Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-17 / 64. szám

1t2f. március 17. JNÍYÍRYIDÉK. 7 Tüzek az éjszakában tAes tagja. A nemzeti dinasztia kiha­lása után Majd a magyar nemzeti dinasz­tia kihalásával ránktört átkos párt viszályokat, a nemzet szakadatlan küzdelmeit az idegen koronás fők ellen, ismertette a szónok, hangsú­lyozva, hogy »mig Európa többi államai fokozatosan fejlődhettek, megszerezvén az alapot a modern korszak számára, addig hazánk a XIX. század elején közjogi és gazdasági szempontból ugyanott tartott, mint a mohácsi vész utáni Magyarország.« Nagy majtényi síkon... Rákóczi tragikus bukása utáni nemzetietlen korszak sötét évti­zedeit festette le vádoló szavakkal korholva rut szabarita vázzá süly­lyedt magyarságot. Majd az elsö­tétült magyar horizont első fák­lyagyujtogatóit sorolja fel közöt­tük megyénk nagy fiát Bessenyei Györgyöt is, akik élükön Kazin­czyval a magyarság nemzeti és irodalmi reneszánszának megindi­tói voltak. Szécheny aktivitása Széchenyi aktiv és alkotó mun­káját ismertette. A Széchenyi ál­tal uj életre ébredt magyarság — úgymond — már nem a mult szá­zad nemzetietlen magyarja, de nem is csak a kiváltságos osztá­lyokat magában foglaló nemzet, kanem tetterőtől duzzadó, harcvá­gyó, alkotni tudó és akaró 10 mil­liónyi magyarság, amelynek ele­mei jobbágyok, városi polgárok és nemesek egyaránt. Legyen béke és egyetértés A márciusi ifjúság hires 12 pontjának: »Legyen béke, szabad­ság és egyetértés« kezdetű sorait ismertette a szónok, kimutatta, feogy ebben a küzdelemben nem volt forradalmi jelenség, megma­gyarázta a szabadság, béke és egyetértés könnyen félremagyaráz­ható fogalmainak helyes értelme­zését. Majd a bécsi kormány és Met­ternich herceg abszolutisztikus tö­rekvéseit fejtette ki, amely törek­vés a legádázabb harcot folyta­tott a magya*- ellenzékkel szem­ben. Igy köszöntött be — úgy­mond — az 1848. év, mely a ma­gyarságot megújhodása teljes vi­rágában találta. A magyar nép széles rétegei forró vággyal áhi­tozták megvalósulását. És jött 1848 márciusa: a reformok. Te tomboló első március! Te tomboló első március idusa, csodás szülöttje e kornak! Csak magyar értheti meg azt a lelkese­dést, amely elfogta a lelkeket ek­kor Pesten s az egész országban; zuhogó esőben, szélben, naphosz­szat álldogálni az utcán, hallgatni örömkönnyektől csillogó szemek­kel nemzetünk halhatatlanjait: Pe­tőfit, Jókait, örülni annak, hogy végre ur lesz a magyar saját ott­honában, azután hazát, királyt él­tetve nem barrikádokat emelni, hanem börtönajtót nyitni, nem egyenetlenséget szitani, hanem testvérileg együttérezni: ez volt 48 márciusa s ilyen volt 48 már­ciusának magyarja. Az álmok való­ra váltak: szabad hazában szabad nép lakott! Fordítsunk egyet a történelem lipjain, uj évszám: 1929. március 15. Egy küzdelmes kornak, hatal­mas világégés, a legszomorúbb év­tized záróköve. Felvidék, Erdély, Bánát idegen szótól hangos, ahol magát a leti­port magyarnak kisírnia sem sza­bad. Nem szorul-e ökölbe markod, mikor hallod hogy Kassát Kosicé­nek, Pozsonyt Bratislavának, Ko­lozsvárt Clujnak, Szabadkát Sze­boticának mondják?! Szinte két­ségbeesve kiált fel az elsajgott ke­bel: Isten, magyarok Istene, hol voltál, amikor ezt megengedted, vagy még nem bünhődte meg e nép sem a multat, sem a jövendőt ?! Ne keressük másban a hibát Ugylátszik nem! Nagy Széche­nyink, a legnagyobb magyar mond­ta korának: «Ne keressük mások­ban a hibát, hanem elsősorban magunkban!» Van-e hát bűne a magyarnak ? Van bizony, még sok is. Legnagyobb bününk az, hogy még a legnagyobb veszély idején sincs összetartás köztünk. Felka­pott, divatos jelszó után haladni, szalmaláng tűzzel lelkesedni azt tudunk, de kitartóan, verejtékes munkával dolgozni, egymást meg­becsülni, igazi testvéreknek tekin­teni minden magyart, azt nem tudjuk. Szépen kicifrázott toas;. tokban egymás erényeit feldicsérni, de hátamegett azon dolgozni, hogy elgáncsoljuk; hirdetni szóval a bé­két, de a viszálykodás magjait el­hintem, ahhoz nálunk magyarok­nál senki sem ért jobban. Reviziót! Hol van hát az az első porszem, mely körül a nemzeti erők össz­pontosulhatnának ? Hol van az a jel szó, mely nem divatos, amely nem szónoklást, hanem tettet kiván, hol van a kivezető ut a reménytelen labirintusból ?! Erős hitem, hogy annyi hánykódás után megtaláltuk a megváltó igét, egy szó ez, jól vésd szivedbe magyar testvérem, ez a szó a: «Revizió!» Nincs betevő falatod, nincs örö­möd a társadalmi és közéletben, talán csüggedés fog el a hiábavaló kísérletezések láttára: öntsön beléd erőt ez a szó: «Revizió!» Feltámadunk! Ott van a keleszt egyik olda­lán Trianon, de ott van a másik oldalon: «Feltámadunk!» S jaj, százszor jaj azoknak, akik ezt a ke­serves 10 esztendőt szerezték a magyarnak: Nem volt kegyelem irántunk, nem lesz kegyelem szá­mukra sem! Rákosi, örök hála Néked 1929. március idusa hosszú, szomorú igazi magyar vaksötét éj­szaka után a derengő hajnal első márciusi napja. A revízió napfé­nye most küldi első biztató su­garait a bakacsinnal bevont ma­gyar égre. örök hála neked nem­zetünk nagy halottja, Rákosi Jenő, aki az uj magyar vágyaknak testet adtál! A gyászos Trianon után az első biztos ut, melyen haladnunk kell. Haló poraiban is uj Kossuth apánk született Benned! Mi Tria­non ? Papirrongy, melyet ha nem tudnak széjjeltépni politikusaink kezei, majd összetépjük mi, én, te mindnyájan s ha majd felharsan a haza hívó szózata: «Mindnyájunk­nak el keli menni», karddal ke­zünkben, nótával ajkunkon ha kell meghalunk érted, szabadság, édes anyánk, gyönyörű Nagymagyaror­szág ! LEWIS STONE az Oroszország „Polden grófja" uj szerepében BIRÓ LAJOS hazánk kiváló írójának legújabb irodalmi műve HABOM ÉJSZAKA Utolsó burlesskje ZIGOTO Utolsó burleszkje AZ ELPÖDÖRT ZIGOTO HÉTFŐN ÉS KEDDEN AZ APOLLOBAN. APOLLO Szombaton Vasárnap CI3SF-A-IB-A. Nagy amerikai kalandor attrakció 2 részben, 15 felv. egyszerre RUTH ROLAND, WILLIAM DUNCAN Amerika leghíresebb bravúr színészei a főszerepben 2 és V4 órás előadások pontosan kezdődnek szombaton */ 45, 7 és V4IO, vasárnap J/23, s/45, 7 és V4IO órakor szenzációs regénye filmen Kedden Hétfőn B]RÓ LAJOS HÁROM. ÉJSZAKA Szerelmi regény 9 fejezetben. LEWIS STONE a főszerepben. Utolsó kalandja ZIGOTO Utolsó kalandja Az elpődört Ztgoio Zigofo kaíardja a níi haramiával 8 felvonásban. Előadások kezdete: hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órakor Mi nem feledhetünk... A nagyhatású beszéd után, ame­lyet lelkesen megéljeneztek, amikor a kibontakozás egyedüli utjául a reviziót jelölte meg, és amely után a tetszés ovációja hangzott át a termen, egy fiatal diák, Kovács László I. é. tanitónövendék lépett az előadói asztalhoz és magával ragadó hévvel, gyújtó hatással adta elő Szatmáry Istvánnak «Mi nem feledhetünk» c. hatalmas irredenta költeményét, amelyet a közönség lelkesülten hallgatott meg és élénk tapssal fogadott. Az egyesitett dalárdák áhítatot keltő Himnusza, a katonazenekar előadásában felhangzó Rákóczi-in­duló hangjai után véget ért az impozáns, lelkes márciusi ünnep, amely méltóképpen csatlakozott a Nyíregyháza város közönségének mindig emelkedett szellemű sza­badságünnepeiliez. A nyíregyházi tót eredetű tele­peseknek, a szorgalmas, takarékos derék tirpákoknak egyik tipikus példánya, vezére hunyta le pén­tekre virradó éjjel a szemét. Pau­lusz Márton m. kir. gazdasági ta­nácsos, a Tiszántúli Mezőgazda­sági Kamara alelnöke, Szabolcs­vármegye törvényhatóságának. Nyíregyháza város képviselőtestü­letének, az ág. hitv. ev. egyház ta­nácsának tagja, a Nyíregyházi Gazdaszövetség örökös elnöke és sok más díszes tisztség viselője 71 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése ma dél­után 3 órakor ment végbe óriási részvét mellett, az ev. központi is­kola udvarából. Paulusz Márton nem is volt iskolázott ember, maga képezte magát. Egyéni képességeivel mesz­sze kimagaslott gazdatársai közül. Sokat olvasott. A biblián kívül, amely mindennapi olvasmánya volt, szorgalmasan lapozgatta a magyar remekírókat, s ezeken kí­vül a mezőgazdasági szakmunkák­ban is sokat búvárkodott. Kitűnő gazda volt, aki levetkőzte az örök­lött maradiságot, S igyekezett ha­ladni a modern mezőgazdászok ál­talt megjelölt uton. Tegnap reggel még templomban volt Paulusz Márton, délután pedig egy városi bizottsági ülésen. Sem­mi baja nem volt. Estefelé otthon az udvarán dolgozgatott, vederrel hordta ki az utca csatornájába a megolvadt hó összegyűlt vizét. Ta­lán megerőltette magát, mert este 7 óra tájban rosszul lett. Orvost hi­vattak hozzá, aki azonban már nem segíthetett rajta: 11 órakor meg­halt. Életében nagyon sok csapás ér­te, amit azonban igazi keresztény türelemmel viselt. Négy feleségét temette el, de előtte szálltak sirba gyermekei is. Utolsónak maradt eg/ik fia a harctéren esett el, s ezzei végső reménysugara is sirba­szállt Paulusz Mártonnak, hogy gyermekének boldogságában gyö­nyörködhessen. Testvére János és egyetlen unokája Hegedűs Zoltán­né szül. Paulusz Zsuzsanna gyá­szolják. Kitűnő kaiban levő 5488-2 ü vegg aj n g eladd, Cim : Jókai-utca 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents