Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-01 / 50. szám

jföfRYIDÉK. 1929. március t. SBS napja Az egész magyar közvélemény nagy megértéssel fogadta lord Rothermerenek azt a tanácsát, hogy a magyar nemzet szenteljen ünnepnapot Kossuth Lajos emlé­kének. Nemes angol barátunk amerikai utja alkalmával azt ta­pasztalta, hogy ez a hatalmas or­szág széditő iramú élete mellett is különös lelkesedéssel ünnepli meg Washington György és Lin­coln Ábrahám emlékét. Nyomban arra gondolt, hogy a magyarnem­zetnek is hasonlóképpen kell meg­nyilatkozni kiváló férfiaival szem­ben s figyelme ekkor Kossuth La­jos felé terelődött, aki tulnőv. hazánk határain, az egész világ elótt ugy szerepel, mint a szabad­ság hőse. Lord Rothermere taná­csa indokoltan nagy hullámokat vert közéletünkben s úgyszólván egyetlen ellenvélemény sem hang­zott el ajánlatára. Széles meder­ben indult meg politikai életünk­ben a találgatás, hogy melyik na­pot lehetne Kossuth emlékének szentelni. Vannak, akik március i 5-két ajánlják, viszont egész cso­mó más dátum is kombinációba jött. Egyesek az 1848-iki törvé­nyek szentesítésének napját, áp­rilis 11 -ét kívánják Kossuth em­lékének szentelni, mások pedig ju­lius 5-ét ajánlják, amikor össze­ült az első magyar népképviseleti országgyűlés, amelyen elmondotta Kossuth Lajos történelmi neveze­tességű beszédét, leborulva a nemzet nagysága előtt. Akadt olyan politikus is, aki azt a dátu­mot kívánja Kossuth Lajos emlé­kének szentelni, amelyen a nép­képviselet elfogadta a köztehervi-i selésről, a jobbágyok felszabadí­tásáról, a papi tized megváltásá­ról szóló törvényt s ez a dátum 1848 március 18-ika. Kombiná­cióba került Kossuth Lajos szü­letésének napja, szeptember 19-ike is. Azt hisszük, hogy mindezek a dátumok annyira Kossuth Lajos emlékéhez fűződnek, hogy egyik ellen sem lehetne kifogást emel­ni, ha a tradició és a törvény nem gondoskodott volna már arról, hogy Kossuth Lajos emléke kellő módon az ünneplés alanya legyen. 1927. nov. havában a Bethlen kor­mány ugyanis törvényjavaslattá terjesztett a Ház elé, amelyben törvénybe iktatta március 15-é­nek megünneplését és Kossuth Lajos emlékét. Ez a törvény csak lerögzitése volt már az esemé­nyeknek, mert a magyar nemzet legszélesebb rétegeiben egy foga­lommá vált a szabadság gondo­lata Kossuth Lajos személyével s március 15-ének alkalomszerűsé­gével. Nem lehet tehát azt állí­tani, hogy Kossuth Lajos emlé­kének megünneplése nem volna megkülönböztetett ünnepnapja a magyar nemzetnek. Maga gróf Bethlen István, mint a hivata­los magyar kormány elnöke mon­dotta az 1927-ik évi nov. 7-iki képviselőházi ülésen, hogy már­cius 15-ének lesz a hivatása, hogy a történelem legragyogóbb kor­szakát idézze fel emlékünkben, benne elsősorban a szabadsághar­cunk halhatatlan alakját. A Kos­suth emlékéhez ragaszkodás ekla­táns bizonyítéka az is, hogy a Bethlen kormány idejében állítot­ta fel a nemzet fővárosának leg­előkelőbb pontján Kossuth Lajos szobrát azzal a céllal, hogy az egész világ felé hirdessük azokat a gondolatokat, amelyek Kossuth Lajos lánglelkén keresztül a ma­gyar nemzet legszélesebb rétegei­ből sarjadtak. Mi nem tartanánk | helyesnek, ha Lord Rothermere 8 