennünket? Azt hisszük azonban, hogy az ilyen önálló töprengéseknek nem sok értelme lenne.... Ahelyett tehát, hogy ennek a sajnálatos valóságnak az okait fürkésznénk inkább arra mutatunk rá, hogy miként lehetne a magyar idegenforgalmat eredményesen fejleszteni? Még rosszindulattal se lehetne az idegenforgalmi szövetséget tehetetlenséggel, vagy mulasztásokkal váolni, de való az, hogy a szövetség nem tud megfelelni azoknak a követelényeknek, melyeket joggal támaszthatunk vele szemben. Nincsen meg a szervezet ahhoz, hogy az idegenforgalomnak rendszeres propagandát csinálhasson. Ha sikerül valamelyik előkelő külföldi lapban egy-egy propaganda-cikket elhelyeznie, az csak a vezetőség személyes összeköttetésének rapszodikus eredménye. De, hogy maga a szövetség közvetlenül lebonyolíthatná a tervszerű ide genforgalmi propagandát, afelől még beszélni sem lehet. Pedig ezt kellene csinálnia. Ehelyett az IBUSZ kapott nemrégiben több, mint 10.000 pengőt az idegenforgalmi propagandára, amit szerintünk a székesfővárosi idegenforgalmi hivatalnak, karöltve a magyar idegenforgalmi szövetséggel és egy létesítendő központjával a vidéki városok és üdülőhelyek idegenforgalmi szervezeteinek kellett volna átvenni és a legnagyobb hozzáértéssel az idegenforgalmi propaganda céljaira tervszerűen rákölteni. A sajtó tervszerű megnyerése az egyetlen módja a kérdés megoldásának Ha sikerül a külföldi sajtó reklámját idegenforgalmunk szolgálatába állítani, akkor e téren megsokszorozhatjuk bevételeinket és e célra minden befektetés rentábilis. Nem is tudnánk annyit költeni a propagandára, mint amennyit, illetve, mint amennyinek többszörösét vissza ne szerezné. De a mi propagandánk annyira primitív, hogy a külföldön ma már óriási sikerrel és eredményekkel járó fotoriport intézményét még csak nem is igen ösmerjük, nem beszélve afelől, hogy a mi intézményeink J testületeink, városaink szinte irtóznak a propaganda költségeitől, amit úgyszólván kidobott pénznek tartanak. Pedig a mondottak szerint épen az ellenkezője áll meg. Ezért keli elsősorban propagandát csinálni a — propagandának.l. á külföldön megvédik a régi szélmalmokat A mai nemzedék már alig ismeri az egykor oly hires és sokszor megénekelt szélmalmokat. Eléneklik még, hogy »Nem fuj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom®, de ezt is csak ugy fújják, anélkül, hog) a szivük fájna a magyar róna feledhetetlen jellegzetességeinek, a szélmalom kipusztulása miatt. Mert bizony az Alföldön már hírmondónak is alig akad egy-kettő a Petőfi megénekelte szélmalmokból, amelyeknek hatalmas küllői egykor vidáman s szaporán forogtak a szélben. A gőzmalom megölte a szélmalmot, de nemcsak itt, hanem világszerte is. A szélmalmok pusztulását azonban külijüldön nem nézik ölbetett kézzel: Franciaországban most nemzeti egyesület alakult a régi szélmal- b mok védelmére. Az egyesület, amelynek tagjai a legkiválóbb fran cia írók, művészek és tudósok közül kerülnek ki, megvásárolja a még meglévő s pusztulásra itélt szélmalmokat és azokat kijavítja. Hollandiában, Spanyolországban és Belgiumban már régebben alakultak ilyen társaságok, amelyek műemlékeknek tartják a szélmalmokat és megmentik az enyészet elől. Nálunk is tenni kéne valamit, mert egy-két esztendő múlva már csak a szótárban marad fenn a szépséges szélmalom neve. 2131—2 Áp'iiis 21-én, vasárnap d. u. 2—6-ig Bocskai utca 5 sz. lakásomon elsőrendű Orthopádkötszerész lesz és teljes felelőséggel készítünk Műlábát miíkéz-, tám- és járógépet, Orthopád fűzöl hátgerinc ferdülésnél, csigolya gyuladásnál stb. Jelentkezés előre Blumberg Józsefnél Nyiregyháze, Telefon : 4-66. i Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) írta : Péchy-Horváth Rezső (') -— Nem? Na ez igazán szép tőlük! Nagyon kedvesek... Hogy nem öltem meg a saját anyámat ! Kicsit nyugodtabban, magyarázóan folytatta: — Mint gyilkost nem gyanúsítanak, de mint szökött katonát azonnal haditörvényszék elé állítanának. S ennek a nótának tudja mi a vége ? Golyó általi halál! Hiszen olvashatja maga is mostanában a szines riportfekat a szökött katonák kivégzéséről... Nem, ilyen aktusnál nem kívánok a főhős lenni!... Brrr!... Kilenditette