Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-10 / 34. szám

1929. február 10. JSÍYÍRYIÜÉK. s A hét margójára Diákszerelem A kis Laura leveleket irt. Szerelmes leveleket. Bélához. Miklóshoz. Vagy mind a kettőhöz. — Mindegy. De nem mindegy, hogy a budapesti Bezerédy-utcai *eány kereskedelmi iskola igazgatója ezt egy levélben megírta a kis Laura szülőinek s a kis Laura ezt annyira a szivére vette, hogy leugrott az iskola második emeletének az ablakából és szörnyet halt. Olyan megindító ennek a kis leánykereskedelmistának az életsorsa, hogy érdemes egy percre megállni s a szeme közé nézni ennek a kérdésnek. Rousseau Emiljét tartják sokan a legmélyebben szántó nevelési munkának. Azt hiszem azonban, aligha akad pedagógus, aki Rousseau nevelési elveit a gyakorlati életben száz percentig magáévá tenné. Minden egyébtől el tekintve azért, mert bármilyen ragyogóak és igazak Rousseau Emiljének megállapításai, viszont éppen róla maradt reánk az a hagyomány, hogy amilyen szép a könyve, olyan rosszak voltak a gyermekei, ami nem valami jó ajánlólevél elveinek gyakorlati értékéről. Azonban akár Roussenaunak, akár elleneseinek van ebben a kérdésben igaza, annyi bizonyos, amit, ha nem vagyunk prűdök és smokkok, az önmagunk életéből is meg kell állapitanunk, hogy az emberi természet olyan tényező, amelyet büntetlenül egyik irányzat sem hagyhat ki nevelési rendszeréből, ha csak nem akar egy olyan szekszuális és lelki kolliziót teremteni, ami a modern pszihoanalitika és pszihopatalogia megállapítása szerint egy egész életen át befolyásolhatja az ember egész életét A másik nem kevésbbé sulvos tényezője ennek a kérdéskomplexumnak az otthon. A család. A környezet. S ami ezzel szorosan egybekapcsolódik, a gyermeklélek öntudatlan, alvó lelkisége. És' az az ős utánzási hajlam, ami nemcsak a tavaszébredés gyökérnyomásával hajtja előre mindazt, ami bennünk örökemberi, hanem, habár nem tudatos akarással, se nem rosszaságból, mint inkább a gyermek vér energiaf eleslegénél fogva megismételteti a gyermeklélekkel mindazt, amit lát és hall. Amit környezetében észlel. S ami nála amúgy is ősi és öröklött. A tavaszébredésnek apró rügyezése. levelezgetése tehát nemcsak emberi, hanem ártatlan, ösztönös és meggondolatlan is. Abból tehát akár a jellem, akár az erkölcs szempontjából épp oly kevéssé szabad a gyermeklélekre káros következtetéseket levonnunk, mint amikor megint csak az «ánzás ősi folyományaként egy-egy meg nem engedett kifejezés röppen el pöttömnyi pöttömségek maszatos ajkáról. Viszont igaz az Ovidius pontusi leveleiből merített erkölcsi siabály is, hogy: Principiis obsta, sero medicina paratur... Kell, hogy a jóizlés s a fegyelem is bizonyos korlátokat irjon elő. A kérdés azonban a legtöbbször nem ezen fordul, hanem azokon a bizonyos szülőkhöz irt figyelmeztető leveleken, amelyek ilyen kérdésekben sokszor már a megírásuk tényénél fogva többet ártanak, mint használnak. Amelyektől nem vitatható el a jó szándék. És a jóakarat. De ha kipattannak, olyan mélyen vágnak bele egy-egy érzékeny gyermeklélekbe s oly annyira •ellentétbe jönnek örök természeti törvényekkel, hogy nem ok nélkül i vesz az ilyen megsebzett gyermeklélek további sorsa tokszor igt«* tragikus fordulatot. Az észszerű és helyes pedagógiai nevelés sem a dolgok föl- és megismerésében, sem pedig azoknak m%itélésében soha sem állhat ellentétben természeti törvényekkel s eszközeinek megválasztásában is sokkal fontosabb a tapintat az orvosságnál. Vagy hogy a fegyelem valahogy csorbát ne szenvedjen. Mert minden gyermeklélek s különösen a serdülő leánygyermeké, megérdemel legalább is annyi me'gértést, figyelmet és gyöngédséget, mint amennyit kertünkben tavasz első zsengéivel szemben tanúsítunk. A helyes álláspont tehát ebben a kérdésben csak az lehet, hogy nem szabad ezeket az apró, diákos kibillenéseket mindjárt tragikusan felfogni. Vagy kiélezni. Vagy éppen dobraütni. Először is, mert ezekben a legtöbbször vagy olyan imponderanbiliákkal állunk szemközt, amelyek a gyermeklélek