Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-06 / 30. szám

A Hazaszeretet és az Istenfélelem nem erény, hanem elemi kötelesség! — mondotta Tóth Bálint pénzügyigazgató a Tnráni Kör társas vacsoráján jMffRYIDÍE. (A »Nyirvídék« tudósítójától.) Vasárnap este 8 órai kezdettel tartotta meg a Szabolcsvármegyei Turáni Kör hagyományos évi turáni vacsoráját a Korona-szálló emeleti kistermében több, mint százfőnyi diszes és előkelő közönség részvételével. A vezető személyek közül ott láttuk Kállay Miklós dr.-t, Szabolcsvármegye főispánját, Szohor Pál városi főjegyzőt, Énekes János pápai prelátust, Melles Géza és Sereghy László kanonokokat, Füzesséry Elemér ny. alezredest, Wack Károly alezredest, Molter Keresztély őrnagyot, Ozory István rendőrtanácsost, Illés Andor dr. törvényszéki elnököt, Tóth Bálint miniszteri tanácsos, kir. pénzügyigazgatót, Bekényi aladár miniszteri tanácsost, Klekner Károly dr. igazgató főorvost, Benkö András kir. tanfelügyelőt, Fábry Ignác h. tanfelügyelőt, Lukács Béla tanitóképzőintézeti igazgatót, Sarvay Elek dr. vármegyei főügyészt, Borbély Sándor dr. másodfőjegyzőt, Sikorszky István iparfelügyelőt, Demjén József dr. városi tiszti főorvost, Liptay Jenő gazdasági kormányfőtanácsost, Takács Géza erdőfőtanácsost, Fekete Jenő főállatorvost, Thuróczy Árpád, adóhivatali főtanácsost és városunk társadalmának színejava közönségét bájos hölgykoszoruval. Klekner Károly dr. a ) Turáni Kör céljárói A vacsorán elsőnek Klekner Károly dr. a Turáni Kör elnöke szólalt lei tömören, súlyos gondolatokkal magas beszédében ismertetve a Turáni Kör célját. A Turáni Körnek az a célja —• mondotta —, hogy a magyarság keresztény öntudatát fejlessze, táp lálja, erősítse, hogy minél több és több olyan férfit vonjon munkássága körében, aki az élet bármely szakában, minden külső támogatás nélkül a keresztény erkölcsi felfogásnak legyen öntudatos zászlóvivője. Azért rendezi évenkénti vacsoráját is, hogy ne csak a merev formákban, hanem a közvetlen társalgási modorban is erősítse egymásban ezt a szellemi erőt, és öntudatot és ezért kéri fel egyes tagjait, hogy serlegbeszédjével is legyen ennek a célnak a szolgálatára. Az idén a Kör bizalma Tóth Bálint miniszteri tanácsos, kir. pénzügyigazgató személye iránt nyilvánult meg és felkéri őt a serlegbeszéd megtartására. Tóth Bálint dr. serlegbeszéde Tóth Bálint a turáni serleggel a kezében a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves turáni testvérek! A boldogság legnagyobb tanító mestere, a világ megváltója mélységes fájdalommal siratva siratta nemzetének pusztulását, a templom összeromlását és népének jövendő szétszóródását. Az a megváltó, aki az egész világ részére született meg, annyira hozzá volt kötve a hazai röghöz, hogy mélységes fájdalom fogta el annak a megláttára, hogy az a haza, az a rög, amely neki annyira kedves, elveszett, hogy annak népe szét fog szóratni a világ minden részébe. Es az a Megváltó, akinek idegen volt már a templom, siratva siratta a templom össze-, dőlését. Nem csodálatos dolog ez, magától értetődő természetes dolog, Minden igaz ember szereti hazáját és mélységes hittel fordulunk Isten felé. Ha ez a haza, ha ez az istenség veszélyben forog, mélységes fájdalommal, nagy zokogással siratjuk, sőt az igaz ember egy lépéssel tovább megy. Az igaz ember más hazájának az elpusztulását is siratja. Látjuk a történelemből, hogy a római hadvezér, Márius sírva fakadt Carthagó romjain. Az ellenség által