Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-17 / 64. szám

11 JRTÍRYIDÉK, 1929. március 17. Szabadságot hirdetett és adott mindeneknek, tótnak, rácnak, ruthénnek és oláhnak, mert test­véreknek tartotta őket. Önvérével váltotta meg a saját és mások jogát a szabad élethez. A nem zeti eszme kikelt sírjából és ötven esztendő szakadatlan munkájával pótolta évszázadok mulasztását. Hatalmas koncepciójú beszédé­ben gyönyörű fejezetet szentel az ünnepi szónok a magyar közép­osztály nemzetujjáalkotó szerepé­nek a szabadságmozgalmakban, majd párhuzamot von a két for­radalom között. Az ibolyacsokros márciusi és az őszirózsás októberi forradalom között. Az ibolya a tavasz hirnöke, megjelenése után ébred a termé­szet és pezsdülő, életerős munka indul rrieg. Az őszi rózsa a her­vadás, a pusztulás szimbóluma, amely után fagy és dermedt ha­lál következik. A 48-as forradalom a népjogo­kért küzdött, az őszirózsás forra­dalom az egyéni jogok és egyéni érvényesülés jelszavát irta zász­lajára. Az egyik évszázados el­nyomatásból kiemelte, szabaddá tette a nemzetet és rávezette a boldogulás útjára, a másik rom­bolást, pusztítást hozott és a pro­letárdiktatúra borzalmas örvényé­be sodorta a nemzetet. A negy­vennyolcas forradalom eszméket, ideákat adott, amelyek örök érvé­nyűek, az őszi rózsás forradalom eszméket és ideákat rombolt le és helyettük ujat adni nem tudott. A negyvennyolcas eszmék és ideák vezessék a nemzetet ma is, ha rabságban sínylődő véreinket megváltani akarjuk. Beszél a nemzeti zászló kultu­száról, amelyet meg kell teremte­nünk. Gyermekeink fogékony lel­kébe már jókor csepegtessük be a nemzeti jelvények iránti ragasz­kodó szeretetet és megbecsülést. Mi pedig fogadjuk meg ezen a szép ünnepen — fejezte be Bog­dán tanár ünnepi beszédét — szent esküvéssel, hogy minden egyes hazafias ünnepen nemzeti jelvényt viselünk és ha nemzeti zászló alatt vonuló csapatokkal ta­lálkozunk, levett kalappal tiszte­legjünk a nemzeti lobogó előtt. A felviharzó taps és dörgő él­jen bizonyította, hogy a kiváló szónok lelkesítő szavai a szivekig hatottak és a dörgedelmes taps egyben szent eskü volt a magyar zászló és magyar jelvények meg­becsülése mellett. Még az ünnepi beszéd hatása alatt állott a hallgatóság, amikor felzokogott Horváth Dezső V. o. t. hegedűje és magával ragadta a magyar nóta káprázatos szépségei­be a diszterem közönségét. Hor­váth Dezső nagy technikai ké­szültséggel, mély érzéssel és meg­értéssel adta elő Bloch: III. ma­gyar ábrándját. Zongorán Kővári Ferenc VI. o. t. kisérte komoly tu­dású, nagy zenei készültségre valló precíz zongorajátékkal. A közönség hálás tapsokkal ju­talmazta a tehetséges fiatalokat, akik szebbnél-szebb magyar nótá­val köszönték meg a tapsokat. Natkó Gyula V. o. t. Végvári: Eredj, ha tudsz! megrázó erejű ir­redenta költeményének kiváló el­szavalásával aratott megérdemelt tapsokat, Szecskő Kálmán VIII. o. t. pedig Sajó Sándor Riasztójá­val járult hozzá igen szépen a ha­zafias ünnep sikeréhez. Külön kell megemlékeznünk a Zatskó Gyula énektanár vezetése alatt három számmal szerepelt 100 tagu diákénekkarról, amelynek alapos készültségü, kiváló elő­adásában már volt alkalmunk gyö­nyörködni. Ez alkalommal Erkel Himnuszát, Farkas—Jelinek Ma­gyar népdal egyvelegjét és Erkel Hunyadi László indulóját adták elő igen szépen óriási sikerrel. A diák énekkar Zatskó tanár kiváló karmesteri vezetése, nagyszerű összhang és fegyelem tartása, ka­ri készültsége, a nehezebb részek finom érzékeltetése és kiváló elő­adásával már ismételten meglepe­tésszerűen hatott. Szeretnők, ha a diákénekkar szép előadásában többször nyílna alkalmunk gyö­nyörködni. A Városi Felsőkereskedelmi Is­kola szabadságünnepélye A Városi Felsőkereskedelmi