Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

1929. február 5. Hmm— JNrtfÍHYIDÉK. s NUWUII mi in I

1 mii IIIIIWIW veket, amelyek igy a köztudatba jutva, sok szerencsés alkotásnak alapvetői és előkészítői lettek. A Nyirvidék és Nyíregyháza fejlődése Ha ez a város ma jőhirü zászlóvivője a magyar közművelődésnek, aminthogy fejlett érzékével és ritka áldozatkészségével kétségtelenül az; ha megtalálunk benne mindent, amit városiasnak nevezhetünk, aminthogy rohamos fejlődésében és izmosodásában szemmelláthatólag megtalálunk; ba olyan intézményekre hivatkozhatunk, amelyek versenyképességünk igazolására szolgálhatnak: mindebben nem kis része van egyebek közt eme veterán sajtóorgánumunk készséges, meggyőző, fáradhatatlan agitációjának is. Nem szándékozom itt egyébre hivatkozni, mint arra a szívós küzdelemre, amellyel lapunk a polgári öntudatra nevelés, az okszerű városfejlesztés, az iskolaügy felkarolása és előmozdítása, a társadalmi és közművelődési egyesületek létesítése, a magyar nyelv jogainak érvényesítése, az ipari, kereskedelmi és gazdasági élet fellendítése, a forgalom emelése körül annyi sikerrel állt ki a síkra az igazi közérdekért; azt hiszem, ezzel is eleget mondtam annak bizonyítására, hogy a Nyirvidék tőle telhetőleg megtette kötelességét. A Nyirvidék és Szabolcsvármegye Ugyanezt állapithatjuk meg annak a viszonynak vizsgálatánál is, amelyben Szabolcsvármegyével állott ez a talán nem mindig egyforma erőkifejtésre képes, de mindig tisztes fegyverekkel harcoló és kárhozatos megalkuvást soha nem ismzerő egészséges vállalat. Mindjárt bemutatkozása után hivatalos lapja lett a vármegyének, élénk figyelemmel kísérte és terjesztette a községi mozgalmakat s különösen emlékezetessé tette azt a nemes harcáit, amelyet annak idején az alkotmányvédelem szolgálatában küzdött végigTeljes tiszteletre és elismerésre méltó magyar munka volt ez ép úgy, mint a többi kisebb-nagyobb jelentőségű mozzanat, amelyet a közélet vetett fel, vagy az alkotó leleményesség termelt ebben a mi poros pátriánkban. — Ser.Iü se méltányolhatja ezt a tapasztalatból merített nagyobb meggyőződéssel, mint azok az egyre ritkuló kor- és pályatársak, akik többé-kevésbbé érdekelt tényezői voltak e félszázados pályafutás nem egyszer izgató küzdelmeinek s akiknek képviseletében a mai ünnepen énrám hárul e pálya méltatásának feladata. Idősebb jóba Elek Magam előtt látom markáns vonásaival a kedves megjelenésű, előzékeny feli pésü cég ulajd nost, % vállalat-alapitó, sok gonddal küzdő, de a sok tapasztalattól viharedzett derék öreget, az idősebbik Jóba Eleket, a» akkori fiatalság szívesen felkeresett Elek bácsiját, aki természetének aggodalmaskodó alapvonása mellett látnók módjára r^zett a jövőbe s annak előkészítésén az egyre jobban szorító verseny mellett is üzleti érzékkel, üzleti pontossággal és üzleti szigorral gondoskodott évtizedeken keresztül. Fülembe cseng jóságos mosolyával olykor-olykor sikertelenül palástolt elégedetlensége a lapnak nem irányával és szellemével, hanem színvonalával és hatásával. Ez az elégedetlenség azonbau »©m a mindenkép ócsárolni és sújtani akaró fölényes kritikának I becsmérlő, hanem a mindenáron 1 segíteni és használni akaró jóin- i dulatnak buzdító hangján nyilatkozott megi s élét