Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-06 / 30. szám

JfSfVhRTXDÉK. 3 tolcsvai Bónis Gyorgyné sz. vadnai Vadnay Róza 1859-1929 A patriarkális hagyományokon felépült nemzeti társadalmunknak uagy vesztesége van. Folyó évi ja­nuár 28-án Vasmegyeren meghalt özv. tolcsvai Bónis György né sz. vadnai Vadnay Róza, az egykori szabolcsi uri társaságok ünnepelt bájos női alakja. Halála nagy és súlyos veszteség, mert tökéletes emberi lényében harmonikusan ölelkezett össze a ragyogó női jel­lem dicsfényében tündöklő anyai szeretet az őszintén vallásos lel­kület varázslatos erejével! Két olyan fenséges tulajdonság­gal áldotta meg a gondviselő Isten, amilyen csak a választottak­nak jut osztályrészül a földön! Nő volt, anya volt nemcsak ab­ban az értelemben, mely szerint a Gondviseléstől reá kiszabott kö­telességet hűségesen teljesítette, ha nem mint nemzeti történetünk nagy asszonyai, ő is a maga ideális élet­környezetében, egy szent misszió teljesítésére adta oda egész egyé­niségét, hogy az ő zajtalan, de kristály tiszta családi életéből mi­nél több erőt merítsen magának a nemzet... Romolhatatlan ethikai erőt!... Mért ő a megboldogult, üdvö­zült Nagyasszony, ha fényes szó­noklatokkal, korszakos alkotások­kal nem is hirdette női lelke szent meggyőződését, de magasztos élete minden mozzanatában kifejezésre juttatta azt a nagy és szent gondo­latot, hogy a magyar hazának min­denkor, de különösen most, vál­ságos élete legkomolyabb óráiban, tiszta erkölcsű nőkre, áldozatos szereímü hitvesekre, önfeláldozó édes anyákra van nagy szüksége, hogy a kinos, aggasztó, magyar éj­szakában lobot vessen az ősi tüz: a minden gonoszt megemésztő és a minden haldokló reményt életre támasztó hazaszeretet! Az önfeláldozó női, anyai hiva­tásnak magaslatára emelkedni nem könnyű dolog! Ehez az Isten ál­dotta emberi egyéniségnek olyan rendkívüli qualitásai szükségesek, aminők csak egy egész, feltűnés nélküli, munkáséletnek a legdicső­ségesebb sajátságai! Tolcsvai Bó­nis Györgyné akkor állt női, anyai hivatásának a legmagasabb fokán, amikor fanatikusan hitte, hogy gondosan nevelt gyermekeiben oly értékeket nyújt e megpróbált nem­zetnek, melyek a szenvedések sö­tét éjszakáján érvényesülnek áldást osztólag!... ,Üde, nemes földi éle­tében mindig csak ez a két gon­dolat diadalmaskodott, mint fényt szóró szövétnek: élni, dolgozni Istenért és a Hazáért! Vallásossága, élő, keresztyén hite méltó velejárója volt női, anyai lel­ki gazdagságának! Helyrehozhatatlan nagy veszte­ségnek tartotta, ha eltűnő élete valamelyik napján, mint Istennek készségesen engedelmeskedő gyer­meke, a felebaráti szeretet krisztusi parancsát nem teljesíthette! Mikor lábunk alatt, a társadalmi rend megrázkódtatásának az idején, ren­gett a föld s a démoni erők fel­szabadulva a legsötétebb harcot Vivták Isten és az örök emberi esz­mék ellen, tolcsvai Bónis György­né vallásos lelke, hite, mint véd­angyai ment a veszendő lelkek után. Vonzó példaadásával, imád­ságos lénye lebilincselő szereteté­nek ellenállhatatlan hatalmával éb­reszgette, életrehozta a megméte­lyezett szerencsétleneket! Ha csak egy lelket is sikerült megnyernie Istennek s a súlyosan