Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-08 / 32. szám

1*2* február 8. ^drfMYisir. Homokszemek Az 1929. év uralkodó bolygója a fi old és amikor eltűnődöm a jó öregholdnak uralkodói mivoltában szélesre húzódott intim ábrázatának titokzatos voltán, önkéntelenül az eszembe jut gyermekkorom. A csöndes falusi estén szomszédoktól „körülvéve, közkivánságra olvasnom kell a cRegélő bácsi nagy képes •naptára» könnyfakasztó és szívszorító <ágaz» történeteit, melyeknek hallatára a kora-barázdás arcokon hol a szörnyüködés, ihol a lelkesedés nyomai váltakoznak egymással. De a szívszaggató igaz történeteken kivül a misztikus csillagászati jelek s ezek koronája, az uralkodó planéta sem utolsó nevezetessége a jó öreg irodalmi delikátesznek. S mindezek a gyermekkori emlékek azért nyomulnak fel bennem, mert véletlenül a kezembe került egy, az ujabb kor szelleme és irodalmi nívójának megfelelő kalendárium s annak első lapjain látom a ?égi ismerős misztikus jeleket és az uralkodó planétát bolygónak titulálva. Amint elől emlitém, ez év uralkodó planétája, — vagy ha jobban tetszik, bolygója, a lumpok és szerelmesek hűséges kisérője, a «Hold.» Gyermekkorom öreg falusi nénikéi és bácsikái a planéták uralkodásának idejére különféle megdönthetetlen igazságú jóslásokat uudtak felsorakoztatni. ' Volt olyan tudós néni, aki nem átallotta a hegedülő Szent Dávid képében ábrándosan Iemosolygó holdat olyan tulajdonsággal megrágalmazni, hogy uralkodása idején hideg fényéhez teljesen hozzáillő dermesztő időket hoz az emberiségre. Cinikus mosolygásu arca pedig érzéketlen vigyorgást jelképez az emberek éhínséggel határos nélkülözése felett. Nem átallották továbbá megrágalmazni az•ffll sem, hogy kihűlt tűzhányó hegy körképeit láttató arculata az emberek szivét éppen olyan érzéketlenné, hideggé teszik embertársaik bajai, gondjai iránt, mint amilyen •érzéketlen, hideg a kihűlt vulkán környezete a természet élete iránt. Nem tudom, mi igaz lehet az egyszerű emberek naiv meséjében. Nem tudom, mi befolyása lehet e különféle bolygóknak az emf>erek érzésvilágára, csak azt az egyet látom, hogy néha azok az egyszerű népmesék mintha bizonyos tekintetben nem is népmesék, hanem életbölcseleti szomorú igazságok lennének. ,4 -<Tanár ur. Engedjenek meg az igen tisztelt tanár utak, akik a tudománynak különféle katedráin igyekeznek at ifjúság lelkébe beleoltani a tudás ntáni szomjúság vágyát, ha a jelen esetben az őket jogosan megillető jelzőt elmélkedésem ciméül bá torkodtam választani és pedig nem is közönségesen kis «t»-vel, hanem a tiszteletet parancsoló nagy «T» betűvel. Hogy miért biggyesztettem én címnek a «Tanár» szócskát, méltóztatnak kérdezni igen tisztelt tanár urak? No, ne méltóztassanak megijedni, nincsen vele semmi különösebb célom, és nincsen vele kapcsolatban semmi szenzációs riport-témám. Ne méltóztassanak kinevetni, csupán csak kíváncsiságból, puszta kedvtelésből írtam le azt, hogy a »Tanár« ur. Hát édes Istenkém, miért ne lehetne nekem is egyszer egy kis tréfálni való kedvem ? Miért he sóhajthatnám egyszer én is boldogan ezt a varázsigét ? Kiéri ne becézgethetném ém « egyszer gondolatban «Tanán) urnák az áldott lelkű Pista bácsit, amiért megtanított engem második elemista koromban a karikás ostorral cserdíteni ? Miért ne tisztel hetném haló poraiban nyugvó bol- j dog emlékű faktoromat «Tanár»ur- : nak azért, mert Gutenberg dicső tudományát belém igyekezett oltani ? Vagy miért ne tüntethetném ki Terpsichore istennő XX. századbeli vazallusát a «Tanár» ur jelzővel azért, mert engem is megtanított az istenek bájos lépteinek lejtését utánozni ? Avagy nem érdemli meg Bachusisten késői főpohárnoka, mert megizleltette velem a királyi nedű mámorító cseppeit, hogy őt «Tanár>* urnák nevezzem? És nem érd... Ezer bocsánatért esedezem az olvasókhoz, hogy drága idejüket ilyes mikkel rabolom meg, de annyira elfogott a lázas vágyakozás elsuttogni hévvel, szenvedéllyel, elszavalni páthosszal, költői lendülettel, elzengeni a szférák hárfahangján: »Tanár« ur! »Tanár« ur! És engedjenek meg tanár urak, hogy az önök foglalkozásának szépen csengő jelzőjét eltulajdonítottam egy kis időre, de nekem ugy hiányzott a boldogságomból, hogy azokat, akik engem szépre, jóra és nemesre tanítottak, nem tisztelhettem meg annak idején ezzel a drága, ezzel a szent névvel: ((Tanán) ur! «Tanár» ur!.... «Ta-h-a-n-á-á-r» u-r- ! Sétáló. Kereskedelem magyar forgalmiadé a Európában egész Hétfőn délután folytatták az OMKE adóankétját. Ez alkalommal a forgalmiadók szerepeltek a napirenden. Az ankéten, amelyen megjelent a pénzügyminisztérium képviseletében Vargha Imre államtitkár és Csekő Béla min. tanácsos, továbbá a közgazdasági élet számos előkelősége, Székács Imre az OMKE alelnöke tartott előadást forgalmiadó rendszerünkről. — Amikor 1921. szeptember i-én a forgalmiadót életbeléptették. mindenki egyetértett abban, hogy az államháztartás kaotikus állapotában a forgalmiadó életbeléptetését elkerülni nem lehet,'de abban is, hogy ez az adó csak átmeneti teher lehet. Nem lehetett elképzelni, hogy 8 év multán, amikor államháztartásunk évről-évre nagy feleslegekkel dolgozik, forgalmiadó rendszerünknek káros hatását úgyszólván változatlanul kell elszenvedni. Az általános és fényűzési forgalmiadó beszedését, bárcázását, nyilvántartását, az általános és fényűzési I adó különválasztását és különkönyvelését, pontos jegyzékekbe való foglalását napról-napra 360 ezer adóalany végzi, ezek között legalább 270.000 olyan kiskereskedő. iparos, aki nem sokat ért az adóadminisztrációhoz. A forgalmiadó olyan adónem, amely a keserű panaszok és sérelmek örökös kútforrása, elsősorban az adóellenőrzés módszere miatt. A forgalmiadó azokat az árukat drágítja leginkább, melyek a legtöbb kézen mennek át, amig a fogyasztóig jutnak, azokat, amelyek a legkisebb szatócsok és vegyeskereskedők árusitanak a legszegényebb néposztálynak. A legszegényebb ember portékáját drágítja a legaránytalanabbul, a legkisebb kereskedők versenyképességét ássa alá a legsúlyosabban. Ez a forgalmiadó antiszociális romboló hatása. Másik — gazdasági — következménye a nagykereskedelem sérelmét képezi. A kül földi nagykereskedő ugyanis mentesítve van a forgalmiadó lefizetése alól, amelyet a belföldinek meg kell fizetni. Ezzel a külföldi oly előnyt nyer, amellyel kiszoríthatja a magyar kereskedőt a hazai piacról. Jóllehet az 1925. évi XXIII. t. c. utasítja a pénzügyi kormányt ennek orvoslására; a kér dés máig sincsen megoldva. Mindezek a problémák a mai forgalmiadó rendszer mellett nem könnyen oldhatók meg, de megszűnne probléma lenni az egyfázisú forgalm»adóxi6 bevezetésekor. A fázisrendszer előnyei nyilvánvalók. A mai mammuth-adminisztrációt csökkenti és egyszerűsíti. Az adó beszedését és elszámolási munkáját a mai 360.000 adóalany helyett a sokkal kisebb számú termelő- és importárunál a vámhivatalok végzik. Az ellenőrzés zaklatásai megszűnnek. A szociális aránytalanságot a kulcsok helyes megállapításával csökkenteni lehet. A magyar nagykereskedő hátránya a külföldivel szemben eltűnik. És mindez anélkül, hogy a kincstár bevételei csökkennének. A gyáripar volt az, amely a forgalmiadó fázisrendszert elgáncsolta, jóllehet ez csupán annak a néhány Koncentrált nagyüzemű gyárnak az érdeke, amelyek berendezésük révén a mai rendszer mellett a forgalmiadó egy, vagy két fázisát megtakaríthatják. A pénzügyi kormány eddigelé azzal zárkózott el a fázisrendszer elől, hogy ezt csak akkor valósithatná meg, ha az összes érdekeltségek egyhangú javaslatát terjeszthetnék eléje. Ez a felfogás szokatlan és tarthatatlan, hiszen nem lehet a törpe és jogosulatlan magánérdekeknek vétója miatt oly szükséges _s célszerű reformokat elodázni, amelyek valamely oknál fogva talán kényelmetlenek volnának a kormánynak. A mi forgalmi adórendszerünk a legsúlyosabb és legkárosabb egész Európában. Franciaországban u^yan a forgalmiadó kulcsa 2 és fél százalék, viszont az egész kiskereskedelem mentesül alóla. — Németországban a kulcs háromnegyed százalék, Olaszországban i százalék, az élelmicikkekre félszázalék, Belgiumban 1 százalék, Jugoszláviában 1 százalék, Romániában 1 százalék, de a belföldi importőr védelmére a behozatal alkalmával nem rovatik le a forgalmi adó. Csehországban az ipari termékek 2 százaléka, a mezőgazdaságiak 1 százalék adóval vannak terhelve, a behozatal adómentes'. Csehország azonban tempóban tér át a fázisrendszerre. Ami a fényűzési adót illeti, el kell fogadni azt a felfogást, hogy a fényűzés, ha egyszersmind pazarlást jelent, kárdfe és mellőzendő, aki azonban a fényűzési adó ellen foglal állást, ezzel még nem a fényűzési adó mellett kardoskodik. A jó anyagot, a jó munkát nem lehet fényűzésnek tekinteni és büntetni. Nálunk például a selyemszövetek 8 pengőn felül már luxuscikk. Ausztriában az értékhatár 30 shilling. Nálunk a legolcsóbb selyemruha, amelyet 40—50 pengőért lehet vásárolni, luxus, Ausztriában csak 1000 shillingnél drágábbak kerülnek fényűzési adó alá. Amikor az államháztartás feleslegeket mutathat fel, okvetlenül hozzá kell látni ugy az általános, mint a fényűzési adó gyökeres neformjá hoz. A magángazdaság megsegítésének hatásos módja csak az adók, a közterhek enyhítése lehet. És ezek sorában elsősorban a forgalmiadó terhének csökkentéséra kell gondolni. A 2 százalékos forgalmiadónak félszázalékra való leszállítása az adó 1 20 millió hozamának kb. 30 millióval való csökkentését jelentené. Ez az 1928—1929. évi költségvetés szerint a 870 milliós összes állami bevételeknek csak mintegy 2 és félszázalékát tenné ki. Legsürgősebben a kereskedelem a fázisrendszernek fokozatos alkal mazását és kiterjesztését várja. A fényűzési adóra nézve pedig a kereskedelem kívánsága az, hogy Németország és más államok példájára ezt az adónemet szüntessék meg ? ha ez megvalósítható nem volna, ugy kérjük ennek az adónemnek a tényleges fényűzési ámkra való korlátozását. indám esetek AZ ISMERT NÉV A szerkesztő: Akinek a versét én közreadom n lapban, annak nagyon ismert nevűnek kell lenni. Költő: Akkor nekem nyert ügyem van. Nevem Schwarz. TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓ Feleség: Drágám, tudod milyen nap van ma ? Férj: Na, milyen ? — Kolumbus születésének évfordulója. És tudod, hogy ebből az alkalomból mit főzök ebédre ? — Na, mit ? — Két tojást pohárban. A HALA A kávéházi asztalnál a társaság egy távollevő tagját csepülik. Egy ur közbelép: — Nem hagyom őt bántani, ~ mondotta — véletlenül nagyon jó fiu. Sose felejtem el neki, hogy akkor segített rajtam, amikor fejem felett komor felhők tornyosultak. És mit csinált akkor? — Kölcsön adott egy esernyőt! AMI M£G HIÁNYZIK — Hadd lássam Pista, mit tanultál ? Ha van 3000 pengőd és szeretnél egy 20000 pengős házat, mennyi kell még ? — Csak egy gazdag parti. VARATLAN FELELET A férj így szól a bizonytalan Korban lévő hölgyhöz: — Emlékszik asszonyom arra a gyerekre, aki az iskolában az Ön haját szokta cibálni ? — Ah, ön volt az, — kérdi • hölgy élénken. NEM BÍZIK A JüSLATABAN Protz nagyon beteg. Feleségének, aki az ágyánál ül, panaszos hangon mondja: — Meglátod, Zálikám, reggelre meghalok. — Csak ne bocsájtkozz jóslatokba, — mondja neki szemrehányó ideges hangon a feleségé —- tavaly egy karkötő órát Ígértéi nekem, abból se lett semmi.