Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

JNfVÍRYlDÉK. Őslénytani tanulmány Ha az ember foglalatoskodik az őstengerek világával, kimondott rémeivel, olvasni lehet, hogy a tu­dósok, a természet búvárai a kö­vületekből megállapították, hogy voltak őskrokodilusok, tengeri kí­gyók, halgyikok, levegőben élő re­pülő sárkányok, fogas ősmadarak stb. stb. £n most csak az utóbbiakkal, azok leszármazóival akarok foglal­kozni. Ezeknek az ősmadaraknak cső­rében rettenetes fogazat volt, (ál­lítólag mindkét állkapcsuk 61 fo­gat tartalmazott), melyek vesze­delmesek voltak a szegény tehe­tetlen apróbb jószágokra. Nagy, szárnyas testük a vizben fürge, a szárazföldön lomha. A tudósok állítása szerint ezen ősmadárnak még ma is megvan­nak az utódai; de nagyon degene­ráltak s olyan hihetetlen, hogy ezek lennének az ivadékai, pedig mégis azok. Az utódok általában a vizet nem szeretik, abban élni nem tudnak. Az egyik fajta utódban az ősé­hez annyi csak a hasonlatosság, hogy állkapcsaiban nem hatvanegy hanem harminckét fog található (ha csak valami »belgyógyász« az­óta ki nem húzta), melyekkel na­gyon tud harapni s az ártatlan »báránykákat« megeszi. Ezt a ter­mészet tudósok »—r—a«-vai jel­zik. A másik utód őséhez csak ab­ban hasonlít, hogy fogazata nincs, vizben nem él meg; azonban a szárazföldön mindig Ugrálva jár; termete hosszú sovány; csőr he­lyett bajuszt visel és négylába van. Ezt a mai kor »szöcskének« ne­vezi. A harmadik utódban található fel a legnagyobb hasonlatosság őskori elődéhez. Ez egy pici kis szárnyas jószág, mely szinte viz­ben él; de ezt a vizet a mai kor ugynevezi, hogy bor. Ebben oszt' jól érzi magát, mert mindég «ben­ne van«. Termete nem nevezhető daliásnak, menése lustának, mert ugyancsak fürge. Zümmögése em­lékeztet a régi osztrák nevelésben részesült arisztokratákra. A bor vizben nem hord szemet védő csont gyürüt, hanem a száraz föl­dön a mai kor által úgynevezett szemüveget. Fogazat helyett a természetbúvárok szerint hosszú csápot visel, amelyet beledug a borvizes hordóba s azzal a nedűt irtózatos szenvedéllyel szívja ma­gába. Ezen szörnyű állatot a mai tudomány »muslicának« nevezi. A jó múltkoriban összetalálkoz­tam egy hires természettudóssal, áki azt mondta, hogy ő a zooló­giával sokat foglalkozik s meg is állapította kutatásai révén s en­gemet i? meggyőzött, hogy a fo­gas ősmadár ezen mai korban élő három utódja egy és ugyanaz. — Csakhogy ezeknek most már egy közös gyűjtőnevük van, amit ugy mondanak ki »Bonta«. Nagyszerű tanulmányomat az­zal fejezem be, hogy ezen tudós művészünk Kelemen Imre meg is rajzolta ennek az őskori lénynek csodálatos hasonlatosságu körvo­nalait, melyet mindenki megnéz­het a »Jóreménység« asztaltársa ság hivatalos helyiségében s meg­győződhet róla, hogy zoológusunk nak teljesen igazsága van. Egy áldozati »Bárány«. — A Das Leben, Revue des Monats, Scherl Magazin, Das Ma­gazin, Uhu, Die Koralee, Die Woche, Leipziger Illustrierte Zei­tung stb. kapható az Ujságbolt­ban . á Nylve, a Postás Sportegylet, a 1TE Nyírség! Osztálya, a Nyíregyházi Rereskedé-Ifjak Egylete, A Nyiregyházi Zsidó Dalkör, a „Hangya" szer­kesztősége, lesló Elek kincstári főtanácsos, Szabó Gábor kaposvári olvasónk üdvözlik az ötvenesztendős Nyírvidéket (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Szakadatlanul érkeznek ma is az ötvenéves »Nyirvidéks-et üd­vözlő levelek a közönség ragasz­kodó szeretetének nagyszerű do­kumentumai. Az üdvözlő levelek a következők: A »Nyirvidék« tekintetes Szer­kesztőségének. Helyben. Igen tisztelt Szerkesztőség! A Nyirvidék 50 éves jubileuma alkalmából nem mulaszthatjuk el megköszönni azt a jóakaratú és önzetlen támogatást, amelyben a »Nyirvidék« az egyetemes sport ügyét, de különösen a Nyiregyházi Torna és Vivó Egyesületet mindig részesítette. Most, amikor az érdemekben gazdag és nagymultu Nyirvidék félszázados fennállását ünnepli, mi is hálával emlékezünk meg és kö­szönettel adózunk azért a példa­adó munkásságért, amellyel a Nyir vidék a magyar sport ügyét s Egyesületünk munkáját és boldo­gulását elősegíteni évtizedeken át 6zives volt. További sikert és Isten áldá­sát kérve a Nyirvidék további köz érdekű és értékes munkásságára, vagyunk megkülönböztetett tisztelettel: Dr. Nyerges Miklós Rónay Jenő főtitkár. elnök. A Magyar Turista Egyesület Nyiregyházi osztályának üdvözlő levele : Méltóságos Dr. sasi Szabó László m. kir. kormányfőtanác<os urnák a Nyirvidék fó'szerkesztője, Nyíregyháza. A Nyirvidék 50 éves jubileuma alkalmából őszinte hálánkat és köszönetünket tolmácso'juk a Magyar Turista Egyesület Nyír­ségi Osztálya nevében, amely­nek megalakulásánál és immár 5 évi hazafias munkálkodásában igen tisztelt lapja mindenkor lelkes és sikert jelentő támoga­tást nyújtott. A magyar turisztika, amely hazánk megcsonkítása következ­tében ketszeresen elárvult és a vadregényes Kárpátoktól a pi­pacsos alföldi rónákra szorult, nemcsak a természetimádásnak, a búvárkodó tudományoknak, de a régi határokra törtető hazafi­ságnak is tettrekész pionírja. Ezen nemzeti küzdelemhez, melyből osztályunk is fokozottan szeretné kivenni a részét, kér­jük továbbra is a Nyirvidék ékesszavu cikkeinek toborzó, lel­kesitő és támogató segítségét Fogadja Méltóságod és az igen tisztelt Szerkesztőség min­den tagja legőszintébb köszöne­tünket és nagyrabecsülésünk ki­fejezésünket. Hazafias turista üdvözlettel. Nyíregyháza, 1929. február 1. Mútrav Gyua Maurer Károly titkár. ügyvezető-alelnök. i í II ! - i i !• . . A Nyirvidék tekintetes Szerkesztőségének, Helyben. Nagybecsű lapjuk ötveneszten­dős fennállásának alkalmából en­gedjék meg, hogy a mi szerény egyesületünk is részt kérjen az üdvözlésből és örömükből. Mi, akik szintén egy közel öt­venéves egyesület élén állunk, fo­kozott mértékben érezzük az önök örömét, amikor visszatekintenek lapjuk félszázados múltjára és en­nél az évfordulónál hálásan gon­dolunk arra is, hogy az ötvenéves Nyirvidék mindig támogatója, út­mutatója és elismerő barátja volt a vele csaknem együttinduló, együttfejlődő Kereskedő Ifjak Egyletének. Ismételten kérjük tehát önöket, fogadják eddigi munkájukért és eredményeikért baráti üdvözletün­ket, a jövő küzdelmeihez pedig a legszebb szerencsekivánatainkat, amellyel vagyunk a Kereskedő If­jak Egyesülete nevében hazafias üdvözlettel: Weisz Miklós főtitkár. Hoffmann Ferenc elnök. A »Nyirvidék« tekintetes Szerkesztőségének. Helvben. ! | Egyesületünk választmányi gyű- j lésén, Elnökünk előterjesztésére { elhatározta az 50 éves »Nyirvi- I dék« üdvözlését, miről is jegyző- 1 könyvünk erről szóló kivonatlt tisztelettel megküldjük. »A nyiregyházi Zsidó Dalkör ünnepélyesen hódol a »Nyirvidék« 50 éves munkássága előtt. Meleg szeretettel, igaz ragaszkodással köszönti annak minden egyes tag­ját, akik megértve — minden egyesület nemes célkitűzését — mindenkor a megértés és szere­tet jegyében támogatták azoknak igaz ügyét. Fogadja a Szerkesztőség, kiadó­hivatal minden egyes tagja leg­őszintébb üdvözletünket. A —, ' ­A »Zsidó Dalkör« nevében: Földes Márton ügyv. ig. Lichtman L. V. elnök. A »Nyirvidék« tekintetes