megsértett társadalmi rendnek, kimondhatat­lan volt örömei... Hogy u bántó «« veszedelmes ellentéteket miként kell áthidalni a rendezett viszonyok J között élők és a nincstelenek kö­zött, azt az ő altmisztikus életfel­fogása mutatta meg, mikor háza küszöbétől senkit meghallgatás és támogatás nélkül el nem bocsátott! Ennek az erényekben gazdag, ma­gyar uri nőnek az élete csakugyan áldás volt! Hogy milyen áldás, mutatják itt maradt édes gyerme­kei, kik mint a magyar közélet munkás, vallásos lelkületű, hazafias meggyőződésű tagjai szent öröksé­gül kapták a jó anyától: az Isten, Haza és emberszeretet drága kin cseit! Tolcsvai Bónis Györgyné temeté­se a helybeli gyülekezet és a vi­dék nagy és Őszinte részvétnyil­vánitása mellett folyt le Vasmegye­ren, január 30-án délután! Ott álltak a ref. templomban felrava­talozott koporsója mellett hitének, szeretetének, emberséges lelkületé­nek örökösei, gyermekei: özv. Szokollné sz. Bónis Anna, dr. Bó­nis György budapesti kir. törvény­széki s dr. Bónis Ferenc nyíregy­házi kir. törvényszéki birók és dr. Bónis Bertalan Borsodvármegye tb. főszolgabirája nejével, Pálóczy Idával. Eljöttek tisztességet tenni a nagy halott dicső emlékének a nyiregyházi kir. törvényszék s ügyészség képviseletében: dr. Illés Andor kir. törvényszéki elnök, Salzmann Ottó ügyészségi elnök, dr. Horváth Sándor s dr. Foltin Endre kir. törvényszéki birók. Ott voltak a magyar Nagyasszony ra­vatala körül Vasmegyer községnek és környékének gazdagjai, szegé­nyei, kiknek szivében és ajkán, mint megcáfolhatatlan igazság élt a bibliai Ítélet: »Boldogok akiknek szivök tiszta, mert ők az Istent megláthatják te A tiszta szivü magyar uri nőt a ref. egyház szertartása és a keme­csei ref. egyházi énekkar gyászos dalai mellett átadtuk testben a te­remtőnek, mig halhatatlan lelke to­vábbra is virasszon szerettei s nemzete sorsa felett! Melkó István. Bethlen grót miniszterelnök levele dr. sasi Szabó Lászlóhoz a félszázados Nyirvidék jubileumi ünnepén Eakovszky Iván: a nagymultú Nyirvidék prosperálásához a magam személyét is készséggel ajánlom tel — Geduly Henrik püspök üdvözlő levele A Nyirvidék jubileumi ünnepén érkezett Nyíregyházára Bethlen István gróf miniszterelnök levele, amelyet az ünnepelt lap főszer­kesztőjéhez ,dr. sasi Szabó László kir. kormányfőtanácsoshoz inté­zett. A miniszterelnök levele a kö­vetkező : Mélt. Dr. S. Szabó László urnák a »Nyirvidék« főszerkesztője Nyíregyháza Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! ^ Köszönettel vettem a »Nyirvi­dék« 50 éves fennállásának ünne­pére szóló szíves meghívását. Elfoglaltságomra való tekintet­tel sajnálatomra nem jelenhetek meg azon a közgyűlésen, melyet a Vidéki Lapok Országos Egyesü­lete e lap félszázados hazafias munkássága elismerésének szentel. Fogadja Főszerkesztő ur to­vábbi működésükhöz jó kívánsá­gaim nyilvánítását. Bethlen. Ha tauglich volt, nézze meg Arezervista álmát Magára fog ismerni! Ha untauglich voit, nézze meg Arezervista álmát akkor ún is elmondhatja, hogy „ott" volt! SZERDÁN CSÜTÖRTÖKÖN AZ AFOLLÓB&N M«gyar nóták szimfóniája: Arezervista álma Minden magyar ember nézze meií! SZERDÁN CSÜTÖRTÖKÖN AZ AP0LLÚB4N MA