Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-03 / 52. szám

4 J&í RYIDÉ& 1929. március 3. hagyás végett a belügyminiszter­hez kell fölterjeszteni és az Alispán, mint a vármegye törvényhatóságának első tiszt­viselője, a költségvetést csak akkor hagyhatja jóvá, ha a pótadókulcs 50 százalékon alul van. A törvénynek ezen, intézkedése nyilvánvalóan határvonalat óhajt húzni a pótadó nagyságának meg­állapítása tekintetében. S itt kö­rölnöm kell Veled, hogy Nyíregyháza városának i az 1928-ik évben a vármegye alispánja által jóváhagyott ' költségelőirányzata szerint a pőtadó kulcsa 44 százalékban lett megállapítva. Azt állítod, hogy a város há­zipénztára sokszor kiapad és rend­kívüli hitelek igénybevételére van utalva. Nem tudom igen tisztelt Barátom, hogy ezen állításodat honnan veszed? Az én tudomásom szerint egyetlenegy ily hitelt kel­lett igénybevennünk, amelynek az összege 60.000 pengő volt akkor, Amidőn a törvényhatóság háztar­tási kiadásaihoz való hozzájáru­lásunk első félévi részletét kellett kifizetnünk és az esedékesség idő­pontjában a város pénztára nem rendelkezett ezen összeggel. Lehet, hogy a város házipénz­tára nem minden időben tel­jes fizetőképes, ennek magyarázata azonban az, hogy az egyesitett adókezelés telje­sen megváltoztatta a város pillanat­nyi gazdasági helyzetét, mert hi­szen az egységes kezelés óta a be­fizetett állami adókat az előirt megosztási kulcs szerint kell el­számolnunk s ekként azokban a hónapokban, amidőn az adóbevé­telek természetes okoknál fogva kisebbek, a város bevételei nem fedezik a költségvetési kiadásokat, igen természetes azonban, hogy az év másik részében, amidőn az adófizetési negyed­kor és a nagyobb bérleti ősz­szegek esedékességekor M vá­ros pénztárába nagyobb ősz­szeg folyik be, ezek a hiányok pótoltatnak. Ugy gondolom, hogy mindnyá­jan tanújelét adtuk, kik a város ügyeit vezettük és annak in­tézéséhez némi közünk van, hogy mennyire erős kezekkel fogjuk a Te szerinted elragadni készülő pa­ripákat, akkor, amidőn a Speyer-kölcsönt minden fel­több nyomás dacára sem vet­tük fel. Én természetes dolognak tartom, hogy ezt Te egyáltalában nem ve­szed figyelembe. Mindezek alapján tisztelettel kér­lek igen tisztelt Barátom, ne féltsd Te a város gazdálkodását. Hidd el, hogy mindnyájan, kik felelősséggel tartozunk, nagy körültekintéssel gondo­" san és óvatosan járunk el. Ellenben engedd meg, hogy ar­ra kérjelek, hogy ha kizárólag a város és a polgárság érdeke van lelkedhez hozzáfűzve, minden más utógondolat nélkül, ugy a városi ügyekben fordulj hozzánk teljes bizalommal és mi minden kérdé­sedre teljes felvilágosítást fo­gunk nyújtani. A legjobban pedig azt szeretném, ha Te ezen ügyek­kel nemcsak kizárólag a sajtó nyilvánosságában foglalkoznál, ha­nem eljönnél elsősorban azokra a bizottsági ,ü lésekre, amelyeknek tagja vagy s eljönnél a város köz­gyűléseire is és ott hallatnád kri­tikáidat. Ugy ismerem a város közgyű­lésének és tanácsának mentali­tását, hogy a jogos, ésszerű kritikát mindig szívesen ve­szi, azt meg is hallgatja és elhatáro­zására nem egyszer befolyással vannak azon közgyűlési és bizott­sági tagok, kik a város ügyeivel meleg szeretettel foglalkoznak. Cikkeddel kapcsolatban még igen-igen sok városi dologgal fog­lalkozhatnék. Félek azonban, hogy ezen nyilt levelem igy is igen hosszú és