Szerkesztőségének, Nyíregyháza. Nagybecsű lapjuk ötveneszten­dős jubileuma alkalmából a ma­gyar szövetkezők nevében mi is kollégiális örömmel üdvözöljük, ötven esztendő nagy idő egy lap életében is. Hogy nagyrabecsült lapjuk ezt a szép jubileumot meg­tarthatja, bizonnyára annak a nagy fontosságú, céltudatos és eredmé­nyes munkának köszönhető, me­lyet a lap a közélet, politika és a közgazdaság terén kifejtett. őszintén kívánjuk, hogy a szer­kesztőség áthatva attól a magasz­tos feladattól, mely az újságírás­sal foglalkozók vállaira nehezedik, továbbra is eredményesen szolgál­hassa a »Nyirvidék« olvasóinak kul turális érdekeit. Kollégiális üdvözlettel: A »Hangya« szerkesztője. 1929. február 5. HMBHHHHG3SSS Meskó Elek kincstári főtaná­csos vezérigazgató levele : A „Nyirvidék• Tekintetes szer­kesztőségének és kiadóhivatalának Helyben Becses lapjuk ötven éves fenn­állása a klímával örömmel feje­zem ki tiszteletteljes üdvözlete­met s ezt az őszinte kívánságo­mat, hogy az a régi becsületes irányban vezetve s továbbra is mindig csak az igazi közérdeket ápolva, még nagyon sokáig eljen, virágozzék, fejlődjék és boldó­guljon. Nyíregyháza, 1929. február 2. Kiváló tisztelettel Meskó Elek, Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Egyesületünk választmányának határozata folytán kedves köteles­séget teljesítünk, midőn a félszá­zados múltra visszatekintő »Nyír­vidék«-et üdvözöljük. A nevezetes évforduló alkalmá­val mélységes örömünk eljuttatása mellett annak az- őszinte óhajunk­nak adunk kifejezést, hogy nagy­rabecsült lapjuk továbbra 'is azzal az önzetlen készséggel, fáradha­tatlan erővel és a jobb jövőbe ve­tett rendithetetlen hittel szolgál­hassa az ezeréves haza szent ügyét, mint azt az elmúlt ötven év nehéz munkájával örömben, avagy a sors súlyos csapása okoz­ta fájdalmak közt végezte. Jókivánatainkat ismételve, nagy rabecsülésünk kifejezése mellett vagyunk a Postás Sport Egvlet nevében, Nyíregyházán, 1929. január hó­30-án. hazafias üdvözlettel .­Rolkő, Uzoni, titkár. elnök. A »Nyirvidék« tekintetes Szerkesztőségének. Nyíregyháza Ifjú életem sokfelé vezető utain egyik leghűségesebb kísérőm az önök, vagy ha nem leszek sze­rénytelen, jó nyiregyházi polgár­hoz méltón, ugy szeretném mon­dani, a mi lapunk, a »Nyirvidék<;. Mostanában naponta olvasom .1 mi kedves lapunk hasábjain, ugy azoknak a szűkebb értelembe vett hazai nagyoknak üdvözlő sorait, akik részben a lap megalapításá­nál vették ki derekasan r^szülrc a munkából, részben annak fejlő­désére gyakoroltak nagy hafást, mint azokét, akiknek ifjúkori zsen ge próbálkozásuk kifejlesztésére éppen a »Nyirvidék« hasábjai ad­tak alkalmat. Sőt még idegenbe szakadt nagyszerjj honfitársaink is a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoznak a »Nyirvidék«-ről, mely kedves, felejthetetlen emlékeket idéz fel bennük a távoli, boldog, gazdag országokban is. Arról a kulturértékről, melyet az 50 éves »Nyirvidék« jelent, ol­vasótábora, de legfőként Nyíregy­háza számára, csak az alkothat magának némikép is megközelítő képet, aki tudatában van annak, hogy minden igazi szép és értékes, reményteljes vagy közhasznú gon­dolatnak, próbálkozásnak, tanács­nak vagy kezdeményezésnek a »Nyirvidék« előzékeny szerkesztő­ségével mindig készségesen állott rendelkezésére mindazoknak, akik­nek mondanivalójuk volt Nyíregy­háza vagy Szabolcs vármegye szá­mára. Nem akarom a Nyirvidéket mél­tatni! Ehhez szerény képességem kevés volna és erre egyébként sincs szükség! Csupán azt szeret­ném, ha az én elismerésem, hálára

Next

/
Thumbnails
Contents