Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-23 / 45. szám

•Míryidék. 1929. február 23. Ilonka! Más világ volt, máskép virult Kertünkben a rózsa, Mikor együtt álmodozva Szakítottunk róla. I ' Mikor munkás, kicsiny kézzel A rózsákat tépted, Boldog szívem, ifjú szívem Megremegett érted. Más világ volt; más volt a dal; Máskép szólt a nóta. Mikor szívem a szerelmet Szívedtől tanulta. Szép a világ. Szép a virág, Ma is szép, mint régen. Rózsa nyílik. Madár dalol, Napsütéses, verőfényes égen. Mégis, mégis üres minden. Elnémult az ének, Elnémult a kacagásod S szívemben az ifjúság, élet. Dr. Görgey István Vasárnap este fél 7 órakor kez­dődik az Evangélikus Nőegylet vallásos estélye A nyíregyházi Evangélikus Nő­egylet vallásos estélyének kezdete az eddigi híradásunktól eltérő­leg vasárnap este fél 7 órakor lesz és nem 8 órakor. A vallásos es­tély műsora is változást szenve­dett. A központi elemi iskola dísz­termében tartandó estély műsora a következő: 1. Közének: 181. sz. ének. i—2. verse. 2. Imát mond: Geduiy Henrik püspök. 3. Quartette: a) Haydn: Adagio a 71. vonósnégyesből. bl v Hándel: 3. Pezzi. Előadják: dr. Németh Sándor, dr. Rőder Ede, Simko­vics Endre, Kalmár János. 4. Megnyitó beszédet mond: Gregersen Lujza, az Orsz. Pro­testáns Nőszövetség főtitkára. 5. Reviczky: Pán halála. Sza­valja: Vajda Emiiné urnő. 6. Ünnepi beszédet mond: vi­téz dr. Kende-Kirchknopf Gusz­táv, bányakerületi központi lel­kész. 7. Beethoven melódiák: Énekli: Krecsák László és Krecsák Já­nos. 8. Záróimát mond: Krieger Mi­hály lelkész. 9. Közének: 91. sz. ének 1—2 verse. Belépődíj nincs! Műsor meg­váltás 50 fillér. Önkéntes adomá­nyokat köszönettel fogadunk. MUlWtW"' J £ qépete mágiö ÖL fogjobDöfe! KAPHATÓ : , SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG %irwMis, Vay Adam-*t»a 2. ­——•!•! II -1^ z 1 Ii á a z Beszélgetés Horváth Nnsival nyíregyházi fellépéséről A »Nyirvidék« debreceni mun­katársától. Szerdán reggel telefonom csen­getett. Ugyan ki kereshet ily ko­rán, gondoltam, és azzal fülem­hez emeltem a kagylót: —• Halló, maga az Jancsikám, szól a telefonba egy ismerős női hang. Halló Jancsikám te vagy? Itt Horváth Nusi. Ne lepődjön meg. Én vagyok, a Nusi. Itt va­gyok a nagybátyámék lakásán dr. Fekésházy postatanácsos lakásán és ha nem hiszi, hivja fel a szá­mukat, pár perc múlva és meg fog győződni, hogy én vagyok itt a Nusi. — No, de ilyent,, aranyos mű­vésznő, hiszen csak nemrégiben olvastam Nagyváradról irt leve­lét, melyben nagyváradi sikerei­ről számolt be a régi jó Pajtás kedves őszinteségével. Mondja mit csinál itt, Debrecenben? — Csak most jöttem meg Nyír­egyházáról, ahol a kedves Gulyás Menyussai tárgyaltam és elvileg már meg is állapodtunk abban, hogy március első napjaiban fel­lépek Nyíregyházán. — No és nálunk a Csokonai színházban is látni fogjuk? — Talán. Kardoss Géza ugya­nis Pesten van és vele még nem tudtam tárgyalni. De Jancsikám, régi Pajtásom, délután látogas­son el és beszélgetni fogunk sok mindenről, amik érdekelni fogják. Horváth Nusit, az egykor ün­nepelt debreceni szubrettet, majd a váradiak, aradiak és kolozsváriak aranyhajú szőkeségét még elhal­gatnám sokáig, de most búcsú­zik és bemondja még a telefonom­ba: — Tehát délután várom. Fü­vészkert-utca 