Is­kola csütörtökön délután tartotta meg márciusi ünnepélyét az ev. Kossuth-reálgimnázium dísztermé­ben, amely szűknek bizonyult a nagyszámú érdeklődő közönség befogadására. A Magyar Hiszekegy biblikus szavait Tartally Magda (II.) mond­ta el az áhítat komolyságával, majd Kollonay Zoltán tanár be­szélt március Idusának a jelen­tőségéről a történettanár elmélye­désével és a lelkes férfisziv nemes pátoszával, Vrabely András (IV.) Krüger Aladárnak »A pózeni diá­kok® c. költeményével a lelkese­dés és reménykedés tüzeit gyúj­totta fel a fogékony diákszivek­ben, Páll Anna (ntf.j Hangay Sán­dornak »Az én térképeim c. ver­sével az anyák szivét remegtette meg. Ezután Margócsy Emil igaz­gató lépett a dobogóra, hogy meg­köszönje a Kossuth reálgimnázi­um szíves vendéglátását, üdvözölje a megjelent vendégeket és kihir­desse az irodalmi pályázatok ered­ményét. Huszonhárom pályamunka dicséri az iskola tanulóifjúságának buzgalmát, mindegyikben sok jó­igyekezetet, sokban dicséretre mél­tó szorgalmat és néhányban ki­tüntetésre érdemes tehetséget és tudást állapított meg a tanári kar. »A hitel szerepe a világgazdaság­ban® c. közgazdasági tétel nyer­tese Stark Gyula (III.), a máso­dik jutalmat Chrobák Ferenc (IV.) és Szedleczky László (III.) érde­melték ki. A történelem tétel: »Hazánk kereskedelme a középkor­ban® első diját Gottesmann Ar­túr (III.) nyerte el. Az irodalom­történeti pályatétel »Kuructárgyu versek az uj magyar költészetben® jutalmát Kovács Imre (IV.) érde­melte meg. A legtermékenyebb volt az irredenta elbeszélés »Sirva vi­gad a magyar...®, »Névnap a tri­anoni határon«, amelyre 10 munka érkezett. Jutalmat nyertek Presser Ottó (IV.), Tatay Erzsébet (ntf.) és Garay Gabriella (III.). A Ke­reskedelmi és Iparkamara által hir­detett »Magyar Hét« c. dolgozattal az iskola tanulói közül értékes könyvjutalmat nyertek Téglás La­jos (I.), Hegedűs József (I.), Mar­gócsy Emil (II.). Huczmann János (III.), Kovács Imre (IV.) és Ta­tay Erzsébet (ntf.). A kitüntetett és megjutalmazott tanulók a meghatottságtól és az örömtől csillogó szemmel vették át a jutalmakat és fogadták az igaz­gató gratuláló kézszorítását. A jutalmak kiosztása után Nagy Endre (III.) Várady Antal »Pe­tőfi visszatér...« c. költeményét, Garay Gabriella (III.) Petőfi»Élet, vagy halál...® c. versét szavalta el igen hatásosan. Feltűnést keltett az intézet növendékeiből alakított teljes vonós zenekar, amely Men­czelesz György (IV.) ügyes vezeté­sével magyar dalokat játszott. Pres­ser Ottó (IV.) énekszólóját is tet­széssel fogadta a közönség. Ezután következett az ünnepély­nek az a száma, amelyre már na­pok óta lázas munkával készültek az intézet növendékei KUUnik Jo­lánnak, a női tanfolyam lelkes és fáradhatatlan Jolánka nénijének az irányitásával. Pásztor József »Fe­kete toborzó« c. irredenta szinda.­I Nem hirdetek! Viszont szívélyesen meghívom az igen tisztelt hölgy- és uri­közönségét a legszebben és legválasztékosabban felszerelt uri- és nőidivat, valamint uriszabóságomat megtekintse, hogy meggyőződjön az árúknak ugy, az árak, mint minőségben való utolérhetetlenségéről. — Óriási csipkeraktáramra külön felhívom b. figyelmét. E szelvény felmutatója a szabóságnál 10%, a divatcikkeknél 5°/o engedményt kap. BERKOVITS DIVATHÁZ BETHLEN-UTCA 2. SZÁN. Róm. kath. bérpalota. 1460-5 rabját adták elő a szokásos mű­kedvelői előadásokat meghaladó ügyességgel és sikerrel. Bonyhády Júlia (ntf.), Hatvani Jenő (IV.), Katona Magda (IV.) az anya, a legény és leány szerepében adtak szívvel formált, ügyes alakítást, a tanyás gazda és a cigányprímás alakjában Fényes Elek (IV.) és Stark Árpád (II.; szereztek derűs pillanatokat a nyomasztó levegőjű darabban. Bánszky Erzsébet (IV.) Juci cseléd szerepében sürgött-for­gott ügyesen s a kis Jani (Mar­gócsy Jocó) buzgón verte a dobot. A vizionáló anya szemei előtt meg­jelenő elszakított városok, a gyász­fátyolos, magyarruhás lányok: Frie­beisz Margit, Tartally Magda, Dé­nes Zsuzsanna, Karasz Margit, Kollár Margit, Schwarz Magda, Tárczy Jolán és Varga Gizella voltak. A közönség a szereplők igyeke­zetét nagy tapssal jutalmazta és a Himnusz eléneklése után az ifjú­ságba vetett hitében megerősödve oszlott szét. my. Az ev. leányliceum A nyíregyházi ev. leányliceum nyolc órai kezdettel tartotta már­cius 15-iki ünnepélyét az ev. Kos­suth reálgimnázium dísztermében. Dacára a korai órának, az érdek­lődők szép számmal vettek részt az ifjúság nemzeti ünnepén. Az ün­nepély minden száma nemcsak a gondos előkészületnek nyomait mu­tatta, hanem tanúbizonysága volt annak a magyar érzéstől áthatott iskolai munkának is, mely a nem­zeti eszme ébrentartására oly nagy ondot fordít. A műsor a Himnusszal kezdő­dött, amelyet az iskola énekkara adott elő dr. Rőder Ede tanár vezetése alatt, majd Vajdics Mária VI. o. t. szavalta Papvári E.: Mint Jákób c. irredenta költeményét. A feldaraboltságból fakadó mély bánat mellett a feltámadásba ve­tett mély hit csendült ki a költe­ményből. Az ünnepély legszebb száma következett ezután. Molnár Rózsa tanárnő ünnepi beszéde. A magyar lányok szent hivatását vá­zolta a nemzeti küzdelmünkben. Az áhítatos csend, azok a szemekben csillogó könnyek tanúi annak, hogy a szónok megtalálta hallgatósága szivéhez az utat. Aki ott volt, érté­kes kincset vitt magával. Mély hatást váltott ki Bütykös G. VI. o. t. éneke és Zombory Ella III. o. t. szavalata. A következő szám a Prok pályá­zat eredményének kihirdetése és a jutalom átadása. Ez évben a pálya­tétei irodalmi volt, címe: Goethe Faustja és Madách Luciferje. Négy pályamű érkezett be, ezek közül a díjnyertes Zwick Etelka VIII. o. tanuló, dicséretet kaptak Kovács Mártha VIII. o. és Kiss Juliska VII. o. tanulók. A dijat és dicsérő elismerést Szohor Pál főjegyző, az iskola felügyelője meleg szavak kí­séretében adta át, majd a pálya­nyertes részleteket olvasott fel mü­véből. A műsor utolsó száma az iskolai énekkar által előadott Szó­zat volt. A Leánykálvineum intézményei, a tanítóképző intézet és a polgári leányiskola együttes ünnepélyen emlékezett 1848 már­cius 15-ről, délelőtt 10 órakor. A »Hiszekegy« eléneklésével kezdődött a műsor, majd Keresztesy Sára polg. isk. tanuló szavalta el ked­vesen a »Tavasz várása« cimü bá­jos kis hazafias verset. Ezután egy Indulót énekelt az ifjúsági énekkar nagy hatással, Dobai Sára énektanárnő vezénylete alatt. A nap jelentőségét Nagy Vilmos tanár ismertette, aki meleg nevelő­hatást keltett a márciusi napok esz­mei tartalmának lendületes feltárá­sával. A beszéd után Marcsó E. taní­tójelölt adta elő Petőfi S.: »£let, vagy lialál« cimü versét. Az ünne­pély a Himnusz eléneklésével ért véget. A gyakoló elemi iskola Az állami tanítóképző intézettel kapcsolatos gyakorló elemi iskolá­ban reggel 9 órakor kezdődött az ünnepség. A fiuk kokárdásan, a lányok nagyrésze magyar ruhában jelent meg. Az ünnepségen meg­jelentek: Lukács Béla igazgató, a tanitóképző tanári testületének kép­viselői, a szülők közül számosan. Ferenczi István a gyakorló iskola vezetője intézett a gyermekekhez, lelkesítő beszédet, majd Kerek György IV. ét.n. méltatta a már­ciusi ünnep jelentőségét. A beszéd után lelkes szavalatok és énekszá­mok hangzottak el. Kiemelkedő mozzanata volt az ünnepségnek az uj nemzeti zászló átvétele. A zászlót a gyermekek ®Kató néni»-je aján­dékozta. Passepartoukat ízléses kivitelben készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán, Steéchenyi út 9. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents