Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-28 / 72. szám

JstVíRYIDÉK. 1929. március 27. SPORT •••••• Győzelmekkel kezdték csapatainK a tavaszi fordulót A Nytve a második félidőben lehengerelte a Deacot. A Nykisének nagyon meg kellett küzdeni a két pontért Nagykállóban NYTVE—DEAC 4:1 (1:11 Biró: Szabó Kálmán. A start jól sikerült. A szezonkezdetet véve tekintetbe, továbbá azt, hogy a játékosok ősz óta nem tréningezhettek a pálya használhatatlansága miatt — ezenkívül még tartalékosan és némileg felforgatott összeállításban volt kény telen kiállani a csapat, a Nytve játéka és teljesítménye kielégített. Meglátszott a szorgalmas téli tréning, a torna kiváló hatása különösen a második félidőben mutatkozott mikor az erősebb fizikumu és már mérkőzésekkel előkészült Deac éppen a konszolidáció terén tudott megbirkózni a Vívókkal és meg kellett hajolnia a nagyobb technika és nagyobb raun kabirás előtt. Érdekes, hogy a várakozással szemben éppen a második félidő hozta az izgalmasabb, a szebb és stílusosabb küzdelmet, különösen a Nytve talált ekkor magára és már néhány vérbeli szép kombinációban is gyönyörködhettünk. A győztes csapatban, a közvetlen védelem volt a legjobb. Müotay néhány igazán parádés védést mutatott be, Miskolczin meglátszott, hogy legszorgalmasabb látogatója volt a tornateremnek, Goldstein I. is megfelelt. A halfsorban Vay nagy lelkesedéssel küzdött, Deutsch ugylátszik tavasszal standard tagja lesz a csapatnak, Sipos természetesen a half poszton volt jobb mint a csatársorban. A csatársor tartalékos volt és még nincs formában, egyedül G'uttmannrend kivül intelligens irányítása keltett feltűnést. Négyessynek és Tárkányinak voltak jó momentumaik, utóbbi két szép gólt is lőtt. A Deac nem bírta végig tüdővel a küzdelmet, néhány embere pedig teljes csődöt mondott. Legjobbjai: Galé jobb bekk, Pünkösdy centerhalf és Moldoványi center. ványi center. ; A gólokat Tárkányi (2), Guttmann (2), illetve Moldovanyi lőtték. HÚSVÉTI csokoládényulak, báránykák ••in—iMiiiii 1111W iMiriir és pirostojás IIIM—III • UT óriási választékban SIPOS cukrásznál rón. kath. bérpalota bethlen-utcai frontja (Telefon: 3-13. szám) Tekiatsé meg a cukrászat flyönyörB kirakatát! Utazás 1 misztika Ifjnsági kirándulások Irta: Péter Károly »A jó pap holtig tanuk, mondja a közmondás. Ami magában rcffS azt a gondolatot, hogy az embernek, amig él, sohasem szabad azzal az ismeretkörrel megelégedni, amit tanulás, tapasztalás, gondolkodás utján elsajátított, hanem folyton és folyton tanulnia kell. »Na jól nézünk ki!« Mondja erre egy csomó — hála Istennek — érettségi bizonyítványát, vagy diplomáját végre megszerzett ember, hogy én mégegyszer tanuljak? Olyan nincs a sifonérba! Pedig maga sem veszi észre, hogy ha nem is könyvből betanult paragrafusok megrögzitésével fárasztja is agyvelejét, hanem nézeget az utcán, figyeli a kirakatokat, újságot alvas, érdeklődéssel nézeget egy ujtipusu motort, autót, vagy mezőgazdasági gépet, ha egy-más kérdésről barátaival vitatkozik és csakazért sem engedve a maga igazából utána olvas a mondottaknak, már tanult. Még pedig sokkal többet, mintha előre meghatározott paragrafusokat kellett volna bevágnia, mert azt megtette esetleg unalomból, »muszájból«, kötelességből, vagy a bukástól való félelemből, ezt