12. első emelet, dr. Fekésházyéknál. Telefon 41. — Ott leszek aranyos Nusi. Is­ten vele. Kezkcsókolom... Ilyen váratlan telefon-attak után természetesen nehéz szívvel vártam a délutánt, hogy szemtől-szemben láthassam Horváth Nusit. Horváth Nusit, nem is oly régen, egész Debrecen és az egész Tiszán­túl lelkesen ünnepelte és kizárólag azért vált meg a Csokonai színház­tól, mert szülei Aradon laknak és azok hazahívták. Egy darabig a szülői háznál volt, majd az erdélyi színházakban ünnepelte az erdélyi magyarság. Horváth Nusi azonban nem lett hűtlen a debreceniekhez. Évente ellátogat Debrecenbe és most a nyíregyháziak is közelesen élvezhe­tik majd azt a művészetet, melyet Horváth Nusi representál és amely az operett iskola egy nemesebb ré­széből való. Délután tehát négy óra alig mult mikor a Füvészkert-utca 12. szám alatt az első emeleten dr. Fekés­házy postatanácsos lakásán becsen­gettem. Egy disztingvált úriasszony nyitott ajtót. — A művésznőt keresem. Ma beszéltünk telefonon. — Azonnal kérem, szólok a hú­gomnak. Parancsoljon beljebb és azzal bevezet Fekésházyék szalon­jába. A szalon fala telve Horváth Nusi képeivel. Egyszeriben látjuk a Szybil, a Cigányszereltm, a Csár­dáskirálynő. a Marica legszebb debreceni kreálóit. Es a képeket nézve, de sok forró színházi este vonul fel előttünk... Pár perces várakozás után ki­nyiilik a szalon egyik ajtaja. És belép Horváth Nusi. Zöldes-lilát I játszó krepdesin ruha rajta, aranyló haja csillog. Szebb, mint valaha. Kedvesen mosolyogva nyújtja fe­lém kezét: — Isten hozta nálunk, régi jó Pajtásom. Es most beszélgetni fo­gunk — mondja hamisíthatatlan horvátnusii hangon... — Mikor is találkoztunk leg­utóbb ? — Megmondom. — Mindketten nevetünk. Hogy eltelt az idő. De nem változott ez a kedves, vigkedélyü, finom mo­dorú absolut úrinő. Olyan ragyogó niost is, mint egy évvel ezelőtt... Es mikor kacag kedves kis grüber­lije, talán bájosabb mint valaha... Aztán mesélni kezd, de közben feláll és kimegy. Pár perccel ké­sőbb egy tál tortát tesz elém. Most újra kacag... — Igy ni, maga édesszájú bará­tom, egyen előbb és aztán fecse­günk. Nem lehet ez elől a kedves kí­nálás elől kiténii. De, hogy is le­hetne, mikor a kezembe nyom egy tányért. Rajta egy nagy szelet. — Mintha sosem ettem volna... Maga is vesz magának, de jó­val kisebb szeletet. Egyen. Jó? Én csináltam... Nem győzöm dicsérni, de köz­ben a kérdések özönét lövélem Nusi felé. — Hát igen, — mondja — odaát voltam annál az aranyos mü­vészpárnál, tudja a »Székelygulyás­nál«, ahogy maga. Menyusékat ne­vezi. Kedvesek voltak és elvileg megállapodtunk abban, hogy már­cius első napjaiban talán 5., 6., és 7-én fellépek ott. Nem kötöttem ki fix összeget, hanem percentre megyek. Jól jövök igy ki, mert hiszen nekem sok kedves ismerő­söm van Nyíregyházán, akik bizo­nyosan eljönnek megnézni engem. Higyje el, kedvesen emlékezem vissza Nyíregyházára. Mutatom most neki a Nyírvidék legutóbb megjelent cikkét, mely­ben közlik, hogy Horváth Nusi fel­lép Nyíregyházán. — Aranyos és kitűnő emberek ezek. — Mondhatom Nyíregyháza egész tradíciója az irodalom és művészet tiszteletében és támogatá­sában nagyon sokszor megnyilatko­zik. Nyíregyháza mindent és min­denkit támogat, a törekvéseket a maga