további fejlődésére nem kihatók, vagy pedig olyan Természeti jelenség, mely önmagában véve sem nem rút, sé nem elitélendő. Másrészt, mert a mindennapi élet ezer és ezer esete igazolja, hogy ezek az apró csínytevések mind olyan természetűek, amelyek önmaguktól ki és beforrnak. S végül, amit talán első sorban kellett volna említenem, mert akárhogy berzenkedünk és akárhogy nagyképűsködünk, az életvonat úgyis tovább lohol velünk. Egy-egy váltónál a vonat kereke úgyis eléggé bántóan kattog bele életünk folyásába. — Hagyjuk meg hát legalább az illúziókat. Meg a lüktető ritmust, ami az életváltó minden egyes zökkenése után ismét betölti az emberi lelket és melódiákkal teliti meg azt. Már mikor a János vitézből vagy az Iglói diákokból. Mikor meg a — Rigolettóból... Szilánk. A kereskedelemügyi miniszter a nyíregyházi országos vásárok számát az eddigi négyről hatra emelte íei (A Nyírvidék tudósítójától.) Dr. Bencs Kálmán az elmúlt évről szóló polgármesteri jelentésében a közvágóhidról és az uj országos vásárokról a következőket mondotta: Az uj közvágóhíd létesítését is előbbrevittük az elmúlt évben. Krencsey Géza székesfővárosi műszaki főtanácsossal elkészíttettük az uj közvágóhíd vázlatos tervezeteit; ezeket a képviselőtestület a részletes tervezetek kidolgozásának alapjául elfogadta, a törvényhatóság jóváhagyta és most a földmivelésügyi minisztérium jóváhagyása alatt állanak. Ennek megszervezése végett a képviselőtestület 1928 év végén elhatározta, hogy a részletes tervezeteket is kidolgoztatja és az azok elkészítésével felmerülő kb. 22.000 pengős kiadás fedezéséről hitelművelet igénybevételévei gondoskodik. Hosszú idő óta szorgalmazzuk a kormányhatóság előtt országos vásáraink számának felemelését; 1928 évben a kérelem végre kedvező elintézést nyert és a kereskedelemügyi minisztérium az országos vásárok számát az eddigi négyről hatra emelte fel. Nyíregyháza nagy kölcsönét már tavasszal megszerzik (A Nyirvidék wdósitójától.) A Fisch-féle telek megvásárlására vonatkozó határozat és a vízvezetéki müveknek két utcában való megépítése Nyíregyházát máris elkötelezte Korona kibővítésének és a vízvezeték, valamint a csatornázás megépítésére. A Korona melletti ház megvételére szükséges 400000 P kölcsön mondották városellenzéki körökben — olyan drága, olyan súlyos kamatterhet jelent, hogy a Korona kibővítése és jövedelmezővé tétele most már az anyagi egyensúly kérdése Nyíregyháza városában. Sietve meg kell épiteni a Koronát, fokozni kell az elérhető jövedelmeket a maximumig, a Kaszinóépületet sürgősen át kell majd üzletes házzá épiteni, az aj "utcát is jgy kell kontemplálni, hogy itt is uj üzletek nyílhassanak és haladéktalanul meg kell nyitni az uj mozit. Ha azonban a számításokban a várost kudarc érné, pénzügyi helyzete megroppanna és beteljesedne a Kassandrák jóslata. "WVWWWVVW/WWWVA/Wkrt ^jtieajiRóNim j Az elmúlt hét kimagasló Pontjait ha nézem. Megtalálom egy vacsorán És egy közebéden. A vacsorát magasztossá A turánok tették, — Az ebédet a »Nyirvidék* Ötven éves Fordulóján ették. Turániak vacsorája Felemelő szép volt. Mosolyogva tekintett rá A csillagos égbolt. Pápaszemet kaptunk, melyen A dolgokat látva, — Mind szép és jó, ami magyar És gyalázat Az idegen márka! Nagyszerű volt a »Nyirvidék« Pompás közebédje, Mosolygott rá a téli nap Déli verőfénye. Halk sóhajok szakadtak fel És szálltak az égig: Hej szívesen kitartanánk Mindannyian Ujabb ötven évig! ,, Érdekes, hogy a »Nyirvidék« Elpusztíthatatlan, A hasonló cégek széke Recseg, ropog, csattan, ötven évet csak egyedül A »Nyirvidék« látott, — Elsirattam én magam is A néhai Jó Déli újságot. Áldozati Bárány Farkas Csúnyán nekem ronta, Egyszeriben nagyon kapós Lettem én, a Bonta. Kontrabonta, Lovas Kovács, Mind, mind nekem támadt, Az igazat zengem, tehát Betörik a Kisded koponyámat! Egyik azért haragszik, mert Nem üvöltök véle, Mert szerinte üvöltése Bárány bégetése. A másik, hogy orvosságát, Nem érem fel ésszel, — Nem kell nekem, neki hagyom. Használja ő • Teljes egészséggel! £ Bont*