Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

JNÍYÍRYIBáX. 1929. február 17. Akik Baumgarten dijat Kaptak ii. Osvát Ernő. (A „Nyugat* kitűnő szerkesztője. író és kritikus, aki az ifja nemzedéknek áldozza életét és e iergiáit) A magyar irodalom irdatlan ős­erdejében van egy gazdag oázis, melyben a kukorica górétól a Viktória rózsáig mindenfajta kultur növény megtalálható. Ennek a kis szigetnek — nevezhetnénk az álmok szigetének — gondos főker­tésze a «galambepéjü» Osváth Ernő. Plántál, nyeseget, öntöz, be­olt. Fáradhatatlanul dolgozik má­sokért a jövendő vegetáció érde­kében. Naponként elindul a vadul burjánzó dudvarengetegben és keztyüs kézzel szedegeti a napra sem érdemes haszontalan élősdi ­félét. Vigyázva tép azért, hogy ne nagyon fájjon... Szemben ülünk egymással. Hosz­szu ősz hajával ugy néz ki, mint egy remete. Az is. Önkénytelenül felsóhajt az ember, ha a kéziratok­tól roskadozó könyvespolcokra néz. A még névtelen hősök és a levegő rontó bolondgombák együtt. Mily nehéz ebből az óriási kézirat lavi­nából kiásni a kincseket... Mennyi lelkierő és kötelességtudás kell ehez. — Mennyi tüzelő! Nem szokott velük begyújtani alkalomadtán ? — kérdem tőle sopánkodva. — Nem. — Miért? Hiszen a legnagyobb részük értéktelen. — De nem az enyém — feleli. Interjút egyáltalán nem akar adni. — Már a kávéházban megmond­tam, hogy.... Ez magánbeszélgetés. Igy nem merem megirni azt a sok érdekes dolgot, amit hallottam tőle több órás beszélgetésünk köz­ben. Pedig sok szó esett irodalmon kivül az élet' egyéb dolgairól is. Meg is irnám, de hát megmondta nyíltan, ha nem is ezekkel a szavakkal: «jössz te még a mi ut­cánkba.» III. Kárpáti Aurél. (A „Pesti Napló' kitűnő kritikusa, a par­uausszusi elszigeteltségben élő regénjiró, aki mintaképe a szókimondó bátorságnak és őszinteségnek) A szerkesztőségben vagyunk. Kárpáti könnyedén meghajolva be­szél. Előkelő jelenség, arisztokrati­kus arcvonalai felett hatalmas hom­lok dombja emelkedik. Ő sem akar interjút adni. Ezek a klasszi­kus puritánok ugy látszik nem szeretik a reklámot... Pedig!... A mai időkben még a puritánság is reklámra szorul, mert máskép nem vesznek róla tudomást. Végre is 15 évi barátságunkra hivatkozom. (Hétéves korom óta ismerem.) A közös emlékek kür­tösei, az elillanó évek, a mult se­gítségemre sietnek, megadóan le­hajtja fejét és várja kérdéseimet. — Mik a tervei? — kérdem. — Imi fogok. A nyáron elvonu­lok egy kis magyar vagy stájer faluba és ott befejezem regénye­met, melynek címe: «Az örök pap». A hőse egy katholikus pap, aki méltatlanná válva a papságra, otthagyja azt, de lelkében tovább­ra is pap marad. Mert aki egyszer pappá lett, az örökké az marad. — Mit csinál, a Baumgarten díj­jal? — A Baumgarten dij lehetővé teszi, hogy ezt a regényemet nem kell előre eladnom. Miután befe­jeztem, fogok kiadót keresni. Sajnálom, hogy a Baumgarten díjból csak tií iró kaphat egyszerre, — fűzi hozzá — mert sajnos a