Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)
1929-03-31 / 74. szám
JSrtfÍRYIDÉK. 1929. március 31. WWVWWWWVWVAAAAíWWl l H6ÜI KRÓNIKA. \ vwvwwwvwvvx vwwwv A családi pótlék utá» Ujabb örömhírünk : fsem változik, nem lesz nagyobb Sohse a lakbérünk. Télen mindig beigérik : Nyáron lesz szanálás, — Most pedig lám, azt csicsergik: Nyáron úgyis Minden bokor szállás ! Nemcsak Dögén, minálunk is Omlanak a házak, Sok a baja így tavasszal Az ember fiának. Akinek nincs saját háza, Azt a házbér nyomja, — Akinek meg háza volna, Szépen agyonnyomja ! Muzeumi tudós urak Polgárra érkeztek, A szép matyó viseletről Filmet készítettek. Muzeumba való dolog Minálunk is lenne, — Jöjjenek csak egyszer ide, Filmezzenek Itt az Érkertekbe 1 A matyó-tánc az érkerti Tánchoz képest semmi, Mert itt csakis tánclépéssel Lehet tovamenni. Bő csapadék borítja be Az Érmenti tájat, — Száraz bőrrel, egészséggel Ugy úszód meg, Ha kapkodod lábad ! Gulyás Menyhért három évre Kéri a színházat, Nem nyugszik, mig meg nem ér egy Táblás teli házat. Uj motoros fecskendő jött A tűzoltóságnak, — Huszonnégy uj betege lett Legújabban Az influenzának ! Boldogságos Húsvét fakadt Erre a világra, Ifjú napfény öltözteti Tavaszi pompába. Minden zsendül, minden pezsdül Boldog, friss életre, — Meddig tart még a magyarnak Csor.kamisés Halott Nagypéntekje ? ! Bonta. Stibi József telefonszáma 579. Várallyai Jenő: Az én lelkem szomorúsága... Harangzúgasként jártam a bús lelkeket által? Vagy csak halk szavak virág illatával? Igét hirdető apostolként zengjek? Vagy maradjak meg, magányban síró szentnek? Tenger robajló dörgése pusztító tutása Legyek? Vagy csak lombok halk suttogása? Krisztus legyek vagy Lázár? Avagy Sámson, Hogy a világ baja többé ne fájjon ? Jaj! Nem tudom, s e nemtudom tudása Az én ilelkem szomorúsága... Nyíregyháza képviselőtestülete küldöttség útján kérte u nj Tiszahidaafc Tiszadobnál való felépítését, de a miniszter egyelőre nem látja a kérdést aktuálisnak (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Az elmúlt évben nagy harc indult meg az uj Tiszahid kérdése körül. A polgáriak, debreceniek, miskolciak a polgári híd, a megye és Nyíregyháza város a tiszadobi "hid mellett foglaltak állást. Most egy időre elcsendesedik a harc, mert a miniszter a következő leiratot intézte a megye és Nyíregyháza város közönségéhez: Szabolcs és Ung i. e. vármegyék közönségének. A Tisza folyónak Tiszafüred és Tokaj közé eső szakaszán építendő Tiszahid helyének és az építési költségekhez való hozzájárulásnak kérdésében a mult évi március 2-án 85.143—927. szám alatt hozott határozatra értesítem a közönséget, hogy a hid helyének és az egész hídépítésnek kérdésében is csak az annak idején megejtendő helyszíni felvételek és tanulmányok alapján fogok majd határozni. Megjegyzem azonban, hogy ezen hídépítés költségfedezet hiányában csak későbbi időben megvalósítható feladatnak tekinthető. Felhívom a közönséget, hogy fentiekről Nyíregyháza város közönségét is ide felterjesztett K. 46179—928. sz. határozata kapcsán értesítse. ZENE Fráter Lóránd, aki április 6-án hangversenyezik Nyíregyházán, nem félti a jazz-nmzsikától az örökéletű magyar dalt (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Jön Fráter Loránd, a magyar dalnak apostolkodó küldötte a mártiromkodó magyar sorsnak. — Nyíregyházán április 6-án lép fel a Bessenyei Kör hangversenyén, hogy újra elbűvölje*Szabolcs nótaszerető közönségét a magyar lélek misztériumát kifejezésre juttató nótázással. Eljönnek hangversenyére a szabolcsi vidékek küldöttei, hisz ezen a földön is pompázatos virágzásba szökkent minden időben a magyar nótafa és a magyar dalt a hitvallók rajongásával szerető szabolcsi magyarok az ősök vallomásával hirdetik, hogy Fráter a nótázás fejedelme, aki előtt hódolatát kell, hogy bemutassa minden magyar sziv. Érdekes nyilatkozat van élőttünk, Fráter Loránd lejövetele előtt, meg kell hogy hallgassa mindénki, aki még nem vett tudomást erről a nyilatkozatról. Fráter Loránd Magyari Imréről, a kiválasztottak közül is a legnagyobb magyar muzsikusról nyilatkozott a napokban egy fővárosi újságíró előtt. Ez a nyilatkozat nagy feltűnést keltett, mert elhitető erővel mutat rá a magyar dal jövendő útjára, örök dicsőségére. Fráter a Magyar dalról, amelynek nemsokára Nyíregyházán mutat be áhítatos áldozatot, a következőket mondotta: Nagyon sokan szeretik a magyar muzsikát és mondhatom, hogy értik is a nótát. Van azonban ennek a muzsikának a nótának, valami csodás sajátossága. Az ember azt hinné, hogy ennek elsajátítása nem is olyan nehéz. Pedig mennyire nehéz. Magyar nótát szépen játszani igazán művészet számba megy. Ennek az az igen egyszerű magyarázata, hogy