Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)
1929-04-17 / 87. szám
1929. április 17. g ii y^iMi iagMEMMBgam JSÍYÍRYIDÉK. Moz i Az ezüst pók A sablonos recipék szerint készült detektivfilmek után, amelyeket a mozgókép feltalálása óta nem ts tucat, de százszámra gyártottak a szcenáriumirók, teljesen újszerűen hat »Az ezüst pók« című vígjáték, amelynek tegnap délután volt a sajtóbemutatója az Apollóban. Az ezüst pók, a darab kalandorhőse ezúttal nem a filmek frakban járó furfangos csirkefogója, akit a csalhatatlan detektivnek csak pont az utolsó jelenésben sikerül lefülelnie, hanem egy ennivalóan bájos, kis dúsgazdag hölgyike, aki a szobalányruhába bujtatott ikertestvérével alakított bünwzövetkezéssel 8 mulatságos felvonáson keresztül tartja rettegésben az egész várost és vezeti orránál fogva az egész, rendőrséget. Termé- ^ som szetesen a kalandor nőcske csakis megérdemelt helyekre tör be és a zsákmányát mindig jótékonycélra fordítja. A darab befejezése is más, mint a többi detektív filmeké. Tudniil lik itt a fináléban a leleplezett láncolja meg leleplezőjét, mégpedig a házasság láncával. Mária Paudler kettős főszerepében szenzációs alakítást nyújt »Az ezüst pók«-ot és három pompás kisérő burleszkjét még csak ma pergeti az Apolló. A sátán foglalója A modern társadalmi problémák kuszált csomóit bogozza ez a nagyszabású film, amely ugy kiállítás, mint a szereplők játéka szempontjából elsőrangú. A társadalom bűneit ostorozza s markáns vonásokkal rajzolja le az egyed lelki világát, amint elkeseredett harcot vív az emberekkel, az ördöggel és főleg önmagával. »A sátán foglalója« a címe ennek a 8 felvonásos filmnek, amely mellett egy szenzációsan mulatságos vígjátékot mutatott be a Diadal-Mozgó, a 7 felvonásos »Próbaházasság«-ot, amely várattan helyzeteivel és kacagtató fordulataival alaposan megnevet teti a nézőt, ma megv a Diadalban. A kitűnő műsor, még — Szakácskönyvek: A Jó Házikonyha, Malotinszky Fanny Szakácskönyve, — Móra Ferencné Szakácskönyve kaphatók az Ujságboltbun. és 1749—8 Értesítem a n. é. közönséget, hogy Bethlenn. 6. sz. alatt 17. éve fennálló műköszörűs acéláru üzletemet háztebontás miatt áthelyeztem Széchenyi-tér 6,sz, alá a Nyirriz-palotával szembe. Kérem a cimre ügyelni. Garfunkel Mór műköszörűs és nikkelező üzeme SzécheDvi-tér 6. sz. I. rendű 2267—2 építőanyag u. m. prima tetőbádog, faanyag, tégla, vályog eladé Vay Ádám-utca 35. sz. Mészhomoktésflát Gyilkosság a szőlőben (Kin regény) Irta : Péchy-Horváth Rezső (*) — A cukorgyári igazgató ur présházából ezeket a ruhaféléket... és a nagyságos prépost ur pincéjéből ezeket a drága szép edényeket... és majd a többit is mind elmondom... De adjanak előbb egy pár pohár vizet, mert mindjárt meghalok a szomjúságtól!... 5Orendi Béla polgári rendőr volt és a rendőrség bűnügyi osztályánál működött. Jó szimatu, gyors felfogású, egészséges és természete elemzőképességü nyomozó volt, akire minden vonatkozásban illett az ideális, tökéletes renrdőr jelzője. Egészséges ösztönnel még a legapróbb, legszürkébb csirkeügyben is — mint a gyakorlott orvos az ütőérre — azonnal a bűnügy lényegére tapintott rá. S a legelső szimatra eltalálva a helyes nyomot, akként futott rajta végig, mintha valamely legombolyitott zsineg végét kapta volna s most azzal a kezében, annak pontos útmutatása és kalauzolása mellett haladna biztosan és nyilegyenesen a valódi cél felé. Nyomozásaiban rendszer volt és bizonyos sémaszerüség, amit abban a pár szóban foglalt össze, hogy: semmiféle mellékkörülményt, semmiféle jelentéktelennek tetsző mozzanatot, jelet nem szabad figyelmen kívül hagyni, szem elől téveszteni. Ezt igen egyszerűen fejezte ki, mégis a vele ugyanegy mesterségben működők hiába próbáltak az ő módszere szerint dolgozni, eredményhez