vette minden elgondolható félreértésnek vagy ebből származható s a további békés együttműködést megnehezitő helytelen és téves következtetésnek. Sohase fogom elfelejteni, menynyire örült minden uj munkatársnak, akitől lapja megerősödését remélte. Mennyi figyelmet, biztatást, bátorítást fejtett ki az ifjú óriások törekvéseinek dédelgetésében, ha csak egy kis jelét is érezte a hivatásnak és rátermettségnek! Elkerülhetetlen is volt ez a szerkesztői hatáskörbe való beleavatkozása, mert hosszú időn át hol az üzlethelyiségben, hol a nyomdában volt a szerkesztőség, s mert a látható szerkesztő a hétnek legfeljebb csak egy-két napján volt huzamosabb ideig a maga helyén található. A mai szerkesztőség Mikor szerkesztőről beszélek, rendszerint Inczédy Lajosra gondolok, az élesszemü és fürgetollu újságíróra, akitől én is sok ösztönzést kaptam az irodalmi tevékenységre. Kmethyre, az első évfolyamok szerkesztőjére, csak igen homályosan emlékszem vissza, hiszen még gyerek voltam az ő idejében; a háború végének s az azt követő borzalmaknak korára nem akarok visszagondolni; a mai szerkesztők: dr. sasi Szabó László. Vertse K. Andor, Téger Béla és társaik kiválóan értékes és sikeres munkássága pedig annyira köztudomású, hogy nem szorul részletesebb ismertetésre. Inczédy Lajos Inczédy Lajost, aki vármegyei tisztviselői munkája mellett csak mellesleg elégíthette ki újságírói Ha tauglich volt, nézze meg ArezervistaálmM Magara fog ism-rni! hajlamát, sokoldalú publicistának, hűséges jóbarátnak s elveihez ragaszkodó politikusnak ismertem, aki sokat adott cikkeinek kifogástalan megjelenésére s igyekezett kedvet önteni csekélyszámu dol. gozótársainak lelkébe is. Eléggé komoly volt ahhoz, hogy felelősségét a maga teljes egészében átérezze és viselje is, de emellett kissé bohém természetű ahhoz, hogy a részletkérdésekkel kelleténél nagyobb gonddal és figyelemmel törődjék. Legerősebbnek az ünnepi, különösen hazafias cikkek írásában bizonyult, de mindig volt mondanivalója az aktuális kérdésekhez is. Kulturtörekvései becsületére váltak egyéniségének s hasznára voltak a nemzeti eszmének. Nehéz vitákban is megállta a helyét; meggyőződésének pedig valóságos rabja volt, annyira, hogy mikor szerkesztői tisztségét csak annak feláldozásával tarthatta volna meg, inkább letette kezéből a tollat, mint hogy a legkisebb mértékben is engedjen a szerinte illetéktelen kiadói kényszernek. Ifjabb Jóba Elek Akkor következett ez be, mikor édesatyja atán az ifjabbik Jóba Elek vette át a vállalat vezetését s magának tartotta fenn a lapírányitás jogát is. Az elvi ellentét semmikép nem lévén áthidalható, szakadásra került a dolog; s míg egyfelől az önérzetében sértett szerkesztő más területen kereste az érvényesülés útját, másfelől a tettvágytól hevített és következetesen erélyes kiadó minden alkalmas módot és eszközt megragadott arra, hogy lapját gyorsított ütemben vigye előbbre a haladás útján. Feladatára gondosan rákészülve kezdettől fogva a vállalat megerősítését és kifejlesztését tekintette élete céljának s minden kéHa untauglich TO t, iiez.ze meg A

