Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-14 / 37. szám

Nyíregyháza, Í929. február 14 • Csütörtök ' X*. évfolyam. 37. szára Elöflzatéal árak h«)yb«n és «M*fcan: Kfy héra 2'60 pengő. Negyedévre 7 60 peng*. KMiutviseUknsk m ürtlrtlmUr 2Q»/» mgtámtüf. r afc? Alapította JÓBA ELEK Féaierkeaztő: Dr. S. SZABÓ i.ASZi.0. Feleiöa szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: SZÉCHENYl-UT 9. SZAM. T«lefor> szám 139. Postachequa Kéziratokat n*m adunk vissza* A szigor ú tilalom ellenére is megrögzött dohányzás olozta minden valószínűség szerint a járásbirósági irattár leégését ia délelőtt volt a hivatalos tűzreodészeti vizsgálat (A Nyírvidék tudósítójától.) A kir. járásbíróság irattárát elpusztító tegnapi tüzeset okának kiderítése céljából ma délelőtt folyt le a hivatalos tüzrendészeti vizsgálat a helyszinen. A tüzvizsgálaton részt vettek az államrendőrség részéről Ozory István rendőrtanácsos, dr. Thurzó György rendőrkapitány, Nyiregyháza város részéről Nagy Elek műszak; tanácsos, Polinszky Pál dr. aljegyző, a tűzoltóság képviseletében Tamáska Eridre parancsnok, a kir. járásbíróság részéről Moldoványi László járásbirósági alelnök, villamossági szakértőként pedig Liskány László szerepelt. Megkezdik a tűz vizsgálatot A tűz vizsgálat reggel 9 órakor kezdődött s csak délben 12 órakor fejeződött be. A bizottság figyelme minden aprólékos részletre kiterjedt s habár teljes kétséget kizáróan nem is tudta megállapítani, hogy a tüzet kinek a gon datlansága idézte elő, mégis sok olyan adat merült fel a kihallgatások során, amely azt bizonyítja, hogy nagyfokú gondatlanság történt több oldalról is. Nem volt rövidzárlat Vegyük sorra azokat a feltevéseket, amelyeket a bizottság vizsgálat tárgyává tett s akkor a következőket lehet megállapítani. A rövidzárlat által okozott tűz lehetőségének ellentmond a szakértő véleménye szerint is az a körülmény, hogy a tüzeset idejében az irattár mellett levő irodahelyiségben s az előtte levő folyosón is égett a villany. Igaz. hogy az irattár lámpáinak ólombiztositéka kiégett, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy rövidzárlat keletkezett, mert a nagy hőség egészen természetszerűleg kiolvasztotta a vékony ólomszálat. A rövidzárlat ellen szól az a körülmény is, hogy a vezetékek egymástól 5 cm. távolságra gipszbe beágyazva futottak végig a falon s a lámpák a menyezetről függtek alá, amelyeket a lámpafoglalatnál levő kapcsolóval kellett gyújtani. Az irodából való eltávozáskor a lámpákat eloltották. A kályhából nem pattant ki szikra. A következő feltevés az volt, vájjon nem származhatott-e ugy a tüz, hogy a kályhából parázs hullott ki a padlóra vagy esetleg a nagy szélben a rozoga kályhák | valamely nyílásán kiszállt egy szikra az akták közé s az éjszaka folyamán lappangó tűz reggelre lángba borította az egész irattárat. Ennek a feltevésnek ellentmond az a körülmény, hogy a helyiségben levő mindkét kályha közvetlen környékén a padló nincs elégve. A kályhák mellett álló fásládákban benne volt a fa és a szén is s azoknak csupán a felszíne porkölődött meg. Ezt a feltevést is el kellett tehát vetni. Mi okozta hát a tüzet? A következő feltevés az volt, hogy valamilyen módon — s fel tétlenül gondatlanság következtében — parázs, vagy cigaretta, esetleg szivarvég került az egyik iiatállvány alá s ez lett a tűz okozója. A parázs a következőkép kerülhetett az állvány alá. Az volt a szokás, hogy a takarítást végző altiszt este, a hivatalos óra végeztével a hamut kiszedte a kályhából s a másnapi tűzrakáshoz bekészítette a fát a kályhába, úgy, hogy reggel csak meg kellett gyújtani a tüzet. A hamu kihordása és a másnapi tüzeléshez való előkészület után fogott nyitott ablak mellett a takarításhoz. Lehetséges, hogy amikor a hamut kivitte a kályhából, az irodában levő léghuzat lesodorhatott egy kis parazsat a lapátról, anélkül, hogy észrevette volna s bevitte a polcok alá. Állandóan dohányoztak a tűzveszélyes irattárban A másik, talán még ennél is súlyosabb gondatlanság volt az, hogy amint azt minden kihallgatott tanú vallotta, a tűzveszélyes irodahelyiségben állandóan dohányoztak. Dohányzott az iroda< tiszt, dohányzott az egyik fogházbüntetésre elitélt, akit irodai szolgálatra osztottak be az irattárba, de általában az volt a szokás, hogy a felek, akik a déli órákban egyszerre tömegesen is mentek be az irattárba, csaknem valamennyien dohányoztak, sőt még az irodaszemélyzetet is megkínálták. Az is beigazolást nyert ezzel szemben, hogy a dohányzás a legszigorúbban meg volt tiltva, azonban annyira szokásban volt a dohányzás, hogy senkinek fel nem tünt. \ Ez a két utóbbi feltevés bizonyulhat tehát olyannak

, mint amely leginkább s a legtöbb valószínűséggel elfogadható a tüz keletkezésének okául. Alátámasztja ezt a feltevést az a körülmény, hogy a kelet-nyugati irányban húzódó irattárnak a keleti végében levő legszélső irattári állványának helye alatt a deszkapadló teljesen kiégett körülbelül egy fél négyzetméternyi területen, ami viszont csak ugy lehetséges, ha elegendő idő állott a tűz megerősödésére. L A tűz tehát csak ezen a helyen keletkezhetett s innen terjedt tova, okozója pedig vagy egy elhulajtott parázs, vagy egy eldobott cigaretta, esetleg szivarvég, mindenesetre azonban gondatlanság volt. Az első percek rémü lete és a telefonhiány miatt harapódzott el a tűz és vált menthetetlenné az irattár Szóba került az is, hogy miért terjedt el a tüz olyan nagy mértékben, miért nem lehetett jóformán semmit sem megmenteni, erre vonatkozólag a következőket állapította meg a bizottság. Legelsőnek Horváth kézbesítő érkezett a törvényszék épületébe. Az ő jelentkezésére nyitotta ki az őr a kaput s alig fogott a takarításhoz, amikor lelkendezve futott hozzá a társa, Kanyári Péter s jelezte a tüzet. Mindketten az irattárhoz siettek, de ekkor már olyan nagy volt a füst a folyosón, hogy az irattár ajtaját nem lehetett megközelítem. Kanyári rémületében nyitva hagyta a vasajtót, igy természetesen addig, mig a tűzoltók megérkeztek, vígan kapott levegőt a tüz s az addig lappangó parázs lángra lobbantotta az irattár valamennyi bútordarabját s az aktákat. A tüz elharapózásának elég ideje is volt, mert Horváth és Kanyári — miután telefonon nem lehetett még értesíteni a tűzoltókat — az ev. templomhoz futotta\ ahol a toronyőröket értesítették s igy szereztek tudomást a tűzoltók a bajról. Nem lehet kideríteni, hogy kik verték be az irattár ablakait. Mikor a tűzoltók megérkeztek, már csak füstálarccal lehetett megközelíteni az ajtót s még igy is rosszul lett négy tűzoltó egymásután, különösen pedig az első, akit a füstrobbanás valósággal kivágott az ajtón. Ekkor történt ugyanis az, t hogy a fogházudvar felől ismeret) len tettesek beverték az ablakot s most már lehetetlen volt teljességgel feltartóztatni a lángok munkáját. 1 Ez szolgáljon figyelmeztetésül mindenkinek, akinek lakásában, vagy üzlethelyiségében tüz keletkezne, hogy addig ne nyissanak ki se sajtót, se ablakot, mig a tűzoltók meg nem érkeznek, nehogy a tűznek tápot adva ezáltal teljessé tegyék a veszedelmet. A tűzbiztonsági berendezésre nem volt fedezet Megállapította a bizottság azt is, hogy a kir. törvényszék tüzrendészeti felszerelése is nemcsak hogy hiányos, de egyáltalában nem felel meg a legelemibb követelményeknek sem. Ebben az irányban egyébként a törvényszék elnöke nem egy izben, egy évvel ezelőtt is tett előterjesztést, azonban fedezet hiány miatt ezek az előterjesztések nem nyertek kielégítő elintézést. Hozzájárult a bajhoz még az a közismert túlzsúfoltság is, amely ma az építkezések miatt az egész épületben uralkodik s mindezek együttesen eredményezték azt, hogy ilyen szomorú tapasztalat árán kell a jövendő biztonságáról gondoskodni. A fogházi kutya már éjjel megérezte a tüzet Megemlítjük még azt is, amiről ma délelőtt szereztünk tudomást, hogy a fogház udvarán levő ku tya az éjszaka már észrevette a lappangó tüzet. Az őr arra lett figyelmes, hogy a kutya nekiszalad az irattár fogházudvarra néző falának s vonit és ugat. Az őr azt hitte, hogy valaki jár ott, el is sétált több izben azon a részen, azonban semmi gyanúsat sem ész lelt. A kutyát ezután még több izben is megnyugtatta, az azonban mindvégig nyugtalan maradt. Az állat finom szagló érzéke megérez te már akkor a veszedelmet, ami kor az ember erős figyelme sem vehette észre a bajt. A fogházőrök voltak az elsők az oltásban Meg kell említenünk azt is, hogy a fogházőrök a saját kezdeményezésükre elsők voltak az oltás munkájában s a nagy hidegben derekasan állották meg a helyüket. — Minden tőlük telhetőt megtettek s általában mindenki, aki csak részt vett az oltás munkájában, szinte emberfeleti módon küzdött s nem annyira a mentési munka elégtelenségének, mint a szerencsétlen körülmények összehalmozódásának volt az eredménye a katasztrófáiig pusztulás. A tengerbe veszett két francia pilótanövendék Marseillesből jelenlik: Istresben péntek délután két pilótanövendék egy hidroplánon gyakorlatra indult, eddig még nem tértek vissza. Valószínű, hogy a tftipprbp vps7tpk. i Egyes szám éra 16 fillér