ma­gyar írók 90 százaléka rászorul az anyagi támogatásra. V. Koppányi Erzsébet Lorelei csöndes (Botond cimborámnak ajánlom) A csodahárfa húrja összetépve... . Halkultság hull el ezüstös vízen... Bűvös hívásra mindhiába vágyom! Lorelei csöndes... Lorelei pihen! Óh be jóvolna pedig elindulni! (Tép az akác és kihűt a Homok!) Szép — rohanni az Ösfátum útjára: Ha nem találunk Messiás-nyomot! Szomorú már itt sejtelmekben élni! Félhomály van s vércsöppek titka faj! Szöknék a ködből fehér álombárkán... Óh csak egy dalt, csak egy dalt: Lorelei! Szédíts! Zsibassz a veszedelmes Szépbe! Pillám bezárom, nézd vakon megyek... Lorelei siess! Nyomomban a bucka S utóiérnek a vad tatár szelek! Vérem a Homok mind ellakmározta, Vakulni visznek vivátos Vakok! Óh Lorelei a lelkem, lelkem mentsd meg! Szent örvényedbe mosollyal halok... Adj a hullámnak kincses áldozatul! Szebb lesz ez így!... Itt csak préda leszek! Visit az akác s felhorkan a bucka: Ha napba néznek álmodó Szemek! Vadászpuska szól... rámömlik a Vinkó!... Aprószentek fricskázzák a szivem'! Dalos halálra mindhiába vágyom! Lorelei nem hiv!... Lorelei pihen!... Keéky István. á szegény iskolás gyermekek bőséges ebédet kapnak a Leányegylet konyháján (A Nyírvidék tudósítójától.) A Leányegylet átadta gyermek­konyhájának Debreceni-uti helyisé­geit a Szociális Missziótársulatnak és a Csillag-utcai uj otthonba köl­tözött. A gyermekkonyhának nagy szociális jelentősége különösen a közelmúlt fagyasztó hideg és a nyomában fellépő lesujtóan nagy nyomor idején tünt ki. A szegény gyermekek, leányok, fiuk, felekezeti különbség nélkül mint szeretettel várt vendégek tér­tek be naponként iskola után a Leányegylet gyermekkonyhájába, ahol bőséges, ízletes ebédet kap­tak. Minden nap két fogásos az ebéd. Van leves, főzelék, vagy főtt tészta, kenyér az asztalon. — Nem korlátozzák senkinek az ét­vágyát s addig repetálják meg a tejbegrizt, vagy más kedvenc fo­gást," ameddig csak birja a kis éhező csemete. Bizony megtörtént, hogy egy jóétvágyu látogató hét tányérral is bekebelezett a jóból, egy ebéd alatt. Sokszor akad kitűnő, erős levés­nek való a konyhán. Bart Antal egyre-másra küldi a hatalmas ve­lőscsontokat, húsdarabokat a kony­hára s a leves mindig kitűnő, akár csak a második fogás. A tejbegrizen kivül nagyon sze­retik a gyermekek a tört burgo­nyát paradicsommal, de nem ve­tik meg a jóízű babot sem. A na­ponta pontosan beérkező 1 o liter tej, amelyet nemesszivü adomány­ként iktatnak be, biztosítja a tej­ellátást. A gyermekek közül, amikor utol­jára számoltuk meg őket, 34 je­lent meg ebéden. A késő délutáni órákig ott időzhetnek, tanulhatnak a Leányegylet konyhájának vendé­gei, a szegény gyermekek. A város az elmúlt évben 540 pengővel já­rult a gyermekkonyha költségeihez és vannak sokan a városban, akik gondjaikba fogadják ennek a ne­mes hivatásu szociális intézmény­nek istápolását. Megkettőzötten kötelessége mindenkinek áldozatot hozni a szociális válságok meg­előzése, a nyomor leküzdése érde­kében. Az áldozathozatalra kitűnő alkalom a Leányegylet konyhájá­nak segítése. — Nyilvános nyugtázás és kö­szönet. A Szabolcsvármegyei Ta­nítók Otthona február hó 2-án tartott műsoros estélyére jegyeiket megváltották. 