Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

JNÍYÍRYIBáX. 1929. február 17. Akik Baumgarten dijat Kaptak ii. Osvát Ernő. (A „Nyugat* kitűnő szerkesztője. író és kritikus, aki az ifja nemzedéknek áldozza életét és e iergiáit) A magyar irodalom irdatlan őserdejében van egy gazdag oázis, melyben a kukorica górétól a Viktória rózsáig mindenfajta kultur növény megtalálható. Ennek a kis szigetnek — nevezhetnénk az álmok szigetének — gondos főkertésze a «galambepéjü» Osváth Ernő. Plántál, nyeseget, öntöz, beolt. Fáradhatatlanul dolgozik másokért a jövendő vegetáció érdekében. Naponként elindul a vadul burjánzó dudvarengetegben és keztyüs kézzel szedegeti a napra sem érdemes haszontalan élősdi félét. Vigyázva tép azért, hogy ne nagyon fájjon... Szemben ülünk egymással. Hoszszu ősz hajával ugy néz ki, mint egy remete. Az is. Önkénytelenül felsóhajt az ember, ha a kéziratoktól roskadozó könyvespolcokra néz. A még névtelen hősök és a levegő rontó bolondgombák együtt. Mily nehéz ebből az óriási kézirat lavinából kiásni a kincseket... Mennyi lelkierő és kötelességtudás kell ehez. — Mennyi tüzelő! Nem szokott velük begyújtani alkalomadtán ? — kérdem tőle sopánkodva. — Nem. — Miért? Hiszen a legnagyobb részük értéktelen. — De nem az enyém — feleli. Interjút egyáltalán nem akar adni. — Már a kávéházban megmondtam, hogy.... Ez magánbeszélgetés. Igy nem merem megirni azt a sok érdekes dolgot, amit hallottam tőle több órás beszélgetésünk közben. Pedig sok szó esett irodalmon kivül az élet' egyéb dolgairól is. Meg is irnám, de hát megmondta nyíltan, ha nem is ezekkel a szavakkal: «jössz te még a mi utcánkba.» III. Kárpáti Aurél. (A „Pesti Napló' kitűnő kritikusa, a paruausszusi elszigeteltségben élő regénjiró, aki mintaképe a szókimondó bátorságnak és őszinteségnek) A szerkesztőségben vagyunk. Kárpáti könnyedén meghajolva beszél. Előkelő jelenség, arisztokratikus arcvonalai felett hatalmas homlok dombja emelkedik. Ő sem akar interjút adni. Ezek a klasszikus puritánok ugy látszik nem szeretik a reklámot... Pedig!... A mai időkben még a puritánság is reklámra szorul, mert máskép nem vesznek róla tudomást. Végre is 15 évi barátságunkra hivatkozom. (Hétéves korom óta ismerem.) A közös emlékek kürtösei, az elillanó évek, a mult segítségemre sietnek, megadóan lehajtja fejét és várja kérdéseimet. — Mik a tervei? — kérdem. — Imi fogok. A nyáron elvonulok egy kis magyar vagy stájer faluba és ott befejezem regényemet, melynek címe: «Az örök pap». A hőse egy katholikus pap, aki méltatlanná válva a papságra, otthagyja azt, de lelkében továbbra is pap marad. Mert aki egyszer pappá lett, az örökké az marad. — Mit csinál, a Baumgarten díjjal? — A Baumgarten dij lehetővé teszi, hogy ezt a regényemet nem kell előre eladnom. Miután befejeztem, fogok kiadót keresni. Sajnálom, hogy a Baumgarten díjból csak tií iró kaphat egyszerre, — fűzi hozzá — mert sajnos a magyar írók 90 százaléka rászorul az anyagi támogatásra. V. Koppányi Erzsébet Lorelei csöndes (Botond cimborámnak ajánlom) A csodahárfa húrja összetépve... . Halkultság hull el ezüstös vízen... Bűvös hívásra mindhiába vágyom! Lorelei csöndes... Lorelei pihen! Óh be jóvolna pedig elindulni! (Tép az akác és kihűt a Homok!) Szép — rohanni az Ösfátum útjára: Ha nem találunk Messiás-nyomot! Szomorú már itt sejtelmekben élni! Félhomály van s vércsöppek titka faj! Szöknék a ködből fehér álombárkán... Óh csak egy dalt, csak egy dalt: Lorelei! Szédíts! Zsibassz a veszedelmes Szépbe! Pillám bezárom, nézd vakon megyek... Lorelei siess! Nyomomban a bucka S utóiérnek a vad tatár szelek! Vérem a Homok mind ellakmározta, Vakulni visznek vivátos Vakok! Óh Lorelei a lelkem, lelkem mentsd meg! Szent örvényedbe mosollyal halok... Adj a hullámnak kincses áldozatul! Szebb lesz ez így!... Itt csak préda leszek! Visit az akác s felhorkan a bucka: Ha napba néznek álmodó Szemek! Vadászpuska szól... rámömlik a Vinkó!... Aprószentek fricskázzák a szivem'! Dalos halálra mindhiába vágyom! Lorelei nem hiv!... Lorelei pihen!... Keéky István. á szegény iskolás gyermekek bőséges ebédet kapnak a Leányegylet konyháján (A Nyírvidék tudósítójától.) A Leányegylet átadta gyermekkonyhájának Debreceni-uti helyiségeit a Szociális Missziótársulatnak és a Csillag-utcai uj otthonba költözött. A gyermekkonyhának nagy szociális jelentősége különösen