nem vagyok benne biz­tos, hogy a Főszerkesztésed alatt lap hajlandó lenne nekem annyi térfogatot rendelkezésemre bo­csátani, mint amilyet az elmúlt napokban a Ferlicska-féle ház megvétele tárgyában a felebbezés leközlésére nyújtott. Hidd el nekem, igen tisztelt Ba­rátom, hogy olyan hírlapi cikkek­kel, amelyekben a tárgy teljes is­merete nincs meg, nem szolgálhat­juk a köz igazi érdekét. Nyíregyházán, 1929. március hé. Igaz tisztelő Bencs Kálmán Mi volt egyik legsúlyosabb oka^ a trianoni tragédiának? Érdekes szemelvények a külföldi földrajzkönyvek magyarországi adataiból — Több olasz ­országi földrajz szerint Bndát Pesttel még ma is csak egy hid köti össze — A csehek szerint Magyarországon az analfabéták száma még mindig meghaladja az 59 százalékot (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Kétségtelenül megállapított szo­morú valóság, hogy a trianoni tra­gédiának, a magyar föld szétdara­bolásának egyik legsúlyosabb oka az volt, hogy a külföld nem is­merte hazánkat. Ellenségeinknek hosszú évtizedeken keresztül gond­juk volt arra, hogy Magyarországot vagy egyszerűen elsikkasszák Euró­pa térképéről, vagy pedig olyan ha­mis adatokat csempésszenek be a külföldi államok földrajz könyvei­be, amelyek egyenesen országún!; pusztulását célozták. Sajnos, az aknamunk asikerült és a félreve­zetett nagyhatalmak csak akkor eszméltek r ásulyos tévedésükre, amikor már kimondták Trianonban a Föld legigazságtalanabb ítéletét. A végzetes lecke — elég későre — minket is felriasztott közöm­bösségünkből és ma már világszer­te folyik a felvilágosító munka. Hogy erre a hazafiúi munkára mi­lyen nagy szükség van és meny­nyire össze kell fognia minden ma­gyar embernek, hogy a magyar igazságot diadalra juttassa, legyen elég néhány példát bemutatnom azokból a magyarországi vonatko­zású vaskos tévedésekből, vagy job­ban mondva hihetetlen tájékozat­lanságot és nagyon sok esetben rosszindulatot kisugárzó adatokból, amelyek a külföldi földrajz köny­vekben még ma is valósággal hem­zsegnek. A szemelvényeket Dezső Lipót kir. tanfelügyelőnek most meg­jelent eredeti gyűjteményéből idé­zem. Dezső tanfelügyelő, aki esz­perantista, állandó összeköttetésben áll nemcsak az európai, hanem a tengerentúli eszperantistákkal is s mint a magyar igazság lelkes hir­detője, idáig is felbecsülhetetlen szolgálatokat tett ügyünknek. Szemelvények földrajzokból. az angol Egyik angol földrajz a régi Ma­gyarországról többek között a kö­vetkezőket mondja: «A régi Ma­gyarország valóban földrajzi egy­séget alkotott, de különös keveréke volt a népeknek. Egyes vidékeken kizárólag magyarok vagy szerbek laktak, más vidéken azonban a nemzetiségek összekeveredtek. Az összes népességből a magyarok vol tak legtöbben, de nem voltak any­nyira, mint a többiek együttvéve. A többség az önállóságot követelte az osztrákoktól, de az önállóság he­lyett a magyarok uralmát kapták meg. Ez nem tetszett sem a szlová­koknak, sem a többieknek. A ma­gyarok mindent elkövettek, hogy a nemzetiségeket megmagyarosit­sák. Ez a politika, miként az vár­ható volt, még nagyobb elhatáro­zással késztette az alárendelt né­peket arra, hogy álláspontjuk mel­lett kitartsanak és ez volt a főoka annak, hogy Magyarország a há­ború után oly könnyen felbomlott.)) A magyar társadalmi életről egyik helyen ezeket olvashatjuk: «A magyarok