Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-28 / 49. szám

1929. február 26. JNÍYÍRYIDÉK. 5 zésének ügyét. A népjóléti mi­niszter 1200 pengő kenyérsegélyt adott, a város évi 800 pengőt. Csepey György népjóléti minisz­teri tanácsos állandó tárgyalások­ban van a Társulattal és adatokat kért arról, mennyivel támogatja a város és mennyivel az állam a Missziótársulatot. Kállay Miklósné főispánné 20 gyermeket nyaraltatott a Sóstón. Az eredmény igen szép az el­múlt évben. Az elért tényleges si­ker olyan nagy, amilyennel eddig nem dicsekedhetett a Missziótár­sulat. Az ügyvezető elnöknő ezt a boldogan megállapítható ered­ményt Kállay Miklósné elnöknő lankadatlan munkásságának kö­szöni. Cselekvő szeretet a fog­házban Berend Miklósné terjesztette elő ezután a pénztári jelentést, azután Salzmann Ottóné, a fogházmisszió lelkes vezetője nagy figyelemmel és meleg elismeréssel fogadott je­lentést tett a misszió önfeláldozó tevékenységéről. A jelentést Salz­mann Berta olvasta fel. A fogház misszió tevékenysége kibővült, kezd említésre méltó eredményt felmutatni. A gyűlésen olyan ada­tokat hallunk, amelyek a misszió vezetőjének odaadó munkásságát igazolják. Ilyenek a fogházban történő szüléseknél az anya se­gítése, a csecsemőknek kelengyék­kel való ellátása. Amíg a javító nevelésre, a fogházba került leá­nyok Nyíregyházán voltak, Salz­mann Ottóné őket is foglalkoz­tatta, de ezek a leányok Ceglédre kerültek — ami helyes is — mondja a jelentés, mert Nyíregy­házán nem volt semmi helyük. Végezte a misszió apostoli lel­kű vezetője a sok fáradsággal, nagy önfeláldozással járó környe­zettanulmányt is. Negyvenhárom levelet irt a fogháziak kérésére, tizenkilenc esetben kibékítette a viszálykodó családtagokat, eljárt ügyes-bajos dolgukban, segítette útiköltséggel, helyhezjuttatással a fogházból kerülőket, akikkel szem­ben mindent megtett, hogy meg­mentse őket a bün útjára való visszatéréstől. A Leányklub is se­gítette a missziót nehéz munká­jában. Karácsony ünnepén a fog­házban kigyúltak a misszió fá­jának gyógyitó fényű csillagai is. Nagy taps fogadta Salzmann Ottóné valóban szívhez szóló je­lentését, amelyet Kállay Miklós­né elnöknő hangsúlyozottan me­leg szavakkal méltatott, mint a legnehezebb, leggyönyörűbb szo­ciális munka tényeit. A Charitas munkája Horthy Istvánné, a charitas ké­zimunka és varrómühelyének fel­lendüléséről számolhatott be je lentésében. A műhely feltétlenül rentábilis munkaalkalmat nyújt, 884 pengő kintlevősége az általá nos _gazdasági depresszióval függ össze. Horthy Istvánnénak is há­lás köszönetét tolmácsolja Kállay Miklósné, majd a Leányklub munkásságáról szóló lelkes, szép jelentést hallgatják meg. Holló Lenke, az ügybuzgó elnöknő je­lentésében rámutat, hogy decem­berben 88 szegényt ruháztak fel a Leányklub által rendezett elő­adás jövedelméből. A jelentést megtapsolják. Harmincezer ebéd Kálmán Károlyné ügyvezető el­nök, a Misszió szegénykonyhájá­nak vezetője a szegénykonyha nagyszerű szociális teljesítményé­ről ad képet alapos jelentésében, amelyet Tóthné Mulega Ilona olvas fel. A konyhán átlag 80— 100 szegény étkezik naponta. — Senkisem megy eí ebédsegély nél­kül. Az elmúlt évben 29.415 adag ingyen