Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-04 / 76. szám

JSfYÍRYIDÉK. 1929. április 4. Történetek a szoboszlói strandról Irta: Fehér Gábor I. Tul jó dolguk van az uraknak fenn a községházán. Ha néha-néha rájuk nyitja valaki az ajtót (amit takaros ember csak a legvégső esetben cselekszik) akkor kikérdezik, kivallatják a folyamodót pipaszó mellett, azután beiktatján, azután kiiktatják, mindezek után pedig... hazaküldik szépen. — Otthon aztán " várhat szegény, amig a köd leszáll, ők maguk meg megint elnyújtóznak az Íróasztalon, mint a kabai kutya a gerádján. Akinek pedig nincs dolga, kapható az minden éretlenségre. — Ennek okáért lehet az urakat a kínyesőhöz is hasonlítani, mert nincs azoknak nyugtok soha. — Mindig izegnek-mozognak, matatnak össze-vissza és mindig olyasmi jut eszükbe, amire még idáig senki se gondolt. Ilyen bolondéria volt az is, amikor négy esztendővel ezelőtt egy tavaszi reggelen felállítottak a Morgó szegletin — épen szemben az öreg Kusis házával — három nagy gerendát, láncot meg egyéb szerszámokat, hogy aszongyák: majd űk petlóriumot ásnak ki ilyenformán a fődbül. Röhögött .ezen az egész alvég. Maga az öreg Kusis, mint afféle higgadtabb cseléd, egyelőre szóra se méltatta ezt a nyilvánvaló tökéletlenséget, csak majd úgy két hét múlva legyintett egyet a kezével: — Kidöglenek űk abbúl őszre. Főd az, nem homok! Több szó nem is esett Kusiséknál a fúrásról, csak majd úgy ősz felé, amikor egyszer csak kipriccolt a földből a forróviz. Akkor kiment az öregember, beledugta az öklét nagy hihetetlenül a vízbe, ^ de ahogy beledugta, viszsza is rántotta azonmód. — Affekily! -—• sziszegte magában és meglógázta a kezét, hogy hamarabb hűljön. Azután hazament, de útközben kétszer is megcsóválta a fejét. Attól kezdve nem beszélt többet a fúrás ellen, bár mellette se nagyon, mert tudnivaló, hogy az urak könnyen vérszemet kapnak, ha megdicséri őket az ember. Pedig hát hovatovább akadt e tárgyban beszélni való. Mert ha nehezen is, fürdőt építettek az urak a gyepen, amiből jó haszon nézett ki az alvégen lakóknak. — Nyaranként kiadták a házakat, volt olyan, aki három pengőt kapott érte egy napra. Régi dolog, hogy hamar beletalálja magát az emberiség abba, ami jó. A második esztendőben már senki se emlegette a kvártélyosokat; egészen természetes volt, hogy mindenkinek van belőlük kettő, három. Hanem az öreg Kusis lakóit, az ángolokat meg az emberevőt nem igen lehet olyan hamar elfelejteni. Mert cifra história voll a Kusiséké, nem is nagyon lehet párját rántani ebben a mai nyomorult egyszínű világban. Egy péntek reggel ugy megérés körül kezdődött ez az egész eset. Az öreg gazda kinn ült az utcán egy görcsön. Hát egyszer csak ehún lüktet előfele a Szengyőr felől egy nagy hosszú, egyszálbélü, bűrbajuszú ember. Furcsa kockás ruha volt rajta; meg-megállott, a házakat mustrálta nyilván. Egyszer aztán lejött az országútról és alló egyenesen at öreg Kusis felé. Már messziről •elkezdett hadarni valami rettentő fanyelven s amikor odaért, még jó darab ideig prézsmitált és tereA vágóhíd részletes tervei is készen vannak A terv szerint a vágóhídon külön vízmű lesz (A. »Nyirvidék« tudósitójától.j Sokat beszélnek ma a városban a vágóhídon észlelhető állapotokról, amelyek gyors beavatkozást követelnek. El kell ismernünk, hogy ezen a téren a városi tanács, a szakosztályok, a képviselőtestület már jó korán megtette a magáét és csupán a pénzügyi helyzet könnyebbülését