nem az ő tanítása, hanem legfeljebb a véletlen juttatta őket. Értették, mi a «mellékkörülmény», mi az a jelentéktelennek látszó jel», de a valóságban sohasem látták meg. Érzéketlenül, vakon, értetlenül haladtak el mellette, de ő azonnal megkiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kisméretben om gya és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. elep Tiszántúl legnagyo 3-25 látta, a kezébe vette, forgatgatta, aztán érthetetlen biztonsággal, nyilegyenesen elindult rajta... és rövid idő múlva pontosan szállította a tettest, esetleg azt a nyomot, amelyen már akár egy gyerek is beérhette és lefülelhette. A szőlőbeli kettős hulla véres esetét Orendi Béla különös figyelmével tüntette ki. Az egész bünügy a legelső vizsgálódásra épp'ugy zavarosnak és titokzatosnak tünt fel neki, akárcsak a legalaposabb, legelmélyülőbb tanulmányozás után. ösztönös érzései pillanatig sem hagyták nyugton és folyton-folyvást a szörnyű mészárlás miértjével, körülményeivel, lefolyásával és a körülötte tisztán érzékelhető számtalan gyanús jellel foglalkoztak. Tudta, a tapasztalatai mutatták, hogy minden bünügy lefolyásában bizonyos egység, a kivitelben és a végső kifejlésben számos azonos vonás, meglepő hasonlóság fedezhető fel. A bűnözők lelkialkata, lelki berendezettsége, sok tekintetben megegyezik egymással, ami aztán a cselekmény elkövetése körül sok tekintetben azonos eljárásra utalja őket. Ujat, különlegeset csak a legritkább bűnügynél lehet észlelni, — de ezek a bűnösök üldözőinek életében alig egyszerkétszer fordulnak elő. Ünnepnap, pirosbetüs dátumok ezek nekik... amik temérdek fejtörésbe, izzadtságba, agygyötrésbe kerülnek, mire kibogozásig jutnak el. De azért megérik a roppant munkát! A szürke élet ragyogó sikerei harsány fényű világítótorony gyanánt iveinek fel a magasba... kicsiny világunk fölé... A titkosrendőr a szőlőbeli kegyetlen vérengzés ügyét a ritkább bűnesetek közé skatulyázta el. Mindegyik oldalról megvizsgálta az esetet, és ugy találta, hogy az egész eset körül valami nincs rendjén. Valami titokzatosságot sejdített. Az ösztöne mintha riogató vészcsengetyüt működtetett volna. Mindenekelőtt egész határozottan megállapitotta magában, hogy a nagy bátyus cigány nem lehetett a tettes. Nem pedig azért, mert pontosan emlékezett rá, hogy az öregasszony lakásáról semmi sem hiányzott. A cigánynál lelt batyu pedig különféle lopott tárgyakat tartalmazott, — amikről a kétségbeesésbe ijedeztetett füstös atyafi bevallotta az eredetüket, a csendőrök azonban egy szót sem hittek el belőle. Sejtéséről természetesen óvakodott akárkinek is szólni. Nem akarta, hogy az aktaszerüen gondolkodók, a szemébe nevessenek; attól meg különösen fázott, hogy holmi féltékénykedések miatt valaki megelőzni akarja s ezzel aztán elrontson és összekuszáljon mindent. Nem szólt tehát senkinek. Hanem nagy vigyázattal, óvatosan és teljesen titokban nyomozni kezdett az ügy hátterében lappangó titok után, amely felé hatodik érzéke — csodálatos ösztöne — sodorta oly ellenállhatatlanul. Emlékezett rá, hogy a helyszíni szemle alkalmával a két holttestet alaposan megszemlélte. Kis jegyzőkönyvébe pontosan felrajzolta a szükségeseket is. Most aztán titokban kisétált a szőlőbe. Tanukat kezdett keresni, akik a meggyilkolt öregasszony fiát ismerték. J Ezeket egyenként alaposan kihallgatta. A tizedik tanúnál már kezdte elveszíteni a türelmét. A reményét is. Mind azt vallották, hogy a férfiholttestben nem ismerték fel határozottan az öregasszony fiát, tehát nem állithatják eskü alatt, hogy ő volt az, de nem esküdhetnek az ellenkezőjére sem. Végül a tizennegyedik kihallgatott hosszas hallgatás után csak annyit mondott: — Hiszen a halott szőke! Határozottan emlékszem, hogy szőke!... Ő meg barna voltl (Faíjri. köv.)
