Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-19 / 41. szám

1929. február 22. JtffTKTIDfcfc 2 zinhaz >1.3.­Hatvan ember ment el jegy nélkül Gulyás Menyhért társulaténak ragyogó sikerű bemutató előadásáról kz aj primadonnát meleg szimpátiával fogadta és tüntetően ünnepelte a közösség A színház. Ez volt a nyíregyházi családok becézett témája hónapo­kon át. Mikor jön, mit hoz a tár­sulat ? Rég nem készült Nyíregyhá­za a társulat érkezésére, úgy, mint most. Ne felejtsük: hova-tovább uj színházlátogató társadalom jegece­sült ki a vidéki városokban. A mult évadokban, amikor a társulat a legnagyobb operettklasszikusokkal sem tudott érdeklődést kelteni a blazírt régi habituékban, sokan már már a színházlátogató közönség \ ál tozhatatlan passzivitásáról beszél­tek. A helyzet reménytelen — mon­dották. A vidéki színészet válsága, a gazdasági helyzet mindent leverő energiátlansága hosszú időkre üres­ségre kárhoztatta a színházat Nyír­egyházán is. Nagy tévedés volt. A színház nyújtotta illúzió fényét leste a kö­zönség uj rétege, uj generáció iz­mosodott, tele az ábrándvilág szom­jas vágyával, a rivalda csillogásá­nak, a színház szivárványos hangu­latának nosztalgiájával. Nagy ro­mantikus filmek estéin zsúfolásig megtöltötte a mozit ez a közönség, sietve rendelte meg Dumas, Dic­kens uj kiadásait, örült Jókai nagy­reneszánszának és várta a színésze­ket, a theátrum kapunyitását. Gu­lyás társulata ezalatt egyre-másra aratta a kasszasikereket. Kapos­várott diadalmas esték hosszú so­rán ünnepelték a becsületes inten­cióktól vezérelt kitűnő együttest. Ott már megérlelte az idő az uj publikumot. Zsúfolt ház a megnyitón Pénteken érkeztek Gulyásék Nyíregyházára, szombaton volt a megnyitó előadás. Autón, motorke­rékpáron, kocsikon a vidékről is sokan jöttek, a nyíregyháziak sikos, félős utakon jutottak a zsúfolt szín­házba. Ekkora érdeklődést, ilyen őszinte, meleg szeretetet, amelyet a közönség felvonulásában láttunk, a háború utáni időkben nem ta­pasztaltunk Nyíregyházán. Akik nem gondoskodtak jó előre jegy­ről, bizony azok hazamehettek. Több mint hatvan ember volt kény­telen jegy nélkül hazamenni a nagy megnyitó estén. A földszint, a páholyok és erkély ülések, a karzat zsúfoltan várják a pávás, pillangós függöny felszöké­sét. A szinügyi bizottság páholyá­ban ott látjuk Kardos István kul­turtanácsnokot, Tóth László, Po­linszky Pál aljegyzőket, dr. Krómy Károly képviselőtestületi tagot. Lilich karnagy intésére rázendít a kitűnő zenekar az ünnepi nyi­tányra, aztán elénkszinesedik a ked­vesen bohém revü-operett, a muló örömök halk elégiájának alapmotí­vumán szövődő: »A régi nyár«. Pesti operett, pest bonhomiájá­nak napsugaras fényében csillogó. De nem azok közé a slágerek közé tartozik, amelyekkel a vidéknek nincs semmi lelki kapcsolata. Ze­néjét, tangójának csöndes buson­gását magáénak vallja a vidék áb­rándos ifjúsága is. Van aztán a já­tékos, táncos revü-operettben egy hur, amelynek rezgése a sziv hang­ja : egy anya gondja, praktikája, megható igyekezete, kislánya bol­dogitására. Olyan motivum, amely hez hasonlót • kimondottan pesti s-ttlyUlaMsáffu operettekbe* haszta­lanul keresünk. Ez az alaphang nemes, szivekhez férkőző. Nyír­egyházán is megtette a hatását. A revü-képek keretében a bohóságok, komizálások, friss élcek csillogó sora illeszkedik be és mig egyfe­lől a vizuális elemek, a gondosan váltakozó kosztümhatások a szemet gyönyörködtetik, a pajzán bohósá­gok a fel-felcsattanó kacaj kifogy­hatatlan forrásai. Forró, ünnepi hangulatu nagy megnyitó est volt, ígérete a to­vábbi sikereknek, a fégvárt diadal­nak, amelyet a társulat joggal vár. Az uj primadonna jött, látott, győzött A szemek mohó