Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-17 / 64. szám

Nyíregyháza* ^929. március 17 * Vasárnap évfolyam, 64. szám Előfizetés! árak halyban éa vidéken 8gy Mra 2'60 pengő. Negyedévre KMtoztriselAknek ét Unitoknak OT éken: 7-60 pengő. I engedmény. j | ••KHHMBBB Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postachequ* Kéziratokat nem adunk vissza* Borfogyasztási adó és községi háztartás „Nyírvidék" számára írta: Örffy Imre dr.• A m. kir. kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselő A borfogyasztási adó kérdése alkalmas arraj hogy a demagógiának teret nyisson, viszont kiválóan alkalmas arra is, hogy mindenkit, akinek csak egy kis fogalma van a magyar pénzügyi adminisztráció, a magyar adóztatás problémájáról, ez a kérdés behatóan foglalkoztasson. A helyzet ma tényleg olyan, hogy ez a kérdés zsákutcába érkezettnek látszik. A kormány átengedte ezt az adót a községeknek és városoknak: intézzék el a szegény bortermelők ügyeiket a községekkel és városokkal! A bortermelés krizise azonban nem olyan, hogy a kérdést az érdekeltek és az autonóm testületek egymás között intézzék el, ezt a kormánynak, magának kell elintéznie s megszívlelésre ajánlom a pénzügyi kormánynak a következőket. Mikor arról volt szó, hogy egész adórendszerünket akként építsük ki, hogy a kereseti adót átadjuk a községeknek, nagyon sokan aggodalmunkat fejeztük ki az egész konstrukció tekintetében, azért, mert óriási nagy egyenlőtlenséget láttunk egyes községek és városok között, nemcsak a kereseti adó, a forgalmiadórészesedés tekintetében, hanem egyéb más vonatkozásokban is. Hiszen az igazság legelemibb feltételeivel ellenkezik az, hogy egyes községek és városok, amelyek amúgy is nagyon gazdagok, óriási ipari és kereskedelmi forgalommal birnak, háztartásukat még ezekkel az adókkal alimentálják, ugyanakkor, mikor vannak községek, amelyeknek sem kereseti, sem forgalmiadója nem jelentékeny, amúgy is szegények, a legsúlyosabb helyzetben vannak és háztartásuk a legnagyobb anarchiában tengődik. Állítom, hogy súlyosabb problémája alig van ma a magyar közéletnek, mint a községek háztS*. tásának kérdése. A borfogyasztási adó itt a legnagyobb akadály. Mindig arra hivatkoznak, hogy ha a borfogyasztási adót is elvonjuk a községektől, ez, egyes községekre nézve, katasztrofális lenne Hiszen a legtöbb község pótadója már olyan magas, hogy további emelése majdnem lehetetlen. Egy országos kiegyenlítő gondolatnak kell előbb-utóbb bekövetkeznie a községi háztartásoknál. Ilyen gondolatot láttunk megtestesülni legutóbb a házadótörvénynél, amelynél, az első, még, kétségtelenül félénk lépést megtettük abban az irányban, hogy az óriási egyenlőtlenségek, amelyek egyes községek háztartásai között vannak, egy országos alap igazságos szétosztása utján kiegyenlittessenek. Erre csak azt mondhatjuk, hogy, ha az a pénz együtt lesz, sőt tudunk gondoskodni ennek az alapnak az emeléséről is; először azoknak a községeknek juttassunk belőle, amelyek csak azért nem tudják a borfogyasztási adót eltörölni, mert hiányzil^ más megfelelő fedezetük. Másszóval, a borfogyasztási adó csökkentését hozzuk valamiféle junktimba ezzel az ofSzágos kiegyenlítéssel és akkor a probléma magától meg fog oldódni. így meg gyógyíthatjuk a magyar bortermelésnek azt a sebét, amelyet, akárhogyan okoskodunk, nagyon fájó sebnek kell mondanunk. Hiszen a borfogyasztási adó sokszor 500/0-át eléri a bor értékének ami másutt sehol a világon nincs meg.. 20 filléres borár nem ritkaság, a fogyasztási adó pedig ebben az esetben eléri az 50 százalékot. Ezzel ugyan nem lehet sikerrel szembeszögezni azt az érvet hogy a fogyasztási adó elengedése úgyis a kocsmáros zsebébe folyik! Nemzetgazdasági tétel az, hogy minden, ami a termelési költségeket emeli, kihat az árra. Már pedig az adó hozzátartozik a termo» lési költségekhez és ha le is csipnek a borfogyasztási adó elengedésével, az adóból valamit, ami majd a kocsmáros javára esik. ez mégiscsak előnyösen fog hatni a borárakra. És miután megvan a mód arra, hogy egy ilyen országos kiegyenlítődés utján, enyhítsük azoknak a községeknek városoknak anyagi zavarait, amely községek, városok főként a borfogyasztási adóból fedezik háztartási szükségleteiket, nagyon jó volna, ha a földmivelésügyi miniszter ezt a gondolatot felkarolná és megtenne mindent, hogy a kormány, valami konkrét Nyíregyháza terei, amelyek szobrokra várnak (A »Nyirvidék« tudósitóját

ól.) A szociális és a közegészségügyi programm, a csatornázás és a vízvezeték nagy gondot okozó problémája egy időre levette a napirendről a kulturális tekintetben esztétikai tervezgetéseket, amelyek kel olyan nagy szeretettel és jelentős hozzáértéssel foglalkoznak a városházán. Különösen szomorú, ha érthető is a szobrok tervének háttérbeszorulása. Nyíregyházán több olyan tér van, ahová szinte odaképzeli a iáró-kelő nyiregyházi a régóta tervezett szobrot. Az első ilyen tér az a forgalomtól elzárt és parkírozott térrészlet, amely az Olasz bank előtt van és ahová a Hősök Szobrát tervezték eleinte. Egyelőre üresen marad ez a hely. Ide obeliszk kívánkozik. Korányi, Jósa András és sok hasonló alkotó nagyságra gon dolunk, amikor amellett a tér mellett elmegyünk. Vagy esetleg Károlyira gondolunk, a város alapitóra. Még élénkebb asszociációink vannak a Bessenyei szoborral szemben üresedő térrész szemlélésekor. Ide Zala mester Benczúr szobra kerül. A pénz együtt van részben, de a mesterrel nem tudott a város a modell tekintetében megállapodásra jutni. Üres és rendezetlen a tér a vasúti állomás előtt is. A vasúti hozzájáró ut ragyogóan szép, az idegent meglepi, elragadtatásra hangolja. Ezzel a szép sugáruttal szemben a tér olyan, mint a csatahely. Csupa rom és romlás. Pedig viítaha ide is park és szobor kerül. Idejön a városalapítók emlékmüve. Ám áll a tér és mosolyg a fájdalom, — mint a költő sóhajtja. A városfejlesztési terv elkanyarodott ettől a tértől: előbb jó viz, egészséges csatornázás, vágóhíd, kórház, azután szobor. Szoborvárásra készen áll a Luther-utcában levő tér is. Idejön Ko vács István vértanú szobra. Ennek a térnek is várnia kell egy ideig, mert a szobor a bizottság döntése következtében, nem lesz oiyan, mint ahogyan eleinte tervezték, újra kell megmintázni s igy áprilisra nem készülhet el. Mégis ez a tér, ahová legközelebb szobor kerül. eredményre jusson abban a tekintetben, hogy a bajok tényleg meg is gyógyitassanak. Beismerem, hogy még ez sem elég. Hiszen ez a probléma sokkal, de sokkal nehezebb, mr*. ahogy, első pillanatra, a laikusok hiszik. Ha egyszer a termelés és a világpiaci helyzet olyan, hogy krízis áll be, azt máról-holnapra semmiféle kormányzati, törvényhozási intézkedéssel ugy meggyógyítani nem lehet, hogy abból máról-holnapra a termelő részére csak félig-meddig akceptábilis helyzet is keletkezzék. De a krízisnek ez a súlyossága nem jelentheti azt, hogy meg ne tegyünk mindent és maga az a gondolat, amelyet az előbb jeleztem, szintén olyan, amellyel, ha nem is éppen anyagilag, de pszichológiailag feltétlenül eredményt érnénk el, mert ez az elkeseredett bortermelő gazdák érdekét és megnyugtatását szolgálná és ezt a kérdést rendezné. Azt hiszem nem lehet megállanunk félintézkedésnél, avval, hogy a szőlővel beültetett, de nem elsősorban szőlőterületek adóit fogjuk nagyobb mértékben felemelni, a tisztán szőlőtermelő területek adóit pedig enyhíteni. Elismerem, hogy ezzel radikális lépést teszünk, de azt hiszem, nem volna egészen hiábavaló munka, ha a földmivelésügyi kormány a svédek rendszerét tanulmányozná. Óriási igazságtalanság van abban, hogy a termelő, aki életének legnagyobb munkáját, minden reménységét fel kell, hogy tegye a maga produktumát, egy igen kicsi kis tört részét kapja annak, amit a piac végén a fogyasztó fizet. Itt az állami beavatkozást, valahogyan meg lehet és meg kell érteni. Én azt gondolnám, hogyha, akár szeszfok szerint, akár más, könnyen megállapítható ismérvek szerint a borárak tekintetében valami olyan rendszer fogadtatnék el, mint amilyen Svédországban van, — ahol nem lehet kiuzsorázni sem a termelőt, sem a fogyasztót annak, aki a bor értékesítésével professzionátusan foglalkozik — akkor olyan eredményt érnénk el amellyel a sok bajnak egyikét — azt, hogy a termelő által kapott ár és a fogyasztó által fizetett ár közt oly nagy különbség van, amilyen semmiféle más agrárproduktumnál nincs, csak éppen a bornál — megszüntetnők, illetőleg a minimumra redukálnók. Emellett, azután módját ejtenők annak, hogy a fogyasztási adó államivá legyen és kivehetnénk a borfogyasztási adót a községek és városok kezéből. Remek tavaszi cipő újdonságok WS Nöi fekete divat félcipők Női fekete divat Trotteur angol |Q'80 sarkú pántoscipők '" P Nöi drapp tavaszi divat pántos QE "80 cipők p .23'? Férfi Jekete tavaszi félcipők.. 2Q80 divat formában, lakk orral.. • P Férfi tavaszi barna félcipők.. fj K'8Q NSi lakk divat pántoscipők P la bagariabőr 27*80 P P Benedekffynél a HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN, Nyíregyháza Zrínyi Ilona-utca 5. szám. TELEFON 195. nagy választékban beérkeztek Harisnyák az összes cipőszinekben. TELEFON 195. Szíveskedjék a kirakatainkat megtekinten Egyes szám ára 16 fillér