fajtája szerint... Remek vá­ros és eltekintve kedves ismerősé­től, Mikecz alíspánéktól és mások­tól, nagyon nagy szívvel és igazi örömmel megyek Nyíregyházára... — Milyen darabokban lép fel Nyíregyházán ? — Mindenek előtt a Maricában, az Erdészlányban, melyet Nagyvá­radon nemrégiben 24-szer játszot­tam enszvit. Fellépek azonkívül a Cigányszerelemben, melynek har­madik felvonása alatt zongorán kí­sérem magamat és amely egy szen­zációs szám. Tudja, hiszen maga látott és hallott engem... Ha sike­redik akkor eljátszom a »Réginyár« Máriáját is... Szóval Nyíregyházáé leszek egyelőre három napon át... — örülök neki... Es aztán beszélgetünk még sok más mindenről. Terveiről is... — Mondja, lehetnek ma az em­bernek tervei, ebben a mostani bi­zonytalan világban. Igaza van Horváth Nusinak. Ma tervekről beszélni, írni lehet, de fendesen azok nem ütnek be. Ez a mostani <let! .Vtaiziipr Játtvs. HETI MŰSOR: Péntek: Cigánykirály. B. bérlet 3.. Szombat: Délután 4 órakor: A nó­táskapitány. Este; Kurucfurfang. Bérletszünet. Hétfő: Szegény lányt nem lehet elvenni. A. bérlet 3. Kedd: Szegény lányt nem lehet elvenni. B. bérlet 4. Szerda: A Gyurkovics-fiuk. \. bér­let 4. Csütörtök: A Gyurkovics-fiiik. B. bérlet 5. Péntek: A» Gyurkovícs-füik. Bér­letszünet. Szombat: Délután 4 órakor mozi­helyárakkal: A házibarát. Bér­letszünet. Este: A Oyurkovics­fink. Bérletszünct. Vasárnap: Délután 4 órakor: A ré­gi nyár. Este: A Gyurkovics­fiuk. Bérletszünet. Hétfő: Karenin Anna. A. bérlet 5. Az előadások kezdete hétközna­pokon pontosan 8 órakor, va­sárnap és ünnepnapokon dél­után 4 és este 8 órakor kezdőd­nek. A színházat kellemes melegre fű­tik! ' Sirinházi pénztár délelőtt 9—12-ig •s délután fél 4 órától fél 6 •ráig. — Esti pénztárayitáe 7 •mkor a színháznál. A HAZIBARAT A házibarát második előadását gyérszámu közönség nézte végig, bizonyára az uj erőre kapott hideg miatt, amely a színház fűtését is befolyásolta. A szereplők, mint a bemutató előadáson, most is tu­dásuk legjavát adták, különösen Harmath Jolán, G. Székely René, Kabos László, Zemplényi,' Kés­márky és Polgár játéka aratott nagy sikert, akik közül G. Székely René és Kabos László nyíltszíni tapsot is kapott a kisszámú, de hálás közönségtől. Ma este a ;>Cigánykirály«-t újít­ja fel a társulat. A mult szezonban nagy sikere volt ennek az operett­nek s a társulat mindent elkövet, hogy az idei szezonban színpadra csak egyszer kerülő operett-előadá­sai fokozza a tavalyi sikereket. Szombaton, mint ismeretes, két előadás lesz. Délután 4 órakor mo­zihelyáras előadás keretében Mol­nár Ferenc nagyszerű vígjátéka: »Az ördögs kerül színre. Az előadás helyárai: 32 fillértől 1 pengő 76 fillérig. Este 8 órakor a sikerrel bemu­tatott »Régi nyár<< utolsó esti elő­adása lesz. A köztisztviselői utalványok min­den esti előadásra érvényesek. A szinházi pénztár délelőtt 9— 1 2-ig és délután 3 és fél órától 5 és fél óráig Jakobovits Farvny do­hánytőzsdéjében s este 7 órától a színház épületében van nyitvm. Italmérések réwtra szükséges 502—»22. népjóléti miniszteri rendelet aa agészségügyi és ti&e'ssági rendszabályokról már kiphaté a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Száahenyi it 9. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents