Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-18 / 88. szám

JSÍYÍRYIDEK. 1929. ápriKs 18. kz njságíró hivatása A Magyar Hírlapírók Nyugdíj­intézete vasárnap tartotta közgyű­lését, melyen Vass József nép­jóléti és munkaügyi miniszter ha­talmas beszédet mondott. A tőle megszokott tudással és ékesszólás­sal vázolta a sajtó szerepét a nem­zet életében s ragyogó dialektiká­val jelölte meg az ujságiró sze­repét a nemzeti társadalomban. Az ujságiró sajátságos magánosságban éli és küzdi végig az életét. Ez a bizonyos spendid isolátión két­ségkívül kiemeli az újságírót az életben küzködő köznapi ember sorából. Ha felvetődik egy nagy gondolat, vagy érzés a nemzet éle­tében, az ujságiró a legelső akt elkapja ezt a gondolatot vagy ér­zést, átzugatja saját lelkén, fényt, ad neki, s ezáltal tovább vetíti a nemzetbe. Ebben az értelemben tehát az ujságiró minden elszige­teltsége mellett is folytonosan és szakadatlanul a szolidarizmusnak egyik fajtáját éli, azt a szolidariz­tnust, mely a nemzet életével, lelké­vel, érzéseivel, vágyaival és re­ménységeivel van összefüggésben. A sajtó a nemzeté s bizonyos ér­telemben a nemzet életének függ­vénye és vetülete. Amennyi er­kölcs van a nemzet életében, any­nyi okvetlen van a sajtóban is, amennyi szabadság, van a nemzet politikai életében annyi szabadság van a sajtó életében is. Azonban a sajtó nemcsak vetület és függ­vény, de erő is, mert a sajtónak irányítania is kell. A sajtó gondo­latok alkotója és felvetője, ér­zéseket nemesitő, harcokat ví­vó tényező, katonákból álló tá­tábor magába a nemzetbe, an­zi értékét mindig a szolidaritás adja meg, amelyyel ez a harcoló táobr magába a nemzetbe, an­nak életébe, reménységeibe, cél­jaiba és jövőjébe kapcsolódik. — Minthogy a sajtó és ezek munká­sai a nemzettel ilyen értelemben elválaszthatatlanul ideális viszony­ban vannak, kell hogy a politikai és társadalmi értelemben vett nem zét tudjon összeforrni a maga uj­ságiró rendjével, értse meg, hogy fezek a katonák ő érte, az ő gondo­lataiért, érzéseiért és jövőéért küzdenek. A magyar ujságiró főté­nyezője volt és ma is főténye­zője annak, hogy nincs veszedelem ben a magyar nemzeti gondolat, mert a magyar gondolat veszedel­mét hárítják el szakadatlanul az újságírói rend katonái. A magyar ujságiró a gondolat szárnyalását biztosítja s gondoskodik arról, hogy a nemzeti szolidarizmus a nemzet céljai érdekében minél egészségesebben és minél szoro­sabban biztosítson egy olyan köz­életi lehetőséget, mely jövőt épi-' teni képes. Egy másik nagy politi­kai bölcsességről is szólott Vass József, amikor azt mondotta, hogy minden közéleti tényezőnek a ke­zébe kell lenni Veronika kendőjé­nek, amivel letörli a szenvedők vagy nyomorgók arcáról a köny­nyeket. Segíteni alkotni csakis az emberi megértéssel, könyörületes­séggel és mélyenérzéssel lehet, mely ugyanakkor, amikor segítsé­get nyújt jóakaratú istápolással és nemes lélekkel fordul azok felé, akik a segítségre rászorulnak. A miniszter a Veronikái megértés­nek adta mindig tanújelét, amikor tiem hiúságokat dédelgetett, ha­nem özvegyek, árvák és rokkan­tak könnyeit törülte le s ezzel a nagy érzéssel ment az újságírók közé, akiknek hivatását megje­lölte s a segítség és szolidarizmus jelszavával "közöttük vezérséget vállalt. Évenként 320000 pengét veszít e! nyíregyháza polgársága a tanítónőképző elvitelével largócsy Emil bebizonyította, hogy az évi 20000 pengő hozzájárulás is hasznos befektetés lett volna a városnak (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy Nyiregyháza elvesztette a ref. ta­nítónőképző intézetet, amelyet Kisújszállásra helyeznek át. — A város rendkívüli közgyűlésén még egyszer szerepelt a ref. tanítónő­képző segély iránt beterjesztett kérelme, amely természetesen most már tárgytalan