ebédet osztottak ki a gyer­mekkonyhán. Csak néhány adat a feldolgozott élelmiszerekről: el­fogyott 155 kg. zsír, 618 kg. bur­gonya, 242 kg. kása, 3876 kg. kenyér, 857 kg. liszt 894 kg. bab, 83 kg. borsó, lencse, 800 pengő ára tej, 520 kg. tűzifa. A szegénykonyha fenntartása 5555 pengőbe került.. Ez csaknem egé­szében természetbeni adományok­ból térült meg. A város fát adott a földbirtokosság, az iparosság, hentesek, kereskedők, zöldség­árusok élelmiszereket adakoztak. Kálmán Károlyné meleg köszöne­tet mond a jelentése végén mun­katársainak és további segítőtár­sakat kér, akik Maleskovics Ilon­ka misszióstagnál jelentkezhetnek. Távirat Farkas Edithnek A jelentések után Énekes János indítványára elhatározták, hogy üdvözlő táviratban köszöntik Far­kas Edithet, hódoló üdvözlettel keresik fel Szmrecsányi Lajos eg­ri érseket, dr. Kállay Miklós fő­ispánt, Ertle Christa nővér előaiása Nagy várakozás előzi meg Ertle Christa missziós nővér elő­adását. Az Alpesekbe felkanyaro­dóutakon márványtábla hivja fel az utas figyelmét arra, hogy adjon hálát Istenének, hogy idáig elju­tott. Ilyen határkő a mai közgyű­lés is, amelyen további munkára bátorító nagy sikerek tényeit látta. Prohászka püspök mondot­ta egy konferencián, hogy aki a szociális karitászt szolgálja, oda­adó lélekkel tegye. — Akarok va­lakinek valakije lenni, — ezt vallja minden igaz szociális lélek, amilyen valakije voltak az őske­reszténységnek Tabita és Dorka nővérek. Mikor Tabita meghalt, kétségbeesetten sirtjak a szegények 1, mig Szent Péter feltámasztotta Tabitát. Szent Vince valakije tu­dott lenni annak a gályarabnak, aki helyett ő láncoltatta magát a gályához, hogy a rab hazamehes­sen és eltarthassa nélkülöző csa­ládját. Volt egy nővér, aki ha átvonult éjente a katonák barakkórházának termén, a szenvedők megcsókol­ták az ágyravetődött árnyékát is, nagy önfeláldozó szeretetéért Másik nagy elv, hogy igyekez­zünk szeretni a segítésre szorúló szegényeket. Ma sajnos arról k TI beszélnünk, hogy az Ínségeseknek is igényük van, ma jó szívvel fel kell őket világositani, hogy csök­kentsék igényüket, tudjanak le­mondani. Budapesten a szénkiosztásnál vé­res verekedések voltak, lehetetlen igényekkel léptek fel. Ez a túlzott igény fokozza a nyomorúságot. Megfigyeli a munkásleányokat. Olyan leánnyal beszélt, akinek 10 pengő a fizetése és selyemharisnyát viselt. Megtudta, hogy csak ke­nyeret ebédel napról-napra, hogy selyemharisnyája lehessen. Miért nem megy háztartási alkalmazott­nak — kérdezte tőle, kapna havi 40 pengőt és teljes ellátást. — Nem leszek senki rabszolgája — volt a felelet. A régi anyák tudtak családjuk rabszolgái lenni — mondja Chrisz­fa nővér. A szociális munka egyik gyö­nyörű feladata: lemondásra, taka­rékosságra nevelni, amit Németor­sz,ágban már az iskolában élkezde­neK. Persze ebben a középosztálynak kellene előljárni. De mit látunk? Szilveszter estén Budapesten négy kávéházban 4000 üveg bor, 1200 üveg pezsgő fogyott el. Mussolini erélyére volna szük­ség, aki egyetlen rendeletével 40 ezer bárt záratott be Olaszor­szágba. Vass miniszter ur egy beszédé­ben azt mondotta: ma már nin­csenek maecénások. Mi azt mond­juk, maecénás mindenki, aki