tanácsát megszívlelve most azon törnénk a fejünket, hogy ujabb ünnepnapot kreáljunk. A magyar kalendárium amúgy is telítve van ünnepnapokkal, amelyek között sok öröm, de sok gyásznapunk is akad, Kossuth Lajos ünnepnapja, mint a szabadság eszméjének pro­tuberanciája lesz képes világszerte sugározni a magyar nemzet nagy szülöttjének egyéniségét és éppen ezért tartjuk nagyon szerencsés I dátumnak március 15-ét, nem­csak azért, mert akkor éled uj erőre az egész természet és om­lanak össze a hegyek és vizek jég­páncéljai, de azért is, mert ehhez a naphoz tradíciók fűződnek, ge­nerációk emléke kapcsolja Kossuth Lajos személyét és a szabadság eszme magasztos gondolatát. Meg akarják vásárolni a uyíregfMs! szabadkőműves páholy épületét a lépMi céljaira A Honvéd aícában nagyee messze volna a szociális intéz menyeket magába foglaló Népház nyai nép, amely ma már olyan bizalommal keresi fel a Stefánia otthonát, nem menne ki a Hon­véd-utcába. A legújabb terv az, hogy vásárolja meg a város a volt szabadkőműves páholy épü­letét és itt emeljék a Népház épületét. A Stefánia anya és cse­csemőgondozójának sikeres mű­ködéséből, állandóan nagy láto­gatottságából az tűnik ki, hogy ez a hely kitűnően megközelithe­tő, mindenképpen alkalmas a Népház céljaira. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Népház tervével kapcsolatban több egymással ellentétes terv me­rült fel. Az első gondolat az volt, liogy a Népházat a Honvéd-utcá­ban helyezzék el, arra a városi telekre, amelyet annak idején az Alföldi Közművelődési Egyesület internátusának céljaira szemeltek ki. A szociális téren tevékenyke­dő szakemberek ezt a megoldást nem tartják szerencsésnek, mert a város tanyái éppen az ellen­kező oldalon terülnek el. A ta­Városi Gyűjteménytár értékes reük?iákfeoz jntolf (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Városi Gyűjteménytár, amely­nek tárgyait nagy agilitással és ügyszeretettel Nagy Elek mű­szaki tanácsos gyűjti, értékes re­likviákkal gyarapodott. Kégly Sze­réna átadta a Gyüjteménytárnak a Nozák-féle nevelőintézet 1864-— 1866. évi növendékeiről felvett régi fényképeket. Erről a neve­lőintézetről már jóformán sem­mit sem tudnak Nyíregyházán. A növendékekről felvett csoportkép hátlapjáról leolvashatjuk a nö­vendékek és tanárok névsorát. A leányok és férfiak viselete a nem­zeti ellenállás korára jellemző ma­gyar viselet. A város levelet kapott az Áb­rányi családtól és a levéllel kap-» csolatban megkapta Ábrányi Kor­nélnak, Szabolcsvármegye nagy zeneköltő fiának rézmetszetü portréját. A nagyérdemű közönséghez! Péntekiü — vasárnapir, tehát csík S napi* ••tatjuk bs Az Űrök Nf, Á T*d S2CB­V8dély»k, A l>he|f siere envigy fi njét fi BflRBÁROK-flT K<t a ftlMünket »c» fogjuk jobbja ratrla. «fr««nl aje^yalőiegytést msakesdrük APBLLO. .'Y."Cy;, V Ma, csQtörtOköa utoljára BETTY BALFOUR ^S^XSÉ"* A NIZZAI ÍJSZflKd'K Egy boldog sscreitm rsiémvt í* tejweíbeai Lte: GASTON RaWRL és a ragyogó kts*»rő tnfisor Péntektől — w« támap ig BARBÁROK (AZ UTOLSÓ ERŐD) Tiz fsj®Mt négy rilt»c«aT»rg( rol, a airatagról é* a aíról. Irta é« rendaite : Ka rt Bernhardt — S*er«po«»t8s ; Leblanc Eraagy . . . Ro'la Nonaaaa Lenszky kapitány . . Albert Steiaritck .... Mária Paadler A karamia MáirichOearg? gyarmati katoaatíf, arabek, kalaatforak é» a bur cs/k m űsor. £iáada>*oK Kcsd-Me : 7 >•« * oc«k»r. Yreane A felrósáf kimeaáoíía, sem ári dolog, fea a deíekti? kihágás séljáfcöl féire?czeti a Kereskedő! Kaposvárról jelentik: A kapos­vári állami rendőrség egyik de­tekitvje a felettes hatóságától uta­sítást kapott, hogy ellenőrizze a kaposvári lőszerkereskedőknél, hogy a lőszerkészleteket nem ad­ják-e el engedély nélkül. így megjelent a detektív Geisz­ler János vaskereskedésében is és ott bemutatkozott, mint vidéki földbirtokos és kérte a vaskeres­kedőt, adjon neki lőszert, azon­ban otthon felejtette a vásárlási engedélyét, amelyet majd más­nap be fog küldeni. Geiszler, hogy szívességet te­gyen ^ az állítólagos földbirtokos­nak és azt zavarából kisegítse, ki­adott neki lőszert, azonban a lel­kére kötötte, hogy az engedélyt feltétlen küldje be. Az engedély helyett idézést kapott Geiszler és kihágás miatt 20 pengőre ítélték el s a legnagyobb meglepetésére a vádló nem volt más, mint az állítólagos földbirtokos — a de­tektív. i || Kevéssel az eset után újból meg jelent a detektív Geiszler vaske­reskedésében, ahol a segéd felis­merte s felhívta reá főnökének a figyelmét. Amikor Geiszler is felismerte a detektívet, eléje lé­pett s azt kérdezte tőle: — Ön az az ur, aki engedély riélkül lőszert vásárolt s ahelyett, hogy az engedélyt beküldte volna, engemet feljelentett. Ez nem voft uri eljárás! A detektív »Ez nem volt uri eljárásc kijelentését sértőnek ta­lálta magára nézve s becsületsér­tés miatt újból feljelentette Geisz­ler Jánost, akit a kaposvári kir. járásbíróság becsületsértés miatt elitélt, azonban az Ítélet végrehaj­tását felfüggesztette. Geiszler nem nyugodott bele az ítéletbe s azt megfelebbezte a kaposvári kir. tör­vényszékre, ahol Kelemen János tanácselnök elnöklete mellett tár­gyalta a fellebbviteli bíróság az ügyet. — A tanácsban Raáb Lajos dr. kir. törvényszéki biró referálta az ügyet. A bíróság a perbeszédek után megsemmisítet­te a járásbíróság Ítéletét, Geisz­ler Jánost felmentette az ellene emelt vád alól és Kelemen ta­nácselnök az itélet indokolásában kimondotta, hogy a detektív el­járása felett jogos kritikát mon­dott Geiszler vaskereskedő, mert a detektív eljárása tényleg nem volt uri eljárás. Előadás Rákosi Jenőrői a LmFMiTírseaffikaa Viíét Kfiszeghy Frigyes, a haj­dúböszörményi ííu-kálvineum igaz­gatója tartott tegnap délután len­dületes előadást Rákosi Jenőről. Főként Rákosi Jenő drámai mü­veit ismertette. Az irodalomtanár teljes szellemi felkészültségével fes­tette meg Rákosi drámaírói arc­képét, színesen, a legjellemzőbb vonalak eleven hangsúlyozásával. A hallgatóközönség érdeklődé­sét nemcsak a tétel aktualitása, hanem az alapos áttekintést nyújtó érdekes és közvetlen előadás is le­kötötte. A vivódó, önmagát kereső és jninden kedvezőtlen külső kö­rülmény ellenére is zsenialitásának érvényesülési terét végre is meg­találó irót végig kisérte Aesopus­tól—Tíílma királynőig folyton emel kedő pályáján. Szólott műfordítá­sairól, hires esztétikai , müvéről: »A tragikumról®, a színigazgatói működéséről; ennek, a közönség

Next

/
Thumbnails
Contents