Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-21 / 43. szám

1929. február 22. JtffTKTIDfcfc 2 Gorkij Maxim tollára való nyomorszínek Nyíregyházán, a vasúti vágányokon túl ftA »Nyirvidék« tudósítójától.) • \ nyomor legdöbbenetesebb -napjaiban két nemesszivü nyíregyházi asszony járta be a nyomortanyákat. Ott jártak tui a Máv. síneken, ahonnan titokzatos alakok surrannak elő az est homályában, hogy fát, szenet szerezzenek minden áron, ha kell, az őrökkel való szembeszállásnak,az elfogatásnak, a raboskodásnak az árán is. Igy is rabok, az élet bus rabláncának, a nyomor sötét börtönének rabjai. Gorkij Maxim tollára való színek, formák fogadják azokat, akik meglátogatják a síneken tuli világ embereit. A szeretet asszonyait megkérdeztük mit láttak utjok közben. Egyikük igy válaszolt: A Nyirvidékben elsiratott három kisfiú halálának sok-sok mását s előkészítő tanyáját láttam. Bizalmatlanul néznek a segítő kézre is. [láttam 10—12 négyzetméternyi szobában lakni 8—9 embert. Volt ágyuk is egy, benne szalma helyett piszkos rongy, párna helyett piszkos rongy, takaró helyett piszkos rongy. A tűzhely mellett egy padka, arra húzódik fel 6—7 mezítlábas gyermek, mert a lábuk fázik a hideg sárpadlón. A tűzhelyben egy-egy kis tüz ég. Legalább fel lehet melegedni. Főzni? Mit? A családfő s egy-két nagyobbacska fiu elmenne valamit dolgozni, de mezítláb nehezen menne messzire s kinek kell ma a napszámos ?*D3ehuzódnak hát piszkos odujukbá"?a feléjük nyújtott segitő kézre is bizalmatlanul és sunyin néznek, mint a kutya a koncra, ha már néhányszor oldalba vágták vele. Egy inge van, amiben zenélni jár Egyik lakásban leírhatatlan ágyneműbe s rongyokba burkolva tüdőbajos fiatal nő gyengén liheg. A másik rongybéléses ágyban kanyarós gyerek pirosló arca A hideg padlón 4—5 gyerek játszadozik, a harmadik vacokban az apa fekszik, mert a nagokban csuklóig megfagyott a keze. Mivel a flótázó tücsök-nemíetséghez tartozik, a puffadt ujjak teljes keresetképtelenséget jelente nek neki, hát fekszik, mert ugy kevésbbé éhezik. Inge? az nincs. Azaz van egy, amibe zenélni jár, de hát azt nem nyúzhatja el az ágyban. Ott jó anélkül is. Az asszony, a mozgatható gye rekek majd csak összekoldulnak az ő részére is valamit. Tüdőgyulladással piszkos párnák kőzött Tovább megyünk, j A másik szobában másfél éves"kis gyerek tüdőgyulladással liheg két piszkos párna között. Á szülők arcán keserű gond, miből temetik el? Az, hogy az életnek meg lehetne még menteni, eszükbe se jut. Orvos? Ugyan! — Itt, ezen a vidéken nem fenyeget az »egyke« réme. Itt csak a temetési gondok súlyosak^ Három gyerek, akiért tartásdijat fizetnek Valamelyik tűrhetően tiszta szobában •— még muskátli is van az ablakban — a nagymama van három unokájával. A leánya »bejáróné« — most elment takarítani. A legkisebb gyerek 3 hetes, szép gyerek. »X. Y. az apja«, mondja dicsekedve a »nagymama« (megnevez egy jóhangzásu nyíregyházi urat) majd fog fizetni érte. »Beadjuk a menhelyre«, mondja megnyugvással az asszony, »azért a másikért már fizet is tartást az apja« — (ismét új név) s kiderül, szonya most a negyedik gyereket »várja« (dehogy várja) s aki szeretné örökbe adni legalább egyik szép fiacskáját, mert nem birja eltartani. Az apró s az eljövendő gyerektől nehezen jár munkába s a 32 P rokkantsegélyből 20 P-t (havonkint^ lakásért fizetnek. Ha valaki megpróbálná rendezni jó&mmAjos id&ém, mto$vzKatá -favrál: hogy mindháromért más-más fizet, | Hja a terhek megosztása gazda- I sági okszerűség. • Viz, SÓ és farkasétvágy jVan még ott igen népes kis raf, a következő lakásban is, ott kuporognak a tűzhely körül, hogy a lábuk meg ne fagyjon (aznap 30 fokot mutatott az a kegyetlen hőmérő) s sóvár szemmel lesnek a fazékba, melyben »rántott levess fő; ma ez az első étel. — »Egyszer legalább enni kell« — mondja mentegetőzve az asszony. Fél, hogy esetleg elvisszük a magunkkal hozott lisztet, zsirt — ennyi mód láttára. A fazékban párolgó levesnek valami kétes szaga van. Köménymagra nem telik, a réten pedig nem szedhetnek, azért kiverné a gazda a kaszálóból. Hát csak úgy: egy kis száraz rántás, viz, só — és farkasétvágy. Kész a jó ebéd-vacsora. Még kedélyesség is van az egész "képben. Sok gyomorbajos gazdag úr megirigyelhetné. S a gyerekek csodaszépek. Az asszony nak mindig van »hites« ura, esetleg mindig más, de van. Hát kérem, az egészen érthető és rendes morál, ott tul a 21-ik vágányon. Kártyáznak, ha már enni nem lehet Az egyik helyre elég alkalmatlan időbe érkeztünk. Éppen erős kártyaküzdelem foly. A szomszéd »lakosztályok« férfilakói öszszegyültek az egyik sokgyermekes (4—5 siheder 1 háznál s elölik az időt a tüz körül, ha már enni nem lehet. Munka úgy sincs, annak se, aki keres, hát miért induljanak neki a keresésnek hiába? »Ebbe a nagy hidegbe ?