lel­ket, szivet, szeretetet ad a szo­ciális munkába. A városok, az állam adják a pénzt, a társadalom a lelket. Egy idézettel fejezi be nagysza­bású előadását: Ha mindenki csak egy em­bert tenne boldoggá, a földön paradicsom lehetne. Ismeri, szereti Nyíregyházát, ezt á gyönyörű várost, ismeri polgár­mesterének nagyszabású elgondo­lásait, tudja, sok jó ember van itt. Arra kéri Nyíregyháza társa­dalmát: tegyen mindenki csak egy-egy embert itt boldoggá, Nyíregyháza is paradicsom lesz. A legkisebb palánta szeretettel üdvözli a Napközi Ott­hont, a legkisebb szociális palán­tát, üdvözli a nagyszerű fogház­missziót, a sok-sok lelki mecénását Nyíregyházának, a szociális munka névtelen hőseit. Kardos István tanácsnok a város nevében üdvözli a közgyűlésen a Misszió társulatot, amelynek nagyszerű eredményeihez gratulál. A város mondotta, sokat tanult a Misszió­társulattól, annak módszerétől és látja, hogy a szociális munka va­lóban bonyolult, sok tudást kívá­nó tevékenység. Azt kívánja: fej­lődjék, virágozzék az egyesület. A Szegényházban átme­neti otthon lesz Kardos István kulturtanácsnok iezután a polgármester nevében be­jelenti, hogy a fogházmisszió je­lentésének hatása alatt a város a Szegényházban a fogházból kike­rültek részére átmeneti otthont rendez be. Ezt a bejelentést nagy örömmel fogadják. Énekes János prelátus meleg szavakban mond köszönetet a városnak, kiemeli Kardos István tanácsnok érde­meit, majd nagy lelkesedést keltő bejelentést tesz. Missziósnővérek tele­pednek le Nyíregyházán A nyiregyházi Missziósház fel­építésének anyagi feltételei rövide­sen biztosítva lesznek és ekkor a Missziótársulat székházában három fővárosi míssziósnővér telepszik le és átveszi a nyiregyházi szo­ciális munka irányítását. Huszár Károly volt miniszterelnök előadása A Missziótársulat elnöke dr. Kállay Miklósné — mondotta Éne­kes János prelátus — Huszár Ká­roly volt miniszterelnököt kérte meg előadás tartására. Huszár Károly március 20-án délután 5 órakor a vármegye dísztermében tart előadást a családi életprob­lémáiról. Ezt a bejelentést is lelkes éljennel fogadták, majd Kállay Miklósné felhívására el­énekelte a missziós gyűlés a Himnuszt. niverési hirdetmény Alulírott b'rósági végrehajtó felkérésre kOzhirré teszem mi­szerint az 0 kéntes árvereltető háztartás felosztása és elköltözése miatt egy 4 szobás, konyhás lakás berendezési tárgyai nevezetesen: bútorok, ágynemüek, konyha­felszerelési tárgyak, üveg* és porcellánnemüek, szőnyegek, lám­pák, ládák, hordók, vivógarnitura, stb. Nyíregyházán a Kálvin-tér 2. számú háznál 1929. évi március hó 7-én d. u. 2 órakor nyilvános árverésen készpénz fizetés elle­nében általam elfognak adatni. Nyíregyháza, 1929. február 20. Dr. ZATHURECZKY ÁLMOS kir. bir. végrehajtó. 972—3 I Nincsen tisztább mint a nap Annái tisztább csak te vagy Borotválkozz, nyiratkozs Gőzfürdőbe menj Tóthoz. Aut- Orth- izr. Hitközség nyíregyháza, Mindazok, kik pászka­szükségletüket hitközségünk­nél óhajtják beszerezni, szí­veskedjenek legkésőbb folyó évi március hó 5-ig elő­jegyzéseiket irodánkban (Kis­tér 5.) eszközölni, mert csak igy állhat módunkban az igényeket kielégíteni. io6t—s AZ ELNÖKSÉG.

Next

/
Thumbnails
Contents