a kéidést pedig tanulmányozta önként, jókedvvel, ambícióval és lelkesedéssel s míg az előbbi tanulás kifárasztotta, eredményét — Isten segélyével — hamar elfelejtette, addig az utóbbi maradandó értékként egész életén végigkíséri, tanulságait soha el nem felejti, mint a rohanó hétköznapi szürkeség egviorrnaságából kiemelkedő nagy örömöket és nagy bánat napjait. A többi impresszió elvész, ez megmarad. Igy nevel az élet gyakran nagy embereket. Már pedig hol gyüjthetne többet a fogékony gyermeki lélek, mint az ifjúsági kirándulásokon? Ahol a lelkét teljesen lekötő, kitörülhetetlen nyomokat hagyó uj, vonzó ismeretek egész tárháza köti le az ifjút. Ahol egy hét alatt többet lát, többet tanul, mintha azt egy éven át könyvből tanulná. Ahol belép az úgynevezett élet iskolába, melyről már régen megállapították, hogy a világ legjobb iskolája, de az legszigorúbb is. Aki ez iskolában — az életben — megállja a maga helyét, boldogul, de aki itt elbukott, sem javítóvizsga engedélyt, sem pedig élet ismétlésre időt nem kap. Ahol számtalan gyenge tehetségű gyermek lassú fejlődéssel, sok utazással, megfigyeléssel a végén az elsők eleje lett. És mégis — sajnos — azt kell tapasztalnunk, hogy a szülők ifjúsági kirándulásokra vajmi kevesen küldik gyermekeiket. Többször hir dettünk már ilyet eredménytelenül. Vajon mi lehet ennek az oka? Nem tudják talán megérteni ennek a fontosságát? Nem valószínű. Nincs módjuk hozzá?! Látszólag ez lehet. De nem helyes. Takarékoskodjon minden szülő máson, de ne .a gyermeke lelkén és jövőjén. A gyermek kell, hogy a szülő legdrágább kincse legyen. De nem az anya szoknyája mellett faragatlanul, hanem minél több ismerettől kicsiszolva, rugalmas, fiatalos, bárhol megállani tudó lélekkel megáldva tündököljön az a szülő előtt, mint a ház családi gyémántja, a jövő reménye, nem mint kipomádézott, cifra rongyba öltöztetett, afektáló, nyafka szobamajmocska. vagy durva munkára fogott, elhanyagolt s ezáltal maga is eldurvult emberkorcs. Ne sajnáljuk a költséget, mert kétszeresen arat, ki gyermekére költ. Kereskedelem Main Street Irta: Balfcányí Kálmán, az OMKE igazgatója A Main Street Amerikában az, ami nekünk a Piac-utca volt otthon. Akik az amerikai fejlődés hihetetlen lendületét magyarázzák, mind visszatérnek a racionalizálásra, Az amerikai ember egész gondolkodása ezen fordul meg, tul zás nélkül merem állítani, hogy ina a világ minden jelenségét a racionalizáláson és a standardizáláson keresztül próbálják megérteni. Az a Mister Lansen, aki az európai szépségversenyről a Newyork Timesnek ezerszavas táviratot küld, Miss Európa megválasztásában lényegesnek azt látja, hogy Európa népei standardizálták a női szépségeket és az ő ame rikai szemszögletéből megfigyelve, azt állapítja meg, hogy a női szépség is tipizálva van, minden európai ugyanazt a szépségideált keresi. Ugyanígy mutatkozik a törekvés a racionalizálás keresztülvitelére nagy dolgokban és kicsinyben s nem tudok elképzelni markánsabb bizonyítékot, mint azt a jelenetet, amit Detroitban láttam Fordnál. A már-már elkészült autó ra rászerelik a kerekeket és pneumatikot, egy ember ül a földön, nem is ül, hanem ötven százaiékik fekszik és sebtiben ver be szöget az autóba. Amin ül, az nem szék, hanem egy cérnaspulni nagyságú kerekekkel ellátott