a közelmúlt fagyasztó hideg és a nyomában fellépő lesujtóan nagy nyomor idején tünt ki. A szegény gyermekek, leányok, fiuk, felekezeti különbség nélkül mint szeretettel várt vendégek tértek be naponként iskola után a Leányegylet gyermekkonyhájába, ahol bőséges, ízletes ebédet kaptak. Minden nap két fogásos az ebéd. Van leves, főzelék, vagy főtt tészta, kenyér az asztalon. — Nem korlátozzák senkinek az étvágyát s addig repetálják meg a tejbegrizt, vagy más kedvenc fogást," ameddig csak birja a kis éhező csemete. Bizony megtörtént, hogy egy jóétvágyu látogató hét tányérral is bekebelezett a jóból, egy ebéd alatt. Sokszor akad kitűnő, erős levésnek való a konyhán. Bart Antal egyre-másra küldi a hatalmas velőscsontokat, húsdarabokat a konyhára s a leves mindig kitűnő, akár csak a második fogás. A tejbegrizen kivül nagyon szeretik a gyermekek a tört burgonyát paradicsommal, de nem vetik meg a jóízű babot sem. A naponta pontosan beérkező 1 o liter tej, amelyet nemesszivü adományként iktatnak be, biztosítja a tejellátást. A gyermekek közül, amikor utoljára számoltuk meg őket, 34 jelent meg ebéden. A késő délutáni órákig ott időzhetnek, tanulhatnak a Leányegylet konyhájának vendégei, a szegény gyermekek. A város az elmúlt évben 540 pengővel járult a gyermekkonyha költségeihez és vannak sokan a városban, akik gondjaikba fogadják ennek a nemes hivatásu szociális intézménynek istápolását. Megkettőzötten kötelessége mindenkinek áldozatot hozni a szociális válságok megelőzése, a nyomor leküzdése érdekében. Az áldozathozatalra kitűnő alkalom a Leányegylet konyhájának segítése. — Nyilvános nyugtázás és köszönet. A Szabolcsvármegyei Tanítók Otthona február hó 2-án tartott műsoros estélyére jegyeiket megváltották. 20 pengőt adtak: M. kir. honv. miniszt. elnöksége, dr. Kállay Miklós, dr. Rakovszky Iván, Eördögh Jenő. Franklin Társulat, Rigler József. — 1 5 pengőt adtak: Dr. Garay Gyula, Póta Gyula és Sztankovics Géza, Helyőrségi parancsnokság. Szénásy Béla, Orosi tanítótestület. — 10 pengőt adtak: Vécsy János, Kopácsy István, Nyírbaktai Hangya Szöv., Janka János, Sas Pál és neje, Schuler József, Benkő András kir. tanf., Mauk László, Lukács Béla ig., Énekes János, dr. Klekner Károly, Szohor Pál, Szabó Pál, Papp Lajos, Bo dor Zsigmond. — 8 pengőt adtak: Beregszászy István ny. tanf. — 6 pengőt adtak: Németh Istváit, paál Gyula. — 5 pengőt adtak: Geduly Henrik, Ruttkay Gyula, Mikler Sándor isksz. elnök. Dr. Szabó Zoltán, Bökényi Dániel, Vrabely Gyula, Barasits János, Meskó Elek, Harajda József, Telegdy Bertalan, dr. Bernstein Béla, Geiger Béla, Asztalos Péter, Hegedűs József, Boglyas István, Hisztay Kálmán, Orosz Gyula, Makkár Mihály, Répánszky Miklós, Törökényi Sándor. Hegedűs és Sándor, Eperjessy Barna, dr. Kováts Elek, Seress Imre, Kassay N., Vargha Ferenc, Sereghy László, Székely és Morvái, Vargha György, Pivnyik Gyula, Batta Sándor, Adorján János, Bobenka Margit, dr. Fábry Gábor. — 4 pengőt adtak: Köröskényi János, Teltsch Kornél, Bálintffy István, Gáspár János, Prékopa István. — 3 pengőt adtak: Szécsyné Sulyok Erzsébet, Pócz Béla, id. Rokosinyi Antal, Ruhmann Andor, Jaczkovics Tivadar, Lévay Katalin, Nemes Gyula, Papp Gedeon, Széles Lajos, Tar Lajos, Dávid Imre, Rusznák Imre, Ambró Rezső, Mátyás István, Béres János, Papp Antal, Abod Imre, Klainik Júlia, Kézy György, Veress Ilona, Bné Nagy Boriska, Pataky Lajos, Wiener Stefánia, Szekeres Dénes, Bertók László, Tokár Imre, Papp Béla, Dudinszki Nándor, vitéz Somogyi Dezső, Báncsi György, Ivancso Jenő, dr. Nagy János, Schmidt Mihály, Antal Sándor, Back Attila, Vargha Sándor, dr. Fogoly Mihály dr. Kováts László, Vadász Endre. — 2 pengőt adtak: Dévay Béla, Weiler Arnold. — Felülfizettek 7 pengőt: Kardos István és neje. — 5 pengőt: Smiják István, Halka István. —. 4 pengőt: Somogyi János és neje, N. N. — 3 pengőt: Takács János, Takács Ferenc, Kiss Gyula és neje, Thaisz Kálmán, N. N., — 2 pengőt: Hrebenyák József, Szakács Béla, Biró Lajosné, Vrabecz Andor, N. N., Kovács József, dr. ICrómy Károly, N. N., N. N., Ferenc N., Kőrössy Lajos. — 1 pengő 60 fillért: Tolnay Pál. — 1 pengőt: Szekeres Pál, Michna János. Mindazoknak, akik a Tanítók Otthona céljait adományaikkal ezúton is támogatták, hálás köszönetünket nyilvánítjuk: Prékopa István, pénztáros, Vargha Ferenc elnök. •ASINGER mRRCGEPEK MÉGIS A LEGJOBBAK ! ®