várja a város, hogy a megfelelő kölcsönt felvéve, a város közegészségügye szempontjából anynyira életbevágó kérdést mihamarabb megoldhassa. A vágóhíd — mondották munkatársunknak — jóval kisebb város igényeihez készült. Már a háború előtti években felmerült egy modern vágóhíd építése, de akkor ennek a tervnek kivitelét, mint annyi más tervét, a világháború meghiúsította. A háború utáni gazdasági válság éveiben sem lehet nagyobbszabásu tervekről és megoldásokról beszélni. A Speyer-kölcsönt tudvalevőleg a város nem vette fel, amit jól tett, hiszen a vidéki városok keze éppen emiatt a drága kölcsön miatt van jóidőre megkötve. A vágóhíd megépítése azonban igy is felmerült a tanács és a szakosztályokban, majd a képviselőtestületben is, ahol elhatározták, hogy a részletes terv elkészítésével megbízzák a legkiválóbb fővárosi szakemberek egyikét. A tervet aztán bemutatták a nyíregyházi husiparosok szervezeteinek és a felhangzó gyakorlati irányú megjegyzéseket meg is hallgatták. A terv tehát készen van, csak éppen hogy pénz kellene hozzá. Pénzhez pedig addig nem jut a város, mig előnyös nagyobb kölcsönre ajánlatot nem kap, amit állítólag a tavaszi hónapoktól vár. A vágóhid terveit vizsgálva, arra az érdekes felfedezésre jutunk, hogy a tervek szerint a vágóhídnak még abban az esetben is külön vízvezetéki berendezés, szivattyútelepe lesz, ha a vízvezeték meg is épül. Illetékes helyen erre vonatkozólag azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a vágóhídon annyi víz fogy el, hogy nagyon drága volna, ha a vízvezeték vastalanitott vizét használnák fel a mosásokra, tisztító eljárásokra. Erre a célra jó a vasas viz is, amilyent ma közönségesen Nyíregyházán fogyasztanak A vágóhid szivattyútelepe az ottani kútból húzza a vizet, amivel ellátják az egész vágóhidat. gette a kezeit össze-vissza. — Olykor megállott egy-egy kicsit, mint aki szót vár, de Kusis csak hagyta, hogy hadd játsza ki m? gát egészen. Mikor aztán amaz végképen elhallgatott, akkor kivette a paraszt a pipát a szájábúl és — mivel máma épen jó napja volt — elmosolyodott és aszonta A kockás libériájú embernek, hogy — Vasztigizénü — mivelhogy ezt még a boszniai okkupáció alatt hallotta valakitől és a német ennyit hozott haza a katonaságtól. Ugy látszik, nem értette ezt meg a hosszú ember, mert egyet kettőt kottyantott, azzal ugy elinalt, hogy a kockás hacuka csakúgy repdesett utána a levegőben. — így is jó — vélte Kusis és rágyújtott a második pipára. De nem adatott meg nékie, hogy ezt maga lelke csendességiben elszíhassa. Egy félóra múlva megint feltűnt a Szengyör felől a nagy hosszú ember. Öleseket lépett az ángol — mert az volt — utána meg nagy kutyalötyögve, nagy szuszogva lüktetett a kis Likmány, a zsidó fiskális. 1 Az öreg gazdának megfelhődzött a képe. Felállott, hogy bévül kerüljön az udvarra, de már késő volt. Likmány úr intett, hogy várjon. — Adjon Isten Kusis gazda —• szuszogott a kis asztmás ember. — Adjon Isten! — Hát... hallja Kusis gazda, magának aztán nagy szerencséje van; igazán nagy szerencséje. — Vájjon ?! — Az biz a. Ez az úr bérbe akarja venni a maga házát. — Azt ugyan nem veszi, mivelhogy nem adom. — Na na öreg, jó lesz, ha meggondolja, mit beszél. — Meg is gondoltam, nem is lesz másképen. Viheti az ügyvéd ur a szomszédba. — De bizony nem viszem én — nevetgélt kezeit dörzsölve az ügyvéd; — mert ez itt akar maradni. Itt a, még pedig három hónapra. Felűlem maradhat, ahun akar, én