KEDDEN utoljára Nyregyhazán! SÁRGA LILIOM Szerdán 1 CsQtöi tökön A REZERVISTA ÁLMA Zenés hangulatkép egy magyar baka életéből Az eredeti zenét összeállította Lazarus Walter 6 szép leány szállást keres Kedélyes udvari történet 8 felvonásban Verebes Ernő és Jenni |ugó a f őszerepben Eióadaaok Kezdete : hetaoznap 6, 7 es 9 órakor Rakovszky Iván dr. mr­szággyülési képviselő W­vözli a Nyirvidéket Meleghangú, lelkes támogatást felajánló sorokban üdvözli a Nyir­vidéket Rakovszky Iván dr. volt belügyminiszter, a Közmunka Ta­nács elnöke, Nyíregyháza város or­országgyülési képviselője. — Ra­kovszky Iván dr., aki táviratba* is üdvözölte a Nyirvidéket, a kö­vetkezőket irja levelében: Kedves 1 Barátom! Mióta Nyíregyháza város képvi­selője vagyok, a holnap jubiláló Nyirvidék részéről mindig csak támogatást, megértést, barátságot tapasztaltam. Természetes tehát, hogy — ha már személyesen nem tehetem, Téged felkérve, akarok az elsők között lenni, akik az ünnepélyen elismerésüket és kö­szönetüket tolmácsolják a nagy­multu lapnak, amelynek jövő mű­ködéséhez, fennmaradásához és prosperálásához, a magam szemé­lyét is készséggel ajánlom fel. Szívélyes üdvözlettel tisztelő hived: Rakovszky Iván, Geduly Henrik püspök levele Meghatódottsággal, hálás ér­zéssel olvastuk Geduly Henrik ág. h .ev. püspöknek, a Nyirvidék egy­kori munkatársának üdvözlő leve­lét, amelyben a következő ben­sőséges sorokban emlékezik meg rólunk: A »Nyirvidék« tekintetes Szerkesz­tőségének Helyben Hülésből származó indiszpozi­ció folytán a »Nyirvidék« 50 éves fennállása örömünnepén eredeti szándékom ellenére sajnálatomra meg nem jelenhetvén, ezúton fe­jezem ki legmelegebb együttérzé­semet e lap fennállásának e ki­magasló évfordulóján. Kedves emlékek rajzanak föl lel­kemben, amikor azokra a kapcso­latokra gondolok, amelyek engem a »Nyirvidékhez« fűztek, azokra a bensőséges meghitt szerkesztő­ségi megbeszélésekre, amelyekben ifjúkoromban mint a lap egyik szerény munkatársának a kiváló emlékű Inczédy Lajos és id. Jóba Elek társaságában volt részem. — Nem feledhetem el hálásan meg­említeni azt az erkölcsi támoga­tást, amelyben a lap részéről a közjóra irányuló minden törekvé­sem megfelelő méltánylás alakjá­ban jutott ki a részem. De mind ezeknél a személyi szempontoknál mélyebb hálára és lelkesebb elis­merésre ösztönöz ez ünnepi évfor­dulónál az az eléggé alig meghá­lálható közéleti szolgálat, amellyel 50 hosszú esztendő leforgása alatt a b. vezetésük alatt álló lap, felülemelkedve osztály, fele­kezeti és pártkülönbségeken, a nemzeti érzéssel megszentelt komoly társadalmi egység nagy céljait szolgálta és a város és az abban működő különböző társadalmi és közmű­velődési intézmények erősödését és fejlődését előmozdította; a köz­élet jelenségei felett tartott beszá­molóiban pedig mindenkor meg­őrizte a tárgyilagosság és igazság a továbblendülésre egyedül alkal­mat adó hangnemét. Mindezen ta­pasztalatok és kellemes emlékek és benyomások hatása alatt szi­vem egész melegével köszöntöm a »Nyirvidéket« 50 éves forduló­ján és Hazánk és a társadalom ja­vára kifejtendő nemes munkálko­dására Isten legjobb áldásaiért •sédez em.

Next

/
Thumbnails
Contents