rezervista álmát akkor Ön is elmondhatja, hoey „ott" volt! SZERDÁS CSÜTÖRTÖKÖN AZ APQLLÜB'N M gyár nóták azimfoniája ; A re ervista álma Minden magyar ember nezae m»e | SZERDÁN CSÜTÖR'ÖKÖN AZAPOLiÚBtN Hétfős Kedden SARGA LILIOM Szardán CsQtöitökCa A REZERVISTA A1MA Zenes hacgv'atkép egy magyar b»ka életéből Az eredeti aenét összeállítottá Lazarus Walter 6 szép leány szállást keres Kedélyes udvtri téitén-t 8 felvonásban Verabe« Ernő Jennj Ingó a f

Saaerrphan ^ ; he*i»an-!» t, T a • orrttor pességét és munkásságát ennek a nagy célnak a szolgálatába állította. A haladó idő ujabb és ujabb követelményeinek felismerését szélesebb látóköre és nagyobb koncepciója tette lehetővé, a követelmények kielégítését pedig gondos mérlegelése, reális számítása és sokoldalú tevékenysége biztosította. Vonzó egyénisége is nagy mértékben hozzájárult tervei megvalósításához. Mindenekelőtt azon iparkodott hogy sok viszontagságon átment vállalata számára a különleges szolgáltatásnak megfelelő helyiséget teremtsen s igy függetlenítse azt a kiszámíthatatlan esetlegesség káros hatásától. Ezt a szándékát sikerült megvalósítania, úgyszintén azt is, hogy a Nyirvidék hetenként kétszer jelenjen meg s rövid átmenet után politikai napilappá erősödjék. Egyéb terveinek megérlelésében azonban megakadályozta korai halála, mely igazán idő előtt érte utói a daliás férfiút. Özv. Jóba Elekné S megfeledkezhetünk-e a mai napon őrömében is gyászoló özvegyéről, aki gyermekeinek nevelése mellett abban látja legfőbb kötelességét, hogy férje szellemében őrizze meg és gondozza a vállaira nehezült drága örökséget? Vagy a régi nagy munkatársakról: Kállay Andrásról, Jósa Andrásról és a többiekről, akikre njjízve életszükséglet volt a Nyirvidék? Vagy az ujabb generációról, ideértve Weisz Manó üzemigazgatót s a lapkiadás lebonyolításának minden tényezőjét, amely a munkát és kenyeret adó vállalat felvirágoztatásán fáradozik? A régi munkatárs emlékezése A régi munkatárs meghatottságával, az egykori címzetes szerkesztő borús visszaemlékezésével s a mindenkori jóbarát őszinteségével ismerem el, hogy közölnivalóim nyilvánosságát, szárnyaim megerősödését s hatásom sikerét javarészben én is a jó öreg Nyirvidéknek köszönhetem, amely mindig megkülönböztetett figyelemmel volt irántam s amelynek körében mindig jál éreztem magamat. Dolgoztam ugyan időközben más lapokba is, de ez csak átmeneti munka volt., mint maga a rövidéletű vállalat. A Nyirvidék diadala Nyirvidékünk a maga becsületes munkájával szép pályafutás után virradt a megérdemelt magyar győzelem ünnepnapjára. — Diadal maga az ötven esztendő, ami országos lapnak is fehérhollóként jut osztályrészéül; diadal a versenyképesség, amely a legnehezebb viszonyok között is életrevalóságának bizonyítéka volt; diadal nagyarányú helyi fejlődésünk, amelynek előbbreviteléből bőven kivette a maga részét; diadal az elismerés, amelyet a legelfogultabb ellenség sem tagadhat meg tőle. Nem köznapi, vagy kierőszakolt elismerés ez, amilyet minden különösebb ok nélkül derüre-borura osztogat az ember, hanem készséges meghajlás a tisztességgel szerzett siker előtt; köteles figyelem az igazságért harcoló nemes törekvés iránt; jogosult bizalomnyilvánitás az iránt a munka iránt, amely bizonyára a jövőben is egyenes uton halad a cél felé; mély együttérzés azzal a lélekkel, amely mindig a legjobbat akarja; s barátságos kézszorítás azokkal, akik folytatói lesznek enBffk a nemes hagyománynak. /