a karját a levegőbe. — Nincs más mód a menekülésre, mint várni! Várni!... Pedig ez a legrettenetesebb! De jelentkezni nem fogok, nem akarok! Mert mi lenne akkor, ha —- tegyük fel — nem ítélnének halálra ? Ugy-e kivinnének a frontra ?! Nahát ezt nem akarom! Ez éppen annyi, mint a halál! ... De az legalább hamar jön, nem kinoz, nem gyötör, hanem emberségesen intézkedik... egyszerre elfújja a gyertyát!... De hogy én megint kimenjek a frontra?... Nem!... Nem!... Elég volt a háborúból ! Soha többé nem akarok benne résztvenni !.,. Elérték az erdőt. Dómosan, kupolásán borult össze a rengeteg, roppant lombboltozat. Az üdezöld levélóceán moccanás nélkül tárult szét felettük és tömör siirüsége csak imitt-amott bocsátott keresztül egy-egy halvány, megszűrt fénycsikot a nap tobzódó sugárzásából. Halotti némaság, szinte áhítatosan, ünnepiesen mély csend ülte meg a fák alatti félhomályt, amely álmosító volt és ólmos színekben túltengő, mint az alkonyati óra. Friss, zsenge fűben taposott a lábuk. Piciny ösvény fúrta keresztül szeszélyes kanyarulatokkal a mindenféle bokrokat. Hatalmas szederindák kapaszkodtak a levegőbe, mintha emberi szem számára láthatatlan, de valójában létező karókhoz tapadnának hajlékony testükkel, kegyetlenül hegyes, görbe tüskéikkel. Az ágak végén tele maréknyi^jpsomóban ült a dus termés, nagy csomó nemesfajta szeder. Duzzadt szemeik hamvasan, érésük gazdag teljében bújtak össze és hívogatóan kínálták leveses, édesfanvar izeiket. A leány halk csatakiálltással rontott neki a túlontúl megrakott bokroknak. Mohón falta, kapzsin szedte a pompás vadgyümölcsöljet, amelyek a heves tépéstől elfakadva, semmivé szakadtak és sötétvörös, ragadós, nvulós tintával mocskolták b'- a tenyerét. A szája, a fogai, a nyelve percek alatt kékes-bordó zománcot öltött a szeder bőségesen csurranó, Ízletes levétől. A férfi csak szórakozottan vett részt a mohó szederszüretelésben. Hamar letelepedett a sűrű, bársonyos gyepre, aztán onnan figyelte a leány eleven siirgölődését. Élvezettel, a szakértő élvező, pillantásaival kisérte a leány nyúlánk, hajlékony testének kecses hajladozását, kinyulását, ágaskodását. Élvezte és gyönyörködve figyelte a karcsú test ifjú izmainak tetszetős játékát, a felágask

0dá. soknál a formák plasztikáját, a lábak kellemes vonalát, a szemek nagyratágulását, a mellkas ütemes hullámzását. Nem tudott betielni a látvány nagyszerűségével, amit az eleven, csapongó vidámságu. fürgén mozgó szép leánytest nyújtott neki. Rászólt végre: — Üljön le maga is, Aranka! A következő percben melléje dobbant a leány. Pirosan, lihegve. A szája nedvesen, vörösen nyílott szét, mint valami csodálatos és titokzatos gyümölcs, amely érettsége teljében önmagától hasadt szét. A férfi szó nélkül kapta két tenyere közé a fekete fejet. S noha a leány erősen ellenkezett, hamarosan elérte forró szája az üde, friss, nedves leányszájat. Akkor elmaradt a leány erőlködése is s lecsukott szemekkel, odadőlve engedte át a száját... Hosszú, élvező csók következett. A két forró száj egymásra tapadt, szinte eggyéforrott. A leheletük összefolyt, egymásbaömlött. A szivük egymásfelett, egymáson vert és ugy kalapált, hogy megmozgatta, le-fel emelgette a mellükön a ruhát. ^ Körülöttük a hatalmas erdő imádságos áhítata hallgatott. A hosszú csók után zavartan, elfogódottan üldögéltek a puha gyepen. A leány fűszálakat, faleveleket tépegetett, a férfi meg ittasultan, mámorosra gyulladtan nézte a leányt. Két tenyerébe fogta a leány kezét, és időnként halk, apró csókokat lehelt végig a puha, fehér, jószagu bőrön. Megcsókolta a nyakát is, amelyen hevesen lüktetve feszegette falait az ütőér — és apró csókokkal rakta teli az arcát, a fülét, a haját, a homlokát is. Aztán megint csak az ajkát kereste meg és parázsos. gyullasztó, agyba-lélekbe lüktető csókokkal tapadtak össze. Elnyúltak a jószagu pázsitlepedőn. Hanyattfeküdtek és a végtagjaikat kéjes lustasággal nyújtogatták ki. A férfi ráborult a leány lázasan emelkedő mellkasára és miközben a belül riadtan verdeső sziv tompa, mely kalapálását hallgatta, elmerült a szerelem varázslatos érzésében, mint csodálatos, langyos fürdőben... (F»lyt. köv.) 'A