kíváncsisággal vetődtek a debütáló Biczó Margit­ra, a társulat uj primadonnájára, aki Máriát, a revü főszerepét ala­kította. A primadonna jött, látott, győzött Nyíregyházán. Két domi­náns vonása van primadonnai mű­vészetének, a pikturális hatás és énekszavának meleg koloritja. Szép, sudár termet, könnyű, játszi moz­dulatok, graciőzitás, vonzó megje­lenési stilus, ízléses, elegáns kosz­tümök jellemzik a primadonna já­tékát. Organuma szépségét a re­kedtség fátyolozta ugyan s ez lát­hatólag tompította játékos kedvét, de igy is kitűntek énekművészeié­nek jelességeL Mohó tetszeni vágyás nélkül, diszkrét eszközökkel hódit az uj primadonna, aki nagy nyeresége a társulatnak. Meleg ovációval, lel­kesen köszöntő tapssal fogadták Biczó Margit minden poéntirozott jelenetét. A kedvelt régiek A nagy sikerből méltó rész jutott a kedvelt régieknek is. Takács Ró­zsi talán még forróbb temperatum­mal, kacagóbb kedvvel, elragadóbb bájjal játszott. Szőke volt, kék sze­mű, tavaszos mosolyú, dévajtáncu. Olyan rövid ruhácskája volt, mint a mai lányoknak és ugy CSÍCSCK gett, mint a napsugárban fürdó madár. Már megjelenésekor fel­hangzott a tüntető taps, amely az­tán megujult minden éneke, tánca után az ováció. Daniss Győző művészete, mele­gen zengő éneke, nemesen egysze­rű játéka kiemelkedő értéke volt az együttesnek. Pattantyús Mihályt, a legjobban kedveleteket illető ovációval fo­gadták. Közvetlen, ízes játéka, Ha­rold Lloyd-os komizálása »A régi nyár«-ban is hatásosan érvényesült. Trafira szerepében óriási sikere volt az aranyos kedélyű Polgár Gyulának, akinek minden szava, mozdulata a kacagás gyöngyöző hullámát fakasztja. Önzetlen hivatásszeretet kellett ahhoz, hogy Gulyásné Székely Re­né Mimóza öltöztetőnő groteszk szerepét vállalja és nagyszerűen igaz művészi véna kell ahhoz, hogy ugy megjátsza, mint ő, akinek ko­mizálása minden jelenetben frappi­rozta a közönséget. Nagy feltűnést keltett a görlök Ízléses kosztümé, általában a kar nagyszerű betanultsága, csinja. Várady László, mint revütáncos brillirozott. A táncos-revu Sikerét » szereplők valamennyije biztosí­totta, igy Nádor Olga, Török Ilon­ka, Bojár László, L. Dóczy Emma, Horváth Nusi, Gáspár Kálmán, Nóvák István, Konc Mihály, Ho­ván Irén. A zenekar hivatása magaslatán állott. A revü 'élénken pergett, de a felvonásközök sokkal rövidebbek léimének, ha zsinorpadlás lenne, általában, ha a színpad nem volna . olyan özönvizelőtti. Uj színházat Nyíregyházának. Nagy szinházkedv, lázas ér­deklődés, kitűnő együttes, forró siker jellemezte a szombati bemu­tatót, amely — hisszük — a szin­házpártolás a színházi sikerek ílj korszakát nyitották meg Nyíregy­házán. NÁSZÉJSZAKA. Ugy látszik az uj szini évad a teljes siker jegyében indul. A szom­bat esti zsúfolt megnyitó után a tegnap délutáni mérsékelt helváras előadás is telt házat vonzott. Al­kalmasabb darabot, mint a »Nász­éjszaká«-t alig tűzhetett volna ki a direkció a szezón első vasárnapjá­ra. A publikum pompásan mulatott a fülbemászó muzsikáju, könnyű pajzán francia humoru operetten és meleg ünnepléssel köszöntötte Bi­czó Margitnak, az uj primadonná­nak második fellépését és a többi régen n élkiilözött kedvenceit: Tur­csy Jolánt, Pattantyús Mihályt, Polgár Gyulát, Márkus Lajost és Váradyt. A szereplők valameny­nyien elemükben voltak és való- * sággal sugárzott játékukból annak az öröme, hogy újra itthon játsza­nak Nyíregyházán. Ma, hétfőn »A régi nyár« c. ope­rett megy, melynek szereposztása ugyanaz, mint szombaton volt. A két táncoskomikus feltűnő Fia­sonlatossága. »A régi nyár« cimü operettben a Miklós szerepét a szombat esti bemutatón Pattantyús Mihály, a vasárnap esti előadáson pedig Vá­rady László táncoskomikus