manapság feudaliszti­kusszerü társadalmi rendszerben élnek. Az arisztokraták a szereplő osztály, ők birtokolják a földet. A lakosság többi része parasztok és juhászok, akiknek sorsuk valamivel jobb, mint a jobbágyoké. Sok ne­mesi család több száz évre vissza­menőleg tudja családját visszave­zetni; büszkék a születésükre, s ezért fölényesen viselkednek nem­csak az alárendeltjeikkel, hanem a a szegényebb honfitársaikkal szem­ben is. Ebből keletkezett az 1918-1 forradalom, amelynek; ugyan nem volt eredménye, de mégis kissé könnyített a parasztságon.)) Az oláh megszállásról ezt írja: «Az 1918. évi összeomlás után a román hadsereg bevonult Magyar­országba és kétségtelen, hogy a magyarokkal nyersen bántak. A valóság az, hogy a románok meg­büntették a magyarokat a néme­tek és osztrákok büneiért.» Mit irnak rólunk a francia földrajz könyvek A magyar lakosságot és városo­kat egyik francia földrajz könyv a következőképen jellemzi: «Amai magyarok életmódjában mintegy emlékképen fellelhetők még a régi nomád szokások. A magyarok ta­nyákon és mezővárosokban élnek. A városok legnagyobb része nem egyéb, mint az utak, utcák szélén épített házak nagy tömege, ahol az ut< ájTon, utakon a csorda sétál. Egxes községek több mértföldnyi hosszúsággal bírnak. Ezek a váro­sok nem egyebek, mint az Alföld főbb mezőgazdasági piacai. Ilye­nek «Toh.r, «Szegedin» és «Déb­r.ícin.» Egyedüli város, amely méltó erre a névre: Budapest. Bu­da, vagy Ofen régi, megerősített város, amely a folyó jobb partján büszke dombot vesz körül.® Erdély elszakitását természetes­nek találja: «A hegyekben és bá­nyákban gazdag Erdélyt elvették s Romániához csatolták, ami ter­mészetes is, mert Erdélyt románok lakják. Ez a románok eredeti bir­toka. A románok először Erdélyt foglalták el és csak azután eresz­kedtek le a dunai síkságra. Elő­ször hegyi pásztorok voltak és csak azután kezdtek mezőgazda­sággal is foglalkozni.)) Több olaszországi földrajz szerint Pestet Budával még ma is csak egy híd köti össze Az olaszországi Eugino Comba­féle és a Cornels Colamonico-félc földrajzok szerint Magyarország köztársaság és Budapesten ma is csak egy híd és muzeum van. Egyik olasz középiskolai földraj­zi olvasókönyv a magyar nép életé­ről a következőkben számol be: «Magyarországon a betyár roman­ticizmusnak ugyan végt lett, di a magyar paraszt életéből nem tünt el végleg. Nappal a magyar pa­raszt műveli a földet, este azonbaa lovára, vagy kasos szekerére ül, fegyvereit magához veszi s baj­társaival zsákmányra indul.» ^Magyarország néhány megyéjé­ben egy, vagy két éven keresztü majd mindig haditörvényszék mű­ködik. A nép durvasága és vadsága az iskolai nevelés hiányának tulaj­donitható. A községek szétszór­tak, sárosak, ugy hogy csak néhány gyermek járhat az iskolába, a töb­bit az utca sarában hagyják. 1 7— 70000 lakossal biró községei, vá­rosai varrnak, egy-két rossz isko­lával. A tanköteles gyermekeknek majdnem fele minden tanítás nél­kül marad. A tanítók nem törőd­nek hivatásukkal s az ifjúság ezért nem tud tanulni.» » Atársadalmi életről Budapes­téi s néhány más várost kivéve, alig lehet beszélni. A magyarok társadalmi érintkezése abban me­rül ki, hogy a korcsmákban a zug­lapokból merített s rosszul emész­tett politikával foglalkoznak.)) MT HAZAT a Diadal legközelebbi eseménye

Next

/
Thumbnails
Contents