a magyar nótának nincsenek, de soha nem is lesznek kötött formái, mert azok teljesen »individuálisak«. Magyar nótát lekottázni nem is lehet abban az értelembe véve, ahogy azt előadni és játszani kell. Csupán a »melódiát« lehet papirra tenni, a többi fölfogás és izlés dolga, azé az ihleté, melynek magasztossága abban rejlik, hogy a »Muzsa« kit milyen szerelemmel csókolt homlokon, mikor-a magyar muzsikát beléje oltotta. Innen van az, hogy más nemzet fiai a mi muzsikánkat soha sem tudták, soha sem tudják, soha sem is fogják tudni muzsikálni. avagy interpretálni. Ebben rejlik aztán annak a magyarázata is, hogy nem is tudják ugy élvezni, azzal a, szívvel, lélekkel, mint mi. magyarok; vagyis magyarnak kell lenni ahhoz, hogy előadjuk a magyarnak, hogy igazán szívből, lélekből, sirva vigadva élvezhessük, megérthessük. A különféle idők, korszakok, áramlatok, aszerint, amint a nemzet életében ezek váltakoztak, teremtették meg mindig a magyar muzsika hangulatát, irányát. A mi muzsikánk sohasem volt más, mint a magyar élet délek-tükre':. Csak egy rövid példát hozok fel erre nézve. A 900-as évek egyik esztendejében történt, hogy valami véletlen ifjúkori kaland folytán, Marienbadba vetődtem. Véletlenül találkoztam Nákó Sándor gróf akkori fiumei kormányzóval, kihez régi barátság fűzött. Az örvendező egymást üdvözlés után arra kérlelt, hogy az ott nyaraló VII. Eduárd angol királynak muzsikáljunk egynéhány szép magyar nótát. Egy szó, mint száz, Nákó gróf ezt megrendezte. A »Rühbezalé«-ba egy kedélyes »dinner« után folyt le ez a muzsika. Régi magyar kuruc dalokat, Rákóczi-korabelieket játszottam és énekeltem. Figyelmesen hallgatták miközben a szöveget a társaságban jelen volt egyik-másik főúri magyar vendég az éneklés közben fordította le angol nyelvre. Mikor a »Nagy Majtényi síkon eltörött a zászló...« kezdetű dalhoz értem, az angol király odafordult egyik fordító magyar grófnő szomszédjához és ezt mondta : — Kérem, grófné, ne fordítsa, fölösleges. Hiszen ebben t melódiában benne van egy nemzet tragédiája s minden egyes hangjából kiérzik annak minden fájdalma, minden bánata. —- Merem állítani, amennyire az én szivem-lelkem magyarul érezni tud, hogy soha életemben nem hallottam oly szépen magyar nótát játszani, azzal a kifinomodott felfogással, ahogyan a kis Magyari Imre muzsikál. Én már sok cigány prímást hallottam, de még ilyent sohasem. Gyönyörködtem, mint egész kis gyermek, az öreg Rácz Pali játékában, hallgattam Benczi Gyulát, a nyíregyházait; a miskolci Radics Vilmost, Radics Béla apját; Pongrácz Lajost, a kolozsvárit (az egy cigány, egy királyt); Fehér Földit" a szegedit; Kóczét; Berkes Bélát, az öreget; Bar.da Marcit, Balog Károlyt, Sovánkát, a mostani Radics Bélát, Rácz Lacit, a kassai Rácz Janit és Horváth Ferit, meg az ifjabb generáció egész fiatal gárdáját Pertistől, Kiss Bélától kezdve Végig valamennyit. Mindnyájan kitűnőségei a magyar muzsikának. Sokan azt hiszik, hogy a magyar nótát veszedelem fenyegeti s lassacskán kiszorítja a világégéssel lábrakapott »jazz "* muzsika. Féltik, hogy elvész. Ne féltse azt senki sem ! Nem vész az el soha' Mert mig magyar él, élni fog a nótája is. Mi, ez az ezeréves magyar nemzet, ha annyi viszontagságok, vérzivatarok között meg tudtunk élni ezer évet: megérjük a második ezer esztendőt is. Dalolni akkor is fog a magyar, nem »jazzt«, hanem magyar dalt és nótát mert nótás lelkéből csak a nemzet elpusztulásával veszhet ki muzsikája. A íjazze. semmi más, mint egy ünternacionálís« divat. Tiszavirág az, mely amint jött, ugy el is megy. Nincs annak semmi köze a nemzet hagyományaihoz. Sok mindenféle internacionális divat jönni és menni fog addig — indus, kínai, néger, japán, volapük és singaléz, — mig a magyar nóta a nemzet szivében mindig élni fog. Olyan ez, mintha valaki azon esnék kétségbe, hogy a mező nem terem több virágot; vagy azon keseregne, hogy a fülemüle nem csattog töb bé, mert egyik hajnalon veréb módjára fog csiripelni. Ne féljen attól senki: a mezők sok szines, gyönyörű, tarka virágai bársonyos szőnyeggel vonják b« a látóhatárt ezután is; a fülemüle szép májusi hajnalon s alkonyaton ezentúl is csattogni fog és húzni fogja szerelem-ittas én:két, mint ahogy a magyar nemzet fiai, osztálykülönbség nélkül, örökre csak azt énekli, ami a szivék, lelkük mélyéről fakad, azt, ami az övé, mert nem érti, érzi, hogy vele született, lélekzetével és a szive dobbanásával egyszerre — a magyar nótát, melynek hangjai mellett bölcsőjét ringatták. sebészeti, szülészeti és bel betegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külö 1 szobában 16 pengő naponta. Orvosát mindenk i™" m': sr t^ Nyíregyháza, Kallói-utca 42. szám.