« — Nincs ínyükre a látogatás. Mogorva szemek alulról, vágó éllel néz-' nek ránk, más elfordul, hátát mutatva felénk, ö tudja, miért tartja ezt célirányosabbnak. Még most jó, mert ahonnan a fűtőanyag »került«, onnan akad napon ként egy-egy kis ennivaló is. — De ha egyszer nem akad? Ha minden forrás zár alá kerül? Sietve fordulunk át a másik lakásba, mert érezzük, hogy itt mi nem segíthetünk. Aki szeretné örökbeadni fiacskáját Nem lehet mind felsorolni egy ilyen ut benyomásait; a meleg szobában ülő olvasó riporteri színezésnek minősítené, ha szólnék a vak hadirokkantról, akinek aszezeket a lakásuzsorákat? Egyik helyen olyan szobáért, amelynek szélessége, magassága 2—2 m, hossza 3 m. volt. havi 20 P a házbér. Négyen laknak benne. Folytathatnám még a képeket, de végül megunná mindenki, mert ha a festő túlságosan mély árnyékot rajzol s igen sok tust használ mun bájához, lehangolóan sötét lesz a kép és az ember sokkal szivesebben néz napsütéses tájak fel. Ennyit is csak azért mondottan? el, hogy felhívjam rá a figyelmet: ezek, mint a napokban történt széntolvajlás merészsége mutatja :emlékeznek. Emlékeznek azokra a napokra, mikor a mostanihoz hasonló követelő merészséggel nemcsak a közös faraktárt látogatták meg, hanem a szekrényeinkbe is bátran turkálgattak s az éléskamránk is köztulajdon lett. ök ugy látszik — emlékeznek még erre az időre. Mi egészen elfeledtük volna? Ha az udvarunkban a szemétdomb valami okból kigyuladt, elalszik, ha bátor kedélyességgel rálocsintjuk poharunkból a megmaradt borunk ? Vagy ha hátat fordítunk neki, hogy ne lássuk? Nem is nagyon merem megkérdezni, miért késik a segítés minden rejtett zugban s hogy ha soká készülődünk a módozatok tárgyalásával, mit fog segiteni a »hótt« lovon a patkó? * Ezeket mondotta a nyomortanyák látásán elkeseredett szivü asszony, akinek minden szava serkentő erővel kell, hogy hasson a nyomor ellen ébredő általános áldozatkészségre. Gerlócay Béla a Dalosszövetség elnöke nyilatkozik a debreceni tíalosversenyről SzásDf olCYanöt úaloiegylet jelentkezett a versenyre, közöttük két nyíregyházi dalegyesület (A »Nyirvidék« tudositójától.) Hétfőn Debrecenben járt a magyar Dalosszövetség elnöke Gerlóczy Béla kormányfőtanácsos, hogy a debreceni dalosverseny előkészületeit megtekintse és a további tervekről a rendezőséggel megbeszélést tartson. Ez alkalomból a Nyirvidék tudósítója felkereste Gerlóczy Béla ügyvezető elnököt és a debreceni dalosverseny terveiről nyilatkozatot kért a »Nyirvidék« részére. Az 9rszág dalostársadalma — mondotta Gerlóczy Béla — eddig teljesen szokatlan mértékben érdeklődik a debreceni verseny iránt és óriási számban történnek jelentkezések. Csak néhány adatot említek fel, amelyek fogalmat nyújtanak a méretekről. Jelentkezett t«5 egyesület, — Szegeden csak 107 volt — a kísérők, elnökök és a dalegylethez tartozó notabilitások száma 676, a dalosok száma 8574. öt-hat zsűri lesz, 30 taggal, elnökség és notabilitások 50 taggal. Nyíregyházáról is beérkezett mind a két dalos egyesület jelentkezése. — Bizonyos jelentkezések még nem futottak be, ez körülbelül kitesz még hetvenet. Azt hiszem nem csalódok, ha körülbelül 10 ezerre becsülöm azok számát, kik a dalrersenyen résztvesznek. Debrecen 9 dalárdája 307 fővel vesz részt. Ezek a jelentkezések a legkomolyabban vehetők, mert a nevezési dij felét előre beküldték, a másik fele áprilisban esedékes. Azok a dalárdák, melyek időközben visszalépnek, elvesztik a nevezési dijat. Rá kell mutatnom arra, hogy külföldön a magyar dalosügyet, hogy ismerik, mily súlyt tulajdonítanak annak és milyen fontos tényezőnek tartják általában a dalosügyet szociális, közgazdasági, hazafias szempontból. De elsősorban kulturális szempontból, mert az embereket — főleg kisebb helyeken — elvonja a kocsmától és a dalkultura szolgálatába állítva őket, a kultura fejlesztését, hazafias érzelmeket idéz fel, nemcsak a dalosoknál, hanem a hallgatóságnál is. örömmel jelenthetem, hogy Klebelsberg kultuszminiszter ur, aki elsősorban hivatott a dalosügygyel foglalkozni, teljes mértékben segítségünkre van. Meggyőződésem szerint ő is a legnagyobb figyelemmel kiséri a magyar dalosoknak debreceni nagy ünnepélyét, amely minden tekintetben kifogástalan és nagyszabású lesz, hogy a magyar dalosügy továbbfejlesztésének legnagyobb kiinduló pontjául szolgáljon.