volt. Margócsy Emil felsőkereskedelmi iskolai igazgató azonban megragadta az alkalmat és nagyhatású beszédben mutatott rá arra a stagnálásra. amelyet Nyiregyháza az iskola­építés terén más várossal szem­ben mutat. Nekünk, a kultura munkásai­nak — mondotta Margócsy Emil — nem közömbös, hogy meghúz­zák a lélekharangot a város egyik nagyjövőjü kulturális intézménye fölött, nekünk fáj egy kulturális munkásságra hivatott tanári tes­tület elvesztése. Nyíregyházát a múltban az »iskolák városá«-nak nevezték. Az utóbbi évtizedben hat uj intézettel szaporodott az is­kolák száma, de ha más várost, pl. a kisebb lakosságú Sopront figyel­jük meg, ahol bányászati és er­dészeti főiskola, teologiai fakultás, 6 fiu és leányközépiskola, 9 szak­iskola, 2 kereskedelmi, 4 polgári és 4 képzőintézet van, akkor lát­juk, hogy Nyiregyháza ma mái­nem érdemli meg ezt a cí­met. — És most 9 középis­kolájából is elvisznek egyet. De a ref. tanítóképző elvesztése nem­csak kulturális, hanem nagy gaz­dasági veszteség is. A képzőnek 200 növendéke havonta fejenként 160, évente 320.000 pengő forgal­mat biztosit Nyíregyházán, ha tehát elviszik, évente 320.000 pen­gőt vészit el Nyíregyháza keres­kedő. iparos és gazdaközönsége, nem is beszélve arról a kapcsolat­ról, amelybe a 200 növendék révén Nyiregyháza az ország számos vi­dékével kerül. Margócsy Emil ezután az elis­merés szavaival méltatta az Orle áldozatkészségét, amellyel a Kál­vineumot úgyszólván a semmiből hivta életre, majd arra kérte a vá­rost, hogy azt a segítséget, ame­lyet a ret. tanitónőképzőnek szánt — mert valamit minden bizonv­nyal adott volna Nyiregyháza — fordítsa más iskola felépítésére, hiszen e téren nagyon sok a ten­nivaló, Bencs Kálmán dr. vála­szolt a mély hatást kiváltó be­szédre és rámutatott, hogy Nyir­egyháza súlyos gazdasági helyze­tében több áldozatra nem képes bárhogyan is szivén viseli az is­kolaügyet, de hangsúlyozza azt is, hogy nagy akadály a kultuszkor­mány részéről tapasztalható mel­lőzés is, amikor államsegély ki­eszközléséről van szó. Az évi 320.000 pengő elvesztése minden esetre fájdalmas és sajnálatos. A világháború vége óta állandó | érdeklődésünk tárgya az, hogy mi ( lyen az élet a hajdani cári Orosz­országban ? Egész nagy irodalma van már a nagy orosz szfinksnek és olvashatunk is hajmeresztő és • kalandos leírásokat a szovjetek ga- | rázdálkodásairól, azonban teljesen hiteles és megbízható ismertetések­hez nagyon ritkán jutunk. A Leány kálvineum előadásait látogató hű­séges és szépszámú közönség teg- j nap délután olyan előadót hallgat- 1 hatott, aki a saját közvetlen orosz­országi tapasztalatairól számolt be. Achenbach Pál a »Licht ím Ostew nevü orosz evangéliumi misszió utazó titkára beszélt két és félórás vetített képekkel kisért előadásban a mai Oroszországról történeti, földrajzi, néprajzi és főként val lási és evangéliumi missziói szem pontból. Spengler megállapításával kezdette, amely szerint »Nyugat­Európa sorsa Kelet-Európában fog eldülni«. A szebbnél-szebb vetített képek elénk varázsolták Oroszor­szág keleti pompával és pazar fényűzéssel emelt városait és siral mas nyomor tanyáit, fenségesen szép vidékeit, a népvándorlás kau­kázusi utvonalát és a sivár pusz­taságokat. De a német ember éles megfigyelésével és alaposságával szólott ennek a 150 milliós hatal­mas néptömegnek lelki alkatáról, az orthodox gör. kel. egyház lel­két terhelő mulasztásokról, amely­nek következménye a kibeszélhe­tetlen lelki sivárság, de amelynek természetes következménye lett a bolsevizmus is. Megállapította, hogy a bolsevizmus szellemi moz­galom és mint ilyen csak t szellemi erővel fegyverezhető le és ez a szellemi erő a Jézus Krisztus evangéliuma. A világnak ez a leg­nagyobb lelki ereje már régebben, több mint száz éve megkezdette a maga munkáját az u. n. sumcliz­Achenbach Pál eléadása a Leánykálvínenmban Oroszországról musban Kargel működésével. Szó- ! lott Wrede Matild (az oroszok Frey Erzsébetje) nagyjelentőségű munkájáról, melyet a foglyok kö­zött fejtett ki, az orosz evangéliu­mi diákmozgalom szervezőjéről bí­ró Nikolairól, a Biblia kinyomatá­sa és terjesztése körül óriási érde­meket szerzett Maczkovszky egye­temi professzorról, akiket sem a portón, sem a .kancsuka nem tu­dott elnémítani, örömmel tudtuk meg, hogy az evangélium világos­sága ma is teljes erővel terjed, amiben nagy része van a németek­nek, akik a német fogságba jutott három millió hadi foglyot Bibliá­val bocsátották vissza hazájokba. A jelenlegi uralom minden erősza­koskodása és gúnyolódása ellenére is működnek a különböző missziói egyesületek. Az aratni való sok, de kevés a munkás itt is. A mind­végig élvezetes előadást teljes fi­gyelemmel hallgatta a zsúfolt te­rem hallgatósága, amiben nagy ré­sze volt Ferenczy Károly igazgató­lelkész fáradhatatlan, hű és élve­zetes tolmácsolásának. Az előadást ugyancsak Ferenczy Károly köz­vetlen és a lelkeket felemelő imád­sága fejezte be. A rövid közbenső szünetben a növendékek énekkara vallásos karéneket adott elő Dobai Sára énektanárnő gondos betanítá­sában és biztoskezü vezénylete alatt. .Az előadó azzal búcsúzott el a közönségtől, hogy IVJagyarország újjászületését kívánta az evangé­lium által. A diapozitivokat Boross Leona tanárnő vetítette fáradha­tatlan buzgósággal. Achenbach Pál, az evangéliumnak ez a bátor hirdetője a háború előtt gyáros volt, a háború alatt megismerkedett az orosz viszonyokkal és szakítva előbbi foglalkozásával teljesen az evangélium terjesztésére szentelte oda életét. Ennek hirdetésében fá­radhatatlan. Tegnap Debrecenben tartott előadást, ma Nyíregyházán kettőt, holnap Kisvárdára megy Ferenczy Károly társaságában, aki ott is tolmácsolni fogja előadását, azután Hajdusámson, Miskolc, Sze­ged, Győr, Budapest, Pesterzsébet, Cegléd, Kecskemét, és Pécs követ­kezik, majd a nyáron visszatér Oroszországba. — Ma délelőtt a Leánykálvineum növendékei előtt tartott ugyancsak Ferenczy Károly igazgató-lelkész által tolmácso/t előadást az orosz gyermekek életé­ről. (ys.) A tiszapolgári róm. kath. egyház 5 iskolát épit Nyíregyháziak a pályázók között A vidéki kulturális fejlődésnek jelentős példája a tiszapolgári róm. kath. egyháztanács elhatározása, hogy a hatáskörébe tartozó Tisza­polgáron és tanyákon öt elemi nép iskolát emel. Április hó ió-án bontották fel az öt iskola épitésére az ország különböző részéből beérkezett pá­lyázatokat. 28-án pályáztak az is­kolaépítkezésekre, köztük hét nyíregyházi. Az ajánlatok felbontása után a következők pályázatát fogadták el az átszámítások alapjául: Pálóczy Miklós Hajdúnánás 142.592 Ifj. Smiják István Nyir­egyháza 147.387 Jarabi János Polgár 147.419 Varga István Nagykálló 151.818 Ilauszky János Nyiregy­háza 152.448 Bodnár—VVágtier Bu­dapest 156.196 Kovács János Gáva 158.365 Ifj. Tóth Pál Nyiregy­háza 159.023 Szuchy József Nyiregy­háza 161.089 Pályázott még a keritési munká­latokra Bezzeghy József Nyiregy­háza: 8 P folyóméterenként és Kresztyankó Mihály Büdszentmi­hály 11.50 P folyóméterenként, továbbá egy iskola épitésére Gor­zsás József Nyiregyháza és Vra­bely András Nyiregyháza. A pályázatok most vannak át­számítás alatt, amely után az eredményt még e héten kihirde­tik. — Szakácskönyvek: A Jó Házi­konyha, Malotinszky Fanny Sza­kácskönyve, — Móra Ferencné Szakácskönyve kaphatók az Uj­ságboltban. viliig és villamoscsengő szerelést és javítást legjobb minőségű anyagból legolcsóbb árban eszközöl Petrovics Lajos villanyszerelési vállalata Műhely ; Zrinyi Ilona-u. 8. Nyírvidéki Takarék épület Lakás Csfllag-utca 39. nz.

Next

/
Thumbnails
Contents