gyermekkocsi, amelyen utánahajtja magát az automobilnak. Igy lóbázza magát előre 3 méterrel és hátra 3 méterrel az uj időknek ez a racionalizált munkása. Az utolsó szögeket a tovagördülő auóba kell beverni. Sem arra nincs idő, hogy az autót visszatartsa, sem arra nincs ideje, hogy maga felálljon és újra leguggoljon, félig fekve, félig ülve, gyermekmódra gurigáivá, de mindenesetre jól megfizetve végzi nehéz feladatát az amerikai munkás. Ezt a példát, amelynek számát meg lehetne százszorozni, annak igazolására hoztam fel, hogy a prosperitynek legnevezetesebb eszköze a racionalizálás. Ez a folyamat az Egyesült Államokból kiindulva, átjött Európába és főleg Németországban óriási előhaladást tett. A városházán tartott érdekes beszédében Éber mutatta ki, hogy ez a folyamat mekkora tőkét kíván s amely ország nem tudja elegendő tőkével racionalizálni a maga termelését, az az ország lemarad a népek versenyében. 1 i Az egyik boltajtóban találkoztam egy nagykereskedő cég főnökével. Ép autóra akar szállni. De van ideje, beszélhetünk pár percig. Mit mond a Main Street-en a nagykereskedő? Első szavai, akárcsak, ha Európában laknak, panasz azok ellen a törekvések ellen, amelyek az ő kikerülésével keresik meg az utolsó kezet. Az Egyesült Államok lakosságának 60 százaléka a mezőn él, farmokban, illetve 10.000 lakosnál kisebb városokban. A fogyasztók szükségleteit a detailisták a nagykereskedelmi láncolat utján láthatják el. A mai viszonyok közt — mondja a mi nagykereskedőnk a Main Street-en — óriási rezervoárokra van szükség, amelyet rögtön mozgósíthat az engrossista. Hogy is mondták csak a február 14-i washingtoni értekezleten: ha nem volnának nagykereskedő-házak, most lenne szükséges megteremteni őket. Természetes, hogy a mai amerikai nagykereskedő más eszközökkel operál, mint a kollégái 1 j év előtt. Akkor még — ezt állapította meg dr. Copeland, a Harward-egyetem tudós professzora — vajmi ritka volt az a nagykereskedő, aki modern értelemben vett stockcontrol-t alkalmazott volna. Elég volt, hogy a buyer, vagy a chief Stock clerd személy szerint ügyes és megbízható volt. Most két jelszó van: stock control és sales management. A Main Street a boltostól fiatal elánt kiván. Az elárusító mondotta egy Main Street-en dolgozó üzletember, kereskedő legyen és ne raktárnok. — Aki a Main Street-en boltot nyit, annak ismernie kell a forgalom követelményeit. Csak olyan árut tart, amely négy-ötször megforog egy évben. Egy másik kereskedő (Ralson) ugy nyilatkozott, hogy szerencsétlen, ha nem forog meg raktára évenként legalább hússzor. Stalworth, egy amerikai nagy takarmánykereskedelmi r. t. elnöke, aki harcban áll az International Harwesterrel, mondja, hogy az ő módszere az, hogy minden Unió államban van egy generál vertretere, ezek mellett négy kerületi képviselő működik, ezek mel lett junior salesmenek, fiatal elárusítók utaznak folyton, magyaráznak ,kedvet csinálnak. Stalworth az eladói, alkalmazottai számára különleges tanfolyamokat rendez, amelyek két hétig tartanak és pszichológiai kísérletekkel kezdődnek. Stibi József telefonszámla 579. Italmérések részére szükséges 502—922. népjóléti miniszteri rendelet az egészségügyi és tisitasági rendszabályokról már kapható a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Széehenyi ét 9. sz