nem költözök ki miatta. — Az nem is kell. Csak a felső házat akarná ez ; az alsóban lakhatna kend családostúl. — Nem lehet. Magamnak kell a ház, hát nem adom. Likmány úr ráhunyorgott az emberre, azután csak úgy könynyedén odakente a szót. — Nem baj na, akkor majd átvisszük ide a szomszédba, Veresnének azt a csekély nyolcszáz pengőt. — Mi — micsodát? — hüledezett a háztulajdonos. — Azt a nyolcszáz pengőt. Mivelhogy annyit igér ez az úr három hónapra a házért. Kusisnak még a nyaka is megveressellett a szótúl. — Nyolcszáz epngő — dadogta. — Nyolcszáz?! Nem lehet a. — Már pedig úgy van. Ez az ember egy nagy urnák a titkára, azért jött, hogy lakást fogadjon az urának, aki pár nap múlva jön. Azt mondja, hogy csak egyedül ennek a háznak van megfelelő fekvése. Azért jó lesz, ha nem dévánkozik kend, mert még elszalasztja a madarat. Megnézhetjük a lakást ? Két éves isko'ázott akáccsemete 24 pengőért Ej£y éves ak&ccsemete 40/50 cm. es s pengőért 60/80 cm.es 12 pengőért Gleditsia csemege 30/40 cm-es ezrenként ... 8 pengőért Sorfának kanadai és jegenyenyárfa 40 fiil. től 1 P-ig darabonként kapható DOBOS faiskolában KEMECSÉN, Szabolcsmegye. Faiskola alapítva 1898 évben. 1101—3 — Hát... nézzék — akadozott az ember. A hórihorgas idegen belépett az udvarra Lichtmann úrral együtt. Mikor kijöttek, azt mondta az ügyvéd a gazdának. — Na hallja, maga csakugyan burokban született. — Hogy hogy? — — Azt mondja ez az ángol, hogy átalakítja a lakást meg az udvart a saját költségén. — Na ezt már aztán megint nem szeretem. Likmány közelebb ment. — Hallja öreg, ne kukoricázzon itt sokáig. A ház háromszor annyit fog érni, mint most. — Hiába. Nem engedek hozzányúlni a házhoz. Ha kell neki, lakja igy ahogy van. De hozzányúlni... azt nem. Az ügyvéd ingerült lett. — Nézze Kusis, tudja meg, ez az utolsó szó. Ezer pengőt ád az angol és átalakíttatja a lakást. Most aztán ki vele: kell-e vagy nem kell. Ha rögtön nem szól, megyünk tovább. Az ember homlokán kiütött a verejték. — Jól van na — nyögte keservesen. Ha mindenáron nyakadra teszi a kést, hát nem bánom. Lakja ,meg alakítsa ezerért. De ha kárt csinál, azt fizeti; meg oztán... az előlegre vagy husz pengőt. Egy kettőre ott volt ötszáz pengő'a boldog tulajdonos markában. Az ángol bádogpofával olvasta Xe a pénzt. Este, amikor a família hazajött a munkából, alig hitték el, mi történt. Még Imre se tudott ez ellen az üzlet ellen semmit se mondani, pedig ugyancsak nehéz, hörcsögtermészet volt különben. (Folytatjuk.) SPORT Kisorsolták a Kovács István Serleg-mérkőzéselet Még a mult évben le kellett volna játszani az őszi fordulót, de a mérkőzések az időjárás rosszra fordulása következtében minden esetben elmaradtak. A legutóbbi mérkőzés a Nytve—Nykise csapatai közt lett volna lejátszandó dec. hó 9-én, amikorra azonban már hó borította a pályákat. A Kovács István-Serleg Bizottság a mult héten tartott ülésében kitűzte az összes elmaradt mérkőzéseket, s egyidejűleg kisorsolta a tavaszi fordulót is, ami szerint már vasárnap megindulnak a küzdelmek az értékes, szép ezüst serlegért. A mérkőzések sorrendje a következő : Április 7. NyKISE—NyöTSE. Április 14. NyTVE—NyöTSE. Április 21. NyTVE—NyKISE. Tavaszi forduló : Április 28. NyöTSE—NyKISE. Május 5. NyöTSE—NyTVE. Május 12. NyKISE—NjfTVE. Parcellázok Nyíregyházához közel köves ut mentén 950 mh. 1. oszt. búzaföldet. Komoly vevők jelentkezzenek Schachter Aladár adásvételi irodájában Nagytakarék palota 183B—3 {