20 pengőt adtak: M. kir. honv. miniszt. elnöksége, dr. Kállay Miklós, dr. Rakovszky Iván, Eördögh Jenő. Franklin Társulat, Rigler József. — 1 5 pengőt adtak: Dr. Garay Gyula, Póta Gyula és Sztankovics Géza, Helyőrségi pa­rancsnokság. Szénásy Béla, Orosi tanítótestület. — 10 pengőt adtak: Vécsy János, Kopácsy István, Nyír­baktai Hangya Szöv., Janka János, Sas Pál és neje, Schuler József, Benkő András kir. tanf., Mauk László, Lukács Béla ig., Énekes Já­nos, dr. Klekner Károly, Szohor Pál, Szabó Pál, Papp Lajos, Bo dor Zsigmond. — 8 pengőt adtak: Beregszászy István ny. tanf. — 6 pengőt adtak: Németh Istváit, paál Gyula. — 5 pengőt adtak: Geduly Henrik, Ruttkay Gyula, Mikler Sándor isksz. elnök. Dr. Szabó Zoltán, Bökényi Dániel, Vra­bely Gyula, Barasits János, Meskó Elek, Harajda József, Telegdy Ber­talan, dr. Bernstein Béla, Geiger Béla, Asztalos Péter, Hegedűs Jó­zsef, Boglyas István, Hisztay Kál­mán, Orosz Gyula, Makkár Mihály, Répánszky Miklós, Törökényi Sán­dor. Hegedűs és Sándor, Eperjessy Barna, dr. Kováts Elek, Seress Imre, Kassay N., Vargha Ferenc, Sereghy László, Székely és Mor­vái, Vargha György, Pivnyik Gyu­la, Batta Sándor, Adorján János, Bobenka Margit, dr. Fábry Gábor. — 4 pengőt adtak: Köröskényi János, Teltsch Kornél, Bálintffy István, Gáspár János, Prékopa Ist­ván. — 3 pengőt adtak: Szécsyné Sulyok Erzsébet, Pócz Béla, id. Rokosinyi Antal, Ruhmann Andor, Jaczkovics Tivadar, Lévay Kata­lin, Nemes Gyula, Papp Gedeon, Széles Lajos, Tar Lajos, Dávid Imre, Rusznák Imre, Ambró Re­zső, Mátyás István, Béres János, Papp Antal, Abod Imre, Klainik Júlia, Kézy György, Veress Ilona, Bné Nagy Boriska, Pataky Lajos, Wiener Stefánia, Szekeres Dénes, Bertók László, Tokár Imre, Papp Béla, Dudinszki Nándor, vitéz So­mogyi Dezső, Báncsi György, Ivan­cso Jenő, dr. Nagy János, Schmidt Mihály, Antal Sándor, Back Attila, Vargha Sándor, dr. Fogoly Mihály dr. Kováts László, Vadász Endre. — 2 pengőt adtak: Dévay Béla, Weiler Arnold. — Felülfizettek 7 pengőt: Kardos István és neje. — 5 pengőt: Smiják István, Halka István. —. 4 pengőt: Somogyi Já­nos és neje, N. N. — 3 pengőt: Takács János, Takács Ferenc, Kiss Gyula és neje, Thaisz Kálmán, N. N., — 2 pengőt: Hrebenyák Jó­zsef, Szakács Béla, Biró Lajosné, Vrabecz Andor, N. N., Kovács Jó­zsef, dr. ICrómy Károly, N. N., N. N., Ferenc N., Kőrössy Lajos. — 1 pengő 60 fillért: Tolnay Pál. — 1 pengőt: Szekeres Pál, Michna János. Mindazoknak, akik a Ta­nítók Otthona céljait adományaik­kal ezúton is támogatták, hálás kö­szönetünket nyilvánítjuk: Prékopa István, pénztáros, Vargha Ferenc elnök. •ASINGER mRRCGEPEK MÉGIS A LEGJOBBAK ! ®

Next

/
Thumbnails
Contents