alakí­totta. Ez a két nagyszerű táncoskomi­kus szinte megszólalásig hasonlít egymásra, ugy, hogy a közönség nem tudta megkülönböztetni a két fzinészt. Igazgató: Gulyás Menyhért. HETI MŰSOR: Szombaton, febr. 16. »A régi nyár? A) bérlet i. Vasárnap, febr. 17. Délután 4 órakor: »Nászéjszaka«. Bérletszü­net. Vasárnap, febr. 17. Este 8 óra­kor: »A régi nyári;. Bérletszünet. Hétfő, febr. 18. »A régi nyár«. B) bérlet 1. Kedd, febr. 19. »A régi nyár<c Bérletszünet. Szerda, febr. 20. »A házibarát«. B) bérlet 2. Csütörtök, febr. 21. »A liázibarát«. A) bérlet 2. Péntek, febr. 22. »A cigánykirály«. B) bérlet 3. Az előadások kezdete hétközna­pokon pontosan 8 órakor, va­sárnap és ünnepnapokon dél­után 4 és este 8 órakor kezdőd­nek. A színházat kellemes melegre fű­tik! Színházi pénztár délelőtt 9—12-ig és délután fél 4 órától fél 6 óráig. — Esti pénztárnyitás 7 órakor a színháznál. Képzőművészet ~ Zene A zongora szerelmeseinek tündöklő ünnepe volt leanne Harie Darée tegnapi hangversenye Olyan volt mint egy szép álom, virágos oázis az életgondok vilá­gában, tavaszok, májusok oázisa a Bessenyei Kör vasárnapi hang­versenye. A zene, ebben is a zon­gora szerelmesei, áhítatos hit­vallói, a transzcendentális élet sóvárgói jöttek el, hogy meghall­gassanak egy elbűvölően szép, fiatal francia leányt, hogy hall­-iSuo apjjt'Q diibj^ auueaf jjt?f náfás értékeket megvillantó játé­kát. A zene misztériumának ut­jain talán még soha nem volt ilyen varázsos vezetőnk, mint ez a barna, finoman iveit ajakú, be­szédes szemű, karcsú leány, aki úgy hajol a fekete zongora felé, mint az oltár fölé az áldozó pap. A tavasz megifjitó csodáját árasz­totta a zengő hangszerből. Beet­hoven Sonate Op. 10. No 2, Schu­mann: Abbeg variációk, Weber—­Csajkovszki: Perpetuum mobile, Gluck Saint Saens: Capriccio »A1­ceste« témájára, Járay Valse bour­lesque, majd Dohnányi Ruralia Hungarica No 1. 2. peregnek vagy áradnak hófehér ujjai alól. Mint csodálatos virág emelkedik a fehér kéz a billentyűk fölé, aztán las­san mint az édes kehelyre szálló lepke száll alá egy éterien könnyű­futamra, vagy hárfa zöngéjü pianisszióra. Majd villan a kéz, és lecsap, mint fehér madár, si­kongatlak a dallamok, a fortisszimók A kellem és az erő együtt. A lel­ket lehelő éteri könnyüség és a viharzó erő. Mintha a zongora Telmányiját hallanók. Lenyűgöző technika, forró temperamentum, tökéletes felfogás. A Perpetum mobile-t precízebb technikai boz­tossággal lehetetlen előadni, a Ruralia Hungarica-t magyarabb tűzzel, ritmikával magyar művésr sem interpretálhatja, mint ez a titokzatos francia leány, a lelkek végtelenül gazdag interpretálója. Szünet után teljes lesz a tavasz mámora: Schubert—Liszt Liebes botschaftja, Prokolieff: Prelude, Infante El vito, Monioszku— Friedmann: Wiosna, Delibes— Dohnányi: Naila keringő. Komoly, mély szépséget rejtő műsor. De komoly a szép fiatal művésznő is. Néz, néz szuggesztív nézéssel néz a fehér billentyűkre, mikor játszik, mintha látná a titkok táv­latát, amelynek saisi fátyolát csak a zene rejtelmes alkotói lebbentik fel. És a terem csendje, áhítata is ennek a végtelennek megsejté­sét mutatja. Megittasultan, a szép ségek szerelmeseiként, ünnepi ál­dozás percein át, önfeledten hall­gatták a nyíregyháziak Jeanne Marié Darrée-t, akinek újra való* lejövetele sikere a Bessenyei Kör­nek és az agilis rendezőnek Ko~ vách Árpádnak. T. Elveszett a Rákóczi-uton, a Móriczné-féle dohánytőzsdétől a Bőhm-féle üzletig terjedő részen szombaton, a délutáni órákban, egy kis csomag, amelyben egy majdnem kész gobelin kép egy, darab vászonnal volt. A becsüle­tes megtalálót kérem, hogy azt a Jóba nyomdában leadni szíves­kedjék. j

Next

/
Thumbnails
Contents