tönkresilányitott, rombadöntött várost siratta, egy nagy népnek dicső múltját. A hazaszeretet és az istenfélelem jiem erény, de elemi kötelesség, És aki erről a kötelességéről megfelejtkezik, az önmagával jut meghasonlásra, végveszélybe jut, sőt bele is pusztul. A történelem sok példát mutat erre. A francia nagy forradalom idején, amikor az egész ország lakossága lelkesedéssel indult a szabadság, egyenlőség és testvériség zászlaja alatt a harcba, amikor az egész ország lakossága egy jobb világért sóvárgott, — idegen, megbízhatatlan, a nép lelkével összhangban dolgozni nem tudó emberek kezébe került a hatalom, ledöntötték az oltárt, nem ismerték a haza fogalmát, a hatalomért verekedtek, gyilkolták egymást és a sir szélére juttatták franciaországot. És ha az a francia nép nem lett volna olyan vallásos és hazaszerető, az ország bele is pusztult volna. De az isteni gondviselés a bátor hazaszerető és vallásos népnek elküldte az ő megszabaditóját. Mondjunk egy közelebbi példát. Itt van Oroszország. Az orosz nép egyike a legjámborabb, legvallásosabb népnek és idegen hordák gyötrik ezt a nagy, hatalmas birodalmat. Idegenné tették az orosz népet saját hazájában és az csapatostul bolyong a végtelen nagy síkságokon, keresve a hazát és a? istent. Még egy példát. Magyarország sorsa nem a háború elvesztésével teljesedett be, nem a forradalom és a kommunizmus alatt, mert ez a sors már megvolt munkálva még a háború kitörése előtt. Ha figyelemmel kisérjük azt, hogy Magyarországon a háború előtt milyen volt az irodalom, milyen volt a színházak működése, azt látjuk, hogy az minden volt csak nem magyar, azt látjuk, hogy nem a vétkeinket ostorozták, hanem kiszínezett durvasággal pellengére állítottak bennünket, azt látjuk, hogy az emberek eltávolodtak Istentől, hogy megtagadták a haza fogalmát és akik nem voltak ebben a táborban, ezeknek a közömbösöknek a tábora is napról-napra növekedett, azt látjuk, hogy a munka az ország tönkretételére megkezdődött. A háború csak elodázta ennek a munkának a befejezését. A háborúban az ősi magyar vitézség, a régi hagyományokhoz való hűség, megint magasra lobogtatta fel a magyar nevet és a magyar dicsőséget és amiko.. minden igyekezetünk dacára eljött a végzet, akkor felülkerekedett a tábor, amely előre elkésztette a maga útját. De a magyar nép, ugy mint a francia magára talált. Visszatért a hazaszeretethez, visszatért Istenéhez. A magyar nép nem hajlandó elpusztulni, a magyar nép élni akar! Oltárt emel a hazaszeretetnek, oltárt emel a mindenható Isten tiszteletének. És ennek a kis tábornak, amely ezt a munkásságot folytatja, lelkes harcosai a Turáni Kör tagjai. Ez a kis szürke tábor, amely a mindennapi élet gondjai között még időt tud szakítani arra is, hogy a magyar jövendőt munkálja, azt a magyar jövőt, amelynek dicsőséges eljövetelében rendithetetlenül bizik. Hirdesse ez a tábor a maga igéjét mindenütt, ahol csak megfordul és emelje fel ez a tábor azt az oltárt olyan magasra, amilyen magasra kell állítani két ilyen eszmének; mint a Hazaszeretetnek és az Isten dicsőségének az oltárát. Én ezért a táborért, ennek a tábornak tagjaiért és a szebb, dicsőbb magyar jövendőért ürítem poharamat! Zugó taps harsan fel a beszéd után, a vacsora résztvevői felállva lelkesen ünneplik az' illusztris szónokot. Énekes prelátus a Kállayakről A pohárköszöntők sorát Énekes János pápai prelátus nyitja meg és boldogult Kállay Andrásnak a Kör egyik megalapítójának és első elnökének emlékezetét idézi fel, majd jgy folytatja: A legnagyobb örömmel látjuk napról-napra, hogy miként fejlődik ki ennek az ősi törzsnek egyik büszkesége, miként fejlődik ki a meglátások, az egyetemes meglátások során ennek az ősi törzsnek és a nemzeti eszméknek hatal mas védőbajnökává. Minden megnyilatkozása az ősi fajszeretet és a keresztény nemzeti eszme és erkölcsnek a megnyilatkozása. Ez indította a Turáni Körnek tagjait, 1929. február C a tegnapi közgyűlés alkalmával hogy mint egy az épitő elnök szellemének megfelelően tisztelettel tekintsen fel erre a méltó utód ra és önmagát is megtisztelve a Kör tiszteletbeli tagjává választotta Kállay Miklós főispánt, aki most is jelen van közöttünk és akinek az egészségére és az általa képviselt eszme egészségére emelem poharamat! Kállay Miklós főispán nagyhatású pohárköszöntője Az ^ ujabb és Kállay Miklós személyének szóló lelkes ünneplésre felemelkedett helyéről Kállay Miklós főispán és a következő pohárköszöntőt mondotta mély figyelem és helyenként dörgő lelkesedés mellett: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizonyos elfogódottsággal szólalok fel itt, ahol olyan szép kitüntetés ért engem. Ez a kitüntetés magában is sok. Azok a szavak azonban, amelyekkel ez nekem tudomásomra adatott, többet jelentenek már, mint amenynyit megérdemlek. Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én„ amikor egész őszintén mondom azt, hogy nem érdemlem meg, valami más, talán ide sem illő téma megpenditésével kezdem meg válaszomat. Azért, hogy idejöttem, megint egy hibába estünk: megint ünnepeltünk, megint jót mondtuk valakiről. Ebben az országban talán már elég volt abból, hogy embereket ünnepeljünk, egyé neket többre értékeljünk, mint amennyit valóban megérnek. Odajutunk hova-tovább, hogy itt nem ünnepelhetünk senkit, mert itt senki nem tette meg a kötelességét, olyanok az állapotok. Tíz év után, az összeomlás után még nem ébredtünk annak tudatára, hogy miért omlott össze ez az ország. Egy mondatot mondott Klekner Károly barátom filozófiai magaslaton álló beszédjében: ma. a problémák nagyobbak. mint amelyek felismerésére az emberi agyvelő képes. Itt van az igazság! És a mi nevelésünk ott követi el a hibát, hogy olyannak akarja a közéletet irányítani, mint ahogy ő elgondolja. Marxi szempontok nézőszögéből kis agyvelők és kis emberek irányítanak közületeket és önmagukat és problémákat oldanak meg, amelyeket nem képesek felfogm és lábuk alól tévesztik a talajt, elfelejtik az igazságokat. Hazaszeretet, hazafiasság, család azok a problémák, amelyekrői tudjuk, hogy ezredéveken át fenntartottak nemzeteket, társadalmat, hazát. Félre azokkal a nagy agyvelőkkel, akik a világ rendjét teóriákkal akarják megváltoztatni és elő azokkal az emberekkel, akiknek talán nem olyan nagy a tudásuk, de erősebb a hitük, a férfiasságuk! A világtörténelmet nem tudósok, hanem nagy akarásu emberek mozdították meg, akik hittek abban, amit akartak és meg volt ehhez a bázisuk is: a Hazafiasság, a Szeretet, az Erkölcsösség és a Puritánság! Ebben az országban végre ilyea emberekre van szükség! Nem szabad teóriáknak küzdeniük egymással. Államkérdést alárendelni általános nemzetközi, ay. egész világ által elfogadott teóriáknak. Ezt a nemzetet gazdasági, közgazdasági tételek hajtogatásával, szabad kereskedelem vagy rámproblémákkal nem fogjuk kivezetni még a gazdasági bajokbói sem, amelyek ma minden baj alapjává tétetnek meg. Csak magyar ember öntudata, hite ás. akarása segíthet! I